Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-09 / 107. szám

Nagykátáról kettő A legjobbak között Nemrég zajlott le az or­szágos szakmai tanulmá­nyi verseny, melynek dön­tőjében az öt legjobb ker­tész között végzett a nagy- kátai Damjanich János Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola két végzős tanulója. Ez annyit- jelent, hogy felvételi vizsga nél­kül bejutottak az általuk megpályázott felsőfokú ok­tatási intézménybe, egyút­tal jeles lett az év végi és érettségi jegyük a szak­mai tantárgyakból. Kíváncsian vártuk, hogy mit szól ehhez iskolánk igazgatóhelyettese, Szili Szabolcs, a szakközépisko­la szakmai vezetője. — Nagyon örülünk ennek a szép eredménynek, mert a felsorolt előnyök mellett megemlítendő az is, hogy az agrároktatás történeté­ben ritkán fordul elő, hogy egy iskolából két tanuló is ilyen kitűnően szerepel­jen. A fő érdem a diákoké, de nem szabad elfeled­keznünk a felkészítő taná­rok munkájáról sem, akik történetesen szintén a mi iskolánk diákjai voltak an­nak idején. Megkerestük a verseny negyedik helyezettjét, Ba- denszki Lászlót, aki a kö­vetkezőket mondta. — Szeretném köszönete- met kifejezni felkészítő ta­náraimnak Liszkai Melin­dának, Boros Gábornénak (Kati néni). Azt hiszem, ha több idő lett volna a tanulásra, jobb eredményt is elérhettem volna. Min­denesetre örülök, hogy be­jutottam a gyöngyösi főis­kolára. — Melyek a jövőre vo­natkozó terveid? Általában mi a véleményed a kerté­szetről? — Magángazdálkodó sze­retnék lenni, mert úgy vé­lem, hogy a vállalkozóké a jövő. Szeretnék új techno­lógiákat és fajtákat kipró­bálni. Már évek óta fog­lalkozom zöldségtermesz­téssel, változó sikerrel. Kedvenc termesztett növé­nyeim közé tartozik a kar­fiol és a dinnye. Azt mondják, hogy gyakorlat teszi a mestert, de szerin­tem a mai igényes piaci követelményeknek csak el­méletileg is magasan kép­zett szakember tud eleget tenni. Nem vagyok híve a kemokultúrának, de elis­merem néhány növényvédő kezelés szükségességét a termés minőségének érde­kében. A következő riportalany Szabó Zoltán, aki az ötö­dik helyen végzett. — A versenyre sokat ké­szültem, nagy segítségem­re volt Kati néni és Szvi­tek János tanár úr. Örü­lök, hogy felvételt nyertem a főiskolára, melyet ha si­kerül elvégeznem, kertész­ként fogok dolgozni. — Otthon mivel foglalko­zol? — Természetesen ker­tészkedem. Rengeteg szak­könyvet olvasok, és a bio­kertészet híve vagyok. A kertemet ennek megfele­lően művelem. Szeretem saját ötleteimet kipróbálni: tavaly például saját készí­tésű — gyógynövényekből erjesztett — biolevelet használtam és jelentős eredményeket értem el. Tudásom bővítésére min­den alkalmat megragadok. Tavaly például Mosonma­gyaróváron voltam a bio­gazdálkodási tanfolyamon. Szeretném a versenyzők köszönetét tolmácsolni azoknak a tanároknak, akik nem szakirányú tudásuk­kal, hanem megértésükkel és türelmükkel támogatták a felkészülés ideje alatt a versenyzőket. Reméljük, hogy a nálunk fiatalabb diákok legalább ilyen ered­ményt tudnak elérni, de tiszta szívvel kívánjuk, hogy felülmúlják elődeiket. Pócz Maüld 4. osztályos tanuló Alapítvány és zsíros kenyér Táncos körút Ä Tápiómente Együttes háza táján, a művelődési központban — stílszerűen szólva — lázas tervezgetés folyik. — Bár még messze van augusztus, amikor megren­dezzük a VIII. Pest Megyei Tánctalálkozót, időben el­küldtük pályázatainkat, s megcéloztunk néhány szponzort — mondja Dóm­ján Lajos művészeti vezető, aki szinte naponta hoz friss híreket, elképzeléseket. Labdarúgás Hókai győzelmek Május elsején fél három­kor a Kóka KSK ifjúsá­gi csapata fogadta Tápió- györgye csapatát. A ha­zaiak Farsang János, Mé­száros László és Deli László góljával 3-0-ra győztek. Ki­emelkedően játszott Gedei Ferenc és Mészáros László. Két órával később a fel­nőttcsapatok mérkőzése kezdődött. Az első félidő elején szögletrúgásnál Ro- gozonszki László lábszá­ráról a kókaiak hálójába került a labda. Az öngóllal vezetéshez jutottak a ven­dégek. Nemsokára azonban Komócsin László talált a hálóba, 1-1. Ezt követte Hetyei László, majd ismét Komócsin László gólja: 3-1. A második félidőben a tápiógyörgyeiek játékosa, Bábosik István vette be a vendéglátók kapuját, be­állítva a végeredményt: 3-2. Remek teljesítményt nyújtott Hetyei László és Komócsin László, valamint a vendégcsapatból Bábo­sik István. Május 5-én 250 szurkoló előtt a Kóka KSK—Kóka Baráti Kör csapata lépett a pályára a tavaszi bajnokság 5. fordulójában. A listavezető KSK Ma­gyar Tibor góljával veze­téshez jutott. Majd Répás László vette be a „sereg­hajtó” kókaiak kapuját, 2-0. A második félidőben Hetyei László és megint Magyar Tibor labdája volt hán'thatatlan, Kóka KSK —Kóka Baráti Kör 4-0. A győztes csapat legjobbja Magyar Tibor, Hetyei László és Búzás József, míg a veszteseké Klock László volt. Samu B. Gábor Nagykátai körzeti bajnokság Szépítésre futotta Tápiószentmáríon II. —Tápiószőlős 1-3 (0-3) Tápiószentmárton, 120 néző. V.: Kámán Imre (jól). Tápiószentmárton II.: Lacz- kó — Nagy, Czira, Kolo- zsi, Krajcz, Bezzeg, Tóth, Bata, Sztellik, Németh, De­li. Csere: Nagy helyett Ma­gyar a 18. percben, Tóth helyett Aszódi a 40. perc­8 kirína ben és Krajcz helyett Sza­bó a 75. percben. A helyzeteit jobban ki­használó Tápiószőlős az el­ső félidőben már 3-0-ra el­húzott. A végig jó iramú mérkőzésen, helyzetek so­kaságát kihagyva, csak szé­píteni tudott a hazai csapat Czira remekül eltalált lö­vésével. Gól: Czira a 78. percben, ill. Gál 5., 14. percben és Tószegi a 28. percben. Jó: Czira, Aszódi, Bata, ill. Gál és Belovics. — Utazik-e az idén a Tá­piómente? Hiszen nincs olyan év, hogy ne tapsol­nának nekik külhonban. — Az eddigi fesztiválo­kon több ismerőst, barátot szereztünk, ök hívnak ben­nünket. Anyagi lehetősé­geink viszont szűkre sza­bottak. Utazás esetén az együttes tagjainak hozzá kell járulni a költségek fe­dezéséhez. Augusztus elején valószínűleg egy rövid olasz—francia körutat te­szünk. — A város lakossága, fő­leg a fiatalok hol találkoz­hatnak a Táp iómentével? — Szeretnénk előbb kap­csolatokat kiépíteni. Erre irányul az együttes baráti körének megalakulása, egy alapítvány létesítése és a táncház. Különösen ez utóbbi áll közel hozzám. Április 14-én tartottuk az elsőt: szülők és gyerekek jól töltötték a vasárnap délutánt. Májusban és a következő hónapokban megismételjük. Akkor is lesz majd tánc, filmvetítés, zsíros kenyér és tea. Két tánctábort is hirdetünk: az egyiket a művelődési köz­pontban, a másikat Mátra- füreden. Szegedi Pál I. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM 1991. MÁJUS 9., CSÜTÖRTÖK TÁP1ÓMENTI Otília MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Leckéztették az elnököt A fejőstehén bűnei Hónapok óta beszédtéma Nagykátán: az önkormányzat nincs megelégedve a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ tevé­kenységével. Dicsérendő az a következetesség, amely- lyel az önkormányzat ismételten a nyilvánosság tudo­mására hozza véleményét. A nagyon ügyesen szerkesz­tett és szép kivitelű, mindössze tíz forintért árusított önkormányzati Híradó legutóbbi (áprilisi) számában, a „.. .van úgy, hogy értünk valamit, van úgy, hogy nem..című cikkben Bodrogi Györgyné — Balaskó György aláírással többek között az alábbiak jelentek meg. (Szó szerinti idézet!): „Az ÁFÉSZ és egyéb ellátó vállala­tokat az állam abból a célból alakította ki, hogy a lakosság alapellátását biztosítsa oly módon, hogy az állami vállal­kozások által előállított ter­mékeket fix „állami” áron elosztotta ezen ellátó vállala­tok között. Ezen ellátó vál­lalatoknak az volt a feladata, hogy „fix” állami áron eladja ez.eket a termékeket a lakosság­nak. így szívódott fel a köz­tudatba az a szó, hogy „ellá­tás”. Az AFÉSZ-nek (és a töb­bieknek) semmi köze nem volt a kereskedelemhez. Saj­nos, ma sincs. Létük vagy haláluk azon múlik, hogy megtanulnak kereskedni, vagy nem. Szemléletmódjukon úgy látszik, hogy nem tanulnak.” A fenti írást eredetileg aláírás nélkül kívánták közölni, de ehhez a testü­leti tagok többsége nem járult hozzá. Ilyenformán került oda a polgármester asszony neve, és annak a Balaskó Györgynek az alá­írása, akinek a felesége nemrég még az ÁFÉSZ-nél dolgozott. Igazán sajnál­juk, hogy nem a Tápió- menti Hírlapot tisztelték meg írásukkal: a rövidebb átfutási idő .kedélyjavító intézkedésként” hatott volna a város polgáraira. VÁDAK, GONDOK De nézzük tömören az önkormányzat vádpont­jait, gondjait: az ÁFÉSZ nem biztosítja az alapellá­tást, a közeli Jászberény­ben inkább érdemesebb 1 vásárolniuk a polgárok­nak. Az áfész meghirdet­te eladásra az általa üze­meltetett Aranyszarvas éttermet, jelentkező hiá­nyában azonban annak megszüntetését tervezi, a helyén bútorboltot kíván nyitni. És bizonyára van­nak még más vádak, gon­dok is, csakhogy ezek nem körvonalazódtak azon a nyilvános önkormányzati ülésen sem, ahol az áfész elnökét a régi idők beszá­moltatási stílusára jellem­zően a vádlottak padjára ültették. TÖBBEK KOZOTT A március 19-i testületi ülésen beszámoltatták az elnököt, aki írásos anyagot készített,, majd azt szóban is kiegészítette, a kettőt együtt nem fogadta el a testület. Az önkormányzat csak hetek múlva ismerte el. hogy helytelenül csele­kedett. Ismét a már emlí­tett cikkből idézünk: „Az önkormányzati törvény nem teszi lehetővé, liogy a képviselő-testület, vagy a hi­vatal bármilyen módon bel­leszólhasson akár az áfész, akár má3 kis- vagy nagy­vállalkozás üzletpolitiká­jába, munkaerő-gazdálkodá­sába, vagy bármilyen belső ügyébe. Nincs erre jogosít­ványa.*» Talán joggal kérdezik a szövetkezet tagjai: az alapellátás felelősségteljes biztosítása csak az áfé- szen kérhető számon? De hát Nagykátán és környé­Szomorú kép Nemrég az általános iskola előtti fasort barbár módon tönkretették Kókán. A pol­gármesteri hivatal 10 009 forint jutalmat ad a nyomravezetőnek kén mások is — többek között a Pest Megyei Fü- szért, a szelei áfész, a kis­kereskedők — gyakorolják az alapellátási tevékeny­séget. Miért is ráfizetéses az Aranyszarvas étterem? Mindenki tudja a város­ban, hogy korábban egy ezeradagos konyhát léte-' sítettek — ami hazavágta az Aranyszarvast. Évek óta örökös harc folyik az Aranyszarvas fölött levő harminchat lakástulajdo­nos és az áfész között az esti, éjszakai üzemeltetés miatt. De épül Nagykátán a maszek panzió gyönyö­rű étteremmel, tehát a vá­ros nem marad ellátás nél­kül. Talán arról sem kellene elfeledkezni, hogy a szö­vetkezeti tagok egyben állampolgárok is, és az érdekeik alapvetően nem különböznek a nagykátai polgárokétól. Természete­sen minden támogatás nélkül azt kívánni, hogy csak a ráfizetéses tevékeny­ségekkel foglalkozzon az áfész — manapság már elfogadhatatlan. Mert ha jól belegondolunk, ez a szövetkezet már ma sem csak azt a tevékenységet végzi, amiben nyeresége van: a tagság, a lakosság érdekében forgalmaz mű­trágyát, szaporítóanyagot, tápot, sőt még PB-gázt is. Segíti a kisállattartást. Most nyitotta meg a gaz­daboltot, a húsellátás ja­vítására a nagykátai áru­házban külön tőkehúspul­tot állítottak be. A tanyán élők, a peremterületen la­kók ellátását negyven éve végzik — ráfizetéssel. TUDNI ILLIK... Felsorolhatatlan azok­nak az önzetlen támoga­tási formáknak és jutta­tásoknak a száma, összege, amivel az elmúlt évek so­rán az áfész hozzájárult a város fejlődéséhez. íme csak néhány: tánctalálko­zók támogatása, iskolai tankönyvek ingyenes ter­jesztése a kistelepülése­ken, egyszeri céltámoga­tások a művelődési ház rendezvényeire, külföldi utakra. Mi sem jellemző jobb- ban, hogy a városban az áfészt fejőstehénnek néz­ték hosszú éveken át, mert a megromlott rossz vi­szony ellenére az önkor­mányzat még most is el­küldte képviselőjét a kö­zelgő gyermeknapi ren­dezvényre támogatásért. Ki-ki ítélje meg, hogy kell-e, lehet-e adni... II- lik-e kérni... Deák Attila TAPIOMEN'TI hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. & Munkatárs: Deák Attila. 0 Fogadónap minden csütörtökön ló—12 óra között Nagykátán a művelődési központban. — Kai —

Next

/
Oldalképek
Tartalom