Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-30 / 100. szám
Hozzászólás cikkünkhöz A kutatók nyugodtak A kés hatalma örömmel olvastam a Pest Megyei Hírlapban kezdeményezésemről Szegő Krisztina A jó orvosnak véres a ruhája című cikkét. Megnyugvással tölt el az, hogy az ember- (és nem betegségi-központú, gyors, hatékony és olcsóbb egészségügy nem csak az én rögeszmém, hanem valódi társadalmi igény; ennek tulajdonítom azt, hogy a lap nagy teret szentel egy magzati formában lévő elképzelés ismertetésének. Nyilvánvaló, hogy a terjedelem korlátái miatt kerültek könnyen félreérthető idézetek a cikkbe, ami néhány állításom magyarázó kiegészítését teszi szükségessé. „Nálunk csak az számít valamirevaló orvosnak, akinek véres a ruhája”, így kezdődik a cikk. Ám ez a kitétel egy publikált szakmai véleményemből származik, amelyben a belgyógyászat és a sebészet közt elhelyezkedő, alternatív működési formának társadalmi hátterét magyarázom. Az eredeti szöveg így hangzik: „A korábbi szakmai lehetőségek és a kor divatja alapján alakult ki a felfogás; a legtiszteletreméltőbb gyógyító orvos az, amelyiknek véres a'ruhája. Ezt az orvost kiszolgáló belgyógyász alantasabb szerepre kárhoztatott, mivel gondolkodásmódjának középpontjában a szervezet egészségének megőrzése, illetve eredeti integritásának helyreállítása állt. Munkájában a betegség súlyosságát jelző hosszabb kivizsgálás és intézeti gyógyítás általában szükséges, legalábbis a köz- gondolkodás annak tartotta. Ennek ellenére az általuk meggyógyított, tehát sebészeti műtétet nem igénylő betegségeket a közvélemény nem értékelte nagyra, ... hacsak nem halálosak! A mai kor embere azonban már tudja, hogy a betegség fatális lehetőségek gyűjtőfogalma; nagyjából ismeri a betegségcsoportok ellátási struktúráját és a kés gyógyító hatalmát nem ítéli mindenhatónak, s nem helyezi az orvosi gondolkodás ereje fölé. Tudja, hogy a sebész vállalkozása csak hiánypótlás: minthogy az orvostudomány némely esetben ma nem tud jobb megoldást találni, az utolsó reménység a csonkolás marad. Talán a terjedelmesebb idézetből kiderült: ez esetben azt kívántam érzékeltetni, hogy milyen nagy utat tett meg a tudatlan laikus a műtét, vagy legalább a hosszantartó kórházi ápolás betegségmérő megítélésétől az orvosi működés lényegének és folyamatának megértéséig! A betegek zöme ma az orvosi beavatkozások milyenségét, szükségességét közreműködő módon kívánja megérteni. Az orvos már nem utasíthat a valóban teljesértékű indoklás nélkül, s be kell látnia, hogy a beteg egyre inkább a gyors, egyszerű, kevésbé kellemetlen ellátáshoz adja csak egyetértését és együttműködését. A sebészetnek azonban még igen sokáig rengeteg dolga lesz, akkor is, ha már nem helyezkedhet el az orvosi ellátás csúcsán, hanem egy strukturált rendszer egyik alkotója. Félreérthetőnek tartom az elképzelés méltatását is. Teljesíthetetlen elvárás lenne: minden betegséget néhány óra alatt kivizsgálni és gyógykezelni. Ám jól körülhatárolható kórformák esetén — kellő szervezettséggel és felszereltséggel — erre módot lehet találni. Bőven maradhatnak így is bonyolultabb, hosszabb ápolást igénylő esetek az „ambulanciaalapú” orvosi intézmények a többi beteg ellátásával nyugodtabb körülményeket teremthetnek az előbbiek gyógyításához. A felelősségünk azonban megnő, tudatában kell lennünk, hol húzódnak működésünk határai. A menedzserek intézeti befektetésére biztosított munkafeltételek azt az érzést kelthetik, hogy valamiféle kirekesztő célkitűzésünk van. Ennek a lényege pedig csak az, hogy szeretnénk, ha betegeink a szükséges intézeti idő alatt is gyakorolhatnák mindennapi tevékenységüket. Természetesen egy egészség- ügyi intézményben esztergálni, lármázni nem lehet, de fontosnak tartom azt, hogy a beteg minden olyan tevékenységhez, ami másokat nem zavar, megtalálhassa a feltételeket. Az intézet az egyes betegeknek nem jelentene közvetlen anyagi terhet, mert a társadalombiztosítás finanszírozási rendszerébe a költségeknek bele kell férniük. Ezt tehát nem a különbiztosítás, hanem az alap amit a TB garantál. A „cseppfolyós” halmaz- állapotú megbeszélések ismertetését elsietettnek tartom. Ügy vélem, senkinek nem származik haszna abból, ha a hangosan gondolkodás elemeit kész ténynek veszi. Így áll a helyzet a létesítmény helyével is, az említettek még csak lehetőségek. Ezért azt gondolom, hogy a témára akkor lenne érdemes visszatérni, amikor a megvalósulás fázisába került. Köszönöm, hogy gyorsan és érzékenyen igyekeznek a közvéleményt tájékoztatni, de a fentieket a korrekt tájékoztatás érdekében szükséges volt elmondanom. Üdvözlettel: dr. Mádi Szabó László — Pozsgay Imrét gyakran azokták azzal vádolni, hogy a pártstruktúra összeomlására játszik, és egy populista politikus szerepére törekszik . . . — Én nem a pártosodás- sal állok szemben, hanem azzal a jelenlegi pártstruktúrával, amely Magyarországon kialakult. Politikai ellenfeleim makacsul kitartanak bizonyos előítéletek és feltételezések mellett, ez természetesen érdekük. Különösen azóta, amióta kiderült, hogy milyen bénult intézmény lett a Parlamentből, amennyire patthelyzetbe került ez a törvényhozás. Nos, én éppen erre szeretnék reflektálni. Véleményem szerint a demokrácia többpártrendszer nélkül elképzelhetetlen. Ám, az a bénultság, amelyik a jelenlegi Parlamentet egy erőtlen baloldali jelenlét mellett kétpólusúvá tette, éppen arra vall, hogy ez még egy kezdetleges pártrendszer. Inkább hasonlít táborok gyülekezetére, semmint valódi politikai pártokéra. Ugyanakkor a hatalomhoz való ragaszkodás vagy az azért való kapaszkodás az előbb említett patthelyzetet már létrehozta, és alkotmányos válsággal fenyeget. Ezért nem az a parlamentarizmus és stabilitás híve, aki ennek a struktúrának a megőrzésére törekszik, hanem, aki ezen változtatni akar. Tudniillik, ha ez a patthelyzet fennmarad a Parlamentben, akkor az utca fog megszólalni. Én éppenséggel a populizmus- sal, a különböző, demagógiára építő szélsőséges törekvésekkel szemben politikai ajánlatot teszek, mert különben egy bonapartista kísérlet elsöpörheti a parlamentarizmust, meg az egész demokráciát Magyar- országon. — A jelenlegi politikai erők közül melyek esélyesek arra, hogy az európai értelemben vett demokratikus baloldal, a harmadik pólus részei legyenek? — A szocialistákat mindenképp ide sorolom, és azokat is, akik még eddig nem választottak pártot, nem alakítottak politikai mozgalmat, de ott vannak a várakozólistán. Vagy nem is szavaztak, vagy esetleg rosszul szavaztak, mert úgy hitték, egyik vagy másik párt kifejezi a törekvéseiket. Egyelőre szinte minden pártban vannak olyan erők, amelyek nem oda valók, hanem onnét kikívánkoznak, mert nem találták helyüket. Példának okáért a Demokrata Fórum tagságának egy jelentős része szerintem ma is lakitelki módon gondolkodik. De pártjuk olyan irányba vitte őket, amerre nem akartak menni. Ügy hiszem, az SZDSZ szavazóinak és tagságának egy része ugyancsak baloldali módon gondolkodik, azonban a párt most már azzal is, hogy a Liberális Inter- nacionáléba felvették, egy kifejezetten liberális politikai irányba mozdult el. A példák érzékeltetik: még a jelenlegi pártstruktúrán belül is várható átrendeződés. De feltételezem, hogy akik eddig nem nyilvánítottak véleményt, és a politikai névtelenségben maradtak, azok jelentős része is a demokratikus baloldali értékek köré szervezhető. — Alkalmasnak tartja-e önmagát arra, hogy meghatározó szervező személyisége legyen ennek a centrumnak? — Igen. Egyenesen kell válaszolnom, mert nekem nincsenek személyes hatalmi, politikai ambícióim. De úgy hiszem, hogy van sajátos látásmódom és elég gazdag politikai tapasztalatom. Meg tisztességes múltam, ami miatt nem kell magyarázkodnom, még ha rá szeretnének kényszeríteni némelyek, akkor sem. — Mikor alakul meg az a bizonyos európai baloldalt kifejező nemzeti demokratikus mozgalom? Mi lesz a következő lépés? — Ha ezt már tudnám, akkor nem hallgatnám el. Az időpont megválasztása azonban stratégiai jelentőHa a légköri mozgások is úgy akarják... Öt évvel a csernobili katasztrófa után Már öt év telt el a csernobili katasztrófa óta, ennek ellenére az emberekben ma is elevenen él a szörnyű napok emléke. A Csernobilban felrobbant atomerőmű 4-es blokkja a becslések szerint ötmillió hektáros területet szennyezett sugárral. A sérült blokkot akkor betemették, és egy úgynevezett betonszarkofágot építettek köré, amely remélhetőleg kellő biztonságot jelent a jövőre nézve. A közvéleményt azonban így, öt év távlatában is foglalkoztatja a betemetett nukleáris reaktor, melynek szarkofágján állítólag lyukak és repedések keletkeztek. A múlt héten értesült lapunk arról, hogy állítólag Svájcban magasabb sugárszennyezést mértek, mint korábban. Annak próbáltunk utánajárni, hogy hazánkban a méréseket végzők mit tapasztaltak. Igaz-e, hogy itthon is van újabb sugárveszély? ségű. Hiszen a kezdeményezés a legszélesebb érdeklődést szeretné felkelteni, de úgy, hogy ne legyen félreérthető. Még a gyanúját is kerülni szeretném annak, hogy kezdeményezésünk valamiféle Parlamenten kívüli, populista vagy bonapartista akció volna, amelyik az alkotmányosságon és a törvény- hozáson kívülre akarja helyezni magát, és így akar nyomást gyakorolni. Ellenkezőleg: még mindig határozottan hiszek abban, hogy a demokratikus intézményrendszer és a Parlament megmenthető. S itt az időpont kiválasztása azért is óriási jelentőségű, nehogy akaratlanul olyan erőket segítsünk, amelyek előrehozott választásokat szeretnének. — Más Parlamenten be- lüli megoldást én nemigen látok, csak azt, hogy a parlamenti képviselőknek egy új csoportja jöjjön létre valamikor. A mostani pártokból, frakciókból való átcsábítás azonban várhatóan visszatetszést szülne .. • — Lehet, de új frakció alakítása még mindig azt jelentené, hogy kinyilvánítjuk: ragaszkodunk a parlamentáris eszközökhöz. Egyébként volt már elég sok ilyen átszerveződés az európai parlamentek történetében. Némelyik új párt is hasonló módon jött létre. Rendkívüli választások nélkül szerintem csak így lehet reagálni arra a helyzetre, amit az őszi helyhatósági voksolás is kifejezett, hogy tudniillik a képviselők pártjai mögött már nem ugyanazok állnak, akik márciusban álltak. Bárd András A Polgári Védelem Pest megyei vezetőhelyettese, Major László százados a következőket mondta el. — Nekünk jelenleg ilyen adataink nincsenek. A sugárszennyezés mértéke nem növekszik. Pest megyében minden városban végzünk állandó jelleggel méréseket, de sehonnan nem jeleztek eltérést. Ha ilyesmit érzékelne valamelyik műszer, azonnal fokozottabb ellenőrzést rendelnénk el. A svájci adatokkal kapcsolatosan Major százados azt mondta, hogy mivel a robbanáskor is Svédország éreékelte elsőnek a sugárszennyezést, nem elképzelhetetlen, hogy a szivárgást, ha egyáltalán van, tőlünk távolabbi ország jelzi. Indokolta ezt azzal, hogy a légköri mozgások miatt — ami öt évvel ezelőtt sarló alakot vett fel — olyan helyen mérik először a növekedést, ami Csernobiltől, illetve Magyarországtól távolabb esik. Egyébként nem tartja lehetetlennek a szennyezés növekedését, de azt leszögezte, hogy a Polgári Védelemnek jelenleg ilyen adata nincs. A Központi Fizikai Kutató Intézetben a sugárvédelmi főosztály vezetőjét, dr. Fehér Istvánt kértük, mondja el, ő mit tud. — A KFKI semmivel nem tudja alátámasztani az állítólagos svájci adatokat. Mi nem mértünk növekedést, változatlanul az öt évvel ezelőtti lerakódásból származó értékeket Az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet felvételi pályázatokat hirdetett meg közép- és felsőfokú munkavédelmi oktatásra. A Budapesten tartandó szakmérnöki, üzemmérnöki és felsőfokú tagozatokra egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek. A hallgatók a munkavédelmi szakképzettséggel együtt középfokú tűzvédelmi képesítést is szereznek. A középiskolai végzettséggel rendelkezők a Budapesten és a kilenc megyeszékhelyen induló kömutatják műszereink. Ilyen témában — úgy vélem — nagyon fontos a reális közlés, nem megengedhető, hogy dilettáns módon szóljanak efféle komoly kérdésekről. Jelenleg nincs szenzáció, a szarkofág állítólag megrepedt, de semmiféle sugárszennyezés-nö- vekedés nem tapasztalható. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy a sugárszennyezés, az évek során igen lassan bomlik le. Túl nagy változás öt év alatt tehát nem mehet végbe, nyilvánvaló, hogy a sugárzás ma még mérhető, s jó ideig az is lesz. A növekedést pedig határozottan cáfolom. El szoktam mondani: az élet bonyolult és veszélyes. Ebben a bonyolult életben egy dolog a rádiók tív szennyezés, amit sajnos sokszor felfújnak — mondta. Próbáltunk valamit megtudni az ELTE-n is. Az atomfizikai tanszéken Sü- kösd Csaba kutatóval sikerült beszélni, aki — bár ő személy szerint nem tud növekedésről — elképzelhetőnek tartja, hogy Svájc érzékel ilyet, ö is, mint Major százados, azzal magyarázza, hogy az örvénylés, a légköri mozgás hozta ide 1986-ban is a sugárszennyezést északnyugati irányból, tehát ott előbb mérték a sugárzást. A megkérdezettek egyébként valamennyien nyugodtak, és nem látnak okot aggodalomra. Azt tartják, hogy ez egy felfújt dolog, jelenleg legalábbis. Hazánkat tehát egyelőre nem fenyegeti újabb veszély. Ha a légköri mozgások is úgy akarják... zépfokú szakképesítő tagozatokra jelentkezhetnek, összevont középfokú munkavédelmi és tűzvédelmi tanfolyam kizárólag Budapesten indul. A jelentkezési határidő valamennyi tagozaton május 31. Jelentkezési lapok személyesen szerezhetők be az intézetben, illetve a megyei munkavédelmi és munkaügyi felügyelőségeken. ' xJfírlap 5 Árvái Magdolna Munkavédelmi diplomák
