Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
MINDANNYIAN MUST TANULUNK Keddtől: licitálás—E-hitelre Április második hetével megkezdődnek azok az árverések, amelyeket lapokban, üzletek portálján és egyéb módon meghirdetett az Állami Vagyonügynökség (AVÜ). Eszerint privatizációs programja kereté bet 1 a megfelelő feltételek megléte, illetve vállalása esetén Egzisztencia-hitelt is igénybe vehetnek az egyéni vállalkozók. Védtelenek vagyunk Ámbár ebben a hónapban már országosan 17 pénzintézethez lehet hitelígérvényért fordulni, az E-hi- telt kérőkről a tapasztalatok összegzésére még nem vállalkoznak. Mivel legkorábban — március közepétől — az Országos Kereskedelmi és Hitelbanknál (OKHB), valamint az Iparbanknál foglalkoztak az E- hitelt felvenni szándékozó ügyfelekkel, tájékoztatásért Varga Istvánhoz, az OKHB osztályvezetőjéhez fordultunk. — Hozzánk húsz-egyné- hány vállalat mintegy 200 boltjára, üzletrészére vonatkozó ajánlat futott be. Ez tehát egyelőre az E-hi- tel igénybevételét is lehetővé tevő privatizációs kínálat, s nem panaszkodhatunk: szép számmal érdeklődnek a vállalkozók. Ám, hogy végül közülük kik jutnak el addig, hogy tőlünk hitelígérvényt is kapjanak, erre most még korai lenne válaszolni, hiszen az első árverés, amelyen majd licitálhatnak az érdeklődők, április 9-én lesz Budapesten. Ezután azonban várhatóan „felpörög majd a motor”, s másutt is sor kerül az árverésekre. © Az eddig jelentkezők mennyire ismerik a lehetőségeket, s hogy tőlük mit vár a bank? — Egyértelmű tapasztalatunk, hogy a privatizáció és a hitelfolyósítás körülményeit, szabályait illetően elég sok volt az értelmezési probléma. Nemcsak a hozzánk forduló magánszemélyek, hanem általában a pénzintézetek körében is. Mi ezt igyekeztünk gyorsan „tisztába tenni" — talán ezért is indulhattunk a legkorábban a versenytársak közül. © És ami az ügyfeleket illeti? — Érzékelhető, hogy információik több forrásból — sajtóból, egymás közötti beszélgetésekből, banki tájékoztatókból — táplálkoztak, s nem mindig álltak össze világos képpé. De hát én ezt természetesnek is tartom, hiszen mindannyian tanulási folyamat kezdetén vagyunk, s a Nyugaton mar nonos pénzügyi kultúra nálunk csak ezután — éppen az ilyen folyamatok eredményeképpen — fog kialakulni. Ügyfeleinknek nem róhatjuk fel, hogy nem lépnek fel nyomban tapasztalt vállalkozóként — majd a gyakorlat révén válnak azzá. Az is okoz némi bizonytalanságot, hogy az esetek többségében nem a boltok tulajdonjoga eladó, hanem csupán a bérleti jog. Így, egy újabb privatizációs döntés alkalmával tudniuk kell, hogy mit jelent számukra, ha bérlőként elővásárlási jogot élveznek, s mérlegelniük kell e lehetőség értékét mostani döntésük előtt. S. J. Az Egészségügyi Világ- szervezet április 7-éré hirdette meg az egészségügyi világnapot. A szervezet főigazgatója, dr. Nakajima, erre az alkalomra tette közzé ez évi jelmondatát: „Légy felkészülve a katasztrófára!” Cáfolhatatlan tény, a legtöbb, az embert és földünket sújtó természeti csapást képtelenség megelőzni. A tudomány ma még nem képes előre megállapítani, hol lesz pusztító áradás, tombol majd hurrikán, vagy merre öl a következő földcsuszamlás. Egyelőre védtelenek vagyunk. Amit tehetünk, mégsem kevés: a bekövetkezett katasztrófa után a lehető leggyorsabban standard segélyezési program alapján segítsünk: közvetlen segélyezéssel, rehabilitálással és az újjáépítéssel. Az utóbbi évek természeti csapásai során már bebizonyosodott, mennyire fontos lehet az összehangolt és szervezett elsősegélynyújtás. Hogy a szenvedőknek életük kritikus pillanataiban, a létbizonytalanság és nincstelenség rájuk köszöntő gyötrelmei között legalább a legszükségesebbek: gyógyszer, élelem, sátor, ivóvíz — és ki tudja, még mi minden lehet életmentő — elegendő mennyiségben jusson. S persze essék szó a járványokról, melyek gyakorta felütik fejüket az ínség idején. A legfontosabb megelőző eljárás: megfelelő mennyiségű védőoltás ott és akkor beadásra kerüljön, amikor még nem késő. A statisztikákból megállapítható, azok az országok veszélyeztetettek leginkább, amelyekben egyrészt válságok sorvasztják a gazdasági életet, másrészt a szélsőséges éghajlati viszonyok ugyancsak felelősnek mondhatók a sokszor ismétlődő csapások miatt. Pusztán egyetlen esztendőben, 1988-ban, öt ciklon, tizenegy hurrikán, hetvennégy nagyobb áradás, tizennyolc aszály, tizenhét földrengés és százhatvankettő olyan baleset fordult elő, melyek meghaladták egy-egy helyi és nemzeti felkészültség erejét. Ideje már észrevennünk, nincs az a tőlünk bármily messze található földrész, melynek természeti katasztrófája valamiképpen ne hatna ránk. Szolidaritással és együttműködéssel — most, a természeti katasztrófák csökkentésének nemzetközi évtizede kezdetén — az idei világnapi mottó valamennyiünket erre figyelmeztet. fekete 1945 óta az első Kápolnaszentelés a börtönben Különlegesen szép eseményre kerül sor április 6-án, szombaton délelőtt fél íl-kor Tökölön. A háború óta első ízben szentelnek fel kápolnát — börtönfalakon belül. Erre az elmúlt négy és fél évtizedben még nem volt példa hazánkban. Az intézményt tavaly kereste meg az a társadalmi szervezet, amely a Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma nevet viseli. Tiszántúli tagozatának képviselői kezdeményezték tulajdonképpen a büntetésüket töltő fiatalkorúak hitoktatását. Küldetésük eredménnyel járt, mert szeptembertől összesen harmincötén ismerkednek a római katolikus, a református és a baptista vallás történetével, tanaival. Az evangélikus egyház hittérítői szintén jártak már az intézetben, ők is szeretnék beindítani az oktatást. Igaz, az eltelt néhány hónap még rövid időnek bizonyult ahhoz, hogy a hit segítségével megváltozzon a fiatalok jelleme. De a nevelők tapasztalataik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy jó irányba terelheti, átalakíthatja gondolatvilágukat a lélekkel való törődés. Olyan jelek utalnak erre, ami bizakodásra adhat okot. A kápolnaszentelés eseményén természetesen ezek a fiatalok is részt vesznek. A szertartást dr. Takács Nándor római katolikus püspök és dr. Kocsis Elemér református püspök végzi el. Hiszen az új épületrész volt szabadidős termében kialakított kápolnában mindkét egyház tarthat istentiszteletet. V. A. Vállalkozó egyházfiak Sebők Sándor, a fóti katolikus egyházközség káplánja, látva a szűk keretet, amelyet a műemlék templom felújítására fordíthatnak, „Mécses” néven katolikus egyházi villamossági üzletet nyitott a településen, tavaly szeptemberben. A tőkét biztosították az induláshoz, inig az üzlethelyiséget Schumeth Dániel helybeli villanyszerelő telkén alakították ki. Ö, mint egyházi alkalmazott kapja havi bérét. Az első fél év tapasztalata alapján állítja az egyszemélyes üzlet vezetője, hogy jól számított a káplán úr (Kép és szöveg: Vimola Károly) ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT! (3.) TÖRTÉNELMI VÁZLAT IZRAELRŐL Az Ószövetség könyveiben Izrael hite történetének eseményeihez kapcsolódik, azokhoz, amelyekben Isten ígéreteinek teljesítését, szeretetét, segítségét, vagy éppen büntetését ismerték fel. Tehát a Biblia megértéséhez szükséges Izrael történelmének legalább vázlatos bemutatása. Az ókorban Palesztina volt Mezopotámia és Egyiptom között a gazdasági és politikai érintkezés útja- Ezért Kelet nagy történelmi eseményei közvetlenül érintették Izrael népének sorsát. Izrael törzsei a Kr. e. 13. sz. közepén vetették meg lábukat Palesztinában, a Biblia szóhasználata szerint Kánaánban. A letelepedett törzsek fokozatosan meghódították a ká- naánita városállamokat, de küzdeniük kellett a környező népekkel (ammoniták, moabiták) is, és védekezniük a midiánita és ama- lekita nomádok rablóhadjáratai- val szemben. A küzdelmet az ún. bírák vagy szabadítok vették fel, akik az egy-egy területen élő izraelita törzseket vezették, de adott esetben több törzset is össz- fogtak az ellenség ellen. Különösen nagy veszélyt jelentettek a 11. században a tengerparton letelepedett harcias fi- liszteusok, fejlett technikai felkészültségükkel. Ez szükségessé tette a törzsek szervezettebb összefogását, amely csak a királyság révén volt lehetséges. Izrael első királya Said volt (1012—1004), aki kezdeti sikerek után a filiszteu- sokkgl vívott háborúban esett el. Az állam valódi megteremtője a Juda törzséből származó Dávid (1004—985) és fia, Salamon (965— 926) lett, uralmuk az izraelita állam nagy korszaka. Dávid nemcsak megtörte a kánaánita városállamok és a filiszteusok erejét, de uralma alá vonta a környező népeket is. Hatalma Egyiptomtól az Eufráteszig terjedt. Kiváló politikai érzéke mellett a Biblia megemlékezik mély hitéről is. Salamon folytatta az állam szervezetének kiépítését, uralma a kultúra virágkora volt. Dávid, de főleg Salamon udvarában gyűjtötték össze és foglalták írásba az Izrael őseiről szóló száj nagy ományt. A hagyomány szerint Izrael ősatyja, Ábrahám Mezopotámiából vándorolt Kánaánba. Az ősatyák (pátriárkák) — Abrahám, Izsák és Jákob — Kánaánban éltek, ám Jákob családjával Egyiptomba költözött. Leszármazottai évszázadokon át néppé sokasodtak, de később a fáraó rabszolgamunkára fogta őket. A szorongató helyzetből isteni küldetésben Mózes vezette ki népét Egyiptomból. A csodálatos tengeri átkelés után az izraeliták a Sinai-hegyhez vonultak, ahol Isten Mózes közvetítésével szövetséget kötött velük. Negyven évig tartózkodtak a Si- nai-pusztában, majd Kánaán elfoglalására indultak. A királyság nagy változást jelentett Izrael életében. A törzsek közös hiten alapuló szövetségében minden társadalmi kötelezettség az Istennel kötött szövetségből eredt, a királyságban viszont minden kötelezettség az állam- hatalomból fakadt. Kialakultak a kiváltságos rétegek, az eddig szabad és egyenlő izraeliták most mint alattvalók különféle szolgáltatásokra kényszerültek. Az ebből fakadó társadalmi igazságtalanságokra és a hit hanyatlására a próféták egymást követő nemzedékei hívták fel a figyelmet. Ez a helyzet Salamon halála után (926) töréshez is vezetett. Fiát Juda törzse elismerte királyának, de a közép-palesztínai törzsek — helyzetük javításának reményében — elszakadtak Dávid házától. Ezzel két izraelita királyság alakult ki: délen Juda, élén Dávid házával, fővárosa Jeruzsálem; északon Izrael, királyát elvben esetenként választották, fővárosa Szamária lett. A két királyság viszonyában az ellenségeskedés és barátság váltotta egymást. Izrael mintegy 200 évig állt fenn. 722-ben az új-asszír birodalom áldozatává vált, fővárosa, Szamária elesett, lakosságának jelentős részét pedig az asszírok Mezopotámiába telepítették. Területe asszír tartomány lett. Juda királysága is Asszíria fennhatósága alá került, de megőrizte önálló állami létét. Hiszkija király (725—697) kísérletet tett a függetlenség visszaszerzésére, de ezt csak Asszíria hanyatlásával sikerült átmenetileg megvalósítani Jozijának (639—609). Izrael rövidesen az Asszíria örökébe lépő újbabiloni birodalom vazallusává vált. Ismételt elszakadási kísérletei végül oda vezettek, hogy II. Nebukadnezár újbabiloni uralkodó 587/586-ban elfoglalta és lerombolta Jeruzsálemet, bekebelezte Judát. A babiloniak Juda lakosságának politikailag és gazdaságilag értékes rétegét Babilonba deportálták. Az ún. babiloni fogság a Babilont megdöntő Kürosz perzsa király rendeletével ért véget, aki 538-ban engedélyezte a jeruzsá- lemi templom felépítését és a zsidóság visszatérését Palesztinába. Judea tehát a perzsa birodalom, majd 332-től Nagy Sándor birodalmának tartománya. A hazatértek 515-ben felszentelték az újjáépített jeruzsálemi templomot. A politikai újjászervezés Nehemiás (445-től), a vallási pedig Ezárás pap (398 körül), e Babilóniából visszatért két kiemelkedő személy nevéhez fűződik. Nagy Sándor halála után Palesztina a hellenista utódállamok (301—198: Ptolemaioszok, 198-tól: Szeleukidák) fennhatósága alá került. A perzsa, majd a hellenista korban a Palesztinái zsidóság benső autonómiát élvezett. A helyzet IV. Anliochosz Epifanész szeleukida uralkodó idején (187—• 175) változott meg, aki a zsidóságot hellenizálni akarta, véres erőszakkal kényszerítve hitének és nemzeti hagyományainak elhagyására. A zsidók hűségesen ragaszkodtak Istenükhöz és törvényeihez, végül a Makkabeus testvérek vezetése alatt sikeres nemzeti felkelés bontakozott ki. Ennek eredményeként visszaszerezték 128-tól a nemzeti függetlenséget is. Makkabeus Simon leszármazottai, a Hasmoneusok, felvették a királyi címet. Az önálló zsidó királyságnak Kr. e. 64-ben a rómaiak vetettek véget. Pompeius elfoglalta Jeruzsálemet, Palesztina a római birodalom tartománya lett. Rózsa Huba, a budapesti Róm. Kát. Hittudományi Egyetem professzora
