Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-30 / 125. szám

PÉNTEKRE KELLENE KIKÖLTÖZNI A HIVATALNAK

Döntés az önkormányzatok irányitásáról

Kié lesz a megyeháza?

A megyei önkormányzati testület tiltakozik az ellen, hogy államosítsák az immáron kétszáz éves, műemléknek nyilvánított megyeházát. A testületi ülésen hozott határozatukat eljuttatták a parlamentbe, s tegnap az MTI is hírül adta. A megyeházán attól félnek, hogy a jogos tulajdonuknak vélt épület fölött nem rendelkez- heimek majd szabadon, ha az Országgyűlés elfogadja azt a törvénytervezetet, amely az állami tulajdon önkormányzati tulajdonba adásáról rendelkezik majd. Ebben ugyanis egy passzus arról szól, hogy azokat a műemlék épületeket ne kaphassák meg az önkormányzatok, amelyekben hivatalai működnek.

A megyei önkormányzat tiltakozása már első ránézésre sántít, s ha valaki egy csöppet is odafigyelt a múlt rendszerre, amikor az még létezett, érezheti, hogy valami nem stimmel. Mit lehet manapság ebben az országban államosítani? Főképpen semmit, de a hajdani tanáosházákiat biztos nem. Ezek ugyanis igen régóta s mind a mai napig állami tulajdonban vannak. A törvénytervezet sem államosításról szól, éppen ellenkezőleg. Az állam a tulajdonától próbál éppen megszabadulni, s a Parlament most azon vitázik — kisabb-nagyobb megszakításokkal —, hogy miként tegye ezt. Mit adjon át saját tulajdonából az önkormányzatokéba, s mit ne.

Hogy ezt pontosan tudják a vármegyeházán is, s mindössze fogalmazási pongyolaságról van szó, arra Erdélyi László főjegyzőtől kértünk bizonyosságot. A főjegyző meg is erősítette gyanúnkat: mind a vármegyeháza, mind a Steindl Imre utcai épület jelenleg állami tulajdonban van.

— Az önkormányzat azonban jogutódja a hajdani tanácsoknak, ami azt jelenti, hogy teljes jogú örököse. Így elvárjuk, hogy az állam ingyenesen ruházza ránk a megyeházát. A tulajdont még az alkotmány is védi, ezt egy másik törvénnyel sem lehet kijátszani.

A tulajdon, amelyet az alkotmány véd, jelen esetben az államé, tehát ha annyira védelemre szorul, az állam nem is adhatná az önkormányzat tulajdonúba a Városház utcai épületet, akkor sem, ha akarná. A főjegyző azonban ragaszkodik a kétszáz éves múlthoz, s a testülettel egyetértésben ahhoz is, hogy az épület a megye tulajdonába kerüljön.

Mindenesetre két héttel ezelőtt fölszólította az önkormányzat a 2000 négyzetméteres épületben szintén bérlőként jelen lévő hivatalokat, hogy május Síig költözzenek ki a megyeházáról. Többek között a köztársasági megbízottat is távozásra szólították föl, hivatalával együtt. A hírek szerint tegnap délutánig egyetlen szék sem hagyta el a megyeházát. Skultéty Sándíjr lapunknak elmondta, hogy ők például miért nem költöznek.

— önszántunkból nem megyünk el, hiszen ugyanolyan joga van a köztársasági megbízott hivatalának itt lenni, mint a többi hivatalnak, s mint az önkormányzatnak, apparátusával együtt. Valamennyien bérlők vagyunk. Bízom benne, hogy hatóságii kiköltöztetésre nem kerül sor. Az egyrészt szabálysértés lenne, másrészt — hivatalos személy akadályozása munkájában címén — még bűncselekmény is.

A köztársasági megbízott információja szerint a tulajdon eredetére vonatkozóan is elferdíti a tényeket az önkormányzati testület. A megyeházát ugyanis a közadakozás mellett a múlt századi helytartótanács pénzéből is építették. Ráadásul nemcsak Pest, hanem az akkor még idetartozó Solt, Pilis és Kiskun megyéknek is állították. A Pest megyeiek érvelése alapján ők ugyancsak jöhetnének részt kérni az örökségből.

Lesz-e kilakoltatás pénteken vagy sem, még nem tudjuk. Mindenesetre a főjegyző is, a köztársasági megbízott is úgy nyilatkozott, hogy az elmondottak ellenére a megyeházán a munka zavartalanul folyik.

J. A.—Sz. K.

Megrótt render tábornokok

Jogerős az ítélet

Az MTI információja szerint Pallagi Ferenc és ár. Horváth József rendőr tábornokok — a Duna-gate ügyben perbe fogott volt állambiztonsági vezetők — és védőik kedden, illetve szerdán a Budapesti Katonai Bíróságon írásban bejelentették korábban benyújtott fellebbezéseik visz- szavonását. Nyilatkoztak arról is, hogy az április 25-én kihirdetett ítéletet teljes egészében tudomásul vették.

Mint ismeretes, a bíróság ítéletében egyrészt: megszüntette a szolgálatra jelentős hátránnyal járó elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntette miatt indított büntetőeljárást Pallagi Ferenc és dr. Horváth József nyugállományú rendőr vezérőrnagyok ellen, és megrovásban részesítette őket. Másrészt felmentette a hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól Pallagi Ferencet.

fürdővízzel kiönteni a gyereket is. Az erős megye egyébként sem valamiféle bolsevik találmány, hiszen számos-európai országban ilyenek a megyei, tartomá- mányi központok.

— Az erős és hatékony megye megteremtéséhez azonban eszközök, például pénz kell, a megye pozícióit ehhez valamilyen módon erősíteni szükséges. Ilyen törekvéseket sokan vélnek felfedezni.

— Mi a települések életébe, a helyi önkormányzatok működésébe nem akarunk és nem fogunk beleszólni, tiszteletben tartjuk autonómiájukat. Nem fogunk senkit utasítani, vagy más ön- kormányzat helyett dönteni, mint ezt korábban akár a megyei tanács vagy a párt- bizottság tette. De számos olyan helyzet adódik, amit ők maguk — helyzetüknél fogva — képtelenek megoldani. Szívesen segítünk, de sohasem akaratuk ellenére.

— Ennek kissé ellentmondani látszik például a ráckevei eset. önök csak úgy adják oda az állami beruházási támogatást, ha a már majdnem kész egészségház megyei tulajdonba kerül.

— Itt két dologról van szó. Az egyik az, hogy az Országgyűlés megszavazott lakosonként négyszáz forintot a befejezetlen beruházások építési támogatására, melynek hasznosításáról — idén szerencsére utoljára — a megyei közgyűlésnek kell döntenie. Az igények természetesen sokszorosan meghaladják a rendelkezésre álló összeget, s így lehetséges, hogy a közgyűlés történetesen nem a ráckevei rendelőintézetnek, hanem más, ennél esetleg fontosabbnak vélt beruházásoknak ítéli majd a támogatást. Erre az esetre ajánlottuk fel, hogy a megyei önkormányzat saját pénzéből esetleg befejezzük a munkát, de csak akkor, ha a mi tulajdonunkba adják a létesítményt. Szerintem ez a természetes, s éppen az önkormányzati törvényből következik. Hiszen Ráckeve sem adná a pénzét mondjuk egy érdi egész- ségházra.

— Szerintem a példa sántít. Hiszen a megyének nincs saját települése, nincs saját polgára. Községek, városok vannak, s a megyéaiek se lehet más célja, mint. hogy nekik használjon, hogy az ott lakó emberek életkörülményeit javítsa.

— Ez valóban így van, a félreértés abból ered, hogy a tulajdon fogalmát még nem sikerült igazán mindenkinek megértenie. A megyének nincs ugyan kifejezetten saját polgára, de van vagyona, melyért felelős, s van egy legitim döntéshozó testület, a közgyűlés, amelyiknek kötelessége a rábízott pénzt, főként vagyont, a lehető legjobban hasznosítani. Ha a ráckevei egészségház nem a megyéé, hogyan garantáljuk azt, hogy a legjobb, legfontosabb célra adíjuk a pénzt? De ha másé a tulajdon, azt sem dönthetjük el, hogy szükség van-e egyáltalán erre az egészségházra, hogy valóban erre van-e a közösségnek a legégetőbb szüksége. Hiszen eddig is meggyógyították valahol az embereket.

— Ügy tűnik, hogy az eltérő érdekek a közgyűlésen beiül is megjelennek. Hallani lobbyzásról, s ezzel hozzák kapcsolatba a volt elnökhelyettes, dr. Schmidt Géza távozását.

— Én teljesen természetesnek, demokratikusnak tartom, hogy a közgyűlésben vannak viták, eltérő érdekek, alkalmankénti szerveződések, akár az elnökkel szemben is. Schmidt Gézával valóban több szakmai kérdésben volt más a véleményünk, sőt a választáskor eltért a programunk is. Annak idején sokan őt akarták elnöknek, a többség végül is engem választott. Távozásáról, a TÁKISZ igazgatói tisztére benyújtott pályázatáról tudtam, nem is emeltem ellene kifogást, de arról szó sincs, hogy hatalomféltésből én küldtem volna el az elnökhelyettest. Erre egyébként módom se volt, a pályázatba és a kinevezésbe ugyanis nincs semmiféle beleszólásom. Ügy vétem, ő nem vállalta tovább a vitát.

— Súrlódás azonban nem csak az önkormányzatok között, hanem például a köztársasági megbízott hivatalával is előfordul. Ezt is sokan mint hatalmi harcot értelmezik. Például úgy, hogy mindkét intézmény a volt megyei tanács szerepét szeretné örökölni.

— Pedig ez esetben sem erről van szó, hanem arról, hogy tisztázatlanok a hatáskörök, nem egyértelmű, hogy kinek mi a feladata. Ráadásul a köztársasági megbízotti hivatal, amely eredetileg csak a törvényesség betartása felett őrködött volna, olyan más jellegű feladatokat kapott, melyekkel, ha akaratlanul is, de csorbítja az önkormányzatok önállóságát. A köztársasági megbízottal,

Befejeződött az

az általános

Tegnap a törvényhozók alig fél óra alatt ország- gyűlési határozatot hoztak

a gyermek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentéssel kapcsolatos vitanapról, Rózsa Edit (SZDSZ) és Deutsch Tamás (Fidesz) indítványát néhány pontban módosítva kimondták: az Országgyűlés minden évben — így először az idei tavaszi ülésszakon, legkésőbb június 15-ig — politikai vitanapot tart a nemzetközi gyermeknaphoz kapcsolódóan, a kormány által a gyermekeik és az ifjúság helyzetéről beterjesztett jelentés alapján.

Az Országgyűlés — kivételes eljárási rendben — alkotott törvényt a helyi önkormányzatok idei cél- támogatásáról. A most megszületett jogszabály a költségvetési törvényben biztosított keret szétosztásáról intézkedik; ennek nyomán az elkövetkezendő napokban hatmilliárd 210 millió forint központi céltámogatást folyósítanaik a pénzszűkével küszködő helyhatóságok már folyamatban lévő, illetve most kezdődő beruházásaihoz. A támogatott körbe tartoznak a többi között az érintett települések vízgazdálkodási, alapfokú Oktatási, szociális és egészségügyi fejlesztései. A törvényjavaslat intézkedik arról is, hogy a meghirdetett pályázatra beérkezett, jogosnak ítélt, ám a keretösszeg szűkössége miatt most támogatásban nem részesülő igényeiket az év második felében — a költségvetés akkori alakulásának függvényében — újra áttekintik.

A törvény éles megfogalmazásoktól sem mentes vita után született meg. Abban mind a kormánykoalíció, mind az ellenzéki párdr. Skultéty Sándorral egyébként politikai nézeteink is hasonlóak, személyes kapcsolatunk kifejezetten jó. Ennek ellenére vannak s bizonyára lesznek is vitáink.

— Elnök úr! A megyei ön- kormányzat, annak elnökének jó szándékát eddig se vonluk kétségbe. Most talán döntéseik, törekvéseik mozgatórugóit is jobban értjük. Ugyanakkor nem egészen világos, honnan érzékelheti a polgár a változást, a rendszerváltást. Mikor veszi észre, hogy most demokratikus a közigazgatás, a közélet, miként tapasztalhatja, hogy ez az egész most jobb, mint a rendszerváltás előtt?

— Tudom, sokan, akik azonnali eredményekben bíztak, most csalódást éreznek. De a változást nem rajtunk, hanem az állampolgárokkal közvetlen kapcsolatban álló, megnövelt jogkörrel rendelkező intézményeken kell számon kérni. Mi nem csodatevésre vállalkoztunk, ráadásul ki- taposatlan úton járunk, ami ugyancsak megnehezíti a dolgunkat. Éppen ezért én máról holnapra fellendülést, látványos sikereket nem ígérhetek.

Ugyanakkor a megyei önkormányzat már most is demokratikusan — s nem diktatórikusán — működik. Hiszen mikor volt példa korábban arra, hogy tanácselnök elődeimet nyilvánosan kritizálták a testület tagjai, bizalmatlansági indítványt fontolgattak ellene, s hogy ezek a viták, támadások megjelentek a megyei lapban. Szerintem ez a demokrácia, s ez már mindenkinek hasznos és nagyon jó dolog.

Csulák András

tok képviselői egyetértettek, hogy a helyi önkormányzatoknak közszolgálati funkcióik ellátásához égetően szükségük van a költségvetésben számukra már „félretett” pénzre, s a parlamenti vita nem hátráltathatja az összegek mielőbbi folyósítását. Ugyanakkor az ellenzéki padsorokból heves bírálatok érték a törvényjavaslatot, elsősorban a pénzek szétosztásának tervezett mechanizmusa miatt. Az ellenzéki vezérszónokok rávilágítottak arra, hogy éles ellentét áll fenn a költségvetési törvény és az önkormányzati törvény, illetve a most megalkotott jogszabály szelleme között. Míg a két alapszabály alanyi jogon járó, normatív módon szétosztandó támogatásokat említ, addig a most megszavazott pénzeket szubjektív elbírálás alapján osztották el.

Ezt követően a képviselők folytatták a világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitáját.

A tett halála az okoskodás — ezekkel a szavakkal sürgette a független Király Zoltán a parlamenti döntést. Idézte független szakértők véleményét, amely szerint a megrendezés körülbelül 138 milliárd forintba kerülne, ezzel szemben a vállalkozói alapon rendezett világkiállítás már 1995- ig 220 milliárd forint megtakarítható keretet és bevételt jelentene az államnak.

Torgyán József, a Kisgazdapárt szónoka úgy értékelte, hogy a kormány tett egy olyan lépést, amelyet eddig hiányoltak: merészen döntött; ellenben most a Parlament kezd vacillálni. Azt ajánlotta: álljanak a kormány mellé pártállásra való tekintet nélkül valamennyien, vállalják a kockázatot; s ezt minél előbb teszik, annál nagyobb lesz az esély a sikerre.

Szabad György az MDF képviseletében ugyancsak a világkiállítás mellett érvelt.

A szocialista párt nevében Békési László előrebocsátotta: meggyőződésé,

hogy a Parlament nincs ma abban a helyzetben, hogy felelősséggel véglegesen döntsön. Nem mondhat véglegesen igent, hisz az új helyzetben nőttek a kockázata tényezőik. Miként nem mondhat véglegesen nemet sem az időközben jelentkező új esélyek mérlegelése előtt. Ebből adódóan megítélése szerint arra kell koncentrálnia az Ország- gyűlésnek a végleges döntés meghozására javasolt szeptember 30-i dátumig, hogy elkészüljön a világkiállítás reális, tisztességes programja.

Bethlen István (MDF) javasolta, hogy a budapesti közgyűlés, a főpolgármester, a miniszterelnök és a kormány képviselői üljenek tárgyalóasztalhoz, és próbáljanak meg kompromisz- szumoit elérni, hiszen az Expót Budapest ellenére megrendezni nem lehet.

Az általános vita lezárása előtt kért szót Antall József miniszterelnök. Rövid beszédében a világkiállítás megrendezése mellett érvelt, kiemelve egyebek között azt, hogy az 1996-os pályázat mellett részben éppen a bírálók észrevételei miatt döntött a kormány. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmét,

Expóról

vita

A pénz beszól, a tévé hallgat

Cenzúra nem vész el, csak átalakul.

Ha már a tévé műsorait nem lehet, nem ülik cenzúrázni a demokrácia játékszabályai szerint, ha már a képviselők száját nem lehet befogni a többpárti Parlamentben, azért a cenzúra hívei még így is megtalálják a formáját annak, hogy befogják a szemünket é* a fülünket. Es ez most maga a televízió.

Kedden kilenc órakor elkezdődött az Országgyűlés plenáris ülése, a képviselők az önkormányzatok ha-. tanköréről szavazgattak. A televízió valószínűleg nem értett egyet a dologgal, mert ezenközben az egyes csatornán Bessenyei Ferenc és egy cigányzenekar mulatott fájdalmas magyar vigassággal Hajmás i Pé- < terén, meg a. Pity ke Pálon, akik egymás után ugráltak be a nagybőgőbe. Amikor megunták a hej uhuját, be- kukucskáltak a Parlamentbe, de csali egy rövid időre, mert délután már jöttek sorra a műsortervben előírt, sugárzásra ítélt műsorok.

Szerdán meg már egyáltalán nem ült össze a kép- visetóház a tévé szerint. Igaz, csak az önkormány-' zaiok pénzügyei és a világkiállítás voltak terítéken,: ám ez sem tudta übereiai a raktáron lévő újabb magyar nótaffknet. Azután ugyanúgy nem volt adás, mint a kettesen nem szokott délelőtt. S mivél már az esti összefoglalók is elmaradtak, az a honfitársunk, aki a tévéből akarna tájékozódni a mi kis dolgainkról — igencsak más világba pottyanma.

Bár, lehet, hogy eltúlozzuk a dolgokat. S nem is arról van szó, hogy hírközlő eszköz a tényeken akar uralkodni. Lehet, hogy mindössze így akarnak pénzt kicsikarni a Parlamenttől. Aki látni akarj« magát a tévében, az fizessen. Aki fizet, az létezik, arról vannak hírek. Végül is a kapitalizmus építésének rögös útjára léptünk, s abban a világban — már Marx is megírta — a pénz beszél. lí

— ja.

hogy bármilyen kormány lesz hátaimon Magyarországom, 1996-ban mindenképpen jelentős összegeket keli majd fordítania ezeréves államiságunk, megünneplésére. Végezetül arra hívta feJ a figyelmet, hogyha a képviselők most nőm adnak felhatalmazást a kormánynak az 1996-os magyarországi Expo szándéknyilatkozatának benyújtására, akkor a BIE- nek módjában sem álil majd a közeli napokban sorra kerülő vezető testületi ülésein hazánknak megadni ezt a lehetőséget.

Ezután soron kívül kért szót Pető Iván, s megfogalmazta, hogy a miniszterelnök ál.ta-1 elmondottakkal egyetért, maga a legnagyobb ellenzéki párt is hasonló értelmű módosító indítványt nyújtott be, azonban a kormány áhtad előterjesztett, s végül is szavazásra bocsátandó határozati javaslat nem szándéknyilatkozatra ad felhatalmazást, hanem kijelenti, hogy Magyarország 1996-ban Expót rendez.

Mivel az általános vitában többem nem kértek szót, azt az elnök lezárta, s a határozati javaslatot részletes vitám bocsátották a képviselőik. Erre várhatóan a jövő héten kerül sor.

sJCírlav 3