Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
Vélemények május elsejéről A tavasznak örülünk A történelem során minden rendszer kialakította a maga ünnepeit amiket nemzetiként deklarált. Olykor megtépázták a múltban gyökerezőket, ha úgy látták jónak, ám a népet kevésszer kérdezték igazából, mely hagyományhoz kötődik lelke. Eddig a május elsejékről is azt hittük, egyetemes értékeket demonstrálunk általa, s íme, mostanában úgy tűnik, mintha a korszakváltás szele ezt is el akarná söpörni. Bár az is lehetséges, hogy csupán egy önfabrikálta anomáliával viaskodik megint a politiká val szemben hitehagyott társadalom. Kérdezzük meg tehát: mit jelent nekünk ma május elseje? BALOGH DÉNES KERESKEDŐ: — Számomra mindig a legszebb társadalmi ünnep volt. Hallom én is, hogy arról folyik a szó, meghagyják-e vagy kiiktassák. Azt mondom erre, hivatalból csak úgy eltörölni senkinek ■nincs joga. Sajnálom, hogy nem adják meg a módját, mint régen, de ünnep az így is, ha csak majális lett belőle. A családunk mindig ünnepelt, ott leszünk most is. MEDGYES LAJOS BELÜGYI DOLGOZÓ: — A látványos felvonulások, az ünneplőbe öltözött tömegek jutnak eszembe erről a napról. Kicsi korom óta mindig ott voltam szüleimmel. ma is természetesnek tartom, hogy együtt van a sokasággal a család. A mi korosztályunk életéhez szorosan kötődik ez az ünnepnap, fel sem merült bennem eddig, hogy talán meg lehetne lenni nélküle. BIMBÓ JANOS MŰHELYVEZETŐ: — Ha valaki azt Állítaná hogy május elsője ünnepe csak formaság volt, és nem lelkesített. nos, az nagyon téved. Eredetileg a parasztságnak nem is volt semmi köze hozzá, idővel mégis a sajátunknak tekintetÜvegnyi libazsír A háborús évek alatt apai nagyanyám házában laktunk, nagyanyámmal egy fedél alatt. Ez egy hatalmas parasztház volt, ám- bitussal, látszott rajta, hogy jómódú emberek tulajdona, de nem mi voltunk azok. Ma már nincs meg. Apám nem folytatta a család hagyományos foglalkozását a földművelést, ö inkább iparos lett. Le is nézték érte jómódú, birtokkal rendelkező testvérei. Anyám varrónő volt. Házassága után csak magunknak, a kiterjedt rokonságnak vagy esetleg egy-két jó ismerősének varrogatott. Idejét lekötötte a három apró gyerek. Az ostrom alatt — amikor ki kellett üríteni a városunkat — nagybátyám vitt ki bennünket a tanyára. Apám valahol a háborúban talán hadifogságba esett, hír nem jött felőle. Nagyanyámat pedig a legidősebb lánya vitte magával, szintén a tanyavilágba. Az ostrom után hazatérve, sohasem mentünk visz- sza a régi házba. Nem szeretett anyám ott lakni. Inkább lakbéres lakásba költöztünk. Anyám ezután vette csak nagy hasznát a varrástudományának. A mindennapi megélhetésünket biztosította vele. Az akkori magyar valutáért, élelmiszerért varrt. Libát tömött, mert azt kapott. Kacsát vágott, és a tyúkok adták a mindennapi tojást. Néha még tej is került az asztalunkra. Egy borús, őszi délután váratlan látogató érkezett hozzánk, apám legidősebb nővére. A tanyavüágból, ahol több mint húsz hold jó minőségű szántóföldet, rajta a kor igényeinek megfelelő, modern. piros cserepes tanyát tudott magáénak. Mint mindig, most is üres kézzel érkezett. Anyám éppen befejezte a libatömést. Bár nem kedvelte a nénit, mégis szívélyesen fogadta. Betessékelte a szobába., és ennivaló is került az asztalra. Rövid ideig maradt a vendég. Csak beugrott hozzánk, megnézni, hogy vagyunk. Apámról érkezett-e hír? Arra már nem volt kíváncsi, van-e mit ennünk, szükségünk van-e valamire. Indulni készült, amikor megpillantotta a konyha- szekrényen az üveg libazsírt. — Ez még a mamakáé volt! — kiáltott fel, és felemelte a szekrényről. El is vitte. Anyám nem szólt semmit. Hiába is szólt volna. Hisz a nagynéni is tudta, a magára hagyott házat még az oroszok érkezése előtt feltörték és kifosztották. Tudta, mert anyámmal együtt látogattak haza, és már csak a kifosztott lakást- találták. Nemcsak nagyanyám valamikori libazsírját, de az otthon maradt fehérneműt, bútort is elvitték. Mégis elvitte az anyám kereste libazsírt. De anyám azt még megbocsátotta neki, hogy évekkel azelőtt levette rólam a tenyérnyi nagyságú, pici, nyári ráncos szoknyám, mert úgy vélte, a lányának varrt ruha anyagából maradt, pedig valamelyik ismerős ajándékozta nekem, de az elvitt libazsírt sohasem tudta megbocsátani. A család elhideqült egymástól. közéjük állt a vagyoni különbség. Azért átéltük és túléltük azt a háború utáni történelmi kort is. Minden múló esztendő feledtette velünk a libazsírt is. Ny. I. tűk mi, mezögazíasá.giia-k is. Onnan tudom, hogy m,'acug </uasyo<n vártuk ezt a napot. Nemcsak azért, mert egy nagyot lehetett pihenni, egy délutánt sörözge- téssel tölteni, hanem mert akkor már bennünk volt a jóleső bizonyság, elvégeztük a nagyja munkát, biztonságban volt a kenyerünk. BOJTOS LAJOS HENTES: — Soha nem voltam hive a nagy május elsejei de- monstró.ci óknak, mindig olyan erőltetettnelc tűnt a dolog. Jobb így, egyénileg, kötetlenül ünnepelni. Az viszont. hogy jó alkalommal tesszük-e, és hogy milyen eszmék jegyében, ez számomra nem volt soha kérdés. Augusztus 20-án kívül ez az egyetlen olyan társadalmi ünnep, amit jóformán minden egyszerű ember a magáénak érez. P. D. NYUGDÍJAS: — Gyermekkoromban még azt sem tudtuk, létezik a munkásosztálynak ünnepe. Felnőtt voltam, amikor először együtt lengettük a zászlókat a földművessel, a tanárral, az ápolónővel. Sosem felejtem el. No, később már nem szerettem annyira a felvonulásokat, de menni kellett, mert ugrott a kitüntetés, a prémium. Mégis sajnálom, hogy kolbászzsíros, sörszagú majálisokká devalválódott, de hát mindenki úgy teszi magának széppé, ahogy tudja, s azt hiszem, senki nem von ilyenkor párhuzamot a politikával. Egyszerűen csak tavasznak örülünk. Együtt, sokan. M. J. NAGYKŐRÖSI HÍRLAP Nagykörös, Hasuk tere 5., II. emelet 30. • A szerkesztőség vezetője: Balta: Ottó. • Munkatárs: Mik- lay Jenő. 9 Postacím: Nagykőrös, Pf. 23. 2750. Te- letax és telefon: (20) 51398. Telex: 22-5708. • Hirdetésfelvétel: kedd 10-toI 12-ig, csütörtök 13-tól 15- ig a szerkesztőségben. # Híreket, információkat munkanapokon 8-től 10-ig várunk. • Szerkesztői ügyelet: szerda 10-től 12 őráig. NAGY£°ROS| A putrisarki erdőben SZDSZ-majális Május elsején a szabad- demokraták a ceglédi putrisarki erdőbe várják a kikapcsolódni vágyókat, ahol 10 órakor Eörsi Mátyás, az SZDSZ országgyűlési képviselőjének ünnepi beszédével kezdődik a program. ★ Lapunk április 27-i, szombati számában a 11. oldalon téves információ jelent meg, miszerint Nagykőrösön nem rendeznek majálist. Tény azonban, hogy a Pálfájában a majális minden szükséges kelléke ott lesz: mutatványosok, kereskedők, italárusok, sőt, a városgazdálkodási vállalat is kivonul... A hír annyiban igaz, hogy központi ünnepség nem lesz. XXXV. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM 1991. ÁPRILIS 30., KEDD Barátságos kazán király Nagykörösön Zene hozta üzlet Meglehetős változás következett be a Perlaky házaspár életében. Vállalkozásiján dolgoznak immáron mindketten, s a korlátolt felelősségű társaság (mert ezt jelenti a sokak számára még mindig titokzatosan hangzó kft. rövidítés) jó másfél tucatnyi ember számára munkát ad. Perlaky Ferenc vagy tíz esztendeje hagyta ott ötezer forintos „biztos állását”, karbantartóként dolgozott. — Többet akartam elérni, mint mások. Én nem szégyellem ezt sem kimondani, s persze azt sem, hogy a célért rengeteget dolgoztam, s hajtok most is — mondja. Volt kútfúró, lakatos, marós-esztergályos, autószerelő, de a legjobban a hegesztést szerette meg. így a háztartásokban használatos kazánok gyártásába fogott. Eleinte egyedül, aztán másodmagával. Később már négyen voltak, s most a Szocialista köszöntő A munkások minden évben megünneplik május elsejét. E napon a néphagyomány szerint májusfát állítanak a legények a lányos házak elé, a tavasz, az örök megújhodás, az élet és a szerelem jelképét. Májusfát állítanak az épülő ház tetejére is, az építő ember, az alkotás dicséretére. Ezekben a napokban sokszorozódik meg a munka a földeken, vetni, ültetni kell, hogy legyen mit aratni, az élet körforgása folytatódik. A szocialisták megállva a mindennapok hajszájában, az alkotó, dolgozó embert ünnepük e napon. Méltányoljuk a Magyar Köztársaság kormányának azt a döntését, hogy május elseje továbbra is piros betűs ünnep, munkaszüneti nap. A szocialisták hisznek a jobb jövőben. Bíznak abban, hogy a természet örök megújulásának szívet melengető varázsa lassan a mindennapjainkra is átsugárzik. A közösség, a barátok, a harcostársak elviselhetőbbé tehetik a nehéz éveket, a gyakran kilátástalannak tűnő holnapot. Ennek szellemében köszöntjük május elsején a város lakosságát. A Magyar Szocialista Párt nagykőrösi szervezete gyártásban vele együtt tizenheten dolgoznak. Ö maga egyébként már vagy tízfajta, saját maga által szerkesztett kazánt is kipróbált a Zöldmező utcai családi házban. De szériában gyártotta (gyártja) a Miniszuper, az ÉTI, a Thermotéka kazánokat, a monoriak több típusát. Most a Hőterm különböző teljesítményű tagjait nemcsak gyártja, de mindenki másnál, a nagykereskedelmi árnál is olcsóbban árusítja. — A gyár lassan tud fizetni, s bizony, a megrendelésért is küzdeni kell. Így — minimális haszonért — elvállaltam ezt is, mert ez nemcsak magamnak jó, hanem mindenkinek, aki tőlem vásárol — fejtegeti mosolyogva. Aztán a legújabb, már vizsgálat alatt álló termékéről beszél, ami „önadago- lósan és öregasszonyosan is’’ működik. Mert a kazán Perlaky Ferenc így látja — biztos üzlet ma is. — A hulladéktüzelésű, vegyes hasznosítású, családi házakba való kazánokra ma nagy igény mutatkozik. Nem bíznak az emberek a gázban, illetve, egy-egy ilyen szerkezetet beszereltetnek tartaléknak is. Nagy tűzterű, kétaknás, 28-30 ezer kalóriás kazánt konstruáltam, ami jó minőségű tüzelőanyaggal, önadagoló- san, kényelmesen kezelhető, de „öregasszonyosan” is. Tehát odaülhetünk mellé, s a legkülönbözőbb háztartási hulladékot, kacatot is elégeti, mint annak idején a „sparhelt” — mondja. A kazánokból exportra is kerül jócskán. A kft.-ala- kulás is valahol itt kezdődik. Illetve, a muzsikálásnál, amely vagy húsz esztendeje hobbija. Ám már hat kazetta született a Sirály zenekar jóvoltából. A zene révén jugoszláv barátra lelt, akiből mára üzlettárs lett, a Peko Kft. névadó alapítója (Kovacev, a jugoszláviai illetőségű üzletember neve, aki egy piciny boltból néhány esztendő alatt nagykereskedelmi hálózatot. s leginkább a mi takarékszövetkezetünkre emlékeztető bankhálózatot hozott létre). Nem irigy senkire sem, sőt azt mondja, az jöjjön hozzá dolgozni, aki keresni akar. — Mindenkinek meg tudom mutatni, mit lehet kihozni a munkából. Tény, hogy dolgozni kell, de 150- 200 forintos órabért is tudok adni — közli büszkén. Ma már újabb munkahelyteremtésen töri a fejét. — Leszázalékoltaknak, rokkantaknak könnyű munkát ajánlok, papír reklámtáskák készítését tervezem. Ez nekem tisztes üzlet, de az is jól jár, aki amolyan hulladékidejét így hasznosítja — avat be a tervekbe. A feleség, Perlaky Fe- rencné a menedzser mindenes arról beszél, hogy a kezdésre ráment néhány hónapjuk, sőt még pénzük is, meg hogy eleinte tapasztalatlanok voltak. Most olyan áruházat szeretnének nyitni, amelyben diszkontáron Sever-szivattyúkat, a Go- renje-gyár termékeit, s szőnyegpadlót árulnának. A Vajdaságban, Horvátországban ugyanis most kezdődik a gázprogram. Ott a Peko kazánjait szerelik majd be — reményeik szerint sok helyen —, ám ezért a bar- terüzlet keretében nem pénzt, hanem az említett árukat kapnák. — Felelősség a saját vállalkozás. Volt, amikor el kellett adni az autónkat, hogy a bért ki tudjuk fizetni — mondja Erzsébet asszony, de a lényeget így fogalmazza: — Szeretnénk saját műhelyünkben dolgoztatni, s saját termékeket forgalmazni. A többi is kialakul. B. O. MUNKA UTÁN HAZAFELÉ (CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKÁJA)
