Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
ISMÉT EGY NÉV A GYŐZELMI KUPÁN Éneklőnap ■ tűzoltásként Klebersberg Kunó, a sokáig csepült hajdani nagyhatalmú miniszter bizonyára j.'t nevelne, ha látná, miként némították el egyetlen állami tollvonással a magyar középiskolákban az énekszót. Ila nevetne, ha nem, annyi bizonyos, hogy az előző rendszer adminisztrációjának nem válik a dicsőségére, hogy 1976-tól a gimnáziumok első három osztályában heti keltőről egyre csökkentették az énekórák számát, a negyedikeseknél pedig egyszerűen megszüntették. Minden bizonnyal ennek a tizenöt évvel ezelőtti, lelket és személyiséget nyomorító intézkedésnek az ellensúlyozásaként a ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban évenként egy teljes tanítási napot csak az éneklésre szánnak. Az éneklőnap néven számon tartott eseményt az idén nemrégiben tartották meg. A rendezvényen az iskola valamennyi diákja, vagyis tizennyolc osztály ötszáz ta- . nulója vett részt. A tisztelet jeléül ünneplőbe öltözött fiatalok osztályonkénti kórusai reggel fél kilenctől késő délutánig önmaguk választotta népdalcsokrokat, kórusműveket és spirituálékat adtak elő. Hogy a ceglédi éneklőnap mára többé lett, mint csupán gimnáziumi, iskolai rendezvény, ezt jelzi, hogy a zsűriben Gulyás György, a debreceni Kodály Kórus karnagya is jelen volt. A kórusok nem alkalmilag összeverődött énekesekből álltak, hanem már jóval korábban megkezdték a felkészülést. Természetesen az ilyesfajta, látszólag önmagától is olajozottan gördülő események mögött mindig ott vannak a szakmailag igényes, céltudatos és magasan képzett irányító tanárok, hiszen a kóruséneklés nem csupán művészi érzéket, hanem egy sor technikai feladat megoldását, a komoly előkészítő munkát is igényli. Szerencsére a Kossuth-gimnázium olyan igazgatóval és két énekia- márral is büszkélkedhet, akik a dicséretes pedagógiai törekvéseket és a szakmai oldalt is magas színA kezét csókolomtól a sziáÍ2 Huszonnegyedik alkalommal rendezik meg az idén a magyar nyelv hetét. Az évenként ismétlődő országos rendezvény Pest megyei megnyitója április 22-én, hétfőn 14 órakor a Pest Megyei Pedagógiai Intézetben (Budapest XI. kerület, Karinthy Frigyes út 2.) lesz. A TIT, a Pest Megyei Pedagógiai Intézet és a Magyar Pedagógiai Társaság, valamint a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Pest megyei tagozata által szervezett egyhetes eseménysorozat megnyitóját követően ugyanott konferenciát is rendeznek. Az előadók sorában dr. Koltói Ádám docens, az ELTE tanára, napjaink társadalmának beszéd- és magatartáskultúrájáról szól, arról, hogyan jutottunk a kezét csókolomtól a sziáig. Költészet és anyanyelv címmel Baranyi Ferenc költő tart előadást, Lázár Tibor, a TIT Pest Megyei Szervezetének ügyvezető igazgatója pedig a társadalmi szervezetek és a nyelvművelés kapcsolatáról beszél. A megnyitót követő előadás-sorozat zenés irodalmi műsorral zárul, amelyen Kassai Franciska és Szabó András előadó- művészek,- valamint Macz- kó Mária népdalénekes lép fel. Az április 22. és 26. közötti Pest megyei rendezvényeknek tizennyolc város és község általános és középiskolája, ezenkívül az új galgahévízi népfőiskola ad otthont. Néhány nagyobb megyei településen, például Cegléden, Vácott, Érden és Kiskunlacházán több iskolában is lesz előadás, illetve műsor a magyar nyelv hetén. Szú j ú lóverseny Erdőkertesen Anyám fekete rózsa Talán még a szervezők sem hitték volna, hogy eny- nyi ember lelkét megindítja Csoóri Sándor költeménye. Egyik legszebb versének címét kapta ugyanis az a versmondóverseny, amelyet Erdőkertesen hirdettek meg. Az ottani művelődési háztól már megszoktuk a szokatlan ötleteket, amelyekkel becsalogatják a közönséget érdekes programjaikra. Ám a szavalóvetélkedő nem számít kuriózumnak, mégis ötvennél többen jelentkeztek erre a rendezvényre. Pedig mindössze egy hónapos gondolkodási idő állt a versszerető €%Man kertes! ek és a környékbeliek rendelkezésére. Unokák és nagypapák is részt vesznek tehát azon az elődöntőn, amelyre ma, április 6-án, szombaton délelőtt 10 órakor kerül sor ama nevezetes kulturális intézményben. Mint megtudtuk, többen választották a címadó verset, amelyet egyébként egyáltalán nem könnyű szavalni. A védnök, Csoóri Sándor ezért feltehetően jó néhány értelmezésben hallhatja Anyám fekete rózsa című költeményét. Hogy ki kerülhet majd tovább a döntőre, azt szakértő zsűri fogja elbírálni. Elnöke Magyar Fruzsina dramaturg, tagjai: Bánki Szilárd filmrendező és Kerekes László grafikus- művész, látványtervező. V. A. ten szorgalmazzák, űzik. Tóth Mihály igazgató erőfeszítései nélkül aligha lennének évente ilyen éneklő- naook Cegléden. A fiatalok közt sok a zeneileg képzett, mert a ceglédi zeneiskola is jó. Nyilván ezért a diákok egy része zenei kísérettel adhatta elő a választott darabokat. Bárdos, Karai, Kodály, Liszt kórusművei is elhangzottak, nem egy közülük igen magas színvonalon. A népdalcsokrokban pedig helyt kaptak a Pest megyei gyűjtések és a Galga mente gazdag népdalkincsének gyöngyszemei is. A rendezvény sikeréhez évek óta hozzájárul, hogy Soltész Nagy Lászlóné karnagy és énektanár Gulyás György tanítványa volt, s így a legjobb helyről kaphatta azt a zenei stafétabotot, amelyet most ő próbál továbbadni a tanítványainak. A gimnázium leánykara máris szép sikereket ért el, a debreceni nemzetközi kórusfeszíivá- lon legutóbb a második helyet érdemelték ki, és hamarosan az arezzói nemzetközi fesztiválra is elutaznak. Az éneklőnap idei győztese a 4D osztály kórusa lett. Nevét és az 1991-es évszámot — mint minden évben a nyertesekét — odavésték a dicsőséget jelentő iskolai győzelmi kupára. A kitűnő és egyedülálló kezdeményezés követésre méltó, azonban valójában nem ez lenne az igazi megoldás. A fiafalok szeretnek és tudnak is énekelni, ezt évek óta bizonyítják. Most már csak új minisztériumi, állami rendelkezésre, s hozzá új szemléletmódra lenne szükség, hogy a tanórákon ismét annyit énekelhessenek a diákok, mint amennyi szükséges lenne, K. K. A Bartókra jongó A szentendrei zeneiskola több országban alakított már ki baráti kapcsolatokat hasonló oktatási intézményekkel. A finn és olasz zenepedagógusokkal és növendékekkel rendszeresen szerveznek cserelátogatásokat. Ezek nemcsak szakmai tapasztalatokkal, hanem kellemes utazási és külhoni élményekkel is gazdagítják a szentendreieket. Németországból már másodízben látogat hozzájuk Jacob Fichert. A tizenöt éves fiú megszállott híve Bartóknak, a zeneszerző muzsikája indította arra is, hogy megtanuljon magyarul. A Münchenben élő növendék két hetet tölt Szentendrén, s ez idő alatt két ízben koncertezett. Önzsűriztek a versenyzők Szentendrén rendezték meg a Pest megyei versmondók találkozóját. Az eseményen tíz általános iskolás, huszonnyolc középiskolás, illetve felnőtt versmondó használta ki a — kiírás értelmében biztosított — tízpercnyi műsoridőt. A művészi teljesítményeket szakmai zsűri személyre szólóan értékelte, versenyszerűen viszont nem állapított meg sorrendet, nem hirdetett eredményt. A legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtották: Medre Anikó érdi versenyző, Kovács Tünde, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola hallgatója, valamint Káté Lilla, a ceglédi kereskedelmi szakközépiskola diákja. Ugyancsak e találkozó keretében bonyolították le az április 13-án megrendezendő Kálnoky László országos versmondóverse?iy megyei előversengését. Á zsűri — melynek elnöke Pebreczeni Tibor volt — a díjazottakon kívül Farkas Hermina ceglédi versmondót javasolta a Pest megyeiek sorában az egri versenyre. Leépüléseink Ha nem ülve olvasom a hírt, a megdöbbenéstől biztosan a székre huppanok. — Az anyagi gondokkal küszködő önkormányzatok adják el a könyvtárak, művelődési házak épületét, akár árverés útján is, és akkor lesz pénzük — javasolta egy országos hatáskörű hivatal nagy tekintélyű szakembere. Először azt hittem, tréfál vagy legalább az akasztófahumor mondatja vele, amit mond. De nem — komolyan gondolta. A vélemény ugyanis egy elég hosszú ideje megkezdődött folyamatról tudósit. Pontosabban: azt adja tudtul, hogy a folyamat már annyira előrehaladt, hogy lassacskán eléri a visszafordíthatatlanság határát. Kezdődött azza1. hogy az állami (fenntartó) szervek fokozatosan kivonultak a kultúra, a művelődés területéről. Nem elvileg, ami tatán nem is lett volna olyan tragikus, hiszen épp elég bajt okozott évtizedekig az. irányítás mindenbe beleszóló jelenléte. A nagyobb baj az volt, hogy mecénásként, a költségeket fedező támogatókként vonultak ki. A kulturális Intézmények pedig, amint az világszerte köztudott, nem létezhetnek támogatás nélkül, A dolog folytatódott az oktatási intézmények kiadásainak „megfogásával”. Ez odáig ment, hogy pár hete még komolyan aggódott sok fővárosi és még több vidéki iskola: ha a hirtelen beköszöntött és elég kemény télies időjárás tartósnak bizonyul, be kell zárni az iskolát, mert nem lesz pénz fűtésre. Aztán jöttek, a kulturális lapok egy részét megszüntető intézkedések. Érvénybe lépett a drasztikus lapáremelés. Megtudtuk, hogy filmstúdiók szűnnek meg. s visszafogják a saját készítésű televíziós játékok, filmek gyártását. Tapasztaltuk, hogy az égig szökő papírárak miatt felfelé kúsznak a könyvárak is. Az egyszerű állampolgár pedig elkezdett számolni, és lemondta az újságokat, lemondta a mozi- és a színházbérletet, messzire elkerülte a könyvesboltokat és könyvstandokat, drukkolt, hogy a gyerek valamelyik könyvtárból ki tudja hozni a kötelező olvasmány koszos, agyonolvasott kötetét, mert akkor nem kell megvásárolnia (ha egyáltalán kapható). Elkezdett tehát szép csöndben leépülni, most már szellemileg is, mert anyagilag addig is leépüíőfélben volt. Aztán olvas egy ilyen hírt a lapokban, és azt gondolja: — No lám, hát tényleg, el kell adni ezeket a házakat, akkor lesz pénz. S így talán kevesebb helyi adót kell fizetnem. Életveszélyes okoskodás. Azért is, mert hallatlanul fontos művelődési, kulturális létesítmények megszűntét eredményezné. Azért rs, mert ezeket belátható időn belül pótolni, újra felépíteni nem lehetne — mert mibő) ? És azért is. mert ha most eladjuk őket. mit adunk el jövőre? Az önkormányzatok kiárusítható vagyona nagyon is véges. A megoldás nem errefelé található. Mást kellene kitalálni. Valami kevésbé szemellenzöset. Kevésbé demagógot. Kevésbé ostobát. A még járó motor egyetlen kézmozdulattal leállítható. Az újraindításhoz nagyon sok energia, üzemanyag kell, s még több. hogy a normális üzemi hőmérsékletet ismét elérje. Azt ajánlanám: mielőtt a slusszkulcshoz nyúlunk, gondoljuk végig, mennyi benzin van még a tankban, s főleg: van-e miből újra tankolnunk? (takács) SZOMBATI KB 3MI A. Gregor: RABLÓMESE Stefan az irodában üldögélt, és kedvetlenül dolgozott a számítógéppel. Olykor kinézett és még rosszabb lett a kedve, sűrű köd volt odakint, és reménytelen szürkeség. Arra gondolt, hogy csakugyan beváltja a fenyegetését Anette. Szürke egérhez hasonlította, és azt is mondta, hogy míg mások utazgatnak és szép lakásokban élnek, neki még annyi pénzt sem sikerül összeszednie, hogy végül egybekeljenek. Azzal fenyegette, hogy elhagyja egy szép napon. Éppen a múlt héten fizetett be nála az utazási irodában egy fiatal pár a Seychelle-szigetekre. Az ő fiújának meg még annyi fantáziája sincs, hogy ilyesmiről legalább ábrándozzon. A főnöke lépett a szobába. Lezárt boríték volt a kezében. — Késő van — mondta, és a borítékot az asztalra tette. — Fejezze be a munkát, és vigye el ezt a borítékot a bankba! Húszezer márka van benne. Stefan bólintott és kikapcsolta a gépet. A küldetés nem volt váratlan, a főnök már máskor is rábízta, hogy tegye be a pénzt. Bezárta az ajtót, és ösztönösen behúzta a nyakát a kabát gallérja mögé, amint megcsapta a hűvös szél. A borítékot a belső zsebébe süllyesztette, és gyalog indult a bank felé. Elhaladt a kivilágított kirakatok előtt, befordult egy utcasarkon, és hirtelen megpillantott egy hatalmas reklámfalat. Hófehér homokstrand ragyogott valahol a déli tengerparton, lehet, hogy éppen a Seycheile-szigeteken, pálmafák szegélyezték a mélykék tengerpartot, az előtérben pedig egy bikinis lány pompázott. Lenyűgözve nézte a képet, haladtában is azon tűnődött, hogy az őt körülvevő szürkeségből egyenesen a paradicsomba pillanthatott be. Aztán sietni kezdett, és teljes lendülettel nekiment egy villanyoszlopnak, bevágta a fejét, elfeketedett előtte a világ, és elterült a lucskos aszfalton. Érezte, hogy az orrából szivárog a vér. „A rohadt életbe!” — dünnyög- te, míg nagy nehezen feltápászkodott. Megpróbálta letisztítani a ruháját. A közelben volt egy üzlet, ennek a kirakatában megnézte magát, és megijedt a látványtól. Mintha megtámadták és elintézték volna! Megtámadták! Ez az! Micsoda ötlet! Sántítva haladt a rendőrség felé. Gyors elhatározással benyitott. Majdnem ráesett az ügyeletesre. — Megtámadtak — motyogta. — Megtámadtak ... elvették a pénzt. Az ügyeletes azonnal felugrott, és hellyel kínálta. Haja a homlokára tapadt, a vér és a sár ragacsossá tette, és minden mozdulatnál fájdalmasan eltorzult az arca. — Kérem, nyugodjon meg, azonnal hívunk orvost — szólt valaki a háta mögött. Huber felügyelő volt. — Igyon egy kis kávét, az jót tesz. — Nincs szükségem orvosra — hárította el Stefan —, csak néhány karcolás ért. És a jobb kezem fáj, mert behúztam egyet a gengszternek. — Hányán voltak? — Ketten. A Schiller utcából jövök, és a napi bevételt akartam bevinni a bankba. A Szent Márk téren, a régi szökőkútnál támadtak meg, és elvették tőlem a pénzesborítékot. — Mutassa meg, itt a város falitérképén. Stefan rámutatott egy pontra. — Itt, közvetlenül a szökőkútnál, a Hölderlin utca sarkán. — Azonban óvatosságból nem azt az utat mutatta, amelyen jött. Minden kérdésre gyorsan, kapásból válaszolt. Amikor befejezték a kihallgatást, a felügyelő az aláírt jegyzőkönyvet eltette és így szólt. — Akkor most menjünk a helyszínre, hátha találunk valami nyomot! Amikor Stefan, a felügyelő és a kísérő rendőr a térre ért, váratlan meglepetés történt. Stefan a szökőkútra akart mutatni — de az nem volt sehol. Tanácstalanul forgatta a fejét, elolvasta a táblákat, csakugyan itt vannak, csak éppen a szökőkút nem létezik! — A szökőkutat keresi, ugye? Nem olvasta az újságban, hogy két napja lebontották, mert átépítik a teret?! Mindenesetre a rablómesének vége. Letartóztatom a hatóság félrevezetése és a rábízott pénz eltulajdonítása miatt. Akkor most menjünk vissza az őrszobára, és vegyünk fel egy másik jegyzőkönyvet. (Lecture pour tous. Fordította: T. A.)
