Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25 / 121. szám
Kais feidkuráf Utolsó kenet és zászlószentelés Elkelne tán a tömjénfüst, mert igencsak mocorog a kisördög az emberben. Pedig amúgy mi sem áll távolabb tőle, mint hogy hívő, vallásos embereket esetleg megbántson érzelmeikben. De hát a hír... „Az elgondolások szerint kísérleti jelleggel ismét bevezetik a tábori lelkészet intézményét... A hitélet gyakorlásának lehetővé tétele azonban nem jelenti a keresztény kurzus elindítását” Szóval, izeg-mozog az a kisördög. Nini, látom már az ábrázatját is. Igen, nincs kétség, ő az! Katz feldkurát úr! Tetszenek emlékezni, Jaroslav Hasek Svejkjének gazdája, a k. u. k. tábori leltkész. Nincs kétség, a kisördög az ő alakjában jelent meg. Elevenítsük csak fel! „A tiszti vizsga nagyszerűen sikerült, és Ottó Katz úgy is mint újdonsült keresztény, a katonaságnál maradt. Eleinte úgy látta, hogy minden jól fog menni, sőt, be akart iratkozni egy törzstiszti tanfolyamra. De egyszer berúgott, és elment a kolostorba, s a kardot felcserélte a csuhával. . . Felszentelése előtt tökrészegre itta magát egy nagyon rendes házban (női kiszolgálás, a Vej- voda utca vidékén), s közvetlenül a gyönyörök és a világi örömök örvényéből sietett felszentelésére.” Nohát, itt van a feldkurát, konyakszagot áraszt, és azt mondja: — Gyerünk, lássuk, miről is lenne szó itten . . . Telefon a Honvédelmi Minisztériumba, a vonal végén Kafka Emil alezredes, a társadalmi kapcsolatok és sajtófőosztály egyházakkal kapcsolatot tartó fő- munkatársa. — Jó, beszélhetünk, de siessen reggel, mert nagyon kevés az időm, éppen Lourdes-ba készülök öt tiszttel, öt sorkatonával és dr. Urbán Imrével, a Pázmány Péter Hittudományi Egyetem vicerektorával — zarándokúira... Másnap reggel: — Alezredes úr, ön hívő? — Nem. — Akkor miért megy Lourdes-ba? Csodatevő vízért? — Nem. A csodákban nem hiszek igazán, abban viszont igen. hogy a honvédségnél a vallás csoportos gyakorlására és a katonák lelki gondozására szükség van. A hívőknek egyházira, a nem hívőknek világira. Számos hadseregben mindkettőre van példa, a Bundeswherben például a katonai lelkészek mellett szociális gondozók és pszichológusok is tevékenykednek, akár az amerikai hadseregben, a lengyelországiban pedig hetven katonai lelkész van. A Lourdes-ba indulókat — ez lesz az első magyar csoport a nemzetközi katonai zarándoklaton — csak kísérem. A sorkatonák zömmel hívők, egyházi középiskolákba jártak, a tisztek pedig azok, akik a HM-ben, illetve a Magyar Honvédség parancsnokságán az egyházakkal ápolják a viszonyt. Tehát keli a csoportos vallásgyakorlás, a lelki gondozás. Mit is ír erről Hasek? „Mint minden börtönben és büntetőintézetben, a helyőrségi fogházban is közkedveltségnek örvendett a házi kápolna. Nem mintha ezek a kötelező látogatások a börtönkápolnában közelebb hozták volna istenhez a látogatókat. .. Az istentisztelet és a prédikáció izgalmas változatosságot jelentett a fogház unalmában.” — Alezredes úr, tényleg visszaállítják a tábori lelkészet intézményét? — Nem tudom, ez lesz-e a neve, de annyi tény: dr. Raffai Ernő államtitkár úr vezetésével intenzíven foglalkozunk a csoportos vallásgyakorlás feltételeinek megteremtésével a hadseregben. — Eddig nem voltak meg a feltételek? A katona nem élhetett hite parancsai szerint? Nem járhatott isten- tiszteletre? — Pontosítsunk: a katona eddig sem és ezután sem élhetett, élhet minden korlátozás nélkül hite szerint. A szombat isták például azt kérték, szombaton ne legyen nekik szolgálat, ez nehezen oldható meg. A jehovisták a börtönt is vállalva, nem hajlandók még az alternatív szolgálatra sem. Jelenleg a katonák egyéni módon gyakorolhatják a vallásukat a hadseregben, csoportosan nem, mert erre nem ad lehetőséget a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházról szóló 1990. évi IV. számú törvény. Ezt kellene módosítani — hat egyházfő és a Magyarországi Egyházaik ökumenikus Tanácsának elnöke kéri — úgv. hogy az egyéni szó mellé a csoportos is odakerüljön. Így a laktanyák falain belül is lehetne isten- tisztelet. Isméi Katz feldkuráté a szó: „— Ilyen grog maii, Svejk, passzió lesz a misézés. . . gondolom, mielőtt hozzáfognék, elbúcsúztatom őket néhány szóval. A tábori mise az nem olyan vicc, mint fogházi mise vagy egy prédikáció azoknak a gazembereknek. Ehhez tényleg jól fel kell kötni a gatyát. Tábori oltárunk az van. összecsukható, zsebkiadás. — Jesszus Mária, Svejk — kapott a fejéhez —, mi aztán nagy marhák vagyunk. Tudja, hová tettem az összecsukható tábori oltárt? A díványba, amit eladtunk.. — És mi a tervük, alezredes úr? Korábban a csapatoknál két gyakran függetlenített politikai állás is volt, a párttitkároké és a politikai tiszteké, de ezek az állások megszűntek. Most meg lesz helyettük függetlenített tábori lelkész? — A közeli jövőben nem valószínű. Ennek több oka is van. A magyar történelmi egyházak, felekezetek szinte mindegyike lelkész-, pap-, illetve rabbihiánnyal küszködik. Másrészt gondos előkészítő és kutató munkával kell például azt tisztázni. milyen konkrét igény van egyáltalán a katonák között a csoportos vallás- gyakorlásra. Felmérés már volt, az adatokat most értékeljük az egyházakkal közösen. Harmadrészt tisztázni kell olyan részleteket, mint hogy a történelmi hagyományokat is figyelembe véve egyenruhában, vagy inkább „papi civilben” szolgáljon-e a lelkész, legyen-e rendfokozata, kinek az állományába tartozzon és kitől kapja a fizetését. Ma még csak annyi biztos: lesz tábori lelkészet. „— Kedves kollégám — felelte Katz bizalmasan megveregetve a vendég vállát (vendége egy igen vallásos tábori lelkész volt, ki kétségbe vonta, hogy Katz hívő-e egyáltalán, a szerit.) —, amíg az állam be nem látja, hogy a katonáknak, mielőtt kimennek meghalni a csatatérre, semmi szükségük sincs az Isten áldására, addig a tábori lelkészség nagyon tisztességeden honorált foglalkozás marad, és az embernek nem kell megszakadni bele.” — És mi lenne a tábori lelkész feladata? Hittérítés? A vallásos eszmeiség képviselete? — Nem ezt hangsúlyoznám. hanem a hit ápolása mellett a lelki gondozást. Köztudottan magas a hadseregben a szabálysértések, bűnesetek, öngyilkosságok, lelki összeroppanások aránya. Régebben a szolgálati út nélkül a politikai tiszthez azután a tiszavirágéletű nevelőtiszti állományhoz fordulhatott gondjával, bajával, panaszával a katona. Most légüres ez a tér. — És kihez forduljon, aki nem vallásos, vagy. aki például mormon, netán a Magyarországi Késői Eső Gyülekezet, a Csan Buddhista Közösség, vagy a Magyar Iszlám Közösség tagja? — Válasszuk ketté. Ami az első csoportot illeti, valószínű, hogy a tábori lelkészet intézményével párhuzamosan szükség lesz a katonapszichológusok rendszeresítésére is. Ami pedig a nem történelmi egyházak híveit illeti, egyrészt ők is részt vehetnek ökumenikus istentiszteleteken, másrészt a tábori lelkészet maga is ökumenikus, tehát bármely felekezet, vallás katonai lelkésze köteles segíteni a hozzá forduló katonának. Arról pedig nincsen szó, hogy az egyéni vallásgyakorlásban bárkit is korlátoznának „Svejk így szól a tábori lelkészhez: — Feldkurát- úr, jelentem alássan, a ministráns ugyanolyan felekezetű kell hogy legyen, mint a pap, akinek ministrál? — Hát persze — felelte a tábori lelkész —, különben nem lenne érvényes a mise. — Akkor bizony nagy tévedés történt, feldkurát úr, kérem — mondta Svejk —, mert én felekezetnélküli vagyok. Hiába, mindig ilyen pecliem van. A tábori lelkész ránézett Svejkre, hallgatott egy darabig, azután meg veregette Svejk vállát, és így szólt: — Megáshatja azt a misebort. ami az üvegben maradt és érezze magát úgy, hogy visszatért az egyház kebelébe.” ,— És mi a konkrét elképzelésük, alezredes úr? — Szeretnénk már ez évben elérni, hogy a Magyar Honvédség egészség- ügyi és büntetés-végrehajtási intézményeiben — ahol már van előélete a dolognak, ugyanis egy református segédlelkész engedéllyel folytat lelki gondozást, és tart ünnepi istentiszteleteket a kórházakban — megteremtsük a lehetőséget, hogy egyházi személyek, papok, rabbik bejárhassanak. Azután év végéig az egyházakkal közösen szeretnénk kidolgozni a tábori lelkészi szolgálat bevezetésének feltételeit, szervezetét, működésének elveit és rendjét, úgy, hogy jövőre már néhány nagyobb helyőrségben egyelőre kísérleti jelleggel működhessen. ★ A református segédlelkészt Kardon Lászlónak hívják. Huszonkilenc éves, a johan-náta lovagrend és segítőszolgálat (őik az ispo- tályosok, akik karddal is védik az elesetteket) tagja, az orvosegyetem Kick-box csapatának edzője, aki a katonai és belügyi kórházakban lát el lelki szolgálatot. Félállásban pszicho- terapeuta a Központi Katonai Kórházban, mellesleg most is medicinát tanul, végzett sportedzői tanfolyamat, a gimnázium után szakácsnak tanult, s a teológiával párhuzmosan sajátította el az Orvostovábbképző Egyetemen a pszichoanalízis rövid dinamikus terápia tudományát. — Hogyan fér össze mindez? Mármint a Kickbox, a lovagi kard, meg a hit, a „ne ölj” parancsa? Tán a tábori lelkészségben? — Hisz Tömöri Pál, a büszke vezér is kalocsai érsek volt! Jézus Krisztusnak két alapvető tanítása van a szeretet és az igazságosság Az emberek zöme csak az egyiket vállalja. Én mindkettőt. Az egviik fele: a harcos igazságra törekvő ember, akinek példaképei a próféták, a másik fele: szeretetben, embertársainknak segítségére lenni. Tán mondanom sem kell, hivatalból is a béke mellett vagyok. De a katona is ember, békében és háborúban is szüksége lehet a hitre, a vallásra. „A tábori lelkész isen tömör beszédet mondott: — Katonák t Azért jöttünk itt össze, hogy a harctérre indulás előtt Istenhez forduljunk a szívünk mélyén, kérvén őt, hogy vezessen minket győzelemre és tartson meg jó egészségben. Nem akarlak benneteket sokáig feltartani, és mindenkinek a legjobbakat kívánom.” — Segédlelkész úr! ön miért adta a fejét a katonai kórházakban való lelkészkedésre? — Mert hiszek a lélek inspirációjában, és éppen ez hiányzott korábban a kórházaikból, nem lehetett ott lelkész. — Miből áll a szolgálata? — Istentiszteletek tartása ökumenikus jelleggel. Ez azt jelenti, hogy mínde(BÉKÉSI JÓZSEF SÁNDOR RAJZA) nütt van bibliaolvasás, prédikáció és ének. Az utóbbiakat a megjelent hívek vallási hovatartozása szerint válogatom össze. Ezenkívül ott a pasztorálpsai- chológiai munka, azaz a lelki gondozás, a betegek, szenvedők, haldoklók vigasztalása. — ön feladja az utolsó kenet et? — Én nem tehetem, csak a katolikus kolléga. De természetesen értesítem őt, jó kapcsolatban állok a nagyobb felekezetikkel. Az újpesti rabbi például hozzám járt karatét tanulná . ., ,,— Máskor jöjjön ide kene- tezni, aki akar — mondta a tábori lelkész —, képesek filléreken kukacoskoilni az emberrel minden lélekért, akit üdvözíteni akarunk. Folyton a számvitelről pofázik ez a rohadt bagázs. Meglátva Svejk kezében a «szentelt« — olajos üveget^ elkomorult: — Legjobb lesz, Svejk, ha ezzel az olajjal mind a kettőnknek bekeni a cipőjét. — A zárat is megpróbálom bekenni vele — mondta Svejk —, szörnyen csikorog, amikor éjszaka haza tetszik jönni.” — Szeretne főhivatásban katonai lelkész lenni? — Igen. Bár most a kórházakban van szerepem, tapasztalatom, erről is van elképzelésem: hogy holland mintára önként jelentkezők közül javasol az egyház a minisztériumnak lelkészeket. akik azután katonai rangot kapnak, a segédlelkészek századosit, a lelkészek őrnagyit, szerződést kötnek velük, a fizetésüket a hadsereg adná. — Miért fontos a rendfokozat? — Mert a problémák rendezését a lelkiismereti és vallásszabadság érvényesítését így szolgálati úton is megvalósíthatja a tábori lelkész. — És fog téríteni? — Nem, soha nem is akartam. Azt hiszem, a legjobb térítés az Istent szolgáló ember személye maga, akii a hitével felhívó jel. — És zászlókat megáld majd? — Óriási tévedés! Dr. Szenthelyi Molnár István, a most rehabilitált lelkész alezeredas vagy egy éve írt egy cikket, amiben kimutatta, hogy az úgynevezett episzkopális (püspöki rendszerű) egyházakban nincs olyan szertartás, amellyel a fegyvert megáldanák, csak olyan, amely az embert áldja meg. A többi egyház sem adja áldását fegyverek re, legföljebb zászlókra. Ha kérnének és lehetőségem lenne, természetesen a nemzeti trikolórra, a csapatzászlókra én is áldást kérnék. A zászlók mögött az ember áll. „A világháború nagy vágóhídja sem nélkülözhette a papi áldást. Valamennyi hadsereg tábori lelkészei imádkoztak és tábori miséket celebráltak annak a félnek a győzőiméért, amelynek a kenyerét ették. A lázadó katonák kivégzésénél megjelent, a pap is. A cseh légionáriusok kivégzéséinél is ott volt a pap. Semmi sem változott azóta, hogy a rabló Vojtech, aki később a «szent« előnevel kapta, egvik kezében karddal, a másikban kereszttel közreműködött a balti szlávok gyilkolásában és kiirtásában.” — Mi erről a véleménye, segédlelkész úr? — Hasek egyet elfelejtett: Lehet, hogy akik kivégzésénél ott volt a pap, azok igényelték a lelki vigasztalást. és a megnyugvást az isten hi then haláluk előtt. Meg azután most béke van. És ma már a háborúk is mások. A haldoklóknak, a sebesülteknek, akár katonák, akár civilek, szükségük lehet a lelki segítségre. Minit békében. „Katz feldkurát tölt a konyakból. Arca elmosódik. Küszöbön a jövő.” vasvari g. PÁL Egy iraki milliomos Moszkvában A Brezsnyev-rezidenciát bérli Egy Sztálin korabeli moszkvai felhőkarcoló 11. emeletén lévő, gondosan őrzött irodájából igazgatja vállalatbirodalmát Husz- szam al-Halidi iraki milliomos, aki 15 évi moszkvai tartózkodás utam orosznak, azon belül is moszkvainak tekinti magát. A futballrajongó mágnás — egy dúsgazdag iraki család leszármazottja — annak idején a moszkvai egyetemen szerzett újságíró-diplomát, majd az iraki nagykövetség munkatársaként kezdett dolgozni. Mára sokszoros milliomos, A ma 37 éves Al-Halidi már a hetvenes évek végén megtalálta a szovjet gazdaságban tátongó lyukakat, de az igazi nagy pénzek 1985, a peresztrojka meghirdetése után kezdtek ömleni. A magángazdaságot sújtó korlátozások megszüntetése révén Al-Halidi mára magáénak mondhat egy étteremhálózatot és egy futballcsapatot, vállalata, az „Aszma- ral” szállodákat és előkelő rezidenciákat épít diplomaták és külföldi üzletemberek számára. A közelmúltban 49 évre bérbe vette a néhai Leo- nyid Brezsnyev 56 hektáros területen fekvő kiszlovodsz- ki rezidenciáját, amelyet turistaközponttá kíván átalakítani. A vegyes vállalatként bejegyzett „Aszma- ral Kft.” kézbe vette a da- gesztáni szőnyegszövő ipart, naponta egy tonna francia kenyeret ad el a szovjet fővárosban, és szovjet filmeket szponzorál. A nagyra törő üzletember most két tervet dédelget: szovjet bajnokcsapattá kívánja tenni focistáit, és modern üzlet- és szabadidőközpontot akar létesíteni Moszkvában az amerikai nagykövetség épületével szemben. A lelkes futballrajongó tavaly megvette a szovjet bajnokság harmadik osztályába tartozó Krasznaja Presznya csapatot, és vállalata után ezt is Aszmaral névre keresztelte át. Játékosait havi 5000 rubeles alapfizetéssel teszi érdekeltié az eredményben, s ehhez nyugati autót bizto-' sít a legjobbaknak. A felkészítés színhelye idén egy krétai edzőtábor volt, s az eredmény is meglett: a csapat kényelmesen az első helyre jutott osztályában. A cél az, hogy a csapat három-négy éven belül Európa legjobbjaival vehesse fel a versenyt. A siker érdekében szerződtette az ország egyik legjobb edzőjét, Konsztan- tyin Beszkovot, aki a 80-as években aranyéremhez juttatta a Moszkvai Szpar- takot. A szovjet focisták pedig, a nemzeti válogatott tagjai közül is többen, sorra jelentkeznek az Aszma- ralba, de Al-Halidi és Besz- kov most nem tart rájuk igényt. Majd jövőre, amikor a csapat az első osztályba kerül, és nemcsak szovjet, hanem külföldi focistákat is szerződtetni fog. A foci-kedvelőknek addig be kell érniük Al-Halidi ez évi meglepetésével: a nyáron Moszkvában megrendezendő „Aszmaral Kupával”, amelyen a nyertes csapat fődíja 100 ezer dollár lesz.
