Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám

Érzi, hogy valaminek egy­szer ás mindenkorra vége. Többet már nem lehet gyerek. Es már nem te vagy az ideálja. Egy-lzél óra, és kezébe fogja a virágcsokrokat, vállára veszi a hímzett ta­risznyát, és elindul. Töb­bet már nem mehetsz ve­le. fjem foghatod a ke­zét. Elballag a fiad. Egye­dül és-másfelé. (Képünk az érdi Vörös- marty-gimnáziumban ké­szült, ahol már tegnap elénekelték a Gaudeamus igiturt.) (cs.) (Hancsovszki János felvétele) A fiú ma ballag. Megkap­ta élete első sötét ruháját, mellette kikészítve a hó­fehér ing, a nyakkendő, A fiú mostanában más, mint eddig. Csendesebben hallgatja a dzsesszt. Ké­sőn jár haza, és gondter­helt. Nem néz televíziót és nem felesel. Megértő veled. Reggelenként szó­rakozottan lép bele a ci­pődbe, s csak azért rúgja le, mert kicsi neki. A te kisfiad. Valaliogy rövid lett az ágya, és szórakozottan be­leiszik a sörödbe. Csendet kér, mert tanul. Es már saját borotvája van. Időn­ként persze összepofoz­kodik a híigával, vihog a haverjaival, és néha még előfordul, hogy gyerme­teg terveket forgat a fe­jében. De már nem olyan, mint azelőtt. Megszep­pent. Gondterhelt leit. A VOSZ folytatja gazda­ságtervező munkáját annak érdekében, hogy Budapest központtal, 1995-ben világ­kiállítás legyen Magyaror­szágon — mondotta Palo­tás János, a Vállalkozók Országos Szövetségének el­nöke a fővárosi közgyűlés pénteki, a világkiállítás megrendezését elutasító döntését kommentálva. Egyébként az a vélemé­nyük, hogy „a főváros je­lenlegi vezetése alkalmat­lan feladatai ellátására”. A VOSZ visszautasítja azo­kat a korábbi ellenséges hangvételű megnyilatkozá­sokat — mondta továbbá Palotás János —, melyek szerint a vállalkozók kizá­rólag saját érdekeik miatt a társadalom kárára, ám saját maguk javára kíván­ják a magyar gazdaság fej­lődését. Amíg hiányoznak az alapvető jogi keretek: pél­dául a koncessziós törvény, és nincs elegendő pénz; amíg nem tisztázott a fő­városi és a kerületi önkor­mányzatok közötti viszony; amíg a tulajdonlás kérdése rendezetlen, addig a Fővá­rosi önkormányzat nem dönthet'másként — össze­gezte véleményét Székely Gábor főpolgármester-he­lyettes. A magyar vállalko­zók tőkeszegények, tehát nincs arra remény, hogy az expót vállalkozási alapon rendezzék meg. Amennyi­ben a kormány, illetőleg a Parlament mégis a meg­rendezés mellett dönt, az csak egy „élő” expo ki­alakítása esetén lehet sike­res. Ara: 9,50 forint Vélemény az expo-döntésrői A VOSZ folytatja Bukovinai székely találkozó Érd vendég© lesz Antall József Május 9—12. között a bukovinai székely talál­kozónak s tudományos tanácskozásnak Érd ad ott­hont. A sokszínű rendezvénysorozat egyik állomá­sa, hogy május 11-én, ma, szombaton 17.30-kor a művelődési központban Kunkovács László fotó­művész ..Hazatérés’’ című dokumcntumíotó-kiállí- tásának megnyitására kerül sor. A kiállítás anyaga az 1941-es bácskai kitelepítés dokumentumai mel­lett az érdi székely népdalkor eddigi pályafutását is reprezentálja. A kiállítás rangját emeli, hogy az eseményen részt vesz Antall József miniszterelnök. Lehet, hegy tulajdonosok lesznek a váci húsosok A hét végén is éhségsztrájk kolbászhegyek között Folytatja az éhségsztráj­kot a Pest Megyei Adatfor­galmi és Húsipari Vállalat váci üzemének húsz dolgo­zója. Csütörtökön összesen nyolcvanan kezdték meg az éhségsztrájkot, a vállalat igazgatójának elbocsátását követelve, illetve azt, hogy a gyár a központtól leválva önállósulhasson. A Földmű­ül Seniorf is ss csempészáru A túlélés hónapjait pergetik A napokban készült el az IKM ipar- és kereskede­lempolitikai programja az 1991—94-es évekre, amely több iparág helyzetével fog­lalkozik. A ruházati iparral kapcsolatban az elkészült tervben olvasható, hogy az ágazat piaci pozíciói romla­nak, a leépülés fékezésének, illetve az életképes terüle­tek megőrzésének elenged­hetetlen feltétele a külső töke megjelenése. A Pest megyében talál­ható textilipari cégek közül a váci Senior Kötöttáru- gyárban már hónapok óta készülnek a privatizációra, tie konkrét megállapodás még nem született. Csernák Károlyné igazgató elmond­ta, hogy a szóba jöhető kül­földi partnerek köre ugyan bővült, de ez még kevés az üdvösséghez. A váciak min­denesetre felvették a kap­csolatot a Nemzetközi Jog­tanácsosi Irodával, amely­nek munkatársai a priva­tizációs folyamatok jogi és közgazdasági hátterével foglalkoznak. Szakembe­reik összeállítottak egy in­formációs anyagot, amelyet a közeljövőben ismertet­nek a vállalat dolgozóival. A Senior vezetői szeretnék, ha a munkatársak is pon­tos tájékoztatást kapnának a privatizációs tárgyalások állásáról, s arról is, hogy a dolgozók hogyan szerezhet­nek majd tulajdonrészese­dést. Amíg a külföldi tőke nem érkezik meg, az igazgató­nő szerint addig a túlélés hónapjait pergetik. A bank- kamatterhek miatt nem kis gondot okoz a vállalat működtetése, nincs invesz- tálásra fordítható pénzük, ami új lendületet adhatna a vállalkozásnak, s tőke hiányában az amortizálódó technológia felújítására sincs mód. A Senior vezetőinek nem kis problémát jelent az is, hogy a kötöttárugyár ter­mékei a hazai üzletekben manapság nem kelendők. Az igazgatónő szerint azért, mert a városokban lépten- nyomon a zugárusok ural­ják a piacot, s a damping - ben behozott olasz trikókat 250-300 forintért árusítják. Csernákné hozzátette, nem lehet tudni, hogy az olcsó portékák hogyan jönnek be az országba, az azonban szinte biztosra vehető, hogy sem forgalmi adót, sem vá­mot nem fizetnek utánuk. Ezzel • azután könnyebben lehet lefelé szorítani az árat, nem beszélve arról, hogy a szegényedő magyar vevők elsősorban nem a minőségi, hanem a minél olcsóbb árucikkeket kere­sik. Az igazgatónő elmesél­te, őket is megkereste egy olasz üzletember, aki fel­ajánlotta, hogy nagy meny- nyiségben átvesz tőlük tri­kókat — darabját 150 fo­rintért. Üzletkötésről azon­ban szó sem lehetett, hi­szen a Senior csak az alap­anyagot kilónként 500 fo­rintért tudja beszerezni, s az még csak a nyers fonal. A csempészáruval egyelő­re aligha tud versenyezni a hazai ipar, s ezt a piaci anarchiát a privatizáció sem oldhatja fel. II. £. velésügyi Minisztérium he­lyettes államtitkára, llaskó György felajánlotta, hogy hétfőn megkezdik a tárgya­lásokat a minisztérium, il­letve az üzem kollektívája kozott, megvizsgálják, mi-( lyen lehetőségek jöhetnek számításba az üzem priva­tizációjával kapcsolatban. Így az is felvetődhet, hogy munkásrészvények vásárlá­sával — legalábbis részben — a dolgozók tulajdonába kerüljön az üzem. Pénteken a gyár kollektívája szolida­ritásból az éhségszlrájkoló társaik támogatására nem vette igénybe az üzemi ét­kezdét, az ebéd elmaradt, csak teát szolgáltak fel. Az éhségsztráj kólók képviselő­je, Födrös Attila kijelentet­te, addig kitartanak — te­hát a hétvégét is a gyárban töltik éhezve —, amíg az üzem jövőjét illetően távla­tot nyitó, kedvező döntés nem születik. A Húsipari Dolgozók Szakszervezete szolidáris a Pest—Nógrád Megyei Al- laUőrgalmi és Húsipari Vállalat váci gyárának dol­gozóival, a sztrájkot foly­tató munkásokkal, támogat­ja az érdekvédelmet szerve­ző Szolidaritás Szakszerve­zeti Munkásszövetség helyi szervezetének követeléseit, a gyáregység önállósodási szándékát. Támogatják a gyáregység dolgozóit abban is, hogy lehetőséget kapva eredményes gazdálkodással megvédhessek munkahe­lyeiket. Ezt a közleményt jelentette meg az Országos Sajtószolgálaton keresztül az érdekvédelmi szervezet. Olvasóinkat a hét végi éhségsztrájkról és a hétfőn kezdődő tárgyalásokról a továbbiakban is folyamato­san tájékoztatjuk. Annus Antal altábornagy beszámolt a szovjet csapat­kivonások helyzetéről. El­mondta, hogy a kivonás tervszerűen folyik, a 100 380 főből csütörtökig 93 373 fő hagyta el országunk terü­letét, jelentős csapásmérő erők nincsenek rpár Ma­gyarországon. Az egyetlen ilyen — egy gépesített lö­vészezred — Záhony térsé­gében az átrakodásban se­gédkezik. A majd ötvenmilliárd forintra rúgó szovjet köve­telésekről elmondták, hogy. a szabályos beruházások 22 milliárd forintot tesznek ki. A feketeépítkezések ér­téke 27,5 milliárd forint. A legnagyobb nehézség ezek esetében a hatósági értékelés. A szovjet csapatok által okozott környezeti károk felmérésére a kormány —■ az eddigi 41 millió forinton túlmenően — 90 millió fo­rintot biztosít. AZ ÁR ELLEN ÚSZVA IMMÚMBTMK Ha a szavakon, az új és a még újabb koncep­ciókon múlna, akkor néhány hónap elég lenne a lakásgondok megoldásához. Szavakból, koncep­ciókból ugyanis hegvnyi van, kiutalható bérla­kásból viszont gyakorlatilag semmi. A megye év­tizedeken át az utolsó volt a hasonló közigazga­tási területek ranglistáján, ami az állami források­ból történő lakásépítést illeti. Az ország legsze­gényebb megyéinek egyikében az állam miért is adott volna reményt a legszegényebbeknek .. .?! Most meg azt hallom, mint a változások első eredményét hogy jó néhányan lemondtak lakás­igénylésük fenntartásáról, azaz visszavonták a kérvényüket... Ez lenne valóban a változás, s an­nak az első eredményei!? Változás ez, de bizony visszafelé. Akik lemondtak erről a pislákoló re­ményről, azért tették, mert belátták, csodában hittek. A megyében évtizedek óta nem épült' olyan kevés lakás, mint tavaly, ám a kevesen be­lül is az állami forrásokból teremtett otthonok­nak a száma elenyésző, az egy százalékot sem éri cl! Akkor pedig mire várjon az, aki hosszú évek óta vár és vár?! Valójában a községekben eddig sem volt lakás­igénylő, mert hiszen egy-egy megürült bérlakásra nyolc-tíz jogosult jutott. Most a városokban ara­szol hátrafelé a menet. A hétezer feletti szám — ennyi volt a nyilvántartott igénylés — zsugorodik. Amiből némely önkormányzatok hajlamosak ar- <ra következtetni, hogy enyhül a gond... Dehogy enyhül! Olyannyira súlyossá lesz, hogy még a pa­rányi reményt is száműzi. A reményt feladó, az otthonról lemondó ember vajon valóban a válto­zás jele? Milyen változásoké? (M) ßJL CUj

Next

/
Oldalképek
Tartalom