Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-20 / 116. szám

ELSZÁNT SKÓTOK A SKANZENBAN Pünkösdölés esőben, szélben Az egyház ünnepeinek sorában a pünkösd a harmadik az elkeseredett tokodi asz­helyet foglalta el. Ma sokan azt sem tudják, hogy tulaj­donképpen mit ünnepelnek a keresztények pünkösdkor. Vannak akik a húsvéti ünnepkör befejezőjének tartják, mások a Szentlélek eljövetelének idejeként dicsőítik a napot, s akadnak, akik egyszerűen aratási hálaadó ün­nepként könyvelik el. A zsidó hagyomány viszont azt tar­totta, hogy ezen a napon gyűlt össze a Színáj(Sinai)- hegynél az Egyiptomból kiszabadult, választott nép, hogy átvegye a Tízparancsolatot és a Tórát. A pünkösdöt napjainkban Is ünnepük az emberek, ki így ki úgy, ki hite szerint, ki csak egy szép tavaszi va­sárnapként. Ezen a tegnapi pünkösdvasárnapon azon­ban a rossz idő sok szép ha­gyományt, népszokást elmo­sott. Szentendrén évek óta hagyomány, hogy a skan- zenban, vagyis a Szabadté­ri Néprajzi Múzeumban gazdag program várja a lá­togatókat. Programban az idén sem volt hiány, csupán a látogatók száma maradt jóval a szokásos alatt. Ti­zenöt—húsz személyautó és két busz árválkodott a be­járatnál. A csepergő eső­ben és a vadul fújó szélben ázért találkoztunk lelkes kisgyermekeket kalauzoló tanárokkal s néhány min­denre elszánt, esőhöz szo­kott skóttal. A Nagyhutáról érkezett általános iskolai csoportot Farkas Imréné vezette. Hogy ő miért indult el a zord időjárás ellenére és mit nyújtott a szentendrei pünkösd a kicsinyeknek így foglalta össze: — Harmadik osztályos gyerekekkel jöttem. Tudato­san, hiszen a jövő évi tan­anyagunkhoz majd jól kap- csolhatóak lesznek az itt látottak. A gyerekek az eső ellenére élvezték a progra­mot. Órákat álltak a gyer­tyamártásnál, valamennyien kipróbálták, csinálták a szonyok által kínált apró, természetes anyagokból ké­szült dísztárgyakból. Lát­tunk dióhéjban fekvő pólyás babát. háncsasszonyt és háncspárt. Csodálatos hangon szóltak Tar Péter kecskeméti nép­művész nádsípjai és bodza­furulyái. s a vendégek be­pillanthattak a fafaragás műhelytitkaiba is. Akik kimentek tegnap pünkösdölni Szentendrére, nem bánták meg. Nem kel­lett tolonganiuk, s bőven volt idő kipróbálni képessé­geiket. Az eső azonban el­mosott pár szabadtéri prog­ramot, igv a budakalászi Lenvirág együttes műsorát is. A. Itt. FMLÉKMŰA VA TAS Bizalmat kért a kormányfő (Folytatás az 1. oldalról.) A továbbiakban néhány olyan kérdést érintett, amely foglalkoztatja az em­bereket. Rámutatott, a há­rom koalíciós partner meg­próbálja az országot a ne­hézségekből kivezetni és el­végezni az átalakítást. Az ellenzéknek az a dolga, hogy kritizáljon. Hiszen azért küzdöttünk, hogy többpártrendszer legyen, és szabad sajtó, amelyik szin­tén kritizáljon és tájékoz­tasson. A múlt kapcsán leszögez­te: a magyar társadalom hosszú esztendőkön keresz­tül nem érzékelte ennek az egész politikai és társadal­mi rendszernek — amit szo­cializmusnak neveztek — az egyre elmélyülő válságát. Nálunk ez a politikai rend­szer soha nem győzhetett volna, ha nincsenek itt a szovjet csapatok. Éppen ezért fontos megemlíteni, hogy június 30-tól Magyar- ország teljes szuverenitását várja. Ennek az óriási je­lentőségű eseménynek a nagyszerűségét mindenki­nek át kell éreznie, s ezt méltósággal kell tenni. A miniszterelnök ezután fölidézte, hogy az ország valutakészlete a válsághatár alá zuhant, amikor a kor­mányzást átvették; nem beszélve az eladósodás miatti bizalomhiányról. Ma a valutatartalékunk meghá­romszorozódott. Az 1989-es A népművész, Tar Péter megszólaltatta a maga ké­szítette nád- és bodzasípo­kat, az esőben szálltak a Tavaszi szél vizet áraszt dallamai... gyertyákat. A népművészek nagyon készségesek voltak, mindent elmagyaráztak nekik, készítettünk rongy­babát, s megcsodáltuk azt is, hogy az általunk is jól ismert kukoricaháncsból mennyi mindent lehet ké­szíteni. A lángossütés a ke­mencében, a szabadkémény működési elve, mind-mind felkeltették az érdeklődést, számtalan kérdést fogal­maztak meg bennük — mondta el Farkas Imréné. A látogatók válogathattak Kézmelegítőnek is jól jött a gyertyamártás, sokan kipró­bálták, mit tudnak formálni a paraffin, asztearin és méh­viasz összeolvasztott langyos keverékéből. (Erdösi Agnes felvételei) MARIS TÁVOZIK BENKOVICS... Belefáradt a SMéhnutondiarcha Lapunk a közelmúltban többször írt dr. Benkovics Gyula péceli lakos, volt párttitkár kinevezéséről a helyi költségvetési üzem élére. Botrány lebegte körül a kineve­zést, a képviselők egy csoportja jogellenesnek tartotta, ezért a köztársasági megbízott vizsgálta az ügyet. nincs rá mód — fejezte be a beszélgetést dr. Benkovics Gyula. — árvái — 54 milliárdos deficittel szemben ez a kormány 1990 végén — a megtervezett hiányt felszámolva — költ­ségvetési egyensúllyal zárt. Közben persze népszerűtlen intézkedéseket tettek és tesznek, de ezért nem sza­badult el az infláció A kormányfő röviden szólt a Parlament munká­járól, arról, hogy a jogálla­miság keretei között kell kormányozni. Felvázolta a piacgazdaságra való áttérés nehézségeit, és emlékezte­tett az adósságállományunk okozta gondokra, valamint a szovjet és keleti piac ösz- szeomlásának következmé­nyeire. Kiemelte: óriási tel­jesítménye ennek az ország­nak, hogy átcsoportosította a gazdasági erejét, így ma exportjának 70 százalékával helyt tud állni a nyugati piacokon is. Befejezésül Antall József ezt mondotta: „A gazdaság kérdéseknél súlyosabb prob­léma egy egész ország át­állítása a polgári rend kö­vetelményeinek megfele­lően. Ahol nem az ügyeske­dés és kijátszás alkotja az élet alapjait. Az átmeneti korszak befejezése után megvannak azok az új ala­pok, amelyeken igenis ki lehet vezetni ezt az orszá­got. Ha bíznak bennünk." F. F. A nyomdafesték alig szá­radt meg a híren, amikor is közöltük, sok vihar után végül helyén maradt dr. Benkovics Gyula, a Péceli Költségvetési Üzem igaz­gatója. Üjabb információ: most, hogy a köztársasági megbízott őt igazolta, távo­zik. Feltettünk néhány kér­dést Benkovics Gyulának, aki az utóbbi hetekben a településen egyre népsze­rűbb lett, sokat beszéltek róla az emberek. □ Valóban elmegy az üzem éléről? — Igen. Ügy érzem, eí kell mennem. □ Miért? Hiszen minden igazolta tisztességét, kiáll­tak ön mellett az emberek is. — Nekem úgy tűnik, Pé- celen nem cél az üzem munkával való ellátása, in­kább engem szemeltek ki módra szaporodnak az ef­fajta vétségek. Az üzemeltetők és a gé­pek tulajdonosai nem bu­ta emberek. Ismerik jogai­kat és tudják a kötelezett­ségeiket. S hogy e kettő még sincsen szinkronban? Hát az már az ő dolguk. Hogy ezért a bűncselekmé­nyért két év szabadság- vesztés is kiszabható? Az is csak egy dolog. Hogy egy településen, 3 vendéglátó egységből egy napon tizen­egy nyerőautomatát elszál­lítottak? A kutya se bánja, egy fecske nem csinál nya­rat, a gépek pedig, amíg üzemelnek, hozzák a pénzt. Szabályos ürítés? Ennek megfelelő könyvelés? Ne­vetséges — mondogatják a tulajdonosok. TUDJA, MIKOR KÖP Ez az új üzletág oly mó­don alakulgat, hogy a jól megtermett úr bemegy a falusi kocsmába és azt mondja a tulajnak: üze­meltesse az odaszállított két-három gépet és felezze­nek a hasznon. Ha nem teszi? Megfenyegetik, hogy véletlenül kigyullad­hat a kóceráj, de esetleg valamiféle vajat is lehet ta­lálni a füle mögött. Ez már- már természetes. Az igaz­ság azonban az, hogy erről senki nem beszél szívesen. Kiteszi a gépet, vállalja a lebukás kockázatát, azután vagy felez, ha jön az ürítő ember — aki mögött nem tudni ki. kik állnak, — vagy rájön, mikor, hogyan lehet megfejni a masinát. Beszélgettünk üzlettulaj­donossal. akinél más gépei állnak, s elmondta, tudja, mikor köp nagyot a gép, hát fejegeti. Az államkincstár pedig várja a bevételt Fortuna híveitől. Várja, mert ed­dig évente alig három mil- liárdot keresett csak. Ha lesz új szerencsejáték-tör­vény, ennek a többszörösé­re számítanak. A törvénytervezet elkészült. A kormány ezt jóváhagy­ta, ma a Parlament elé ke­rül. Amíg döntés születik és hatályba lép, marad a már jól bevált játék. Van­nak és lesznek játékosok, és a játékot irányítók. Pest megye területén 1990 januárja és 1991. április 31-e között 639 játék- és nyerőautomatára adtak ki engedélyt. Akadnak telepü­lések, ahol szép számmal volt elutasítás is, akár a rendőrség, akár a polgár- mesteri hivatal részéről. Ám nem ritka az engedély nélküli kalózgéppark sem. A rendőrségtől tudtuk meg, hogy a városi kapi­tányságok a jövőben szigo­rúbban lépnek fel, nagy el­lenőrzésekre készülnek. Nem kizárólag a közbizton­sági feladatot fogják ellát­ni a kocsmákban, játékter­mekben, hanem a gépek származása és a működte­tésükhöz szükséges iratok után is érdeklődnek majd. MAJD HA KIFOSZTOTTÁK Egyébként lakossági kez­deményezésre, csak bizo­nyítható eseteket vizsgál­nak, akár a fent említett nők esetében. Ott akkor, ha három férfi egybe­hangzóan állítja: pénzért adta a nő a szolgáltatását. Itt pedig, ha bejelentik: látták, bőrükön tapasztal­ták, hogy nagy pénzekbe megy a játék. No de ké­rem, ki az, aki ilyen szol­gáltatás igénybevételét be­jelenti? Ki az, aki önként rohan a rendőrhöz? Mind­addig persze, míg a nő vagy a gép ki nem fosztot­ta. Azután jön a rohangá­lás, a segítségkérés. célpontnak. Az üzem léte bizonytalan. A polgármes­ter úgy döntött, októberig fenntarja az üzemet, az­után pedig jogutód nélkül megszüntetik. Szó van ar­ról is, hogy társasági for­mában működtetik tovább. Ha én nem leszek ott, ta­lán nem vonom el a figyel­met fontos, érdemi dolgok­ról, s éppen így tudok ja­vítani 30-40 ember jövő- jén, akiknek helyzetét nem látom jelenleg tisztán. □ Nem megfutamodás ez? — Lehet, de belefárad­tam a szélmalomharcba. Pécelen a polgármester dönt. Ha én kiszállok, ak­kor bízom abban, hogy nem ellenem dolgoznak majd, hanem az érdemi munkára koncentrálnak. D Tudja ön, ki kerül a posztjára távozása után? — Állítólag nem lesz új kinevezés. Mint mondtam, októberig működik csak az üzem, s úgy tudom, addig megbízták a főkönyvelőt, lássa el az igazgatói felada­tokat is. □ Mikortól nem igazgat­ja a költségvetési üzemet, és hová távozik? — Május közepétől a Tri­ton alkalmazottja vagyok, pénzügyi és jogi területen dolgozom majd. Minden­képpen helyben akartam maradni, hiszen itt szület­tem, nőttem fel és itt aka­rom kamatoztatni a tudá­somat is. □ Egyetlen kérdés ere­jéig térjünk még vissza az üzemhez. Ügy tudom, ön letett a polgármester asz­talára egy programot az át­alakításról. Mi lett azzal? — Valóban, nekem voltak terveim, ezt leírtam és ki­vitelezhetőnek tartom. Most azonban nem látom a jövőt. Nem tudom, mit akar a polgármester. Két ülés kö­zött ő a főnök, és ő dönt. Centralizál, semmit nem akar kiadni a kezéből, min­dent szubjektív okokra ve­zet vissza. Így nem megy, de a többi már nem rám tartozik. Bizonyítani akar­tam, de ilyen szisztémával HIÁNYZIK T alán valamikor tudós tanulmányok taglalják majd azt az akkorra már-már legendássá vált átmeneti korszakot, melyet ma megélünk ha­zánkban. A legendává emelés egyébként kedvelt és hagyományos módszere a magyar történelemnek, csak éppen a megélt történelem olyan, mint a szü­lés: fájdalmas. Nehezen látjuk be ezt, s még ne­hezebben fogadjuk el. A mindent uralni kívánó politika célját tévesztheti, ha módszereiben nem válogat. Örömmel látom tehát azokat a helyeket, ahol törzsi háborúk nélkül összeférnek kormány­pártiak és ellenzékiék, ahol nem a pártkötelezett­ségek sorakoznak fel útmutatóként, hanem az em­beri értékek. Jó néhány ilyen helyen megfordulhat az ember a megyében; a kisebb községekben. S a kisebb azért hangsúlyos a dőlt betűs szedéssel, mert a méretek itt tartalmakat jelölnek. Ezeken a ki­sebb helyeken ugyanis mindenki ismerős, az embe­ri kapcsolatok áttekinthetők, az emberi értékek na­ponta megméretnék. Hogy mindezek fontosak-e a politikában? A legfontosabbak! Nem kisebb szellemóriás, mint Alekszandr Szol- zsenyicin írta le politikai vitairata, a Hogyan mentsük meg Oroszországot? lapjain: „Kimondhat­juk: a társadalmi berendezkedés másodlagos az emberi kapcsolatok légköréhez képest. Ha az em­berek emberségesek, elfogadható minden tisztessé­ges politikai rendszer, ha viszont az emberek go­noszak és önzők, a legfejlettebb demokrácia is el­viselhetetlen. Ha az emberekből hiányzik az igaz­ságérzet, és a becsület, az kiütközik minden rend­szerben.” Kérdés, de sajnos, nem kérdéses: kellő jelentő­séget tulajdonít-e a mai hazai politizálás ezeknek az erkölcsi-magatartási elemeknek? A válasz, bár­mennyire lehangoló is, csakis a nem. Holott, ritka kivételektől eltekintve, az emberekből nem hiányzik sem az igazságérzet, sem a becsület. S megtartják ezt akkor is, amikor a közélet, a politi­ka mezejére lépnek, ha ez a mező a kisközség át­látható viszonyrendszere. Abban a pillanatban azonban, amikor ez a mező egy nagy népességű község, avagy város lakóinak, hatalmi szervezetei­nek a viszonyrendszere, az igazságérzet, a becsü­let is mellékszereplővé válik, tisztelet a ritka, azaz a kivételes eseteknek. A hatalmi acsarkodások, a kisszerű pártérdekek, a személyes unszimpátiák olyan őserdeje jött létre az utóbb említett tele­pülések egy részén, amilyenre elképedten reagál a lakosság. Aligha tarthatom véletlennek: egy­re több helyen tudakolják a képviselő-testületi tag visszahívásának a módját. Aligha tarthatom vélet­lennek: ma a fele-negyede jelenik meg hallgató­ságként annak a létszámnak, amely előtt a képvi­selő-testületek első üléseiket tartották, amint a különböző pártok gyűlésein sem jobb a helyzet. S okszor leírják mostanában: elfordulnak a po­litikától az emberek. Igaz lenne? Nem igaz. A politika fordult/ul el az emberektől! Ked­vüket, támogatásukat, akaratukat kereste, óhajtot­ta még tavaly, de az idén (túljutva az önkormány­zati választásokon) a politikát már nein az ember, hanem a hatalom (megtartása, megszerzése) fog­lalkoztatja. Az ember szem elől tévesztése viszont törvényszerűen magával hozza az emberi (erkölcsi) értékek, mint az igazságérzet, a becsület háttérbe szorulását. Az emberek hittek abban, hogy léte­zik tiszta politika. Tiszta: igazságos, becsületes. A politika ugyan hirdeti ezt magáról, de másként lé­tezik. S az emberek szemében ez utóbbi a mérce. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom