Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-29 / 124. szám
A pedagógusok választottak, a vezetők ragaszkodnak Üjhartyán önkormányzatának különös, jogilag vitatható döntése megosztotta az általános iskola tanári karát. A képviselők sem fogadták el az igazgatói helyre beérkező egyetlen pályázatot, mondván: „egy pályázat nem pályázat!” Azt a bizonyos pályázatot Lauter Jánosné adta be, aki tíz éve igazgatja az iskolát. Idén, hogy lejárt ötéves megbízatása, maga sem tudta, megpályázza-e újra az igazgatói állást, vagy sem. Egy súlyos autóbaleset miatt fél évig volt beteg- állományban, de a megrázkódtatást még mindig nem heverte ki teljesen. Ennek ellenére a betegállomány idején is segítette az iskola munkáját. Többször is kihirdette a tantestület előtt: lejárt igazgatói megbízatása, de senki nem érzett hajlandóságot, hogy helyét betöltse. Ö maga csak néhány nappal az április elsejei határidő előtt, március 27-én adta be a pályázatát, mégpedig titokban, hogy ne befolyásoljon senkit, aki mégis jelentkezni akar. Lejárt a határidő, úgy tűnt, minden marad a régiben, amikor április 18-án reggel valaki az asztalára tette a Pest Megyei Hírlapot- Megdöbbenve olvasta az - újhartyáni önkormányzat pályázati felhívását, az ő igazgatói állásának betöltésére.-r Másként is tudomásomra hozhatták volna, hogy nem vagyok alkalmas az igazgatói beosztásra — mondja elkeseredve. Megtudta, hogy „vörös” múltja aggasztja a falu új vezetését. Valóban, 20 évig tanácstag, 15 évig vb-tag volt, de magam is többször hallottam, hogy Üjhartyán és Újlengyel lakói, az ön- kormányzatokkal egyetértésben (!) elismeréssel adóztak a régi vezetőknek. A Pest Megyei Hírlapban, április 18-án megjelent pályázati felhívást még kettő követte a 19-i és 20-i számban, mégpedg április 20-i határidővel. Kérdés, hogy ki tud ennyi idő alatt megírni többoldalas, jól átgondolt pályázatot? Nos, egyvalaki tudott! Tóth Antal, a felsőpakonyi iskola igazgatója. Igaz, precíz ember lévén pályázata alján megjelölte írása eredeti dátumát: április 12-t. De honnan tudta április 12-én, hogy 18-án új pályázatot ír ki az újhartyáni önkormányzat ? A kiírt pályázat feltételei egyébként sem feleltek meg a minisztérium idevonatkozó előírásainak, mert túl rövid határidőt szabnak. A zárórendelkezések között ezt olvashatjuk: „Ha a pályázati eljárás nem vezetett eredményre( ...), rendkívüli pályázatot lehet meghirdetni, a pályázati eljárás időtartama azonban három hónapnál nem lehet rövi- debb.” Az önkormányzat nem tekintette eredménynek Lauter Jánosné jelentkezését és nem tartotta magát a három hónapos időtartamhoz. Választás elé állította a tanárokat, akik 12:10 arányban Lauter Jánosnéra szavaztak. Ez megint csak nem felelt meg az önkormányzat terveinek. Üjhartyán vezetői ragaszkodnak Tóth Antalhoz. Engem kíváncsivá tesz, miért akar Tóth Antal, a felsőpakonyi általános iskola elismert igazgatója iskolát változtatni? Igaz, a felsőpakonyi tanárok és az ottani önkormányzat között pillanatnyilag nincs minden rendben, de ez csak nem ok? Lauter Jánosnénak személy szerint nincs kifogása ellene. Ismeri, hisz riválisa itt tanított valamikor Űj- hartyánban, ő volt az úttörők csapatvezetője. — Elismerem pedagógiai eredményeit, nem is szólnék, egy szót sem, ha április elsejéig adta volna be a pályázatát. Meg vagyok róla győződve, hogy nem ő az elindítója ennek a lavinának! A helyzet valóban kínos. Tóth Antal néhány éve Fel- sőpakonyban maga is átélt egy „kifúrási” kísérletet, melynek ő volt a szenvedő alanya. Most éppen a felsőpakonyi pedagógusok némileg megnyirbált jogaiért harcol. Megteheti-e, hogy elfogadja az újhartyániak megbízatását maga mögött hagyva egy íelbolydított falut, és elfogadva egy olyan eljárást, amit nemrég még maga is elítélt? Pachner Edit I. ÉVFOLYAM, 65. SZÄM 1991. MÁJUS 29., SZERDA DAkASI x^CíHa MEGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Rózsaszínű házakban sem rózsás a helyzet Nem elég a meghívó Inárcson mindössze két rózsaszínre festett házból áll a „cigánytelep”. Az itt lakók nem tősgyökeres inár- csiak, 1976-ban költöztette őket Kakucsra a téesz, amikor lebontatta ottani házukat. Nagyobb helyük lett ugyan, de elszakadtak rokonaiktól. Most úgy húszán lakhatnak a két házban. Az egyik félig frissen festve — már nem rózsaszín! —, próbálják korszerűsíteni. ahogy anyagi lehetőségeikből telik. Eredetileg Mendi Bélát, a Phralipe Bélát, a Phralipe inárcsi szervezetének titkárát keresem, ő azonban már elköltözött. Még a házát is magával vitte, az udvaron néhány tégla maradt utána hírmondónak. Hogy mi maradt a pártból? Nem sokját Valójában soha nem működött úgy, ahogy kellett volna, még a kifizetett igaÖnkéntes rendőrök Újlengyelben a tavalyi statisztikához képest idén emelkedett a bűncselekmények száma, ezért június 1- jétől újjászervezik az önkéntes rendőrséget. Attól tartanak, hogy a környéken sorra alakuló faluvédő egyesületek kiszorítják a bűnözőket, akik esetleg éppen Újlengyelben keresnek menedéket. Az önkéntes rendőrség egyelőre nyolc tagot számlál. A körzeti megbízott ezt a számot kevésnek találja, ezért kezdeményezte, hogy Újlengyelben is alakuljon faluvédő egyesület, melyMozTS Gyál, Dózsa: május 31-én fél 6-kor: Ártatlanságra ítélve (szín., mb, am., krimi), június 1-2-án fél 6- kor: Halálra jelölve (szín., mb, am, krimi), 3-án fél 6-kor: Harry és Sally (szín., mb., am. vígj.). nek tagjai hatékonyan együtt tudnának működni az önkéntes rendőrökkel. D AB A Sí HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. vili. kér.. Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 1446. Telefon: 138-2M9/283 Jancsika boldogsága Nyilván emlékszik még a kedves olvasó a május 11-én megjelent „Jancsika szomorúsága” című kis írásunkra, melyben arról számoltunk be, miként lopták el a gyáli Szakács Jancsi kerékpárját. Az ügy újabb fejleményéről, illetve szerencsés befejezéséről Szigeti Ferencné, a gyűli polgár- mesteri hivatal tisztviselője tájékoztatott bennünket telefonon. — Jancsika már nem szomorú, sőt nagyon boldog. A polgármeser úrtól kapott egy biciklit, örömében kikiáltotta angyalnak — tette hozzá Szigetiné nevetve. , Bővebb információkat a nadrágos angyaltól kértünk, ám az nem akart nyilatkozni. — A végén még azt hiszik a gyáliak, hogy olcsó népszerűségre törekszem — dörmögte a telefonba Gyimesi István. Végül is elmondta, minekutána elolvasta az írást, tett egy kedvező ajánlatot a fiának. — Engedd át a kerékpárodat egy kisfiúnak, kapsz cserébe egy versenybringát. Ügy látszik, Gyimesi Robiból sem hiányzik az üzleti érzék, volt kitől örökölje ... Ráállt az előnyös cserére, s így lett ismét kerékpárja a Szakács gyereknek. Reméljük, ezt nem fogják ellopni. (—gyá—) zolványt sem kapták meg. Hiányolják is. „Bezzeg Örkényben Lala Misi jól csinálja” — mesélik. — „Vett egy telket, amelyre a cigányoknak munkahelyet építenek, Úgy tudjuk, varrodát.” Mendi Bélát időközben „felülről” leváltották az inárcsiak tudta nélkül. Néhány hete Radies Jenő ka- kucsi szervezetéhez tarioz- nak. de erről is utólag értesültek. Nem érzik, nem Is érezhetik magukénak saját pártjukat, ha minden döntésből kizárják őket. Ugyanolyan magányosak és kiszolgáltatottak, mint voltak. A mindig meglévő faj' előítéletek a kakucsi „bevándorlók” agresszív viselkedése miatt újból felerősödtek, a tősgyökeres kaku- csiak-inárcsiak látják kárát. Legutóbbi esküvői akciójuknak nem kis része le. heíett abban, hogy biztosra ígért munkahelyek zárultak be egyik napról a másikra az inárcsiak előtt. Pedig nagy szükségük lenne a munkára, az itt élő négy családnak már csak néhány tagja rendelkezik munkahellyel. özvegy Radics Ferencné — aki benyomásom szerint e huszon-egynéhány ember „motorja” — 5100 forintból tartja el munka nélküli fiait, lányait, kisiskolás unokáit. Hajtaná őket munkát keresni, de az is pénz. „A múlt hónapban Is kétezer forintot elvonato- zott és mégsem talált munkát” — szidja egyik fiát. Akad, aki egyetlen napra sem tudott elhelyezkedni. Csilla például mindenáron — apja akarata ellenére is —, fodrász szeretett volna lenni. Sikerült beiratkoznia a szakmunkásképzőbe, de másfél év után új gyakorlatvezetőt kapott, aki felfedezte, hogy szem tengelyiéi- dülése van, és eltanácsolta: nem alkalmas a pályára. Unokatestvére tavaly végezte az általánost, varrónőnek készülne, ha találna munkahelyet — vagy iskolát —, ahová felveszik. Róza néni öccse, aki hosszú évekig alkalmi és idénymunkákból élt, most szintén munkanélküli. Egyre kevesebb helyre hívják, mindenki spórol. Haragszik az új rendszerre, ennek tulajdonítja a drágulást, a vállalatok csődjét, a tömeges munkásleépítéseket. „Nagyon buta nép vagyunk,” — jelenti ki —, „hogy csak úgy hagyjuk elvenni a munkahelyeinket'” Néhány napja újabb munkalehetőség csillant fel néhányuknak: az új gumiüzem. Talán sikerül. De ha nem? Az embernek nagyon nehéz saját magát kihúzni a bajból. Ha a Phralipe komolyan törődni akar tagjaival, nem elég budapesti nagygyűlésekre invitálni őket, ahová — érthetően -- nincs túl sok kedvük (se pénzük) elmenni. Az előítéletek ellenére dolgozni, boldogulni szeretnének, — csak úgy, mint mások. (pachner) Esküvő kutyás rendőrökkel Kakucs tőlük retteg Kiállították, megrendelhetők Sok látogatót csalogat a BNV területére a gyáli Szabadság Tsz-ben készülő különböző méretű medencék és kádak kiállítása. A kiállított tárgyak megrendelhetők (Erdősi Ágnes felvétele) Az alábbi eseményt egy kora tavasszal lezajlott kocsmai incidens váltotta ki, szereplői Csiszárik József és fia, Csiszárik Tibor, valamint néhány kakucsi cigány, a falu prominens rendbontói. Csiszárik József zárórát jelzett, a fia nefleikészült a felmosásnak. Az utolsónak maradt vendégek nem érték be a már jócskán felhajtott itallal, újabb rundót követeltek. A kocsmáros megtagadta a kiszolgálást, mire ők a fiára támadtak, az apa az utolsó pillanatban lépett közbe, s egy székkel „rendet teremtett”. Nen* vitás, az egyik het- venkedőt a mentők vitték a kórházba, ám ami ezután következett, az felér egy szicíliai vendettával. A kakucsi cigányság egy emberként lépett fel Csiszárik József és családja ellen. Fenyegetést fenyegetés követett, a ház ablakát éjjelnappal zörgették, leköpdös- ték, bemocskoltáik a redőnyt és a kaput. A megfélemlítés odáig fajult, hogy Csi- szárikék kénytelenek voltek eladni a házukat, a falu másik végébe költöztek. A vendetta második felvonására Csiszárik Tibor lakodalma szolgáltatta az alkalmat. Jöttek a „szívélyes” üzenetek: nem esküvő lesz, hanem temetés, sósavval veszik kezelésbe a vőlegényt és a menyasz- szonyt. El lehet képzelni, milyen szorongással készült a vőlegény és a menyasz- szony családja a lagzira. Végül is a két család a rendőrséghez fordult segítségért, amit meg is kaptak. Elképzelhető, hogyan zajlott az esküvő. A násznép a szó szoros értelmében kutyás rendőrkordon közt vonult végig az utcán, a polgár- mesteri hivatalba, a templomba. A gátlástalan fenye- getődzők ennek ellenére sem zavartatták magukat, tüntetőén le-fel rohangáltak autóikkal a lakodalmas menet mellett. A lakodalmas porta előtt, reggelig ott állt az URH-s kocsi, „vigyázták” a menyasszonyi táncot. Incidens szerencsére nem történt. De amilyen jó hírük van a kakucsi cigányoknak, ez a „meccs” valószínű még nincs lefújva. Lehetne azon meditálni, hogyan szerezhet ilyen hírnevet és „tekintélyt” maroknyi csoport a kétezer lélekszámú nagyközségben. Törvény felett állnak — mondják a kakucsiak szorongva. Nem, inkább törvényen kívül. Aki a törvényekre fittyet hány, az önmagát taszítja a társadalom perifériájára. Vagy, Kaku- cson ez nem érvényes?
