Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
így tetszik? Sajnos nem rágalmazás; ha valaki azt állítja, hogy fegyelmezetlen a társadalmunk. Ezt a munkahelyeken egyre kevésbé tapasztaljuk, de kapun kívül még szabad a vásár. Ijesztő, miket művelnek a gépkocsivezetők Hévízgyörkön a méltán kedvelt cukrászda térségében. Bár az üzlet eiőtt is van lehetőség biztonságos parkolásra, hétvégeken ez nem elegendő. Gyakran tízméteres a sor az országút szélén. Akik nem állnak meg, szinte haragszanak az autóból kiszállókra, s vagy dudálással, vagy majdnem gázolással rémisztgetik társaikat az utakon. Az sem példa nélküli, hogv a közlekedésre nem csak az utakat és járdákat használják az emberek. A minap az aszódi első világháborús emlékműre nézve keseredtem el. Kamaszok gördeszkáztak a márványlapokon. Nem lepődnék meg, ha egyikmásik ifjonc valamelyik ősének a neve is ott szerepelne a világégés áldozatainak neve között ... —ZS. —V. GÖDÖLLŐI tiVrÜLYAM, 80. SZÁM 1991. Április g., szombat Kerepesíarc3a könyvtárai Sok üonddal birkózva A kerepestarcsai önkormányzat központi könyvtára Kerepesen kapott helyet. Almási Miklósné könyvtár- vezető egyedül dolgozik az intézményben. Ezért fordulhatott elő, hogy amikor ott jártam, egy kedves idős néni — a takarítónő — fogadott. Almásinénak dolga volt a polgármesteri hivatalban s a családsegítő központban. Várnom kellett tehát, s mivel reggel volt, napilapokat kértem, hogy olvasással töltsem az időt. Kiderült. hogy a Kerepestarcsai Híradón kívül — ami havonként jelenik meg — egyetlen napi- és hetilap Ötvenegy éve történt A külügyminiszter Túrán 1940-ben, amikor magyar —jugoszláv tárgyalások folytak a „tartós békéről és örök barátságról”, aminek megszegése miatt halt meg gróf Teleki Pál, az itt tárgyaló Cincár Markovics jugoszláv külügyminiszter kíséretével Túrára is ellátogatott. Erre az alkalomra a boldogi, túrái, galgahévízi, és zsámboki bokrétákat (népi együtteseket) is meghívták. A templom melletti iskola előtt fogadták a minisztert. A bokrétások sorfala között vonult a feldíszített osztályterembe. Itt minden község bokrétája egy-egy népszokás bemutatásával szórakoztatta. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi a szép ruhákat és a bemutatót. Utána néhány percig — tolmács segítségével — elbeszélgetett a köréje sereglett bokrétások- kal. Megcsodálta ruháikat és azután érdeklődött, hogy a szép kendőket maguk készítik-e? Ezután kíséretével gépkocsin a falu megtekintésére indult. A rendezők lázasan alakították át a termet a fogadására. A székek nagy részét kihordták és a terem közepén hosszú asztalt helyeztek el, melyre poharakat tányérokat, házi töpür- tyűs pogácsát és pálinkát helyeztek el. A külügyminisztériumi rendezőnek az volt a kívánsága, hogy a pohárköszönt üt bokrétás mondja. A váratlan kívánság nagy izgalmat váltott ki a bokrétavezetőkben. Különösen Paulini Béla, a Bokréta Szövetség elnöke lett ideges. Nem szerette a bokrétások ilyen irányú felhasználását. A külügyminisztériumi rendezővel egy külön teremben egymás után hallgatták meg a behívott bok- rétásokat, de egyik gondolatai sem voltak megfelelők. Paulini idegesen fordult felém: — Hát a te embered hol van? Mellettem állt Kepes Jóska vőfély, kulacsával, vőíélybotjával. Katonásan jelentkezett: — Alisán jelentem, itt vagyok! Gyorsan betuszkolták a terembe és már hangzott is a kérdés: — Mit mondana, ha maga köszöntené a minisztert? Kepes nem ijedt meg: — Köszönteném, beszélnék a barátságról, tisz- teltetném a szomszédos jugoszlávokat. — Ez az! — kiáltott a rendező. Több idő nem is volt a töprengésre. Az autók már visszaérkeztek. A rendező gyorsan elmondta, hová álljon, fogjon egy poharat... Kepes közbevágott: — Tudom én kérem! — és már indult is a miniszter elé. Katonásan megállt. Felvett egy poharat. (Az ő keze nem remegett, a miénk annál inkább. Izzadtunk a nagy izgalomtól.) Nyugodt, kimért hangon, mintha csak a tolmácsra várna, körülbelül ezeket mondta (sajnos akkor még nem volt magnetofon): — Miniszter Űr! Isten hozta nálunk. A rossz szomszéd a legnagyobb átok. Mi eddig rossz szomszédjai voltunk egymásnak. Legyünk ezután jó szomszédok és segítsük egymást. Köszönjük, hogy eljött hozzánk és megnézte a mi szokásainkat. Ha hazamegy, mondja el, hogy mit látott. Mondja el az otthoniaknak azt is, hogy tiszteltetjük a jugoszláv népet és az ott élő sok magyar testvérünket. Vigye haza emlékül ezt a kis ajándékot. Azzal leoldotta botjáról a vőfélybokrétát és átadta a miniszternek: — Isten éltesse! Zúgott a lelkes taps. Mindenki megkönnyebbült. A miniszter a vőfélyhez lépett, hosszan megölelte és csak azután koccintott vele, majd hosszan megrázta a kezét. Kepes illendően visszavonult, hogy mások is koccinthassanak a miniszterrel Távozáskor a miniszter még egyszer külön elbúcsúzott tőle. A vendégek távozása után mindenki Kepest ünnepelte. Sokan megkérdezték, hogy nem félt-e. — Mért féltem vóna, hisz az is csak ember, ha miniszter is! — volt a válasz. Paulini a bajusza alatt mormolta: — Micsoda magyaros észjárás, milyen bátor fellépés és mekkora il- lamtudás. És.még ezekre mondják, hogy paraszt. Üjváry Ferenc vagy folyóirat sem jár a könyvtárnak. — Tetszik tudni — mentegetőzött beszélgetőtársam — decemberben nem volt pénze az önkormányzatnak, januárban pedig már hiába akartunk előfizetni, mert a posta a közületektől csak negyedévvel előbb fogadja el a megrendelést. Így bizony három hónapig újságok nélkül maradtunk, pedig keresik az emberek. Almási Miklósné, amikor megérkezett, igazolta, hogy a leírtak szerint történt a dolog, s megjegyezte: — a postának éppen a nagyobb összegért rendelő intézményekkel szemben lehetne több türelme. Nem kétségbeejtő a helyzetünk, bár sok gonddal birkózunk, de hát azt a pályaválasztáskor tudtuk, hogy a községi könyvtár nem a település első és legfontosabb intézménye. Igaz, az önkormányzat nem csökkentette a beszerzésre fordítható összegünket, de nem is emelte. 1990-ben és az idén is 150 ezer forintot fordíthatunk állománygyarapításra, s ez az úgynevezett szintentartásra sem elég, hiszen a könyvek, újságok, hanglemezek ára várhatóan tovább emelkedik, s ezt a költségvetés nem vette, karcsúsága miatt nem vehette figyelembe. Szétnézünk a polcok között. Rend, tisztaság mindenütt. — Kerepesen 13 ezer, Kistarcsán 12 ezer, a kórházhoz közeli Forfa iskolai könyvtárban 6 és fél ezer, Szilasligeten kétezer kötetünk van. Az általam vezetett könyvtárban történik a szerzeményezés és a feldolgozás. A kistarcsai könyvtáros, aki szintén főállásban dolgozik, hetenként egy napot tölt itt, és segiti a munkát. A beszerzett könyveket én szállítom a fiókkönyvtárakba, illetve a szilasligeti letéti könyvtárba. Sajnos egyik könyvtárunknak sincs raktározási lehetősége. Évekig sürgettem annak megépítését, de mindig volt fontosabb feladat, most pedig a szegénység miatt nem épülhet meg. Nagyon zavarónak tartom, hogy a jól felszerelt téka udvarában, vagy inkább kertjében hagyományos vécé éktelenkedik. A polcokon levő könyvek a harmadik évezred csodái közé hívogatják az olvasót, háttérnek pedig ott van ez. — Szegények vagyunk — mondja a könyvtáros —, de vannak, akik azt hiszik, nem a szellem kincseit őrizzük a falak között, hanem anyagi értékeket. Ezért fordulhatott elő, hogy többször is betörtek az épületbe. Könyvet nem loptak, állapította meg az ellenőrző leltár, és természetesen pénzt sem. Almásiné minden gondja ellenére is bizakodó: — Nagyon jó és eredményes a kapcsolatunk az iskolákkal, bár nagy a távolság az intézmények között. Öracserékkel, más hasznos ügyeskedésekkel megtartjuk a rendhagyó' irodalomórákat, s megtanítjuk a gyerekeket a könyvek közötti eligazodásra is. Szinte végszóra érkezik hangos üdvözléssel lányok és fiúk egy csoportja: — Szabad itt táncpróbát tartanunk? Természetesen megkapják a beleegyezést. Évekig ebben az épületben működött a művelődési ház is, itt volt az igazgató íróasztala. Itt próbál rendszeresen a népdalkör, és ide jönnek a kertbarátkor tagjai is. Közel van a művelődési ház klubja, s talán ezért, vagy a több éves egy fedél alatt lakásért igen jó a kapcsolat a művelődési házzal. Céljuk és feladatuk közös: szolgálni a kerepestarcsaiak közművelődését, ápolni hagyományaikat, segíteni ismereteik gyarapítását. F. M. Tavaszi ostrom a kastélyban 9 9 Ötezer látogató! Kérdés, hogy Habsburg Ottó kastélybeli látogatásának szervezési előkészületei hány forintot húztak ki a köz pénztárcájából, még ha c forintoknak csak egy részét is állta maga a város. Kérdés az is, hogy voit-e értelme minden kiadásnak, mikor ma újra bever az eső a nyitott ablakokon, akárcsak a látogatás előtt. Az viszont nem kérdés, hanem tény, hogy a Kastélyalapítvány harmincezer forintos támogatásával a kastély dísztermében megrendezett kis kiállítás. illetve a kastélynak a múzeum által történt megnyitása kis híján 5000 látogatót vonzott március 21—31. között. Amikor a Budapesti Tavaszi Fesztivál gödöllői programjait terveztük még múlt év őszén, álmunkban sem gondoltuk, hogy ekkora lesz az érdeklődés a kastély iránt, és a világ minden pontjáról zarándokseregek jönnek el Gödöllőre. A tíz nap alatt a múzeum 28 szervezett csoportot fogadott, a programban meghirdetett időpontokban pedig naponta 100—700 fő körül gyűltek össze az érdeklődők. Mindezeken túl számolat- lan jöttek el Gödöllőre olyanok is, akik nem a szervezett sétákon vettek részt, hanem csak úgy a maguk szakállára barangolták be a kastélyt, s parkját. A látogatók adakozókedvét bizonyítja, hogy a kiállításon elhelyezett perselyben e néhány nap alatt csaknem húszezer forint gyűlt össze, gyarapítva a Kastélyalapítvány pénzét. Az pedig csak később lesz mérhető, hogy az elvitt sok-sok csekken hány forint fut be az alapítvány számlájára. A turistainvázió szomorú tapasztalata ugyanakkor, hogy — különösen hétvégeken — hiányoznak a városközpontból olyan szolgáltatások, melyek az ide látogatókat megfelelően ellátnák (étterem, büfék, ajándékárusak). A maga módján csak az említésre méltón felújított Pálma cukrászda állta a sarat, nem pótolva azonban mondjuk egy könnyebb ebéd hiányát. Nagy tehát az érdeklődés a kastély, a város iránt. Legtöbben a kastély megtekintése után továbbmennek Besnyöre, a múzeumba vagy az Erzsébet parkba. Mindez feltétlenül bizonyítja azt a korábbi Gazda nélkül maradt? feltételezést, hogy bizonyos adottságok felfejlesztésével Gödöllő a főváros egyik kedvelt kirándulóhelye lehetne, ahol első számú favorit persze a kastély volna. Igaz, becses műemlékünk még sokáig nem mutatja meg igazi arcát, megfelelő szervezéssel azonban jelen állapotában is soksok érdeklődőt vonzana. A múzeum a jövőben is vállalkozik arra, hogy legalább csoportos látogatások számára megnyittassa a barokk műemlék kapuit, az igazi azonban az lenne, ha egy ideiglenes, de folyamatosan látogatható kiállítóegység működhetne ott, s kastélybéli túrákkal kapcsolódva korlátozott nyitva tartással ugyan, de már ma megnyílhatna a néző- közönség előtt. Mindenesetre az bizonyos, hogy a Habsburg Ottó látogatására felszórt murva, a takarítás és a többi százezres nagyságrendű' költségeiből egy ilyen kiállítóhely életre hívható lenne. A várhatóan nagy érdeklődés pedig, szinte biztossá tenné, hogy fenntartását, működtetését a belépődíjak, alkalmi szolgáltatások bevétele fedezné. i Varga Kálmán ★ Értesüléseink szerint a költségek egy részét takarításra használták fel, mely nemcsak Habsburg Ottó látogatásának körülményeit javította, hanem az ötezer látogatóét is, akik a következő napokban a kastélyban megfordultak. Bár nem vagyunk szakértők, úgy tűnik számunkra, hogy az állagmegóvásra és a kezelői feladatok ellátására idén szánt 110 millió forintból azért erre futhatta. Úgy hírlik, a látogatás előtt szobákat kellett fűteni azért, hogy ne fázzanak a vendégek. Ki venné lelkére, ha megfáztak volna? Csak érdekességként jegyezzük meg, a minap a Parlamentben jártunk, s bár nem volt ülésnap, az országházi lépcsősor lámpái nappal is be voltak kapcsolva... B. G. (Varga Kálmán írása a képviselő-testület ülése előtt készült. az azóta felmerült problémákra természetesen visszatérünk lapunk hasábjain.) BAG Betli duó A Betli duó vendégszerepei a bagi művelődési házban április 6-án, szombaton. Az este fél nyolckor kezdődő programban nagylemezeikről adnak elő számokat. Belépőjegyek —- százforintos áron — elővételben is kaphatók a helyi kultúrházban. Aszód Jön a Honvéd A Honvéd Művészegyüttes műsorát láthatják az érdeklődők a költészet napja alkalmából az aszódi Vécsey Károly Helyőrségi Klubban április 11-én 19 órai kezdette] Bizony a mesterien felépített galgamácsal magtár úgy tűnik, mintha gazda nélkül lenne. A jelenlegi tulajdonos, a Pilisi Parkerdőgazdaság, amelynek keze és pénztárcája ide már alig ér el, szintén gondokkal küzd. A községi polgármesteri hivatalnak viszont nem akarja eladni az épületet. Eközben a tetőn keresztül beázik a magtár, ami leginkább a máesaiaknak fáj (Vimola Károly felvétele) GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. ® A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. ® Munkatárs: Pillér Éva. @ Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 3100. Telefax és telefon: (28) 20-736. ® Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. © Hirdetésfelvétel: munkanapodon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben.
