Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-03 / 102. szám
— 1931. MA II Ara: 8,60 iorínl . . XXXV. ÉVFOi íoífírla 1991. MÁJUS 3., PÉNTEK XXXV. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM am#» „Krisztus koporsóját szm őrizték ingyen Pénzváltás pénzért Mostanában, ha reggel vásárolni indulok, ■mindig aggódva nézem, van-e apró a pénztárcámban. Tapasztalatból tudom, hogy a közértben a pénztáros morcos, ha nagyobb bankóval — ötszázas, ezres — akarok fizetni. Amióta pedig az ötezres is forgalomba került, még rusz- s/.abb a helyzet. Ha elfogy az aprójuk, sokan kézenfekvőnek tartják, hogy bemenjenek a legközelebbi postahivatalba felváltani a pénzüket. Akik nem kísérik figyelemmel a Magyar Posta utóbbi években kiadott rendelkezéseit, azokat manapság alapos meglepetés érheti a pénztárablakok előtt. A vadonatúj ötezres bankó felváltása után ugyanis csak 4975 forint üti az ügyfél markát, a többit kezelési költségként a posta teszi zsebre. A gödöllői postahivatal vezetője, Rács Balázs azon csodálkozik, hogy mi ebben a meglepő az ügyfelek számára. Szerinte a váltási díj levonása teljesen jogos, hiszen a Magyar Posta nem pénzintézet, s a váltás a bankok kötelessége. Akik pedig valamilyen okból mégis hozzájuk fordul, az fizesse meg a költségeket. Tudja hogy van — mondja a hivatalvezető — Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen ... Majd hozzáteszi, hogy a pénzváltás nagy felelősség — vannak akik több ezret váltanak be egyszerre — s ennek is meg kell téríteni az árát. Különösen a játékauto- maták elterjedése óta növekedett meg az igény a fém tízes-húszasok iránt. A Postaügyi Értesítő 1990. évi 2. száma alapján a hivatal- vezető a tarifákat is közli. Csak 100 forintig díjmentes a váltás, utána ezer forintig öt forintot vonnak le, s minden további ezres után újabb 5-5 forint marad a postánál. A váltási díjról — kérésre — csekket is adnak, amellyel az ügylet igazolható. Mint megtudtuk, a váltási díj felszámolása teljesen jogszerű, s ahhoz a Magyar Nemzeti Bank előzetes hozzájárulását adta. Ingyen pénz vált óhely ként maradnak tehát a bankok, már- akiknek sikerül éppen nyitvatartási időben elérniük a pénzintézeteket. Az OTP Pest Megyei Igazgatóságán elmondták, minden további nélkül váltanak, kezelési költséget nem számolnak föl. Csak hát a pénztár negyed négyig tart nyitva, közben félórás ebédidő. Hasonló a helyzet a vidéki ki- rendeltségeknél is, arról nem beszélve, hogy a kisebb falvakban a bankoknak nincsenek fiókjai. Ott csak abban lehet bízni, a helyi boltos jó kereskedő módjára maga gondoskodik elegendő váltópénzről. H. E. Ä napokban a megye szinte valamennyi szövetkezetében és egyéni gazdaVetik $ ku Mifelé voKufa&k! Meg mindig nyolcezren <5>. ’•—-£*0«£ Két hónappal a szovjet csapatkivonás befejeződése előtt még csaknem 8 ezer szovjet katona, illetve azok hozzátartozói, valamint polgári alkalmazottak tartózkodnak hazánkban, miután a korábbi 100 ezerből április végéig több mint 92 ezren elhagyták Magyar- országot. Tikos László alezredes, a HM sajtóosztály-vezetője elmondta, hogy a 27 ezer technikai eszközből eddig 22 ezret vontak ki, az 560 ezer tonna anyagi eszközökből pedig 510 ezret szállítottak el. Az elmúlt hónap végéig 1123 katonavonat hagyta el hazánkat, a csapatkivonás teljes befejezéséig még 288 vonatnak kell átgördülnie a magyar —szovjet határon. AZ AR EUER ÚSZVA LABSRBNTUS Kérdések labirintusában kóválygunk. A mögöttünk maradt (szocializmusnak nevezett) formáció miért nem tudott politikai rendszerből társadalmi rendszerré formálódni? Ha pusztán politikai rendszer volt, akkor milyen nyomokat hagyott a társadalmi rendszeren? S akkor milyen társadalmi rendszer állott fenn a szocializmus politikai rendsze're alatt? Mihez kezd(hel) azzal a fennállott (valamilyen) társadalmi rendszerrel ez a mostani politikai rendszer? Miféle mintákat kíván követni, vannak-e mintái egyáltalán? Hihető-e, hogy' a vélt jó minták azok számára is jók, akiken milliónyi lenyomata van az általuk megélt két, három, négy és fél évtizednek? Lehetséges-e nyomtalanul eltörölni ezeket a lenyomatokat? Továbbá: a ma 'sokat és sokak által emlegetett szerves fejlődés, aminek eredménye lenne egy új társadalmi rendszernek a kialakítása, mennyiben szerves; miként köthető a magyar társadalom mai valóságához és miként olyan nosztalgiákhoz, amelyek fél évszázadnál korábbi előképeket retusálnak mintává? Valóban olyan mintákra vágyott a magyar társadalom (amikor politikai rendszert váltott), mint amilyenek napjainkban egyre gyakrabban felbukkannak? Ha nem, akikor politikai jog-e (a politikai szervezetek részéről), hogy a maguk mintáit mint társadalmi akaratot tüntessék fel? Nincs-e veszedelmes hasonlóság a mintáikat árulók mai és az 1948~49-es mintabevezetők akkori akamoksága ktjzött? ,És végül: kész igazságok, ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások helyett nem inkább arra lenne szükségünk, hogy közösen gondolkozzunk ?.! <M) „Nem szabad, hogy a kommunista rendszerek és a marxista ideológia bukása után a kapitalizmus maradjon az egyetlen társadalmi és gazdasági modell a világon. A demokratikus politikai rendszer és a piacgazdaság csak akkor $adható el, ha engedik jesedni az emberi sze- rr'f^Kséget, ha érvényesülnek <n társadalmi igazságos- ,'Sag, rfiéltányosság és a szó- liBayítás, mint alapértékek. magántulajdonnak a köz javát kell szolgálnia'’ — e^ek az alapgondolatai II. Janos Pál pápa új encildi- kájának, amelyet május 1- jén — „a dolgozók és Szent József ünnepén” — írt alá, és amelyet csütörtökön ismertettek a Vatikán sajtó- hivatalában nemzetközi sajtóértekezleten. A rendkívül jelentős ú] pápai okmány címe: „Cen- . tesimus annus” (századik év), mert száz évvel ezelőtt, 1891-ben született XIII. Leo pápa, „Herum nova* rum” enciklikája, amelyik először foglalkozott szociális kérdésekkel, a munkásság helyzetével, elutasítva a szocializmus eszméjét, de szolidaritást és igazságosságot sürgetve a társadalmi viszonyokban. A papa, aki egész munkássága folyamán következetes és kíméletlen harcot folytatott a kommunista rendszerek ellen, most, azok összeomlása után azt hangoztatja, hogy „ez a bukás nem töltheti el alaptalan önelégültséggel és diadalérzettel a Nyugatot”, mert a piacgazdáságoklfan meglévő igazságtalanságok és egyenlőtlenségek ezt nem teszik jogossá, és azt igénylik, hogy ezeket kiigazítsák. „A társadalmakat nem igazgathatják kizárólag a piac törvényei” Megfigyelők úgy értékelik, hogy a Centesimus annus enciklikával új fejezet kezdődik II. János Pál pápaságában : eddig a marxista kollektivizmus és a kommunista rendszerek elleni harc párosult ebben a munkásságban a nyugati társadalmak fogyasztói szemléletét és „Istentől elfordulását” ostorozó bírálattal. Ezentúl ez utóbbi téma válhat uralkodóvá az egyházfő megnyilatkozásaiban, és ez valószínűleg kiváltja nem egy nyugati kormányzat és politikai erő ingerültségét — vélik többen. ságában megkezdték a kukorica vetését. Vccsésen a Ferihegy Termelőszövetkezetben az idei tavaszon 500 hektáron kerül a tengeri- mag a földbe. Fekvő képünk Üllő határában készült, amint Szatmári Gábor, a John Beer erőgéppel vontatott nagy teljesítményű CYCLO vctőgéppel juttatja a földbe a vetőmagot. Álló képünkön Kalocsai István kiszolgáló indulás előtt még egyszer ellenőrzi a vetőgép tartályát. (Hancsovszki János felvételei) A Csepel Autó sorsa is a szovjet szerződésen múlik Karcsúsított járműipar Több mint másfél éve a hazai ipar neuralgikus pontjának tekinthető a magyar járműgyártás, amely az évtizedek során 40-50 cégre épült, ahol közel 80 ezer embert foglalkoztatnak. Mint azt a Szanáló Szervezet tegnapi sajtótájékoztatóján megtudtuk, az Ikarus Csépel Autógyár történetének happy endes befejezess .egyelőre még várat magára. Rédei László, az ügyeletet koordináló Szanáló Szervezet igazgatója hangsúlyozta, a szakértői megállapítások szerint a magyar autóbuszgyártás- egész rendszere csak akkor működhet gazdaságosan, ha a szovjet piac is megmarad. Igény van a buszokra, az azonban ismert, hogy a fizetés körüli anomáliák még mindig nem szűntek meg, bár a kormány tagjai többször tárgyaltak Ikarús-ügy- beh a szovjetekkel. Ami biztos: a mátyásföldieknek az idei évre hatezer autóbusz gyártására szóló megrendelésük van, ebből kétezer kerül a Szovjetunióba. Egyelőre azonban az ezekért járó 150 millió dollárból - csak 15 millióra nyílt meg az akkreditív. A helyzet tehát meglehetősen bizonytalan, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi évekhez képest a hatezres nagyságrend is visszaesést jelent. Miközben a bizonytalanságban élő cégek pénzügyi helyzete meglehetősen feszült, arról sem lehet elfeledkezni, hogy az Ikarusban készülő buszok műszaki fejlesztése is elodázhatatlan lenne. Hogy a tervekből mikor lehet majd valóság, az attól is függ, hogy a külföldi befektetőkkel mikor sikerül egyezségre jutni. Mint ismeretes, a Szanáló Szervezet tavaly szeptemberben írta ki a nyilvános privatizációs pályázatát, s decemberben a négy jelentkező közül a szovjet konzorcium- CEIC Holdings Ltd. (tajvani tőke áll mögötte) pályázatát fogadták el. A tárgyalássorozat immár ötödik hónapja tart, de a részvénytársasági szerződés aláírására még nem került sor. Rédei László, úgy fogalmazott. nem könnyű a szovjet. tajvani és magyar érdekeket egyeztetni. Diplomatikusan annyit jegyzett meg: a vitatott kérdések 70-80 százalékában sikerült dűlőre jutni, de teljes megegyezés nincs. Az igazgató nem is vállalkozott arra, hogy megjósolja, mikor kerülhet pont a 200 millió dolláros vegyes vállalati szerződés végére. Elmondta azt is, hogy a szovjet—tajvani konzorcium mellett más befektetőkkel ~ is megkezdték a tárgyalásokat. Kérdésünkre az igazgató közölte, hogy az Ikarus Csepel Autógyár fúziójáról szóló hírek nem alaptalanok, a szervezeti változtatás indokolt, hiszen nem szerencsés, ha az összeszerelés és az alvázgyártá3 nem egy helyen történik. Az átszervezésre akár már a közeljövőben — elképzelhető, hogy a jövő héten —- sor kerülhet. Amíg véglegesen nem oldódik meg a részvénytársaság megalakulásának ügye, addig várható, hogy az érintett járműipari cégek csak csökkentett ütemben, heti négy napon termelnek. Annyi bizonyos, hogy a magyar járműiparra mindenképpen karcsiisítás vár, csak az a kérdés, a csökkentés milyen mértékű l§sz. Egyelőre mentőöv lehet a háromezer buszra szóló iráni szerződés, amelyre úgynevezett export-előfinanszírozási hitel vehető fel, s ez egy darabig elegendő lehet a munkabérek és a legfontosabb alkatrészeit megvételének finanszírozására. (Hargitai)
