Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-06 / 80. szám

I. ÉVFOLYAM, 54. SZÄM Felújítások Sáskúton Költöznek a Diszegyenruhában léptek föl Támogatókra találtak Jó két héttel ezelőtt kez­dődött a sóskúti községhá­za felújítása. Mint Kummer János polgármester el­mondta. nagy szükség volt már az épület belső festé­sére, mázolására. Árajánla­tokat kértek tehát néhány kisiparostól, majd a leg­kedvezőbbet fogadták el. A hivatalban dolgozók a régi­nél sokkal kényelmesebb és modernebb bútorokat, be­rendezési tárgyakat kap­nak. Addig, amíg a mun­kákat befejezik, az admi­nisztrátorok szakaszosan költöznek egyik helyiségből a másikba. Az ügyfélfoga­dás ezután is zavartalan D BUDAÖRS 0 ÉRD 0 SZAZI1ALOMBATTA O PILIS VÖRÖS VAR 0 BUDAKESZI 0 BIATOR- BAGY 0 TÖRÖKBÁLINT 0 PILISCSABA 0 PATY 0 ZSAMBEK 0 SOLYMÁR 0 TÁRNOK 0 NAGYKOVÁCSI O BÚD A JENŐ © PERBAL 9 TÖK 0 TINNYE 9 ÜRÖM A mai szegények egy ré­szét leginkább a rómaiak kétarcú istenéhez, János­hoz tudom hasonlítani. Meglehet, hogy fiatal arcá­val a jövőbe, a másik, szakállas öreggel meg a múltba tekint. Nem tudom, de tény, hogy két arca van. A jövő­be tekintő: idősödő asz- szony tarka ruhában, ba­tyuval a vállán, jobb kezé­re szurtos csöppség akasz- kodik. Hangos, többször megismételt „kezsi csóko­lom”-mai köszönve járják végig az érdi maszekok boltjait, butikjait „egy kis apróért”. összefacsarodna az ember szíve, ha nem tudná, hogy az idősödő hölgynek betétkönyve van, s a sok-sok „kezsi csóko- lommal összekalapolt” fo­rintok a bankszámláját hiz­lalják. De hát megszokta, ez az életformája, így biz­tosítja — a jövőbe néz­ve! — azokat a napokat, ha ne adj isten, leesik a lábáról. Mert jaj annak, aki elesik, s nincs ki • fel­segítse ... Ez a szegénység egyik arca. A másik a múltba tekintő. Abba az időszakba, amikor ha ne­hezen is, de tisztességgel eleget tudott tenni fize­tési kötelezettségeinek. Nem kellett kerülgetni a vil­lanyszámlást, bujdokolni a díjbeszedő elől. Ök a res- telkedök, kik végigdolgoz­tak egy életet tisztességben, megöregedtek, megőszültek — s ma fizetésképtelenek. Rettegnek attól, hogy ki­kapcsolják a villanyt, jön a végrehajtó, vagy még rosszabb, a kilakoltatás. S pironkodva, akadozva ad­ják elő lelkipásztoruknak, néhány száz forint kellene a villanyszámla kiegyenlí­tésére ... De hát a tiszte- lendők pénztárcája is so­ványka, nem lehet belőle hetente tíz-tizenöt egyház- községhez tartozónak soha vissza nem térítendő köl­csönt nyújtani. Ezen a helyzeten kíván segíteni Érden a Keresz­tény Karitász Alapítvány. Első lépésként egy boltot nyitnak most áprilisban a Diósdi út 38. szám alatt. 1991. Április 6., szombat ÉKI Az arra rászorulók meg­segítéséért diszkontáron kí­nálnak majd itt élelmi­szereket. A bevételt szo­ciális célokra fordítják. Ar­ra például, hogy az egye­dül élő, tehetetlen, beteg ápolását biztosítsák, a tü­zelő beszerzéséhez, a vil­lanyszámla kiegyenlítésé­hez hozzájáruljanak. Se­gíthessenek, ha a szükség úgy hozza magával. . A karitász tervei- között szerepelt — ahogy az ala­pítvány menedzsere, Tar- nóczi Istvánná elmondta — az is, hogy a külföldről ér­kező, összegyűjtött ruha­neműket kedvezményes áron eladják. S ezzel is a segélyalapot gyarapítják. Ebből is pluszbevételhez juthattak volna. „Volna” bizony, ha lenne mifelénk úgynevezett „non profit törvény". Csakhogy nincs, így aztán hiába gyűjtenek Svájcban ruhaneműket az érdi karitásznak, azt ők nem értékesíthetik. A jóté­konyság eme formája — az eladásból származó pénz visszafordítása az el­esettek istápolására — a törvény hiányán megbu­kik. Mert a beérkező ru­hanemű után vámot, for­galmi adót, áfát kell fizet­ni. A tevékenységet me­nedzselőnek pedig külke­reskedőnek bejelentkez­ni... Mindez ötszáz kiló ruha miatt. A fizetési kö­telezettségek pedig jócs­kán felvernék az ingyen kapott ruhanemű árát! S az alapítvány nem „tolla­sodul’, hanem segíteni sze­retne. Mint ahogy az APEH képviselőjét is ez a szán­dék vezette, amikor pa­ragrafust igyekezett keres­ni a mentességre. De hát ha nincs non profit tör­vény, akkor hiába keresi. S amíg nincs, addig a tol- lasodni szándékozó keres­kedő egy kalap alá kerül az alapítvánnyal. Mert úgy szól a verdikt: „ilyen ala­pon mindenki kérhetné a mentességet, hiszen az is jótékonyság — persze a fizetőképes vevőkkel szem­ben —, ha nem ezerért, csak nyolcszázért adja”. Jó­tékonyság a vevővel szem­Az egyesületnek címzett szerencsekívánattal kö­szöntem el tőle, s a viszont­látás, illetve -hallás remé­nyében ! Aszódi László Antal Ezen a napon Brandhuber János volt a karmester ben, de itt nem erről volt szó. Nem kereskedelemről. Mint ahogy a Nyugaton jól ismert üdvhadsereg bolt­jaiban sem a profitéhség dominál, hanem a fenntar­tott egyházi intézmények, szegényeknek szállást, egy- tál ételt adó helyek fenn­tartása. „Non profit” nél­kül gyűjtögetve a gazdagok által levetett jó, meleg ruhákat, s ami szétosztás után marad, azt viszik ki boltjaikba. A szándék itt is hason­ló lett volna, csakhogy a szegények megsegítésének ez a módja törvény hiá­nya miatt megbukik. Pe­dig szerintem ez égetőbb lenne — látva, földön, em­berek között járva a sze­gények gyarapodó táborát —, mint mondjuk a reni- tenskedő honatyák meg- rendszabályozása. Bár az utóbbira hamarosan lesz törvény! Varga Edit marad. Körülbelül egy hónappal ezelőtt arról döntött a kép­viselő-testület, hogy a köz­ségháza melletti épületet, a rendőrőrs hivatalát szintén felújítják. Ott alaposabb átalakítási munkákat vé­geznek; falat bontanak, padlózatot cserélnek, fűtést szerelnek. Az ünnepélyes átadásra várhatóan május elsején kerül sor. Ekkor ve­heti birtokába a megszé­pült, s a rendeltetésének megfelelő épületet a négy rendőr, akik közül kettő körzeti megbízottként fog dolgozni. Kummer János elmondta mé* hogy ugyan­csak ide költöznek a polgá­ri védelmi szakemberek. A két hivatal felújítására, il­letve átalakítására, vala­mint berendezésére körül­belül félmillió forintot köl­tenek a sóskútiak. Azért mentem el Pilis- vörösvárra a legutóbbi nemzeti ünnepen, mert kí­váncsi voltam a Német Kulturális Egyesület, a ve­gyes kórus, a fúvószenekar, s a nemzetiségi táncegyüt­tes esti műsorára. Dörgő tapsvihart arattak az elő­adók a művelődési központ színháztermében. Ha akar­tam volna, se tudtam vol­na eldönteni, kik voltak a jobbak: a kórus, a tánco­sok vagy a zenészek. Hogy mégis a fúvósokra voltam kíváncsibb, azért, mert a zenekarról nem is olyan régen még az a hír járta, hogy megszűnik. Nos, Schaffer Lőrinc, az egyesü­let elnöke jó hírrel szol­gált. — A régi zenekar való­ban majdnem teljesen ki­halt, mára csak három tag­ja maradt meg. Azonban lirandhuber János karve­zetővel és Felthoffer János karmesterrel hozzáláttunk az újjászervezéshez. így aztán még 1933. október 22-én megalakulhatott az új fúvószenekarunk tizen­nyolc zenésszel. Ma már huszonhat rézfúvós gondos­kodik a sokéves zenei ha­gyomány fenntartásáról, megőrzéséről, mégpedig egyesületi formában. Sok segítséget kapunk Laknerfi Lászlótól, a művelődési ház igazgatójától; díjmen­tesen kapunk termet heti két órára, hogy nyugodt körülmények között gyako­rolhassunk, próbálhassunk — kezdte Schaffer úr. — Miből tartja fenn ma­gát a pilisvörösvári nagy fúvószenekar egyesület? — Számos támogatója van az egyesületnek, többek között Helmut Schwarcz német (NSZK) újságíró, Edward Gilliczer, a barátom, aki már tavaly megszervezte a gerstetteni fúvószenekarokkal a jó kapcsolatot. Ennek a part­nerkapcsolatnak köszönhe­tően kaptunk nemrég 25 díszes kottatartót a gers- tetteniektől, s azt a bordó bársonyszövetet, amiből a március 15-én a zenésze­ken látott szép mellény ké­szült. Bevételes rendezvé­nyeink is voltak már, s egy újabbat tervezünk most áprilisra. Magánsze­mélyek is támogatják az egyesületet. A támogatá­sokból egyébként már hangszer vásárlására is fu­totta. A négy községből verbuválódott zenészek kö­zött a legfiatalabb II éves, a legidősebb 71 éves (!) — válaszolta kérdéseinkre Schaffer úr. Amit látni is érdemes A verőfényes tavaszi hétvé­geken egyre több kiránduló veszi útját a Zsámbéki-me- dence felé. Zsátnbék, Tök, Perbál, a három település az, amely nem csak a jó le­vegőjével, hanem gazdag látnivalóival is vonzza a turistákat. Tök pincéivel. borával és nem utolsósor­ban csárdájával vált euró­pai hírűvé. A csikós, gu­lyás folklór látványa mel­lett azonban egy sor régi, szép, szemnek is tetsző la­kóházban gyönyörködhet az idelátogató vendég. Igen szép látvány a község főte­rén levő felújított temp­lom is, sajnos rontja az összképet az eléje épült barakkszerű építmény. Et­től függetlenül érdemes időt szakítani, megismer­kedni ezzel a régi település­sel (Hancsovszki János felvételei) Herceghalom Átadás előtt a rendelő Lassan befejeződik Her- ceghalmon a felnőtt és gyermek fogorvosi rendelő- intézet építése. Mint Zágon Éva jegyzőtől megtudtuk, a lapunkban megjelent cikk nyomán jelentkezett egy korlátolt felelősségű társa­ság, amely felajánlotta, hogy megszerzi a még hiányzó fogorvosi széket. A kezeléshez nélkülözhetet­len műszerek, berendezé­sek már megvannak, csu­pán a széket kell még meg­vásárolni. A munkások most „állítják” végleges helyére a százezer forintos ülőalkalmatosságot. A ren­delőintézet ünnepélyes át­adásának időpontjáról egyelőre még nem kaptunk információt. BUDA VIDÉKI HÍRLAP Vezető munkatárs: Fazekas Eszter. © Munkatársait: Fe­kete Ildikó, Aszódi László Antal, virág Márton. © Fo­gadónap minden hétfőn Il­ii óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. VIII., Somo­gyi B. u. 6. PL: 311. ír. sz.: 1116. Telefon: 130-4761, 133­4067.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom