Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-23 / 119. szám

Göncz Árpád beszéd® így beteg megny — A Magyar Köztársaság megszületésével felszakad­tak alig behegedt sebek is, de egymás kezét keresi a magyar társadalom legjava, zsidó és nem zsidó egyaránt — mondotta szerdán ame­rikai zsidó vezetők előtt Göncz Árpád. A köztársaság elnöke hangsúlyozta: — A felmérések szerint Magyarországon az antisze­mitizmus kisebb mértékű, mint a szomszédos orszá­gokban, és hatalmi szintű zsidóellenességnek nyoma sincs, ám megnyilvánulásai ellen küzdenünk kell, még ha az évszázados jelenséget nem szüntethetjük is meg egyik napról a másikra. Ha létezik ma „zsidókér­dés”, az a magyarországi zsidóság önazonosításának kérdése: akik vállalták ma­gyar nyelvi, kulturális él­ményüket, a magyarságu­kat, megkísérlik azt össze­egyeztetni úgyszintén vál­lalt zsidóságukkal — mi­közben lelkűkben él a ho­locaust emléke. Lezárt határátkelő A breszti döntés „Példa nélkül álló, disz­kriminatív” intézkedés­ként kommentálták balti sajtókörökben a breszti te­rületi tanácsnak azt a dön­tését, hogy vasárnaptól a három balti köztársaság és Ukrajna turistabuszai és egyéni autós turistái nem használhatják a breszti ha­tárátkelőhelyet, amely kü­lönben a legnagyobb szov­jet közúti átkelőhely. A breszti tanács telexen tájékoztatta erről szerdán az észt kormányt, és a töb­bi érintett köztársaság ve­zetését, s döntését „köz­egészségügyi gondokkal, járványveszéllyel" indokol­ta. A Baltikumiban nagy felzúdulást váltott ki a be­lorusz terület vezetőinek lépése, hiszen az „ideigle­nesnek" mondott tilalom­mal sok balti turista kény­telen lemondani tervezett európai utazását, s emellett még nagyobb teher hárul a lengyel—litván határátke­lőhely dkre. Meggyilkolt állom­ás kormányfők 1975 óta világszerte több mint 30 hivatalban levő vagy hivatalából leköszönt állam- és kormányfő esett gyilkos politikai merényle­tek áldozatául. A legneve­sebb áldozatok a követke­zők voltak. Hivatalban levő állam- és kormányfők: 1980. IV. 12. William Richard Tolbert, Libéria; 1981. X. 6. Anvar Szadat, Egyiptom; 1982. IX. 14. Besir Gemajel, Libanon; 1984. X. 31. Indira Gandhi, India; 1986. II. 28. Olof Palme, Svédország; 1987. VI. 1. Rasid Karaimi, Liba­non; 1990. IX. 9. Sámuel Doe, Libéria. Meggyilkolt király: 1975. III. 25. Fejszál, Szaúd- Arábia. Meggyilkolt korábbi ál­lamelnökök: 1976. VI. 2. Juan Jose Torres, Bolívia; 1980. IX. 17. Anastasio So­moza, Nicaragua. Meggyilkolt korábbi mi­niszterelnökök: 1978. V. 9. Aldo Moro, Olaszország; 1978. VII. 9. Abdulrazzak Naif, Irak; 1979. VII. 21. Szalah Bitar, Szíria; 1980. VII. 19. Nihat Erim, Török­ország; 1991. V. 21. Radzsiv Gandhi, India. Tisztázatlan, hogy az 1988. augusztus 17-én egy repülőszerencsétlenségben elhunyt Ziaul Hakk pakisz­táni elnök szándékos me­rénylet áldozatául esett-e. Valószínű, hogy átalakuló társadalmunkban egy nem­zedékbe is beletelik, amíg sikerül feloldani a kétolda­lú gátlásokat. Kérem, ne feledjék: a mai magyar társadalom beteg, zsidók és nem zsidók egyaránt küz­denek az átmeneti kor ér­ték- és tudatzavarával. Annyit kérek önöktől: fi­gyeljék megértéssel ezt a nehéz, bonyolult folyama­tot, vegyék ésjre a baráti jobbot, a közös útkeresést. Az ellenséges hangokat pe­dig kezeljék úgy, mint egy beteg társadalom beteg megnyilvánulásait, vagy egy törpe kisebbség olykor­olykor kiszámított provoká­cióit — mondotta többek között Göncz Árpád. Az elnök eltávozható A hatalom fékjei Az oroszországi Népkép­viselők Kongresszusa szer­dán nagy többséggel meg­szavazta az Oroszországi Föderáció elnöki tiszté­ről szóló törvényt, amely jelentős hatalmat ad a majdani államlő kezébe. A június 12-re kitűzött el­nökválasztás legesélyesebb jelöltjének Borisz Jelcint tartják a Szovjetunió leg­nagyobb tagköztársaságá­ban. A törvény értelmében az elnök lesz az Oroszországi Föderáció legfőbb közjogi méltósága, s egyben a vég­rehajtó hatalom feje. A törvény ugyanakkor bizonyos intézkedéseket irá­nyoz elő annak megakadá­lyozására, hogy a jövőbeni elnök diktátori hatalomra tehessen szert. r Külföldi események egy mondatban Kétnapos látogatásra tegnap délelőtt Moszkvába érke­zett Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter — az új magyar kormány hivatalba lépése óta ez lesz az első hivatalos, kétoldalú külügyminiszteri találkozó. A Mi­hail Gorbacsovot várhatóan nem hívják meg a hét ve­zető nyugati ország londoni csúcstalálkozójára, s — nyugati lapértesülések szerint — az is kérdéses, mikor tartják meg George Bush és Gorbacsov találkozóját. A Mintegy háromszáz iszlám fundamentalistát, köztük közel száz katonát tartóztattak le szerdán Tunéziában hatalomátvételre való szervezkedés vádjával. A Belo­russzia több városában kezdődött tegnap általános sztrájk amiatt, hogy a köztársasági parlament nem fog­lalkozott a dolgozók követeléseivel — közölték ellenzé­ki vezetők. A Új frakció alakult a román képviselő­házban, amelynek célja a liberális eszméket valló tör­vényhozók összefogása. A A finn gazdasági tanács döntése értelmében az észak-európai állam nem növeli Moszkvának nyújtott támogatását a Finnországgal szem­beni eladósodás miatt. A Míg meg nem alakul Etió­piában egy átmeneti kormány, az ellenzék folytatja a harcot, bár kedvezően fogadták a Mengisztu Hailé Mariam elnök távozásáról szóló híreket. A Gandhi-gyilkosság Virágcsekorbenvolt a bomba (Folytatás az 1. oldalról.) nagy erejű robbanás. A merénylet elkövetéséért ed­dig egyetlen szervezet sem vállalta a felelősséget, azon­ban a rendőrség nem tartja kizártnak, hogy esetleg Srí Lanka-1 tamil gerilláik állhatnak a merénylet mö­gött, ★ A Radzsiv Gandhi elleni keddi merénylet miatt szer­dára országos gyászt ren­deltek Indiában, és egy hó­nappal elhalasztották a vá­lasztások két befejező for­dulóját, miközben a leg­magasabb készültségbe he­lyeztél; az ország biztonsági erőit, hogy elejét vegyék egy újabb erőszakhullám­nak. Pénteken hamvasztják el Radzsiv Gandhi földi ma­radványait — közölte a PTI indiai hírügynökség. A ceremóniát Újdelhiben végzik, ugyanazon a hindu szertartási helyen, ahol a politikus édesanyját, Indira Gandhit is búcsúztatták az ellene 1984-ben elkövetett merénylet után. A hám- vasztásra az indiai főváros­ba várják Dán Quayle ame­rikai alelnököt és Havaz Sarif pakisztáni kormány­főt is. Eddig két halottja van a Radzsiv Gandhi meggyil­kolását követő zavargás­hullámnak Indiában. Andh­ra Pradesh államban a rendőrség szerdán tüzet nyitott a tömegre, és a lö­völdözésben két gyermek vesztette életét. Az állam több városában kijárási ti­lalmat rendeltek el. Újdelhiben a rendőrök könnygázzal igyekeztek megakadályozni, hogy a tüntetők megrohamozzák Dzsavahárlal Nehru néhai miniszterelnök egykori re­zidenciáját, ahová a meg­gyilkolt politikus holttestét szállították. Szemtanúk sze­rint a tömeg sok külföldi újságírót is zaklatott. Az északkeleti Tripura állam fővárosában egyszerre tíz pokolgép robbant fel: ti­zenegy személy megsebe­sült. Csanda Sekhar indiai kormányfő szerdán nyuga­lomra intette a hatalmas ország lakosságát. A ható­ságok szeretnék megakadá­lyozni a zavargások továb­bi szélesedését, és elkerülni a belpolitikai robbanást. Ki /okét most ? Mély társadalmi-politikai válságba taszíthatja Indiát Radzsiv Gandhi értelmetlen halála, ha az állam demok­ratikus berendezkedése és alkalmazkodó képessége nem tudja elhárítani a rob­banásveszélyes indulato­kat és folyamatokat. Egye­lőre nem tudni, hogy elsza­badul-e a gyilkos pokol a mostani merénylet után, akárcsak hét évvel ezelőtt, amikor édesanyja, Indira Gandhi miniszterelnök asszony életét oltotta ki szikh testőreinek géppisz- toiysorozata, ám az biz­tosra vehető: a nyolcszáz­milliós országóriás válasz­út elé került. A végkimene­tel lehet feneketlen káosz, ám lehet üdvös tisztítótűz is. A brit gyarmati béklyó­ból magát kiszabadító füg­getlen India világi és demok­ratikus alapokra épült fel. A főépítész az a hatalmas ívű gondolkodó, világmeg­Haragszik a ksrepestarcsal polgármester ...de nem tiltotta be a lapot A polgármester betiltotta a Pest Megyei Hírlapot, állította a legutóbbi kerepes tárcsái önkormányzati ülés után jelen lévő munkatársaink előtt néhány képviselő. A képtelennek tűnő hírnek legszíveseben azonnal utánajártunk volna. Erre azonban a késői óra miatt nem volt lehetőség. Az önkormányzati ülés — doilgavégezeíi’&nül — ugyanis este 19 órakor szakadt félbe, anélkül, hogy sort kerítettek volna a képviselők által javasolt, sürgősséggel tárgyalandó napirendre, a polgármester és a jegy­ző közötti elmérgesedett viszony okainak tisztázására, ami miatt egyébként a három hírlapírón kívül még vagy ötvenen vártak — hiába. Az ülést vezető polgár- mester azonban — ki tud­ja miért — ennél sokkal fontosabbnak és sürgősebb­nek ítélt olyan témákat, mint az orvos- és pedagó­guslakások ügye, a csator­naépítés és így tovább. Pedig a település két ve­zetője között elmérgesedett viszony, akár működéskép­telenné is teheti az önkor­mányzatot. Tímár László képviselő, aki indítványoz­ta, hogy sürgősen vitassák meg a helyzetet, maga is így látta, sőt szerinte egy mű­ködésképtelen képviselő- testülettel. egy rosszul mű­ködő hivatallal a biztos csőd felé halad a település. TALÁN LEGKÖZELEBB A kapcsolat valóban nem lehet valami rózsás a két vezető között. A polgár- mester például egyik leve­lében azt írja a jegyzőről: gyermeteg álomvilágban él, káosz van a fejében, szak­mailag járatlan, emberileg alkalmatlan. A jegyző, egy másik, szintén a testületi tagokhoz eljuttatott írás­ban azt panaszolja: nincs hatása a hivatal működé­sére, korlátozzák feladatai­nak és jogköreinek gyakor­lásában, rossz a hangulat a hivatalban, jogszabályel­lenes testületi döntés szü­letett stb. Hogy kinek van „igaza’’, hogy tud-e együtt dolgozni a két vezető, erre kellett volna választ keresnie az önkormányzatnak. Ez alka­lommal nem sikerült. Talán legközelebb. Hogy ponto­san mikor, arra szintén nem derült fény. Azt ugyan el­döntötte a testület, hogy az ominózus ülésre jövő ked­den kerítenek sort, de arra a kérdésre, hogy hány óra­kor, a polgármester csak annyit válaszolt a közön­ségnek, majd időben meg­tudják. Erre persze felhá­borodott a karzat, bekiabá­lások is elhangzottak. Ebiben az indulathangu- latban hallottuk néhány képviselőtől, hogy a pol­gármester elsőszámú ellen­ségének tartja a Pest Me­gyei Hírlapot, s nem vélet­len, hogy a kerepesi köz­ségrész postahivatalában hónapok óta nem lehet megvenni az újságot. ALAPTALAN A VÁD Hogy valaki szereti vagy nem szereti a lapot, leg­bensőbb magánügye. Az azonban józan ésszel nem hihető, hogy a demokrácia és a törvényesség egyik helyi letéteményese meg­tiltaná az árusítást. S mert utánajártunk a dolog­nak, immár igazolhatjuk is, szó sincs ilyesmiről. váltó Dzsavaharlál Nehrú volt, akinek politikai örök­sége — lányán, Indira Gandhin keresztül — hét évvel ezelőtt a most meg­ölt fiatalembernek jutott. Elkerülhetetlen annak ki­mondása: igen. 1984 kará­csonyán Radzsiv Gandhi azért válhatott miniszter- elnökké, mert a földrésznyi államot az utóbbi öt évti­zedben szinte folyamatosan irányító-uraló dinasztia sar­ja volt. Az indiai világi de­mokrácia sorsa óhatatlanul összefonódott tehát a Nehru- Gandlhi családdal. A sor a tamilnádui merénylettel végzetesen és könyörtele­nül megszakadt. Ki jöhet most? A baljóslatú jelek nem sok jót ígérnek. Az egyet- let országos méretű erő, a Nemzeti Kongresszus (I) párt már hosszú ideje csak árnyéka egykori nemzet­építő önmagának. A kongresszuspárttal szembeni alternatíva vér­szegény reményekkel ke­csegtet. Marad tehát a hin­du sovinizmusra apelláló, a hindu hagyományok új­jáélesztését egyre meny- dörgőbb hangon hirdető Bharatija Dzsanata Párt. A világi berendezkedésre igazán az ő oldalukról le­selkedik a legnagyobb ve­szély. A hindu nacionaliz­must jelképező háromágú lándzsát, a trisult vadul rá­zó, feábőszíitett csőcselék nyíltan követeli a hindu eszmei-vallási alapokon nyugvó indiai államberen­dezkedést. Vezérszónokaik között vannak karizmatikus, ügyes politikusok. Hogy mire képesek a felhecceit hindu bandák — és persze az ellenerőit jelentő muszlim szélsőségesek —, azt jól példázta az ajodhjai me­cset-templom vita: tucatjá­val mészárolták le egymás híveit, pusztán mert nem tudták eldönteni, hogy mi állott ott előbb. Hindu és muzulmán ál­lamra válna szét tehát In­dia? Még egyszer, mint a függetlenné váláskor? Vagy a szintén felerősödő kaszt­törések mentén következik be a végzetes repedés? Egyelőre nyitott kérdések. Az országóriás eddig rugal­masnak bizonyult, puha ütközői felfogták a belső és külső széthúzó hatáso­kat. Jó volna, ha a jövő­ben is így maradna. R. P. Kunvári Mihályné, a postahivatal vezetője el­panaszolta, a Megyei Hír­lapterjesztési Vállalat (MEHIV) hibájából még az előfizetők számára is ke­vesebb újság érkezik, mint amennyi járna; az új meg­rendelésekhez szükséges nyomtatványt, adatlapot pe­dig rendre késve kapják meg. Rendelnek rendszere­sen áruspéldányt is négyet- ötöt, de sokszor egy dara­bot se látnak belőle. A hi­vatalban tfő egy szem pos­tás sok egyéb munkája mel­lett amúgy sem képes a ki­adványokat lelkiismere­tesen terjeszteni. Régóta elkelne egy újságospavilon. Ráadásul á lapok kihordá­siát eddiig a (szabad) szom­batonként kisegítők látták él, s ezután már erre se lesz pénz. Megkérdeztük Rapavi Jó­zsef polgármestert is, mit szól ahhoz az állításhoz, hogy betiltotta a Pasit Me­gyei Hírlapot? — Alaptalan az a vád, meíy szerint megtiltottam lapjuk terjesztését. Ehhez nincs jogom, s egyáltalán nem áll szándékomban. Meg keli azonban mondanom: nem érzem tárgyilagosnak a rólunk írt cikkeket. Mi már tavaly ősz óta minden rendezvényünkre, ülésünk­re és megmozdulásunkra meghívót küldünk. Azt ta­pasztalom, csak a balhés­nak ígérkezőkön, a valami­féle szenzációt sejtető ülé­seinken jelenik meg tudó­sítójuk. S azt is el kell mondanom: még soha egyetlen dicsérő, elismerő sort sem írtak rólunk. Igaz, a 19 képviselő-testületi tag­ból csak néhánynak van felsőfokú végzettsége. A többiek kétkezi munkások, egyszerű emberek. Az ő csetlő-botló első szereplé­seikről gúnyosan írogatná — úgy érzem — nem he­lyes. Kerepestarcsán, egy ekkora apparátusban termé­szetesen nem lehetünk minden kérdésben közös nevezőn. De felelősséget ér­zünk a ránk bízottakért va- lamenyien. Ki így, ki úgy reagál közülünk a problé­mákra. Az is természetes, hogy vannak irigyeim. Bár tulajdonképpen fogalmam sincs, miért törnek a pozí­ciómra, talán, mert nem tudják, mit vállaltam el a megválasztásomkor. En­gem itt mindenki ismer. Még a sokadik őseim is idevalósiak. Nem hiszem, hogy szégyenkeznem kelle­ne. TITKOS HÁBORÚ Egy szégyenkező polgár- mesterrel valóban nem sok­ra mennének a kerepestar- csaiak. Sokkal inkább van szükségünk egy jól műkö­dő, eredményes önkor­mányzatra, s olyan (újság)- hírekre, hogy vezetőik egyetértésben, a közösség hasznára végzik megbízatá­sukat. A polgármester úrral nem vitatkozunk, s nem is célunk elmérgesíteni az amúgy is kusza korapestar- csai helyzetet. Legutóbbi ülésükön — ez más telepü­lésen szinte példátlan — az objektivitás érdekében már három munkatársunk vett részt. Holnapi gödöl­lői oldalunkon megjelenik tudósításuk arról, amit megvitattak. Arról a napi­rendről azonban, ami el­maradt, se objektiven, se szubjektiven nem számol­hatnak be. S ezért nem tud­hatják meg a választók se, hogy milyen titkos háború dúl a kerepestarcsai önkor­mányzatban. Csak azt, hogy haragszik a polgármester a Pest Megyei Hírlapra. Pe­dig az előbbi minden bi­zonnyal jobban érdekelné őket. Á.-Cs.-F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom