Pest Megyei Hírlap, 1991. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-09 / 107. szám

XXXV. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM 1991. MÁJUS 9., CSÜTÖRTÖK A veszélyes hulladék-telep elérhetetlen, de... Reng a föld Téglaházpusztán § Ügy látszik mégsem hiába kiáltottunk farkast a ^ téglaházpusztai akkumulátor-hulladékok ügyében. ^ A hosszú, hivatalos eljárások, pereskedés után vég- § re megmozdult a föld. Az a föld, amelyen embe- § rek és haszonállatok a széttört akkumulátorokban ^ föllelhető anyagokat taposták. Méghozzá hosszú ^ évekig. Az elmúlt héten arra járva bárki láthatta ^ azokat a gépmonsírumokat, amelyek azon igye- ^ keztek, hogy különválasszák az újra hasznosítható ^ anyagokat és az eltávolitandó, szennyeződéssel % kevert földet. Nagymaroson Emlékműre gyűjtenek Az ügyben felelősségre vont nőtincsi Naszályvöl- gye Termelőszövetkezet mindent megpróbált saját érdekében. Erről vastag iratanyag tanúskodik. Az összes fellebbezési lehető­séget megragadták, fölte- hetőleg időhúzást szándék­kal, de az idő nem nekik dolgozott. A valamikor még engedékenyebb kör­nyezetvédelmi előírások egyre keményedtek, s a társadalmi nyomás is erő­södött. Egyre többen merik kimondani: tiszta, veszély­telen környezetben akar­nak élni, még az enyhébb, vitatható veszélyforrásokat is kiszűrve. Ez az akkumulátor med­dőhányó éppen ilyen volt. Aki otthagyta, kitartott amellett, hogy a természet­re közömbös. A közelben élők és a környezetvédel­mi szakemberek azonban nem így gondolták. Sőt, ta­lán már misztifikálták is a Ismét közvélemény-ku­tatást indított a Gallup In­tézet (amerikai—magyar közvéleménykutató kft.), amely ezúttal egy — a televíziótól elnyert — pá­lyázat nyomán a lakosság tévénézési szokásait vizs­gálja. Az országos minta öt­ven települése között Szód- liget neve is ott szerepel. Számítógépes lista alapján hetenként tizennyolc sze­mély lakásába csöngetnek be a helybeli pedagógusok, hogy összegyűjtsék a kitöl­tött kérdőíveket. Az intézet célkitűzése, hogy közel 100 A valamikori Váci Izzó lovasszakosztályának utód­ja, a Korona Lovas Sport­egyesület idei bemutatkozó versenyén szép sikereket ért el. Az Unyban megren­dezett Aranyoskupa, pénz­díjas díjugrató versenyen, szinte teljes volt a váci si­ker. Első helyezést ért el Fo­dor Gabriella Atyafi nevű lován, a második helyet Dunagyöngye filmszínház (Dr. Csányi László krt. 58.): május 9-én, csütörtökön es­te fél 6 és fél 8 órakor a Münchhausen báró emlékei című amerikai vígjáték van műsoron. Rendezte: Terry Gilliam. Főszereplők: John feltételezett veszélyeket. Ál­latok elhullását, emberi be­tegséget magyaráztak a hulladék jelenlétével. Fia valóban ártatlan is lenne, a félelemkeltés éppen elég indok az eltávolíttatására. A legfelsőbb minisztériumi szintű döntnökök mégsem ilyen indokkal szólították fel a termelőszövetkezetet a végső, már halaszthatat­lan kötelességükre! Mág ezt megelőzően, a „legjobb védekezéssel:’, a támadással is próbálkoz­tak a tsz-nél. Sajtópert in­dítottak lapunk ellen, a té­mában megjelent írások miatt. Mindhiába, mert a Markó utcai bíróságon ve­szítettek. A bíró nem látta indokoltnak a helyreigazí­tást. A tárgy alás végén ta­lán már érezték, hogy el­kerülhetetlen lesz a rend­csinálás Vác határában. A veszélyes hulladéknak számító anyagot azonban nem lehet csak úgy odébb­százalékos eredményt pro­dukáljon a megkérdezettek válaszait vizsgálva!) A kér­dőívben megjelölt értékek nem csupán a mindennapi, televíziózás szokásairól, ha­nem a műsorok nézettségé­ről, tetszési arányairól is tájékoztatják a kutatást végző szociológusokat. Még ugyanebben a hó­napban,, a Gallup általános politikai kérdőívek kibo­csátását tervezi, amely az ország politikai állapotát hivatott szemléltetni a la­kosság véleménye alapján. K. Z. Gulyás Vince szerezte meg Marabu névre hallgató lo­ván. A Korona istálló és a váciak hírnevét öregbí­tette a tizenhat éves Bazsó Gergely is, aki az első for­dulóban kiválóan szerepelt, aztán — kímélni akarván lovát — a végső, összetett eredményhez szükséges fordulóban már nem vett részt. Neville és Sarjih Polley. — Témája: Egy török had ál­tal ostromolt európai vá­rosban a közönség a Münchhausen báró kaland­jai című előadást figyeli. Egy öregember közbekiált: Hazugság, hazugság!... vinni, a speciális lerakóhe­lyen pedig csillagászati ősz- szegeket kérnek köbméte­renként. Ez pedig nyakát szegheti az egész szövetke­zetnek. Jó áthidaló meg­oldásnak ígérkezett egy budapesti vállalkozás hul­ladékközömbösítő módsze­re, amely szerint bizonyos szigeteléssel betonágyba önthető és így közömbö­síthető, akár a savval szennyezett föld is, gépko­csitároló alapbetonozásá­nál vagy parkolóhelyek építésekor. Amíg az önkormányzat ízlelgeti ajánlatukat, ad­dig megbízott vállalkozó­juk nagy gépekkel a terü­letre vonult, s hozzálátott az 550-600 köbméteres hul­ladékhalmok földolgozásá­hoz. Külön választották a még hasznosítható ólmot és a sokkal nagyobb meny- nyiségben található bakeli­tet, valamint az „eltünte­tendő” földmennyiséget. Varga Mihály, a Naszály- völgye Termelőszövetkezet elnöke nagyon elfoglalt em­ber, csak többszöri próbál­kozás után sikerült telefo­non utolérni. — A határozat szerint önöknek Aszódra kellene szállítani a több éve Vá­cott fölhalmozott akkumu­látorbontásból származó hulladékot. Érthető, hogy igyekeznek ezt elkerülni és olcsóbb megoldást keres­nek. De legalább keres­nek? — A határozat csak egy dolog, a végrehajtás a má­sik. A termelőszövetkezet képtelen volna kifizetni annyi pénzt, tehát más megoldást kellett keresni. A mi szerencsétlenségünk, hogy most az a talaj is ve­szélyesnek számít, amit annak idején takarásként kellett a hulladékra föl­hordani. Ez legalább 250 köbméter pluszt jelent most — válaszolta az elnök, majd hozzátette, a témában írott cikkeinek hatására olyan félelem van a város lakói­ban, hogy ez gátolja a vég­leges megoldást. Ez tehát Varga Mihály feltételezése. A miénk pedig az, ha annak idején nem foglalkoznak az üggyel, még ma is minden válto­zatlan lenne Téglaházpusz- tán. Tudomásunk szerint, az önkormányzat illetékes bizottsága elvetette annak ötletét, hogy itt a városban alkalmazzák az ajánlott el- betonozási módszert. Dudás Zoltán Öröm látni Vácott a fia­tal mamákat, gyönyörű gyerekeket. Igen ám, de biz­tos, hogy jó levegőt szív­nak? (Erdősi Ágnes felvétele) Ismét a Vöröskereszt Cipővásár A népszerűvé vált ruha­vásárok után a Vöröske­reszt Vác városi vezető­sége most megpróbálko­zik olcsó cipők árusításá­val is. A martfűi Tisza Ci­pőgyárral történt megálla­podás alapján a Vöröske­reszt a gyár termékeiből rendez vásárt csütörtökön és pénteken, 8-tól 17 óráig, a Csányi körút 45-ben. Május a legszebb hónap, kötettnek bőven házassá­gok errefelé is, küldik a meghívókat az esküvőre, lakodalomra hétről hétre. De olyan lakodalomról még a legidősebbek sem tudnak, melyre az egész falu, sőt az egész környék hivatalos lett volna! Márpedig április utolsó hetében ilyen meghí­vókat hordtak szét a postá­sok és ilyen lakodalomba invitáltak mindenkit a színes plakátok Pencen. Mindez úgy kezdődött, hogy február 11-én 24 tag­gal megalakult a Penci Faluvédő Egyesület. Két tucat lelkes ember elhatá­rozta, hogy a falu épülésé­ért, szépüíéséért megtesz minden tőle telhetőt, fel­elevenít sok-sok hagyo­mányt, ami már csaknem a feledés homályába veszett. Rögtön az alakuló ülésen úgy határoztak, hogy a kö­vetkező havi összejövetelt nem ülésezéssel, tanácsko­zással töltik — volt részük ebben már bőven — hanem egy olyan teaesttel kötik össze, ahová meghívják az egész falut. Hogy a vendé­gek a tea és az egyesület A közelmúltban tartotta együttes ülését az Emlékmű Alapítvány és a Recski Szövetség Szovjetunióba el­hurcoltak nagymarosi tago­zata. A tanácskozáson az alapítvány tagjai és kurató­riuma részletesen beszámol­tak az alapítvány keletkezé­séről, céljáról, rendeltetésé­ről. A tanácskozáson elhatá­rozták, hogy rövid időn be­lül méltó emléket kell állí­tani az I. és II. világhábo­rú, a Szovjetunióba elhur­coltak, az 1956-os forrada­lom és szabadságharc áldo­zatainak. Az emlékmű Nagymaros legszebb és leglátogatottabb tagjai által sütött finom sü­temények mellett nehogy elunják magukat, műsorról is gondoskodtak. Énekel­tek, táncoltak, verset mond­tak, sőt a zenét is maguk szolgáltatták hozzá, citerá- val és harmonikával! A siker természetesen nem maradt el, és ott rög­tön el is határozták, hogy egy majális megrendezésé­ig a hátralévő bő egy hó­nap elegendő. Az egyesület két leglel­kesebb tagja Gerengay Margit és Gerengay Vilma volt kiötlője a lakodalmas­nak, az egyesület elnöke, Szádóczki Józsefné pedig a megvalósítója. Segített mindenki. Ruhá­kat varrtak, kölcsönöztek, lakodalmas rigmusokat gyűjtöttek, melynek alap­ján egy hagyományhű, iga­zi falusi „lakzis” forgató- könyv készült. Sok-sok munka, próba után úgy döntöttek, hogy május 4-én, szombaton egy egész napos majális délutá­ni részeként előadják. Az időjárás, sajnos, nem kedvezett a pencieknek dél­előtt, mert a lovas- és a motoros-bemutatót elmos- az eső, de a májusfaállí- tásra már kisütött a nap. A futballmérkőzés és a női kézilabdameccs is sikeres volt. A Mikszáth úti ifjúsági parkban várták a vendége­ket. Halászlét, pörköltet, virslit főztek, üdítőt, no meg mivel igen hűvös volt, más nedűt is árusítottak. Valamint apró ajándéko­kat, zsákbamacskát, me­lyet szintén az egyesület tagjai készítettek. Közben öltöztették a menyasszonyt, a vőlegényt, készült a lakodalmas me­net. A vőfények (errefelé így hívják őket.) fekete ru­hában, kalapban, hosszú szalaggal és rozmaringos almával, a lányok népvise­letben, a menyecskék is. helyére kerül, a Kossuth Lajos térnek a Duna-part felé eső, középső részére. Az emlékműre vonatkozóan pályázatot írnak ki, a beér­kezett munkákat később fa­lugyűlésen bemutatják. Ad­dig is néhány aktív ember — legtöbbjük maga is az el­hurcoltak közé tartozik — járja a családokat, adomá­nyokat gyűjt. De számíta­nak támogatásra a helyi in­tézményektől, gazdálkodók­tól, magánvállalkozóktól. Az adományokat Hoffmann Margit, az emlékműbizott­ság alapító tagja gyűjti. (Címe: Nagymaros, Kálvá­ria u. 2.) Még az idősebb emberek jól tudják, mit viseltek egykor ilyen alkalommal falun. Elkészült a menyasszony, és 4 órakor elindult a la­kodalmas menet végig a falun, nótázva, ' kurjongat­va, bort, kalácsot kínálva mindenkinek, cigányzene- kar és lovasok kíséretében. Visszaérkezvén, magukkal hozva a vendégsereget, ott tolongott a szabadtéri szín­pad körül a falu apraja- nagyja, sőt a környékből Rádról, Vácról is sokan ér­keztek. Berendezték a színpadon a menyasszonyos, vőlegé- nyes házat, elmondták a vőfények a verseket, a násznagy a legénykérőt, volt csúnya menyasszony is, a vendégek nagy de­rültségére. Elmentek jelké­pesen az esküvőre, elbú­csúztatták a menyasszonyt, felhordták az ételeket a megfelelő rigmusok kísére­tében. Volt menyasszony­tánc, és végül az egész Vendégsereget kínálták sü­teménnyel, borral, örömka­láccsal. És legvégül min­denki jót táncolhatott a ci­gányzenére a lányok, me­nyecskék vőfélyek szíves invitálására. Bodonyi Józsefné VÁCI hírlap Vác, Dr. Csányi László krt. 15. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. 9 Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 32. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. _ • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-töl U-ig, vala­mint a váci hirdetőirodá­ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. «Sffirltm 5 Az ész a Terhes asszonyság vo­nul a busz belsejébe. Középtájt hirtelen fel­ugrik egy ifjabb, szem- revalóbb. Egymás nya­kába borulnak. Rég lát­hatták egymást. Min­dent el kell mondani. Gyorsan kell beszélni, mert az út a következő megállóig rövid. Szóba kerül állás, otthon, csa­lád. No és természete­sen a férjek. Az ifjabb áradozik. Nincs nála jobb, családszeretőbb fontos... ember. Igaz, hogy kissé pocakos, a haja sem oroszlánsörény már, de „az ész fontos, nem a haj” idézi a dalt. Az ifjabb búcsúzik, leszáll. És a megállótól né­hány méternyire, ahol úgy hiszi, a kandi sze­mek nem érhetik el, egy szőke herceg karjai kö­zé bújik. Láthatóan nem a hideg miatt... — Bartha —• Ga&Sup-vizsgálat Sződfigeten Tévénézési szokások Feltették a koronát... A lovasok sikere —s. —t. Csak belépővel? Ha nem csal emlékeze­tem, amíg nem „vált külön a posta és a távközlés, addig mindig nyitva láttam a vá­rosi postahivatalban az ud­varra vezető zöld vaskaput. Ám mostanában gondosan zárják, főleg azóta, amióta megnyílt a Távközlési Vál­lalat ügyfélszolgálata. S az ügyfél nem jut egykönnyen oda, ahol a szolgáltatást nyújtják. Először útját ke­resztezi vagy utánarohan a portás, s olyan mozdu­lattal áil eléje, mintha azt mondaná: „csak a testemen keresztül”! Ezután az ügyfél kényte­len kiadni nevét, melyet felírnak egy belépőcédulá­ra, s csak így keresheti fel, félfogadási napon is, az il­letékes irodát, vagy az ügy­félszolgálatot. De még mi­előtt belépne az ízlésesen berendezett irodába, körül­néz, vajon mit tulajdonít­hatna ő itt el, hiszen az ud­var csaknem teljesen üres, igaz, néhány kábeldob ta­lálható. Megfordul a fejé­ben, miért nem bíznak meg benne? S véleményét nem is rejti véka alá. Az irodá­ban készségesen felvilágo­sítják: ez egy átmeneti ál­lapot, ugyanis a portás a posta alkalmazottja, és előbb-utóbb az iroda majd elköltözik az udvarból. Nos, addig azt hiszem, aki egyszer végigjárta a be- lopével kapcsolatos her­cehurcát, később valószínű­leg csak halaszthatatlan ügyeinek intézésére keresi fe! az irodát. S ha mondjuk sokszorosfttatni szeretne — hiszen ezt is vállalják — inkább olyan helyre megy, ahol nem árad körülötte a bizalmatlanság. H. E. A faluvédők az egész falut megmozgatták... Penci majális és lakodalmas

Next

/
Oldalképek
Tartalom