Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám

AZ A BIZONYOS UTOLSÓ SZALMASZÁL ...Ameddig csak van esély Á MAGYAROK MEGVETTÉK A TÖKÖLI BERENDEZÉSEKET Tovarisbúcsú Meghalt egy kislány. Kómában volt. Összefogtak az emberek, ki pénzzel se­gített, ki szervezéssel, ki a külföldi repülőszállítás­sal, ki azzal, hogy cikket írt, megjelentette szülők köszönő levelét. Elvégre utolsó reményük volt: hát­ha a külhoni orvosok még segíthetnek. Tényleg: másoknak se­gíthetnek? Dr. Tenner Györgyné, az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóság nemzetközi önálló osztá­lyának vezetője keserűen mondja. — Sajnos nemzetközi ta­pasztalat, hogy a kóma­ügyek függetlenül a gyógy­kezelés színvonalától, vagy attól, hol és mennyiért avatkoznak be, rendsze­rint a páciens évekig tartó „gépen vegetálásával” zá­rulnak, vagy azzal: nem éli túl. Éppen emiatt foly­nak az USÁ-ban — ahol köztudottan sok a baleset és emiatt a kóma — súlyos etikai viták afölött, hogy legyen-e joguk a hozzátar­tozóknak dönteni a beteg életéről. E És mj erről az ön vé­leménye? — Bár társadalombizto­sítással foglalkozom, s így látom az ilyen ügyek anyagi vetületét is, merő­ben humánus megfonto­lásból ellenzem az ilyen eljárást, úgy vélem, a legkisebb életesélyre is in­dokolt bármennyit költeni. S nemcsak a külföldi gyógykezelésre. A hazai egészségügyben is van milliókba kerülő magas szintű klinikai, kórházi el­látás, mégis előfordul, hogy ennek ellenére meg­hal a beteg. S miféle orvos lenne.vagy miféle ember, aki azt mondaná: nem az embert sajnálom, hanem a „kidobott" milliókat? ■ Ha már itt tartunk: mennyibe kerül a külföldi gyógykezelés? Mennyit költ erre Magyarország? — Pontos adattal nem szolgálhatok, mert sokan saját zsebből, saját erőből oldják meg, ezekről az ese­tekről nincs a társadalom- biztosításnak adata, Mi csak azokról tudunk, akik hozzánk fordulnak segít­ségért. Nekik idén 150 mil­lió devizaforintot tudunk adni a gyógykezelésre, és még külön összeget a tel­jes útiköltségre. De tudnia kell, hogy a térítésmentes ellátás határa az ország­határ. A 61/1987-es mi­nisztertanácsi rendelet szerint a külföldi gyógy­kezelést az állampolgárnak kell fedeznie. Ez persze \gy formálisan hangzik, a Valóságban az orvosszak­ma helyesen ismerte fel, hogy lehetőségei nem kor­látlanok, és vannak olyan speciális esetek, amelyek­ben belátható időn belül több tízmilliárdos beruhá­zások híján nem lehet megoldani egyes gyógyító feladatokat, amelyeket né­melyik külföldi centrum­ban nagyobb eséllyel. EH És erre elég a 150 millió? — A keret minden év­ben kiürül, de évek óta nem volt olyan kérés, amit visszautasítottunk volna. Ha az orvosok úgy ítélik meg, hogy szükséges a kül­földi gyógyítás, akkor ezt mi nem bírálhatjuk felül. De tény, hogy egy-egy ké­relmezőnek nem tudjuk a teljes összeget adni. Pél­dául a gyermekek csontve­lő-transzplantációja ese­tenként 9—12 millió forint. Az összeg felét, amíg a gyermek a külföldi helyre, * Kiírtán s a megfelelő donorra vár, rendszerint össze is gyűjti a család. A teljes összeget képtelenség lenne állni, nem is tervezhető, mert a külhoni árak szinte havon­ta nőnek — az égig ... Dr. Szentessy István, a Népjóléti Minisztérium nemzetközi gyógyellátási osztályának vezetője. Tő­le kérdezzük: ü Évente hányán kér­nek és kapnak külföldi gyógykezelést? ­— A megkeresések szá­ma megközelítően 800 volt tavaly és néhány hí­ján 300-an utazhattak külföldre műtétre, illetve gyógykezelésre. m Hová? — Tarka a kép, de a leg­többen Nyugat-E'urópába, elsősorban Németország­ba, Ausztriába, s csak né­hányon a tengerentúlra, az USA-ba. Kanadába vagy Ausztráliába. Ezekbe az or­szágokba elsősorban az ot­tani jobb műszerezettség, felszereltség miatt töreksze­nek, míg a Szovjetunióba például a nagy nevű szak­emberek, klinikák miatt. Igen keresett a Fjodorov és a Szemasko intézet a szembetegek körében, vagy a kurgani Ilizarov profesz- szor ortopédsebészete. Idei adatot is mondhatok: eddig 140 kérés jött, s 80- an utaztak. S Ki dönt arról, hogy mikor indokolt a külföldi kezelés? — Az egyes orvosi szak­mák országos intézeteiben háromtagú bizottság szem­léje és a külföldi intézet fogadókészségének kinyil­vánítása, valamint a vár­ható gyógykezelési és ápolásis költség közlése után határoznak. Az alap- elv az: akkor indokolt a kiutazás, ha a beteg gyó­gyítása a hazai egészség- ügyi intézményekben meg­Aki naponta járja az üz­leteket, az tudja, mennyi bosszúsággal, idegeskedés­sel jár a vásárlás. Nem elég, hogy az árak a csilla­gos eget ostromolják, sok helyen még — tisztelet a kivételnek — a kereskedők fondorlatos trükkökkel igyekeznek átvágni a vá- sárlókat, A Pest Megyei önkor­mányzati Hivatal kereske­delmi és piacfelügyelőségén egy hónapos vizsgálatsoro­zatot bonyolítottak le, az ellenőrzött helyeken meg­nézték a mérlegek hitelesí­tését, s azt, hogy a mérés­számolásnál a kereskedők mennyit tévednek a fo­gyasztók kárára. A vizsgá­lat során a megyében 19 élelmiszerboltot és öt ven­déglőt látogattak meg. A legtöbb helyen a mér­legek, a súlyok hitelesítése lejárt — kétévente kellene megújítani — vagy javítás után nem került sor a kö­telező újrahitelesítésre. Sok helyütt a mérőeszköz nem volt vízszintesre állítva, vagy a mérés nem nulláról indult. A Nyugat-Pest Me­gyei Élelmiszerkereske­delmi Vállalat egyik sziget­halmi boltjában például nem tudták helyesen beál- -lítani a mérleget, s kul­csokkal, pénzérmékkel tú­rázták ki, így azután nem csoda, ha a próbavásárlás során két tételnél 14 forint­oldhatallan, és'vagy a kül­földiben nagyobb eséllyel kecsegtet a siker. E§ És milyen arányban gyógyulnak meg a külhon­ban? — Tapasztalati alapon mondom, hogy elenyésző, talán néhány százalék azok aránya, akiknél ez sem se­gít. Nagyobb viszont azo- ké. akik hazatértük után még többször vissza kell hogy utazzanak újabb mű­tétekre, kontrollvizsgálat- ra. vagy kezelésre, ez kö­rülbelül a betegek harma- mada. H S egy külföldi beavat­kozás, kezelés mennyibe kerül? — ötvenezer devizafo­rinttól akár nyolc-tíz mil­lióig is terjedhet az összeg. 11 Van erre pénzük a mostani szűkös időben? — Ahogyarf a társada­lombiztosítás szakembere is mondta: csak részben. Elvileg állják a gyógykeze­lés. a kiutazás. a kísérő költségeit is (utóbbiét napi 2 ezer forintig), de a való­ságban szükség van gyak­ran gyűjtésre, alapitvá- nyok. jótékony emberek, közösségek segítségére. El Előfordul, hogy eleve reménytelennek tűnő be­teget is hozzásegítenek a külföldi gyógyításhoz? — Igen. De azt hiszem, egyetlen orvosi bizottság se~vállalná tiszta lelkiisme- rettel — egy ilyen bizott­ságban ülve én sem —, hogy megfosszon valakit az utolsó esélytől, hogy elve­gye a szülőktől az utolsó reményt. Ez ellentétes len­ne a hippokratészi esküvel, s a jogszabállyal is, mely azt mondja: ott a beteg he­lye, ahol a legnagyobb a valószínűsége a gyógyulásá­nak. Arról nem is szólva: egy ilyen „ítélet” antihu- mánus lenne, önök meg­hoznák? tál többet mutatott a szám­la. A rosszul beállított mé­rőeszközök mellett előfor­dult, hogy a számolásnál, összeadásnál is tévedtek az eladók. A csomagolt áruk utánmérésekor pedig nem­egyszer kiderült, van ami­kor a portékát együtt mé­rik a tálcával, fóliával, az­tán a pénztárnál újfent le­gombolják a gyanútlan vá­sárlókról a csomagolási dí­jat. A próbavásárlások so­rán akadtak kirívó esetek is. Az egyik szilasligeti ma­gánkereskedésben például 54.40 forint volt a tévedés, itt úgymond minden össze­jött, az eladó helytelenül mért, kevesebbet adott visz- sza, s egy tételt kétszer ütött be a pénztárgépbe. Nemcsak az élelmiszerek, az italok mérésénél is akadnak problémák. Talán még az italboltba járó törzsvendégek sem tudják, hogy az úgynevezett hite­lesített, vízszintes vonallal jelzett poharak sem felel­nek meg a szabványnak, így aztán előfordul, hogy a feles sem fél deci. A köte­lező mindenhol a füles fémmérce lenne. Az ellenőrzések során még más szabálytalansá­gokra is bukkantak a fel­ügyelőség munkatársai. Ezekből egy csokorra való: nem mindenhol adnak számlát a vevőknek, hiány­A Pest közeli községből, Tökölről is hamarosan ha­zautaznak az ott állomáso­zó szovjet katonák.. Egy csoportjuk még a héten, május 10-ig távozik a terü­letről, a többiek pedig a tervek szerint június 10. és 16. között követik őket. Tökölön a kivonulásuk után a repülőtér, illetve a 6-700 lakásos lakótelep hasznosításáról kell dönte­ni-. Ami a repteret illeti, a honvédségi és a polgári cé­lú hasznosításáról is gon­doskodni kell. Mint isme­retes, erre vonatkozólag a Közlekedési Minisztérium még januárban új pályáza­tot írt ki, mivel az elsőre beérkezett művekkel nem voltak elégedettek. Annyi bizonyos, hogy a Pestvidéki Gépgyárat megvásároló Dine Up cégnek adott kor­mánygaranciákat a rende­zésnél figyelembe kell venni. Friss hír a tököli repülőtérről, hogy a Ma­gyar Honvédségnek sikerült megegyeznie a szovjetekkel, s megvásárolták azokat a fénytechnikai berendezése­ket, amelyeket a repülők leszállásánál használnak. A zik az árcédula, nincs ma­gyar nyelvű utasítás, nem megfelelő minőségű, illet­ve lejárt szavatossági ide­jű árut is kínálnak a ve­vőknek. Az egyik szentend­rei húsboltban például az ellenőrök 16 kiló, sós víz­ben áztatott sertéscombot találtak, s olyan disznómá­jat, amely már enyhén zöldes színárnyalatú volt, ami nem is csoda, hiszen kiderült, hogy közel két héttel azelőtt érkezett az üzletbe. A végeredmény: a 24 üz­letben elvégzett vizsgálat után a felügyelőség munka­társai 19 alkalommal rót­tak ki pénzbírságot, 53 500 forint értékben. Ebből 15 volt a helyszíni büntetés, ezeknek az értéke 28 ezer­re rúgott. A szám még ma­gasabb lett volna, a mérő­eszközök körüli hiányos­ságok miatt azonban nem a boltvezetőket büntették, hanem a Nyugat-Pest 'Me­gyei Élelmiszerkereskedel- mi Vállalatot szólították Jel, végeztessék el a hitele­sítéseket. (Mint megtudtuk, a vizsgálat után 55 üzle­tükben már pótolták a hiá­nyosságot.) A nem éppen szívderítő számadásnál még érdemes egy adatot megem­líteni; közel 8 ezer forint értékű árut azonnal meg kellett semmisíteni, mivel a szavatossági idejük már lejárt. Hargitai Éva berendezést érdemes volt átvenni, hiszen azokat másfél-két éve telepítették Tökölre, s mint hírlik, a korszerű technikai követel­ményeknek is megfelelnek, kár lett volna, ha lebontás­ra kerülnek. Nem született viszont megegyezés a tököli Dana-parti kikötő ügyében. Igaz, a hozzáértők úgy tart­ják, ennek nincs különösebb jelentősége, mert az ominó­zus kikötő mindössze két rozsdás pontonból állt, amit majd a szovjetek elvisznek magukkal. Ami a lakótelepet illeti, a héten véglegessé válhat, az épületek közül a hon­védség mire tart igényt. Mint azt Tökölön Hoff­man Pál polgármestertől megtudtuk, az önkormány­zat is szeretné a saját érde­keit érvényesíteni. A ma­gyarok építette házakhoz térítésmentesen juthatnak hozzá, amit viszont a szov­jetek emeltek, azért fizet­niük kell. A rendezésre ta­nulmánytervet is készítet­tek, s a hétfői testületi ülé­sen a lakótelepet belterület­té nyilvánították. Az ön­kormányzatnak számítania kell arra is, hogy az épüle­tek hasznosítása után nem 6500, hanem 9 ezer lakosa lesz a községnek. Ezért a terveik között szerepel az is, hogy közösségi célokra is felhasználnak majd épülete­ket. Szeretnék az ott lévő iskolát megtartani, szociá­lis otthont, egészségügyi rendelőt, ABC-t, valamint egy raktárhelyiséget építe­ni, ahol a polgárvédelmi eszközöket tárolhatnák. Tökölön abban bíznak, hogy a rendezésre minél előbb sor kerülhet. V. G. P. KERESKEDELMI FELÜGYELŐK VIZSGÁLATON Súllyal, pénzzel • becsapotton H. fi. PurBumenii figurák< GERBOVICS JENŐ ELVESZTETT MINISZTERSÉGE G erbovics Jenő el­vesztette a minisz­terségét, nem úgy a ka­lapját. Ha azt is elhagy­ja, már senki rá sem is­merne. Így viszont ezt a felöltős, •kalapos, éltes úriembert a kormány- örök csak egy pillanatra tartóztatják föl a Parla­ment kapujában. Aztán igazolvány helyett be­érik a kalap látványá­val. Emelésére pedig sű­rű bocsánatkérésbe kez­denek — nem ők tehet­nek róla, hogy az emlé­kezet szelektál. Kifelé jöttünk a Ház­ból, az első kormány el­ső földművelési minisz­tere egyik ott várakozó fekete autóba sem ült be. A metróhoz igyeke­zett, s örült, hogy be­szélhet valakivel. Az újságírók akkor foglal­koztak vele utoljára, amikor a szemközti ház­ban vette a kalapját. Azóta a kalapról isme­rik. még a kapusok is. Álltunk a metró lejá­rójában, s a volt minisz­ter folyvást a szemközti fehér épületre bökött. Hogy ott hogyan bántak el vele, persze, nem a munkatársai, hanem a főnöke. Csúnya eset volt, de hát Antall tud­ja, mit akar. ő is tudja. Sőt, akkor is tudta, ez csak nem érdekelt sen­kit. Most sem. Ö az egyetlen a kisgazdáéknál, aki szót ért Torgyánnal is, meg Oláh Sándorral is. Ami nem lehet sem­mi, de mire mennek már vele? A kormány sem megy semmire, pláne Gerbo­vics úr nélkül. Azt mondja a kalapos úr a metró huzatában, hogy most előbb a kanadai követség fogadására megy, mert kiállítást szerveznek, meg elő­adást beszélnek meg, meg a hírünket öregbí­tik, meg a mezőgazdaság is föllendülhet általuk, mert hoznák a tőkét, de sajnos sem a kormány, sem a párt, sem a mi­nisztérium nem tart igényt a kalapos exmi- niszter kapcsolataira. Aztán onnan átmegy a Margit-kertbe, ahol a svájciak várják, mert azokkal is építeni lehet a jövőt. Álltunk vagy fél órát a lejáróban, a felöltős úr hol a Házra, hol a má­sik házra legyintett egyet-egyet. Nagykö­vetségekről nem szokás elkésni, neki mégsem akaródzott továbbmen­ni. Beszélt a parasztem­berekről, a faluról, a kisgazdákról, a hánya­tott pártéletről, a meg nem értésről, a tisztáta- lanságról, meg arról, hogy ezek mindent el­rontanak. Azt is, ami lehetne jó. Csöndesen, békésen, beletörődőén mondta mindezt,, meg a végén még azt is, hogy azért próbálkozni kell. Ha nem a Kossuth téren virágzik föl a magyar mezőgazdaság, akkor majd a kanadai koktél- partin. Ú’s Gerbovics Jenő el­^ suhant a metróval. Nagypapa korú. csöndes iír. Az első kormány el­ső minisztere, aki a ka­lapjáról híres. (jakubovits)

Next

/
Oldalképek
Tartalom