Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-06 / 80. szám

A FŐVÁROS ES A MEGYE Emdevtí a stúdióban Az Elektro Signal tévé­stúdió meghívására tegnap délután Vácra látogatott Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere és Inczédy János, a Pest megyei köz­gyűlés elnöke. A városi ká­beltelevízió élő adásban közvetítette a lakosság elő­re, illetve egyenesben föltett kérdéseire adott válaszokat. A beszélgetésen szó volt ar­ról, hogy a jövőben szoro­sabb lesz a főváros és a megye együttműködése, és arról is, hogy mindketten azon vannak, halványodjék a különbség a két régió kö­zött. TORMÁN ALKOTMÁNYMÓDOSÍTÓ Nem csak joghézag! Nem kell tovább nélkülöznünk az Országgyűlés ple­náris üléseit. A húsvéti szünet után ismét nagy munka vár a honatyákra, és képviselőtársuk, Torgyán József is feladatot kíván adni számukra. A Magyar Köztársaság alkotmányának módosítását, illetőleg kiegészítését célzó önálló indítványt juttatott el Szabad Györgyhöz, az Or­szággyűlés elnökéhez. Ennek céljáról és tartalmáról el­sőként lapunknak nyilatkozott. — Az Alkotmány 19. §- ának (3) bekezdését indít­ványoztam kiegészíteni egy új ponttal, amelynek tar­talma: a kormány előter­jesztése alapján az Ország- gyűlés dönt a hadban álló külföldi haderőnek és harci eszközeinek a Ma­gyar Köztársaság területén, illetőleg légterén történő áthaladása és a polgári és katonai létesítményeink igénybevétele tárgyában az előzetes hozzájárulás meg­adásáról. A módosítás lé­nyege pedig az, hogy e dön­téshez is az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata legyen szükséges. MA MSI Elégedettek Egyszerűbb lett volna annyit mondani a gépko­csik vámtételének felemelésekor, hogy a költség- vetésnek bármi áron (ilyen áron is) pénzre van szüksége. Nem mondták ják. Sőt! Most már egye­nesen az hangzik el, hogy ezek „európai” vámté­telek . .. Már erre is azt kellene mondani, hogy na ne! Mert nem igaz. A vámok nem a levegőben, függnek, hanem arányosíthatok: az árhoz, az ár a keresetekhez, azaz a vámtétel az egyes árukon könnyen összevethető az igénybe vett jövedelem- résszel. Nem mondja az ember a na ne-t, hanem nyel egyet, amikor azonban . .. Amikor azonban már olyasmit kívánnak el­fogadtatni vele, hogy a vámból „kórház lesz, vé­delem lesz, út lesz”, (mint éppen tette ezt a legfőbb vámos, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka), akkor azt mondja: na ne! Ne csinálják ezt. Mert minek? Ha valaki józan ésszel képes elfogadható magyarázatot adni arra, hogy miféle kedvezmény az,, amikor a megemelt vámból engednek el egy keveset (mint a katalizá­toros kocsik esetében), hogy miféle adópolitika az, amikor az áfát a vámérték, a vám- és a vámkeze­lési díj együttes összege alapján számítják (azaz a vámot, mint különleges adót, magát is meg­adóztatják!), akkor azt jnondom, egy szót sem, hurrá a szakembereknek. Ilyen magyarázat híján azonban csak azt írha­tom : a r o s s z intézkedések makacs védelme tiszt­viselői lojalitás a kormánnyal szemben, ám alkal­matlan arra, hogy meggyőzze az állampolgárt. Sőt! Inkább arra alkalmas, hogy a polgár ismét (igen, ismét, mint régen) azt érezze, neki a fajankó sze­repe jut. (m) □ Az iraki háború ese­ményei irányították figyel­mét erre a problémakörre? — Természetesen, hiszen ennek kapcsán döntött a Parlament abban a kérdés­ben. hogy hozzájárul-e az egészségügyi katonáknak a térségbe küldéséhez, illetve a hadban álló külföldi had­erő egységeinek hazánk lég­terén történő átengedésé­hez. Megdöbbenve észlel, tem, hogy azért kellett kétharmados többség, mert az egészségügyi kontingens a fegyveres erők részé­nek volt tekintendő. A má­sik megszavazott kéréshez, aminek nyilvánvalóan sok­kal nagyobb súlya volt, az alkotmány rendelkezései szerint ez nem szükséges. Az első, lényegében huma­nitárius döntéssel szemben az utóbbit sokkal inkább tarthatja a másik hadban álló fél harci cselekmény­nek. Az ilyen engedély megadása a Magyar Köz­társaságot akaratán kívül is nehéz helyzetbe sodor­hatja. □ ön szerint az alkot­mány módosítása ebben az ügyben politikai tartalmat is hordoz, vagy csak egy joghézagot szüntet meg? — Indítványomnak na­gyon komoly politikai tar­talma van, hiszen alapve­tően fontos, hogy a népkép­viseleti parlament kéthar­mados többséggel döntsön olyan kérdésben, amely a hadban álló másik fél szem­pontjából casus belli, há­borús ok vagy ürügy lehet a hadüzenetre. Az alkot­mány 19. §-ának (3) be­kezdésében a g) pont az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalja a hadi­állapot kinyilvánítását. En­nek logikus következménye az, hogy előzetes hozzájáru­lása nélkül ne történhessen olyan intézkedés, amely az országot háborús veszélybe sodorhatja. Ha a zárt ülé­sen csak a légtéren való át­haladás lett volna a kérés, akkor ez nem tartozott vol­na a kétharmados szabály alá. DA laikus szemével néz­ve indítványát, annak való­színűleg sikere lesz. — A logika szabályai sze­rint ennek kellene bekövet­keznie. Sajnos nem minden esetben dönt így a Parla­ment. Hadd utaljak arra, hogy nem osztották az ál­láspontomat. a koncepciós , perek áldozatait sújtó pol­gár; jogi intézkedések sem­missége következtében az eredeti állapot helyreállítá­sát célzó indítványomban sem. Ezt azért utasítottáik el, mert a kormány ilyen : tárgyú törvényjavaslatot szándékozik majd beter­jeszteni. A koncepciós perek büntetőjogi semmisségét még a Németh-kormány idején működő Parlament mondta ki. Az új Ország- gyűlés azóta sem vonta le . ennek a természetes polgá­ri jogi következményeit. Balázs Gusztáv Ä legaegyM Megtartotta első ülését a Széchenyi-emlékbizottság pénteken a Parlamentben. A gróf Széchenyi István születése 200. évfordulójá­nak méltó megünneplésére alakult testület — amely­nek elnöke Göncz Árpád köztársasági elnök, tagjai: Andrásfalvy Bertalan mű­velődési és közoktatási miniszter; Antall József miniszterelnök; Juhász Gyula, az Országos Szé­chényi Könyvtár főigazga­tója, Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke; Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter, va­lamint Siklósi Csaba közle­kedési, hírközlési és vízügyi Megpályáztam az állást, nem gondoltam, hogy ekko­ra politikai botrány lesz belőle — mondta Benko- vics Gyula. — A megválasztásom nem volt egyszerű. A tes­tületnek a polgármester a szavazás előtt kiosztotta ennek az elismervénynek a fénymásolatát, amellyel elvittem a szociális otthon­ból a tv-t és a videót. Fel­tette a testületnek a kérdést, etikus-e ez. A pályázat szakmai részével kapcsola­tosan akkor nem merült fel kérdés. Azt viszont nem ér­tem, hogy egy nem lezárt jogi ügy aktáiból, hogyan lehet csak úgv kiemelni egy iratot. A televízió-elvitelen kívül mást nem tudnak fel­hozni ellenem, az pedig igazgatói engedéllyel tör­tént. Beteg voltam heteken át és akkor kaptam kölcsön a készüléket. Bérleti díjat a visszaszállításikor fizettem volna. A vád pedig, hogy a szegény öregektől vették el a tv-t, nemigaz, mivel több készülék is üzemelt. Elmondta még Benkovics Gyula azt is, hogy a' polgár, mester a szavazás előtt kö­zölte a testülettel: erkölcsi­leg aggályosnak tartja a személyét az igazgatói posztra. A szavazás ered­ménye azon a bizonyos kép­viselő-testületi ülésen pedig a következő volt: tíz szava­zat Benkovicsra, négy a kerepestarcsai pályázóra, kettő pedig a budapestire. Benkovics ezután leszá­molt előző munkahelyén és kérte a polgármestert, ki­kérővel helyezzék át. Ezt elhúzták, mondván a jegy­ző még vizsgálódik, az ügy nincs lezárva. Ezután érke­zett meg az a már említett levél, amely a testületet döntése felülbírálatára szó­lította fel. Ezt követően egyik este tíztől hajnali egyig vesézték Benkovicsot, de eredmény; változás nem lett. Állítólag volt, aki meg­jegyezte; akár egy védőnőt is kinevezhetnének költség- vetési üzemigazgatóvá, ha Benkovicsot kinevezik. — Komoly problémák vannak a testületen belül és a bizottságokban is. Sok a személyeskedés, közben elsikkadnak a közügyek. Ez nem megengedhető, nem lehet úgy közügyeket in­tézni, hogy a javaslatte­vővel szemben előítéletek­kel viseltetnek. Az, hogy most Pécelen ennyi a probléma, egyértelműen a vezetés hibája. A tárgya­landó ügyeket nem készí­tik jói elő, a testület és a bizottságok így nem tud­nak dolgozni. Hiába hoz­nak határozatokat a képvi­selők. ha nincs végrehajtás. Szétfolyik minden, a hiva­talban nincs jogász. Azt hi­szem, az én ügyem csak ürügy, hogy addig se fi­gyeljenek másra. Egyes képviselők Pécelen nem vették le a pártzakót, pe­dig ezt ígérték, igaz náhá- nyan meg is tették. A tes­tületet és a polgármestert feszegeti a tehetetlenség. Ügy gondolom, egy ember könnyebben tudna alkal­mazkodni 18-hoz mint hoz­zá a többség. Ez tehát dr. Benkovics Gyula véleménye a histó­riáról és a Pécelen folyó munkáról. Kinevezésének ügyét — mint írtuk — köz- társasági megbízott vizs­gálja. Az SZDSZ-lapban ellene íródott cikkel ellen­tétben ő nem rágalmazott vissza, csak annyit mon­dott: az idő majd mindent bizonyít. Ügy tűnik, tiszta tekintettel, párttitkári múlt­tal, de igaz emberként néz a péceliek szemébe és meg­próbál dolgozni. Ha hagy­ják ... Árvái Magdolna miniszter. A szervezőbi­zottság vezetője, Gergely András történész az emlék- bizottság ülésén beszámolt arról, hogy a Széchenyi- emiékévben az ország kü­lönböző tájain áprilistól több mint száz program­mal idézik fel a gróf élet­útját. Nagycenken kezdő­dik a megemlákezéssoro- zat április 6-án a Széche- nyi-múzeum „Széchenyi István életműve” című ál­landó kiállításának meg­nyitásával. Az emlékév csúcspontja szeptember 21-e, Széche­nyi gróf születésének nap­ja lesz: akkor országszer­te számos kiállítással — köztük a Magyar Nemzeti Múzeumban a Széchenyi István és kora című tárlat­tal — színpadi bemutatók­kal és emlékülésekkel tisz­telegnek Széchenyi István előtt, s számos könyvet is megjelentetnek. A HÉT HiRE^HÜH KENCEFICE!. A budai várban felavatták Teleki Pál egykori miniszterelnök emléktábláját. © A történész hall­gatók világszervezetének II. nemzetközi konferen­ciáját Pécsett rendezték meg, Migráció a történe­lemben címmel. © Győrött tartották meg a kato­likus magyar értelmiségi mozgalom 33. kongresz- szusát. © Szeged volt a színhelye az országos gyér- meknéptánc-fesztiválnálc. © Szekszárd fogadta a Közoktatás-fejlesztési Alap díjazottjai országos találkozójának résztvevőit. © A hét híre az is, hogy Egerben bonyolították le a festő-mázoló szakmun­kástanulók országos versenyét. Sorscsapás A városi csa­ládok döntő része, s most már egyre inkább a falun élők is így élik meg az ott­hon újjáteremtésének, a festésnek, mázolásnak az aktusát. Ez az aktus vala­mikor a tavaszünnepek természetes vonzata volt. Kívül-belül csinosítani, tisztává tenni a házat, a frissen meszelt falakkal ki­fejezni az újrakezdés (az új tavaszt kezdő ember) örömét, asszonyi köteles­ségnek számított. A keve­rőfa, a lapocka, az alak­szer, a faedény, a többféle vödör és az ecset értő ke­zelése csak a 17. század tá­ján kezdett — és akkor is a városokban — külön mesterséggé alakulni. Az új foglalatossághoz értő em­bereket ma szobafestőnek hívják. Fejenként hatszáz forint. Bármennyire is meglepő, a megye lakossága ennyit költ egy-egy esztendőben — a kiskereskedelemben vásárolva — festékárukra. Az összeg tehát 600 millió forint, ami csinos summa, legalábbis ahhoz mérten, amennyi elhanyagolt, el- mocskolódott házfalat (és sajnos, házbelsőt) látni. Ma valahogyan nem divat a tavaszi tiszta ruhába öltöz­tetése az otthonnak, bár igaz, a korábban a tehető­sek kiváltságának számító tapéta közönséges holmi lett, versenytársa, helyette­sítője a festésnek. A ta­péta ennél sokkal tartó- sabb, amint a mai festékek is azok a korábbiakhoz ké­pest. Ritkábban kell tehát sort keríteni a bevezetőben említett sorscsapásra, ám az, hogy az átlagos magyar háztartásban csak öt-hat évente kapnak új köntöst a falak, azért elgondolkoz­tató. Amiben része van az anyagok drágulásának, de része annak is, hogy pél­dául a falun élő asszonyok fiatalabbja már azt sem tudja, mi az a mésztej, iszapolt kréta, bécsi fehér, nemhogy használja azokat. Az előzőekhez hasonlato­san, magának a szakmának a sorsa is eléggé mostoha. A megyében például 1985 és 1989 között fogyott a festők-mázolók tábora, akadt olyan kisebb község, ahol egy sem maradt... Csekély gyarapodás 1989- től kezdődött, s ma a me­gyében 800 körül ingadozik azoknak a száma, akik eb­ből a furcsa (ti. piszkot csi­nál, hogy tisztaság legyen) mesterségből kívánnak megélni. S mai helyzetünk­ből a holnapra vetít fényt, hogy csak minden hatodik mesternél van szakmun­kástanuló ... Baráti Szabó Dávid, 1803-ban megjelent a Ma­gyarság virágai című mun­kájában azt állította, tisz­ta arc nem szorul mázra. Ami igaz. Szó szerint is, átvitt értelemben úgyszin­tén, csak éppen azon a hangsúly, hogy az arc tisz­ta legyen. Az Ipari Ter­mékjegyzékben 59—12 szám alatt szereplő anyagokból (festékek, lakkok, hígító­szerek, olajok, tapaszok stb.) a kiskereskedelemben most már hatmilliárd fo­rint feletti értékben vásá­rolunk, ám ezeknek az áruknak egy jelentős része puszta kenceficélésben emésztődik fel. Ezt mond­ják a szakemberek. Szerin­tük ugyanis a mester mun­kájának az árát megtakarí­tani kívánó laikusok gyak­ran csak kenceficéinek, az­az összevissza kennek, mázolnak mindent, „jó vastagon”, azt gondolva, így a jó. Ügy látszik, a kényszer hajlamot terem­tett bennünk arra, hogy beteljesítsük a Vácot is megjárt nemes előd, Dugo­nics András vélekedését, ö ugyanis azt írta a halála után, 1820-ban megjelent kétkötetes munkája -—Ma­gyar példabeszédek és jeles mondások — egyik lapján, hogy ebet sem festett, még­is királyt akart rajzolni... Királyt ugyan nem raj­zolunk, ám a szegényedés hátrább tolja a festés-má­zolás idejét, s arra is okot szolgáltat, hogy magunk kezdjünk neki a munká­nak. Ma ötször annyit köl­tünk a kenceficélés anya­gaira, mint amennyit 1975- ben kiadtunk. Ötször any- nyira „tiszták” lennénk? Avagy az árak szédítő emelkedése űz csalóka já­tékot velünk, elhitetve, tiszta a világ körülöttünk, hiszen mit költöttünk rá...! Mészáros Ottó Nem terelik el a Dunát Szlovák-szlovák párbeszéd A Dél-Alföldön élő szlo­vákság helyzetének a tanul­mányozására indult csütör­töki budapesti tárgyalásai után pénteken a szlovák kormány első elnökhelyet­tese, Jan Carnogursky. A 12 tagú pozsonyi küldöttség, amelyet elkísért Rudolf Chmel, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság bu­dapesti nagykövete, vala­mint Jakab Róbertné, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke, első­ként Békéscsabára látoga­tott, ahol a szlovák nemze­tiségi házban találkozott a város szlovákságának a ve­zetőivel. A csabai szlovák-szlovák párbeszéd során egyebek közt kiderült, hogy a szlo­vák kormány, s maga Car­nogursky is, azt szeretné, ha Békéscsabán hoznák lét­re a szlovák kulturális köz­pontot (amelynek Szegeden való megnyitását a prágai szövetségi kormányzat tá­mogatja). A másik kérdés, amelyről a legtöbb szó esett a békéscsabai találkozón, a szlovák tévé dél-alföldi vé­teli lehetősége. .Tan Carno­gursky elmondta: a ma­gyar kormány biztatja Szlo­vákiát, hogy segítse a ha­zánkban élő szlovákságot kultúrája megőrzésében, ám sem kulturális központra, sem a tévéadás biztosításá­ra egyelőre nincs pénzük. Mind a helyi szlovákság és a szlovákiai küldöttség találkozóján, mind az ezt követő sajtótájékoztatón szóba került a bősi erőmű építése. A szlovák kormány elnökhelyettese határozot­tan kijelentette, hogy az erőmű építésének befejezé­se, illetve félbehagyása nem nemzeti, nemzetiségi, nem politikai kérdés, ha­nem gazdasági, természet- védelmi, főleg pedig pénz­ügyi probléma. A megol­dásra a szlovák félnek több elképzelése van, de egyik sem számol a Duna medré­nek megváltoztatásával. Az egyik elképzelés szerint va­lóban nyitnának egy oldal­csatornát az erőmű műkö­déséhez szükséges víz el­vezetésére, ám a főmeder továbbra is a régi maradna. Mindenesetre a szjovák kor­mány döntéséről előzetesen tájékoztatni fogja a magyar felet. A napokban felröp­pent hírről, miszerint meg­kezdődött a Dunarvíz elve­zetése, azt mondotta, hogy csak kavicskitermelésről van szó. hírlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom