Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
Nyugdíjas lesz Könyvtáros Rózsika M ONOR I tzrCMa; XXXIII. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM 1991. Április 30., kedd Munkanélküliek között Ebéd helyett zsíros kenyér öt gyermeket nevel — a feleségével együtt. A tehetetlen düh lett úrrá rajta, amikor munkahelyén egyre- másra mondtak fel a kollégáknak. Arra várt, mikor kap útilaput ő is a talpa alá. Minden reggel görcsbe rándult gyomorral indult dolgozni. Meg is látszott a teljesítményén, egyre kevesebb pénz került a borítékjába. S hányán és hányán vannak ebben az országban, akiket hasonló gondok gyötörnek, A mindennapi megélhetés veszélyei, a kilátástalanság, a jövőbe vetett hit reménytelensége. Sokan megjósolták, hogy a rendszerváltás elsöpri majd május elsejét is, a munka ünnepét. Az ünnep maradt, de mennyivel más lesz ez az ünnep, mint a korábbiak. Akiknek biztos a munkahelyük, azoknak sincs okuk a felhőtlen, vidám ünneplésre. Az ember persze a könyvek miaitt jár a könyvtárba. De klö múltával észreveszi, hogy a könyvtáros éppolyan fontos, mint a könyv. Keresi a megszokott arcot, azt, aki legutóbb barátságosan eligazította, aki félretett neki egy régóta keresett olvasmányt, akinek már ismeri a mosolyát, a közvetlenségét . .. Aki megteremti számára azt az érzést, hogy könyvtárba járni jó, hogy a könyvtár tulajdonképpen egy barátságos és vendégmarasztaló hely, ahová újra meg újra ellátogatni — öröm. Az igazi könyvtáros a „kultúra gyalogmunkása”, akinek hivatása, hogy közel hozza egymáshoz az embert és a könyvet — ilyen. Ilyen Benda Lajosné is, akit a köznyelv Könyvtáros Rózsi- kának hív. Nem tudom, van-e erről tudomása. Ha van, nyilván nem haragszik érte, sőt jót mosolyog rajta. Ez lesz a neve ezentúl is, pedig már hiába keressük a könyvtárban. Nyugdíjba megy. Micsoda idétlen tény ez... S milyen lehetetlenül, milyen lelketlenül jelzi: az idő nem kíméli az érzéseinVendégek érkeztek a monon ipartestület meghívására múlt pénteken este a városba, Németország északi részéből: egy ottani ipartestületi vezető, aki a „mesterek mestere’’, valamint öt különböző szakma képviselője, öt napra tervezték a látogatást. Erre az időre a monoriak — természetesen az ő kívánságaikat is figyelembe véve — dús programot állítottak össze. Meglátogatnak egyebek között egy kereskedelmi egységet, a monori ipartestület vonzáskörzetében levő, működő műhelyeket, de egy napot szánnak a főváros nevezetességeinek megtekintésére is. A találkozó a baráti kapMint már hírül adtuk, május 10-én, pénteken este nyolc órakor, a Monori májusi napok zárórendezvényeként alapítványbált rendeznek a Jászai Mari téri iskolában. — De mitől „alapítvány” ez a bál? — kérdeztük Kovács Évát, a polgármesteri hivatal művelődési osztályának munkatársát. — És ha alapítvány, mire szánják? — A monori József Attila Gimnázium és Szakiközépiskola diákjainak ösztöndíjat szeretne juttatni a város. A gimnázium most dolgozza ki ennek feltételeit. — Egy alapítvány attól igazi, ha a tőke kamataiból lehet gazdálkodni. Hoz eny- nyi pénzt ez a bál? — A meghívó ötszáz forintba kerül, amely egyben vacsorajegy is. A „tiszta pénz” kerülne az alapítMONORI HÍRLAP iMonor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. % Munkatársak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. # Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tdl 11-lg. 8 két és fittyet hány a ragaszkodásunkra. Hogyhogy Rózsika nem lesz ott ezentúl a könyvek között?! Ilyen nincs. Hiszen ott volt már a kezdet kezdetekor, az olajos padlójú legelső monori könyvtárban, ahol ezerháromszáz kötet állt a betűfalók rendelkezésére. Most meg, amikor már közel százezer könyv van, és a volt pártbizottság székházának összes impozáns és praktikus tulajdonságát könyvtárként vehetjük igénybe — most megy el? Rózsikéra nekünk szükségünk lenne. Még akkor is, ha tudjuk, hogy bizonyos tárgyi feltételek megteremtésével egyáltalán nem egyszerűbb a könyvtáros munkája. Hiszen látjuk: hóban- fagyban is ott árulnak a sarkon, hogy az eladott új könyvek utáni valamicske haszonból nekünk tudjanak új könyveket kölcsönadni. S hogy most meg azon kell törniük a fejüket, micsolat erősítése, de nem titkoltan az is, hogy „feltérképezzék” egymás lehetőségeit gépben, munkában, kapacitásban, s megkeressék az együttműködés lehetőségeit. Mivel a magyarok eddig Németországnak leginkább déli fertályait „ostromolták”, észak szűz területnek számít a kapcsolatok szempontjából — több a remény az együttműködésre. A német iparosok monori látogatását a viszont- meghívás meg is előzte: rövidesen a helyi ipartestület tagjai közül indulnak né- hányan nézni, látni, a kapcsolatot szorosra fűzni és kiaknázni. ványba. Emellett kétszáz forint értékben úgynevezett felajánlási jegyet is árusítunk azoknak, akik a bálba nem akarnak ugyan elmenni, de szeretnének hozzájárulni a kezdeményezéshez. Várjuk a tombolafelajánlásokat is. Butikosokra, képző- és iparművészekre gondoltunk, s persze másokra is, akik egy-egy darabot, tárgyat adnának a sorsolásra ... — A bál időpontja már nincs túlságosan messze. Tapasztalható már valami mozgás, ami a siker reményét keltheti? — Egyelőre mi mozgunk. Sipos István képviselő, aki a „szülője” volt az alapítvány ötletének, járja a várost, szervez, mozgósít. A polgármester asszony ugyancsak. — S minthogy ez városi alapítványi bál, a képviselőket feltétlenül elvárjuk, de várjuk és kérjük mindazok segítségét, részvételét is, akik tenni tudnak ezért az ügyért valamit. —ez KÖZLEMÉNY Köszönetét mondunk mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk, Kiss Józsefné szül.: Boda Mária temetésén Mono- ron részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. (47 988/ 1K) képp hasznosítsák az udvart, az udvarról nyíló helyiségeket, hogyan szervezzenek „aranykapus” kereskedelmet ahhoz, hogy hozzátehessenek az olvasók számára a már alig csur- ranó-cseppenő könyvbeszerzési kerethez. Meg más bajok is vannak, mindenféle bajok, amik a „klasz- szikus” könyvtárosi munkát egészen más irányba taszi- gálják. Csak az a biztos ebben a felfordulásban, hogy könyvtár igenis kell. És olyan könyvtárosok kellenek, mint Rózsika. A monori könyvtárban szerencsére vannak néhányon ilyen könyvtárosok. De Benda Lajosná hiányát mégis nagyon észrevesszük. S ezen talán csak az segít egy kicsit, hogy amint átlépjük a küszöböt, azonnal rá gondolunk. S ettől mintha mégis, mindennek ellenére, még mindig ott lenne a könyvek között. Velünk. K. Zs. Fagyizók A hűvös idő sem gátolja a gyerekeket a finom olasz fagylalt fogyasztásában, amely bizonyára népszerű lesz a holnapi ünnepen is (Bagóczky Sándorné felvétele) A Pest Megyei Munkaügyi Központ monori ki- rendeltsége mindössze egy piciny iroda Monoron, a városháza emeletén. Csilló Mihályné kirendeltségvezető és munkatársai minden ügyfélfogadási napon szomorú emberi sorsokkal szembesülnek. Mindez nem csak fizikai erejüket teszi próbára, hanem lelkűkben is mély nyomot hagynak. A munkanélküliség — bármennyire is próbálják meggyőzni az embereket — kegyetlen érzés. Húsz, harminc évi munkaviszony után kerülnek sokan padlóra, s próbálnak menekülést találni. Egyre kevesebb a reményük. Baleset után Poharenszki István, a 40- es éveiben járó gyömrői férfi édesanyjával él, mert elvált a feleségétől. A Staféta Vegyesipari Szolgáltató Kisszövetkezet (Dunakeszi) volt az utolsó munkahelye 1990. február 28-ig. Egy otthoni baleset miatt került szinte kilátástalan helyzetbe. Elesett és síp- csonttörést szenvedett. Három hónapig feküdt a kórházban, ideiglenesen leszázalékolták. Nehezen viselte a tétlenséget, hiszen ő mindig nehéz fizikai, munkát végzett, Hónapokig nem kapott egy fillért sem, aztán hozta a postás a nyugdíját. ötezer-hétszáz forintot minden hónapban. Édesanyjának is körülbelül ennyi a nyugdíja. Ebből az összegből tengetik életüket több hónapja. Járni már tud, letette a görbebotot is, de mivel lejárt az ideiglenes leszázalékolási ideje, munka után kellett néznie. Bejárta az összes gyömrői üzemet, de mindenütt elutasították. Járt a szomszédos településeken is — kevés sikerrel. Ezért jött most ide a munkaügyi központ monori kirendeltségére. Nincs kínálat A városháza folyosóján már legalább harmincán várakoznak a bebocsátásra. Nagy Erzsébet, a Finom- mechanikai Vállalat monori üzemében dolgozott — igaz, csak rövid ideig. — Még próbaidőn voltam, de egy német cég vette át az üzemet, s azonnal megkezdődött a létszám- leépítés. Persze hogy velünk — új dolgozókkal — kezdték a sort. De hát miből tartsam el a családomat? A kispesti Gótika Kisszövetkezetben volt gépkocsi- vezető a Pilisen lakó 46 éves Csetneki János. — Egyszerűen elkeserítő, hogy csaknem 30 éves munkaviszony után az utcára kerül az ember. Én jól éreztem magam a kisszövetkezetben, de a legutóbbi vasúti jegyáremelés kettétörte további bejárásomat a fővárosba. Addig ugyanis megkaptuk a bérlet árának 80 százalékát. Most — az áremelés után viszont a főnök közölte, hogy ezután nekem kell állni az összes költséget. Pilisről a Nyugatiig a havi bérlet most 4 ezer 800 forintba kerül, de nekem meg kellett volna vennem a budapesti kombinált bérletet is, ami 650 forint. Hát ki az, aki 5 ezer 450 forintot ki tud adni utazási célra? Mondjuk azok, akik 30-40 ezer forintot tesznek zsebre havonta. Kerestem otthon is munkalehetőséget, de sehová sem vettek fel. Nem akarok sokáig munkanélküli lenni, minél előbb dolKertbarátok Hasznos ismeretek A monori kertbarátklub és gazdakör a közelmúltban tartotta tisztújító taggyűlését. Megválasztották az ideiglenes ügyvezetői testületet, amelynek tagja lett Nyáregyházi Pál (Gomba), Hajtman Lászlóné (Monor), Vighné Kiss Sarolta (Monor), Kucsák Sándor (Vasad) és Balogh Sándor (Káva). Felvették a kapcsolatot a helyi Kisgazdapárttal, amely kifejezte együttműködési szándékát a kertbarát- és gazdakörrel. A kögozni szeretnék, de egyelőre még nem tudom, hogyan sikerül. A gyermeküket egyedül nevelő édesanyákat sem kíméli a munkanélküliség. A veesési Rácz Lászlóné 13 éves fiát és 11 éves leányát neveli egyedül saját családi házában. Férjétől több éve elvált. A Fegyver- és Gázkészülékek Gyárában a termelési osztályon dolgozott programozóként. Létszámleépítés miatt őt is elküldték. — Én már több átszervezést „túléltem” munkahelyemen, de ez a legutóbbi nem kímélt engem sem. Nem sokat teketóriáztak a munkahelyi vezetők. Behívtak bennünket az irodába. s közölték: mennünk kell. Napszámos leszek, Versesen ugyanis a háztáji kisgazdaságok szívesen foglalkoztatnak kisegítőket a káposzta-feldolgozásban. Már van egy biztató ígéretem, remélem, minél előbb el tudok helyezkedni az egyik magángazdaságban. Miközben Rácz Lászlóné- val beszélgetek, s jegyzetelek. egy borostás arcú „rézorrú” férfi kérdőre von: — Adatgyűjtés, adatgyűjtés? Nem szólok semmit, csak nézem, amikor belép az irodába, kissé dülöngélve... Márkás kereset Szemem az ajtón levő kis cédulára téved, amelyen utazó vásározók mellé keresnek kisegítő idénymunkásokat Németországba a nyári hónapokra. Tizennyolc éven felüli nőket és férfiakat keresnek körhintákhoz és hullámvasútokhoz, továbbá cirkuszokba — 2—300 német márkáért. A jelentkezés feltétele a német nyelv társalgási szinten való tudása. A munka ünnepe lesz holnap. Szerintem a munkanélkülieké is. Csak nekik ünneplés helyett valami egészen más fog járni az eszükben. Talán az, hogy mi kerüljön az asztalra a déli ebédnél. Lehet, hogy sokaknak zsíros kenyérrel kell beérniük ... Főétkezés helyett. De azzal is jól lehet lakni. Olasz kapcsolat Paolo segített A Péteri Petőfi Sportkör labdarúgó-csapatai (ifik, felnőttek, serdülők) immárun a második szezont játsz- szák albérletben. Először Monoron, majd Üliőn leltek ideiglenes otthonra. (Erre azért volt szükségük, mert a régi pályájuk nem felelt meg a megyei követelményeknek.) Ma már szépen beállt a fű a péteri sporttelepen, a sok százezer forintba kerülő gyepesítési és egyéb munkák azonban kimerítették a kis sportkör anyagi tartalékait. Segítettek a lelkes sporíbarátok — élükön Molnár Józs3f sportköri elnökkel —, és a helyi önkormányzat sem nézte tétlenül vajúdásukat, jelentős anyagi támogatást nyújtott. A sportkör vezetősége szponzorokat is próbált megnyerni. Tosetto Paolo — aki csaknem másfél évtizede él Péteriben és olasz állampolgár — közvetítésével sikerült új támogatóra találniuk. Az itáliai Ferrara város egyik cége, ahol elektromos kéziszerszámokat gyártanak, a dallamos Felisatti nevet viseli. Ez a cég két komplett garnitúra felszerelést küldött a közelmúltban a péteri labdarúgóknak. Az olaszok az ÉVIG bajai gyárával állnak üzleti kapcsolatban, s várhatóan tovább bővül együttműködésük. A péteriek reménykednek, hogy az erősödő magyar kapcsolat nyomán az olasz támogatás a jövőben is megmarad. No és abban is, hogy hamarosan saját otthonukban fogadhatják majd ellenfeleiket. A megszépült, ragyogó gyepszőnyegű sporttelepen. G. J. Egyre szorosabb kapcsolatot V endégségben A lapitvá nybá l Felajánlókra várva Gér József zeli napokban állítják ősz- sze majd a tervezett sorozat-előadások témakörét,, ezeken a kiskerttulajdonosokat leginkább érdeklő, kérdésekről lesz majd szó. A Monkermag Kft. ia minden segítséget megad. Ügyvezető igazgatójuk ígérete szerint a gazdakör tagjai a náluk vásárolt termékeket (magok, növényvédő szerek stb.) 10> százalékkal olcsóbban kaphatják meg. <«•)
