Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-02 / 101. szám
Budakeszi: Május 1. a boszorkányoké volt? Dunakeszi: Ki rakja ki a vörös zászlót? (Folytatás az 1. oldalról) Budakeszin talán még sohasem volt ekkora majális. A településen, melyen a lakosság többsége a választásokkor a Magyar Demokrata Fórumnak és a többi, ma koalícióban kormányzó pártnak szavazott bizalmat, igazán nagyszabású rendezvényeiknek lehetett részese az érdeklődő polgár. A vadaspark bejáratához az MDF szervezett megyei, központi ünnepséget, számos hagyományőrző együttes felléptével, bábszínházzal. kolbászos- és sörössátrakkal. El is jöttek vagy háromszázan, hogy meghallgassák Csurka Istvánt és az MDF elnökségének tagját, Nahimi Pétert, aki meglepő bevezető szavakkal adta meg az ünnepség politikai alaphangját. „Valamikor gyerekkoromban egy régi könyvet olvastam, amelyben az állt, hogy május 1. a boszorkányok ünnepe, akik ezen a napon az ötágú csillag jegyében adnak egymásnak találkozót. Később, amikor felnőttem, sokáig semmit sem jelentett számomra ez az ünnepség.” Az MDF elnökségi tagja a továbbiakban azt fejtette ki, hogy május 1. ma a szociális gondolat és a szolidaritás napja, s ennek ismét nagy fontosságot kell tulajdonítani. S nem csak azért, mert emberek elvesztik a munkahelyüket, de azért is, mert olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kell bocsátani. Az ilyen mozgalmaknak azért is élére kell állnia az MDF- nek, mert „ha mi nem beszélünk egy valós társadalmi kívánságról, vágyról, attól az a gondolat még élni fog. S ha mi nem, élére áll majd más, olyan ember, olyan csoport, akinek a szándékai nem tiszták”. Csurka István, talán eltérően eddigi közszerepléseitől, lényegesen békülé- kenyebb, ünnepibb hangot ütött meg beszédében. Az erőgyűjtés, a megtisztulás, a levegőzés ünnepének is nevezte a napot, egy olyan találkozónak, amikor el lehet végre felejteni azt a sok piszkot, mocskot, amivel találkozunk, a mindennapok nehéz terheit. Csurka István a továbbiakban elmondta, hogy május 1. valamikor valóban az elnyomott munkás- osztály ünnepe volt, de lassan kisajátította magának egy olyan hatalom, mely a munkáshatalmat tűzte a zászlajára, de igazán semmit nem nyomott el keményebb eszközökkel, mint éppen a munkásokat. Beszédének következő részében Csurka István így folytatta: Ma nem könnyű az élet, sokak számára nehezebb, mint egy-két évvel ezelőtt. De van egy olyan eredménye életünknek, amelyet nem becsülünk eléggé: ez a szabadság érzése. Többek között ez a biztosítéka annak, hogy a jövőben jobb lesz. A régi rend vissza vopártok, nem is egy-egy ellenálló, hanem a kisemberek tömegének csendes ellenállása rendítette meg, s így ünnepelni is mindenkinek van joga. Ingvenvirsli és ingyensör ugyan nem volt az MDF majálisán, a szívélyes vendéglátók csak otthon sütött pogácsával és limonádéval kínálták a vendégeket. Az sem távozott azonban üres kézzel, aki nem itt, hanem Budakeszi központjában akart ünnepelni. A faluvédők, a kereszténydemokraták, az MSZMP és az MSZP egyaránt állított sátrat, s valami aprósággal megajándékozta látogatóit. A szocialisták például Dunakeszin a Járműjavító fúvószenekara, mint évtizedek óta minden május elsején, most is adott hajnali zenés ébresztőt. S közönségük, mint eddig, most se felejtette cl papramorgóval megköszönni a koncertet Dunakeszin, a munkásvárosban ezrek látogattak ki tegnap a vasutassportpályára, ahol a Járműjavító Üzem szakszervezeti bizottsága és a Szocialista Pátit városi szervezete rendezett hamisítatlan majálist. Bősz József szb-titkár köszöntője után ingajáratban közlekedett a gyerekek játékvonata, fővárosi művészek szórakoztatták a közönséget, a könnyűzene kedvelőit Virág Marci együttese szórakoztatta. Csurka István és közönsége Budakeszin az MDF-ünnep- ségcn nulóban, de még nem eléggé visszavonult erői azt akarják elhitetni, hogy a szabadság nem nagy érték, az anyagiakat többre kell tartanunk. Ez hamisítás. A szabadság mindennél előbbre való. Amikor felszabadultunk, akkor is először a szabadságot veszítettük el fokról fokra. Ennek egyik állomása volt a mindenkori május elseje. Persze az emberek már nem emlékeznek rá, milyen volt az, amikor fel kellett vonulni. Senki nem is vallotta be, hogy köteles menetelni. Mert egyenesen nem is mondták meg, hogy ha nem vonulsz ki, ha nem mész el alázatosan a tribün előtt, akkor valami bajod lesz. Így állt belső fesíett- séggel száz- és százezer ember a felvonulásokon, még mosolygott is, s fogadta el az ingyenvirslit, s közben csak a tudata sarkában gondolt arra, hogy mennyire megalázta magát, mennyire odaadta magát a hatalomnak. Csurka István szerint csak akkor lehetünk egyenes emberek, csak akkor felelhetünk meg a saját magunk szabta követelményeknek, ha mindezt belátjuk. Csurka István beszédének végén arról szólt, hogy az előző rendszert nem a zászlókat osztogattak, amiért a közeli cukrászdában fagylaltot lehetett kapni. A kiteljesedő demokrácia valóságos jelképe lehetett a budakeszi majális, ahol az MSZMP meghirdethetett felvonulást, a község, az MDF-éVel egy időben egy másik, nem kevésbé sikeres műsoros rendezvénysorozatot. Cs. A. Ezzel egy Időben, a stadion sportcsarnokában politikai fórum kezdődött, melynek vendége: dr. Kiss Róbert (SZDSZ), a választó- körzet országgyűlési képviselője, Csintalan Sándor, az MSZP-elnökség tagja, Hevesi István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának titkára, Papp Pál, a Vasutas- Szakszervezet elnöke és dr. örményi László, a város polgármestere volt a vendége. A résztvevők egyike arra volt kíváncsi többek között: — Miért csak nemze- tiszinü zászlókkal díszítették Dunakeszit a munka ünnepén? örményi Lászlónak azt a véleményét, hogy állami szervként ezt kellett tenniük, Csintalan Sándor azzal egészítette ki, hogy május 1. nem a munka, hanem a munkásszolidaritás ünnepe. Elég baj, hogy a jelképeket és fogalmakat korábban kisajátítva államosították. A szakszervezetek dolga lett volna, ha úgy tetszik, a vörös zászló kibontása. A bevezetőben és a kérdésekre adott válaszokban mindegyik meghívott kifejtette nézeteit a kárpótlási törvényről, melyet egyikük sem tartott jónak. Beszéltek a szakszervezetekről folyó vitáról, a privatizációról. Mint ahogy ezt Papp Pál megfogalmazta: az utóbbit nem szabadna a dolgozók véleménye nélkül folytatni, mert szerinte ezen a címen most szabad rablás folyik. Nézete szerint a szakszervezetek alapvető feladata az érdekképviselet és érdekvédelem. Ehhez nem a kormány, nem a pártok. hanem a tagság adhat legitimitást. A közel egyórás kérdezz—felelek eszmecserében dr. Kiss Róbertnek arra is válaszolnia kellett, miért nem hívhatók vissza a képviselők. Szerinte ez akadályozná a parlamenti munkát. Az élénk, nyílt színi társalgás hűen tükrözte napjaink politikai légkörét. Délután sportversenyek következtek a pályán, míg a Mechanikai Laboratórium dolgozói a régi szokás szerint a dunakeszi lóversenypályán majálisoztak. K. T. I. Tahitótfaluban nem volt vendég a szakszervezeti üdülőben, A főszakács így saját jószántából mindenki örömére főzött gulyást az üstben a majálisozóknak Népi táncosok a színpadon (Erdősi Ágnes felvételei) Naponta négyszázan kerülnek az utcára Mi van ma Magyarországon ?- Többek között erről nyilatkozott lapunknak Nagy Sándor az MSZOSZ elnöke A városligeti majálison az MSZOSZ-udvar mellett bárki beléphetett a kormányba! Legalábbis az An- tall-kormányról készült, életnagyságú képre vágott lyukon kimosolyoghatott egy fotó kedvéért. Egy hatalmas faliújságon pedig a kormánynak és a munkáltatóknak üzenhettek a kék szalag bizottság helyett, ezúttal a bérszalag bizottság nevében a polgárok. Üzentek is. Például ilyeneket: „Éljen a kormány — minimálbérből!!”, „Ha mégegy- szer azt üzenem, mindnyájunknak el kell menni. (Nép).“, „Seprőt a képviselő uraknak, asszony kell oda, ki rendet tesz!”, „Legyen olcsóbb a benzin!” „Minden legyen olcsóbb legalább 60 százalékkal!”, „Levegőt! (Május 1. mozgalom).” A lizsében a régi május elsejékre emlékeztető a tömeg, ha nem nagyobb. Az ember fejében meg is fordul: tán a nosztalgiahullám sodort ide ennyi embert? S az újságíró meg is kérdezi erről az MSZOSZ elnökét, Nagy Sándort: — Mit gondol, a plakátról sugárzó elégedetlenség vagy inkább más ok miatt jöttek el ennyien? — Munkaszüneti nap és szép idő van, sok az érdekes program, nem kevesen csak ezért jöttek ide. Remélem, hogy sokan azért is, hogy a szakszervezetek és a többi, itt jelen lévő erő fórumain arról is beszéljenek: mi van ma Magyarországon, miként lehetne változtatni azon, amivel elégedetlenek. Ügy gondolom, a résztvevők nem kis hányada azért jött, hogy jelenlétével is kimutassa: fontosnak tartja, hogy szolidaritás legyen a munkavállalók között. — A tendencia mi? A pártok szakszervezeteié a jövő? — Azt gondolom, hogy a valódi szakszervezetek nem a pártok szakszervezetei, e tekintetben a legnyugodtabb lelkiismerettel merem mondani, hogy á Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége egyetlen pártnak az ölébe sem ül, és nem kíván beleülni a jövőben sem. De meggyőződésem szerint minden szak- szervezetnek van politikai arculata, a mi esetünkben ez baloldali, középbal jellegű. Ez azonban a nagy szakszervezeti tömörülés jellegéből következik, és nem abból, hogy egyik vagy másik párt áll mögötte. — Mi a véleménye a szakszervezetek legitimitásáról? — Ha valaki úgy gondolja, hogy a ma Magyarországon működő szakszervezetek nem legitimek, akkor az alkotmányos rendnek megfelelően van lehetősége a legfőbb ügyészhez fordulni. Az egész legitimációs vita pedig azért visszatetsző, mert olyan pártok is szóvá teszik, amelyek jó lenne, ha legalább a saját házük táján rendet teremtenének, hogy ne veszélyeztessék a Parlament működését ... — Most állítólag háromszázalékos hazánkban a munkanélküliségi ráta. Tud-e a munkanélküliség növekedése ellen tenni valamit a mai szakszervezeti struktúra? — így, megosztottan kevesebbet, mintha a szak- szervezetek között összefogás volna. De igazságtalan lennék, ha elhallgatnám, hogy nem kis mértékben ennek a megosztott szak- szervezeti struktúrának a nyomására fogadott el a Parlament egy olyan foglalkoztatási törvényt, amely legalább kiindulópontot és esélyt ad ahhoz, hogy egy aktív foglalkoztatáspolitikának eszközrendszere is legyen. Ez azonban azon, hogy itt emberek tízezrei vesztik el a munkahelyüket — az új kormány működése óta átlagosan naponta vágy négyszázan —, nem segít. Csak az segítene, ha a szakszervezetek együtt és rendkívül " keményen lépnének fel. Szerintem közel van az az idő, amikor a szakszervezetek a bódulatból magukhoz térve föl fognak lépni az elfogadhatatlan tendencia megfékezéséért. V. G. P. MDF-es limonádé és szocialista fagylalt Ezrek ünnepeltek a vasutasmajálison
