Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

PEtEVATIZÁCEÓ SZENTENDRÉN Gyerekcipőben jár, de reménykednek Alig hihetem, hogy meg­állt az idő, mégis csodál­kozom. Az a fiatalember ott, a szentendrei kocsi­gyár műhelycsarnokában, minden bizonnyal Tóth Jó­zsef. Ugyanaz a testtartás, magas homlok, vastag kere­tes szemüveg, kék köpeny. Csakhogy ilyen fiatalon vagy húsz évvel ezelőtt lát­tam az üzem villanyszere­lőjét, később, más munka- beosztásban, a szakszerve­zeti bizottság titkárát. Kiderül, csak részben csalódom, mert valóban Tóth József áll ott, a mun­kásgyűlésen részt vevők so­raiban. Ö a gyár főtechno­lógusa, az egykori titkár fia. Családias volt a han­gulat itt a századforduló óta. Munkásdinasztiák ala­kultak ki. Ma, egy nemrég lezajlott szerkezetváltás után. büfékocsik, személy­autókhoz utánfutók, lakó­kocsik készülnek. Szerény keleti, reményteljes nyugati piacra számítanak, s köz­ben még mindig matuzsá­lemi korú gépek közt mo­zognak. fejlesztéshez való tőke nélkül aggódnak a munkahetükért. Az Állami Vagyonügy­nökség megkezdett privati­zációs programjában sze­replő húsz vállalat közé bekerült a jelenleg Erdőgép néven működő kisvállalat is. Pályázatot írtak ki, me­lyet a Co-Nexus Gazdálko­dási és Pénzügyi Tanács­adó Rt. nyert meg. E cég javaslatára bevonják az át­alakításba a svájci köz­ponttal működő Aggleleky Barna-ügynökséget is, hogy szakembereikkel, úgyneve­zett átvilágítással tárják fel a pontos helyzetképet. A tegnapi munkásgyűlé­sen dr. László András, a Co- Nexus elnök vezérigazgató­ja, Kardos Péter vezérigaz­gató. Molnár István, az Ál­lami Vagyonügynökség ta­nácsosa és dr. Bodnár Sán­dor, a gyár privatizációs programjának menedzsere adott tájékoztatást az év utolsó negyedéig lezáruló s most kezdődő munkáról, a résztulajdonossá válás fel­tételeiről. Mint a szakemberek el­mondták, a cél a termék- szerkezet és az üzem koi- szerűsítése. a hatékonyabb működés, előnyös piacok megszerzése. Az első fázis után újabb tőkét kell be­vonni, amihez befektetők kellenek vagy hitel. Ebből a célból alapítvánnyal jön­ne létre az a törzstőke, ami­hez a dolgozók részvé­nyekkel járulnának hozzá. Az így kialakuló, közel húszszázalékos munkavál­lalói tulajdont kedvező hi­telkonstrukciókkal segíte­Egzisztenciaalap? Személyi hitel? Mit kockáztassunk? Részvényesek vagy csak munkavállalók lesznek a kocsi­gyári munkások? Van elég ok a töprengésre (Erdősi Ágnes felvétele) Még nincs roham a földhivatalokban Ä jussot keresek Amint az mar köztudott, az Országgyűlés elfogadta a kárpótlási törvényt, s en­nek nyomán megélénkült a földhivatalokban a forga­lom. Pest megyében is mind több az egykori telkére, birtokára igényt tartó ál­lampolgár. Erdélyi Erika, a Pest Megyei Földhivatal osztályvezetője tájékoztatá­sul közölte, hogy naponta érkeznek kirendeltségeikről a jelzések arról, hogy kik azok, akik hiteles telek­könyvi kivonatot kémek. Az eredeti természetesen a hivatalokban marad. Az igények kielégítését segíti az a korszerű fénymásoló, amelyet rövidesen munkába állítanak. A jövő héten, pontosab­ban május 6-án, hétfőn ér­tekezleten találkoznak a megyei földhivatal és a ki- rendeltségek vezetői, hogy megbeszéljék azokat a teen­dőket, amelyek az appará­tusban dolgozókra várnak, s amelyek munkájukat gyorsabbá tehetik. Sajnos sok esetben a dokumentu­mokért folyamodók azt sem tudják, valójában milyen okmányokra van szüksé­gük. Szentendrén a helyi föld­hivatal vezetője, dr. Mes­terházi Béla érdeklődésünk­re elmondta, jelenleg még gyér az érdeklődés, ügyfél- szolgálatukon napi átlagban hárman-öten fordulnak meg. Az ingatlanok beazo­nosítása, a régi térképek megtekintése az, ami több­nyire foglalkoztatja őket. Nehezíti a jövőbeni mun­kát, hogy tényleges tulaj­donos igen kevés van, s a leszármazottaknak, a roko­noknak, családtagoknak kell esetleges tulajdoni lap hiá­nyában térképen megjelöl­niük azt a helyet, ahol az ingatlan fekszik A tulajdoni lapokra 200 forintos okmánybélyeget kér a hivatal, míg egyetlen térképmásolatért 170 forin­tot kell fizetni. Dr. Mes­terházi azt sem hallgatta el, hogy vannak a hivatal dol­gozóinak egyéb, napi teen­dői is. Bizony, elképzelhe­tő, hogy alkalmasint aka­dozni fog az ügyfelek gyors kiszolgálása. (gyócsi) nék elő, míg a 80 százalék nagyobb kockázattal, me­nedzserek — ezek hiányá­ban az Állami Vagyonügy­nökség — tulajdonába ke­rülne. A régi nevét is visz- szaszerző Kocsigyár egy ideig kft-ként működne, majd részvénytársasággá fejlődne. Előreláthatólag a nyár elején kész szerződés- tervezettel állnak az em­berek elé. A csendes többség kérdé­seit sorolta egy dolgozó, kérdezett még valaki, aztán a sajtótájékoztatón az új­ságírók. — Miből szereznek pénzt részvényekre az emberek? Ha 20 százalékos profitra lesz szükség a hitelek nye­reségből való visszafize­tésére, hogy éri el ezt a most nem túl erős lábon álló szervezet? Sipos János, a szakszer­vezeti bizottság titkára úgy véli: a dolgozók legalább 51 százaléka jegyez részvé­nyeket, mert szeretik a munkahelyüket, itt akarnak dolgozni. Valamit lépni kellett — jegyezte meg út­ban vissza a műhely felé. — Nagyon új a dolog. Gverekcipőhen jár, de re­ménykedünk. Mert most épphogy élünk, máról hol­napra — mondta Kikillai János lakatos. — Tizenhárom-tizennégy- ezer a bruttó — jelentette ki nyomatékkai R ozsnyai László, a szaktársa. Stumpfel József kialaku­latlannak tartja a mosta­ni koncepciót, mondván, nem szereti ezt a „miénk is. nem is” állapotot. Ma még a törvények sem sza­bályoznak mindent ponto­san. Kizárólag vállalkozási alapra kellene helyezni az állami vagyont. — Itt előttünk fogalmaz­ták meg, hogy az egyik cél az államadósság szanálása is. Miért vegyem meg? Nem volt részem abban, ami azt okozta. Piacot nem garantálnak, s nem látok rá biztosítékot, hogy bele­szólhassak a dolgokba — mondta Erdei László, a fej­lesztési osztály dolgozója. Lesz tehát munkájuk a menedzsereknek, míg min­den kialakul. K. T. I. Bemuiafó a Pesfvidéki Gépgyárban Bell-modell a légtérben A vendégekkel magasba emelkedett a mentőhelikopter Ki hitte volna még akár csak egy-két évvel ezelőtt is, hogy a Pestvidéki Gép­gyár hangárai előtt ameri­kai gyártmányú helikop­tereket mustrálgatbatnak majd az odalátogató vendé­gek. A nem várt esemény mindenesetre valósággá vált, tegnap a gyárudvaron a magyar mellett kanadai és amerikai zászlót is len­getett a szél, üdvözölve az illusztris látogatókat, a Bell Helikopter Textron cég képviselőit. Mint tőlük megtudtuk, a Bell a legnagyobb helikop­tergyártó cég a világon, 1.946-ban kezdték meg mű­ködésüket. Az eltelt időben nem kevesebb mint 139 modellt gyártottak. Negy­venöt év alatt megtanulták, hogyan kell jó helikoptert készíteni, s melyek azok a hibák, amelyeket ajánlatos elkerülni. A cégük képvise­lői szerint ma már elmond­hatják magukról, hogy ők gyártják a legbiztonságo­sabb helikoptereket. Köz­pontjuk Texasban van, de Kanadában, Montreal mel­lett is található egy részle­gük, ahol terhelésvizsgáló laboratórium működik, s az új modelleket is ott szere­lik össze. Számos típus A statisztikai adatok bi­zonyítják, a Bell kedvelt légi jármű, gépeikkel éven­te a világon 5 millió órát repülnek, s a légtérben minden percben legalább hatszáz gépük található meg. A kisméretű, kereskedel­mi célokra használatos jár­művektől kezdve egészen a harci gépekig jó néhány tí­pust gyártanak. A cég ka­pacitására jellemző adat, hogy eddig egyedül több helikoptert készítettek, mint a konkurensek együtt­véve. Gépeik legutóbb az öbölháború harcaiban ugyancsak megállták a he­lyüket, de békésebb célok­ra — mentőszolgálat, be­tegszállítás — szintén igénybe veszik, s több or­szágban a rendőrség is használja a Belieket. Egyszerű és olcsó A szakemberek szerint erényük a megbízhatóság, az egyszerű és olcsó üze­meltetés. Mindig a fel­használói igényekhez ala­kítják a technológiát, s a gépeikhez az alkatrész­utánpótlás is biztosított. Texasban van egy olyan raktáruk, ahol 49 ezer al­katrészt tárolnak. A depó a nap huszonnégy órájában, éjjel-nappal nyitva tart. Európában Amszterdam­ban van a nagy raktáruk, ott meg 20 millió dollár ér­tékű alkatrészt helyeztek el. Long Ranger III. A világ 105 országában repülnek Bell helikopterek, s a cég képviselői nem tit­kolják, szeretnék, ha Ma­gyarország lenne a 106. a felhasználók sorában. Hogy hány konkrét üzletköltés született a bemutató után, az csak majd a következő napokban, hetekben dőlhet el. Annyi bizonyos, hogy so­kan figyelték érdeklődéssel a gépeket, például a 206 Long Ranger III. helikop­tert, amely egészségügyi mentő változat — mind a földön, mind pedig repülés közben. II. É. Korszerű életmentő eszközökkel szerelték fel a gép bel­sejét (Hanesovszki János felvételei) T anuljuk az újat. Az újak sorában fogalmak­nak a seregével is meg kell ismerkednünk. S persze, a fogalmak teremtette gyakorlat is van már és még inkább lesz. Nem különlegesség ma már a privát beteg — a magánvállalkozású po- mázi orvosi szakrendelő országosan is úttörő sze­repet vitt —, a privát üzlet, a privát üzem, újab­ban találkozhatni privát erdő feliratokkal, ame­lyek az erdei utak bejáratánál tudatják, tilos a be­lépés ... Becslések 30 és 50 ezer közé teszik azok­nak a számát, akik a megyében — a kárpótlás ke­retében — privát földhöz jutnak,' ám itt gyakran egy-egy fő valójában hat-nyolc résztulajdonost ta­kar. Az említett és a hasonló mozzanatok, azaz a vál­tozó tulajdon majd meghatározza a politikát — an­nak milyenségét, mikéntjét — is. Ámít ma sem egyénileg a polgár, sem a közösség nem érzékel eléggé. A politika ilyen értelmű változása földre teríti azt a (vulgármarxista) bálványként tisztelt tételt, hogy a politika dirigál a gazdaságnak (is). Annak a gazdaságnak, amely létrejöhet, nem tud dirigálni a politika. Létrehozza, de utána elveszti vélt birtokát. Ebben a létrehozásban fontos szere­pet játszott az Antall József vezette kormányzati centrumnak az a felismerése, hogy a privatizáció (azaz a magánkézbe adás) és a reprivatizáció (a volt tulajdonosoknak történő visszaadás) céljai és nem kevésbé következményei, korántsem alkotnak logikus rendszert, sőt! Gyakran élesen szembeke­rülnek egymással. Ez a felismerés vezette a földet igen, de mást nem visszaszolgáltatni eredeti for­májában alapú kárpótláshoz. Veszedelmes illúziók gyakorlati érvényesülésé­nek állított részben gátat ez az álláspont. Vannak, azonban másfajta veszedelmes illúziók is. Ezek egyike például az a hit — melyet napjainkban egy­re erősebbnek tapasztalhatok —, hogy a privatizá­PRIVÁT ció automatikusan magával hozza a jobb gazdasá­gi hatékonyságot. Ez bizony nem igaz! Már csak azért sem, mert jelei vannak annak, hogy az álla­mi monopóliumokból magánmonopóliumok jön­nek létre, ennyi történik, több nem, azaz a mono­pólium marad . .. S lelni a megyében most már an­nak is jeleit, hogy az önkormányzat vagy éppen a lakosság kitart az alacsony (abb) hatékonyságú ál­lami (közösségi) tulajdon mellett, mert — csupán a szociális foglalkoztatókat, bizonyos közüzemi szolgáltatásokat hozom fel példákként — ezt dik­tálja az igazságérzete, szociális érzékenysége. A privát címszó alatt ma bármit és annak a teljes el­lenkezőjét is megtalálni. L ényegében egy új társadalmi rend kifejlődésé­nek első szakasza a privatizáció. Ennek az új rendnek a milyenségéről vannak sejtések, a bizonyosságra azonban várni kell. A feszültségek, az ellentmondások jelentősek és érthetőek. Az ún. állami bürokrácia a privatizációval elveszti gazda­sági hatalmát — ami helyben éppúgy fájdalmas, mint országos méretekben —, természetéből követ­kezően nem kiadni akar, hanem bekebelezni. A la­kosság gyanakvó, hat a kormányzati félelem is,. hi­szen „ha szétesik” az átalakuló gazdaság, akkor a felelősség az övéké. Lassítja, széthúzza tehát a pri­vatizációs folyamatot a kormányzat, mert így véli kézben tartani a gazdaságot, s vele a tömegek mi­nimális jóindulatát vagy legalábbis türelmét. A privát fogalma ma üstökös. Pályája azonban a kez­deténél tart. Zenitre jutása legkevesebb 10-15 esz­tendőbe telik. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom