Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-23 / 94. szám

V Még mindig a kárpótlás a fő kérdés Kormánypártok vitatkoznak a kormánnyal Elmaradtak a látványos politikai pengeváltások, a kivonulások és tiltakozá­sok, sőt tulajdonképpen igazi vitára sem került sor a Parlament hétfői ülésnap­ján, hiszen az ellenzéki pártok oly mértékben hi­básnak találják a részleges kárpótlási törvényterveze­tet, hogy jogerőre emelke­désében még ily módon sem kívánnak közremű­ködni. Annál is inkább, mert mint utaltak rá, módosító javaslataikat a kormány- párti többség a bizottságok­ban még vitára sem mél­tatta. Ha ez ügyben mégis történt valami, az csupán néhány kisgazda-képviselő elégedetlenségének köszön­hető. Például Torgyán Jó­zsefnek, aki már azt is fel­vetette nyomatékosan, hogy a kárpótlásnak nem csak a volt földtulajdonosokra kell vonatkoznia, hanem teljesnek kellene lennie. Zsíros Géza azt tartotta el­fogadhatatlannak, hogy a kárpótlásnak akár a föld esetében is legyen felső ha­tára, s elvetette a degresz- szivitás elvét. Nagy Ferenc József, az FKgP elnöke vi­szont amellett foglalt ál­lást, hogy szeptemberig megnyugtatóan rendezik a kitelepített németek és a zsidóság jogos kárpótlási igényeit is. Fodor András Attila viszont azzal kíván­ta a tervezetet kiegészíteni, hogy a kárpótlásra jogosul­tak körét ne kössék ma­gyar állampolgársághoz. A törvény tervezetéről, ha eszébe jut még valakinek valami, folytatják a vitát, majd mintegy négyszáz módosító javaslatról sza­vaznak. A törvény elfoga­dására valószínűleg szerdán kerül sor. A T. Ház ezután a pol­gári törvénykönyv módosí­tásáról szóló javaslatot részletes vitára bocsátotta. Ezzel a következő ülésen foglalkoznak. Ezután a képviselők a Duna nemzet­közi környezetvédelmi kér­déseiről mondták el meg­lehetősen egységesnek tűnő álláspontjukat. A nap krónikájához tar­tozik még, hogy elfoglalta helyét az ülésteremben Filló Pál, az MSZP közel múltban megválasztott képviselője, s lemondott mandátumáról Németh Miklós független képvise­lő, volt miniszterelnök. Pál József (MDF) a mun­kásérdekek védelmében szólalt fel napirend előtt, s javasolta, hogy a kárpótlá­si törvénynek lássa hasznát a munkásság is. Az Országgyűlés ma dél­után folytatja munkáját. 1 mi formánk Ilyen a mi formánk. Volna végre egyszer egy törvé­nyünk, amellyel egyformán lehetne vérig sérteni a múlt rendszer kiszolgálóit meg kárvallottjait, egyformán ki lehetne tolni kisgazdával meg fideszessel, kormánypár­tival meg ellenzékivel, zsidóval, némettel, paraszttal, munkással, népivel meg urbánussal, arisztokratával meg prolival, non-atyavai meg szavazóval — erre mi történik? Jön valaki, és mentességet kínál 386 kisebbséginek. Katona Béla szocialista párti képviselő ugyanis be­nyújtott egy módosító javaslatot a kárpótlási törvény- tervezethez, amely szerint a 386 képviselő mentesülhetne a kárpótlás alól. Abban az esetben, ha a honatyák most az egyszer komolyan vennék saját magukat, meg azt, amit mondtak, altkor lemondanának a némelyiküknek kijáró egy-két-háromszáz hold földről, degresszióstul, aranykoronástul, pozitív diszkriminációstul együtt. Lát­ná is mindjárt a nemzet meg a nép, a paraszt meg a töb­bi, hogy itt érdekek nélkül, pusztán a jóakarattól vezé­relve folyik a törvénykezés. Érintett honatyák és bosszúvágytól fűtött választópol­gárok reménykednek abban, hogy ezt a módosító indít­ványt is elveti a T. Ház. Mert miért akarja ez az ellen­zéki képviselő, hogy pont ők ne egyenek a feketeleves­ből? Kapáljon csak a kisgazda képviselő, ha annyira akarta ezt a kárpótlást. Majd nem akar már semmit, ha föltörte a téesz ugarát. Bár amilyen a mi formánk, ezt az egy — talán nincs is több — ellenzéki javaslatot elfogadják a pártok. Egy­szer ők is kárpótolhatják magukat, a sok és áldozatos munkáért, amit kapa és sarló nélkül, pusztán a szájuk­kal végeztek. j. a. Mi a különbség a töltőtoll és a töltény hüvely között Sinusán a Group—4 A gépbocsi felirata: robbanásveszély Ha minden a terveknek megfelelően alakul, akkor — mint ismert — június végéig az utolsó szovjet alakulat is elhagyja hazán­kat. Pest megye szovjet laktanyáiból is folyamatos a kivonulás. Mint megtud­tuk, Aszód, Cegléd, Nagy­körös, Táborfalva, Tápió- szentmárton, Szentendre területét és Piliscsa ba egy részét már elhagyták a ka­tonák. A közeljövőben Csévharaszt, Kiskunlachá- za. Pécel, Tököl, Vác és Piliscsaba déli részéről is hazautaznak az oroszok. Az előrejelzések szerint május 15 után Pest megyé­ben már alig maradnak szovjet alakulatok. A már elhagyott lakta­nyák. lakóházak egyelőre még üresek, de amíg nem születik végleges döntés arról, kinek a birtokába kerülnek, illetve az új gaz­da milyen célra hasznosít­ja azokat, addig sem kell attól tartani, hogy az épü­letek ebek harmincad jára kerülnek, őrzésükről és ál­lagmegóvásukról profi szer­vezet gondoskodik. Hozzászólás és válasz Cikizzünk? Április 17. Pest Megyei Hírlap, harmadik oldal. Vastag keretes cikk, fel­tűnő címmel: Egyre megy. Ügyes szakmai fogás, tér-, mészetesen mindenki elol­vassa a rövidke írást. Nem is csalódunk, hiszen ismét tudomást szerezhetünk ar­ról, mily csacskák az egyes magas funkciókat betöltő személyek. Hagelmayer István, az Állami Számvevőszék el­nöke 16-án kedden a Par­lamentben nem átallotta kitartóan Soós Károly At­tilának nevezni az öt kér­dező Kuncze Gábor sza­baddemokrata képviselőt. Érthető, annyi dolga van szegénynek, azt sem tudja hol áll a feje. Még mentsé­get is talál számára a „ja” szignójú újságíró: „Az is lehet, hogy hátulról néz­vést, a vendégpáholyból egyforma minden képvise­lő. Esetleg a szabaddemok­ratáké hasonlóan gömbö- lyödik.” Nincs mentség azonban Vörös Vince sú­lyos hibájára, hiszen ő szemtől szemben látta Kuncze Gábort, mégsem szólt „szegény Hagelmayer- nak”. S a végső erkölcsi tanulság is igen frappáns­ra sikerült. „Így most az Állami Számvevőszék elnö­ke eggyel több dolgot nem tud... s azt sem érti már meg soha. hogy ha Soós Ká­roly Attila hallgat, akkor miért kérdez annyit. Pedig ha megsúgja neki valaki, lehet, hogy eggyel közelebb jut a tényékhez.” Én azonban azt nem tu­dom, hol volt az újságíró kedden Hagelmayer István válasza alatt. Az Állami Számvevőszék munkájával kapcsolatos kérdést Soós Károly Attila képviselő nyújtotta be. A Parlament minden pénte­ken külön az újságírók szá­mára fénymásolja a követ­kező heti napirendet, ami­ben a kérdések szerepel­nek. Ezekben olvasható volt, hogy a kérdést ki kí­vánja feltenni. A csúszá­sok miatt mindez akkor ke­rült napirendre, amikor Soós Károly Atitla hivata­los, külföldi útra távozott, ezért Kuncze Gábort kérte meg a kérdés felolvasására. Így az addigiaktól eltérően a legutolsó értesítőn már az ő neve szerepelt. Ezt persze nem kell fel­tétlenül ismernie a Parla­mentből tudósító újságíró­nak. A kérdés címzettje, Hagelmayer István azon­ban természetesen tudta ezt. Válaszában azonnal jelezte, hogy a kérdést Soós Károly Attila juttatta el hozzá, így távolléte el­lenére is neki kíván vála­szolni, nem az ebben az esetben kizárólag felolva­sói funkciót teljesítő Kuncze Gábornak. Tisztelt „ja”! Nem tu­dom elhinni, hogy ön a té­nyek szándékos elhallgatá­sával kívánta „leleplező” cikkét megírni. Biztosra veszem, hogy nem állt be azon (szerencsére nagyon ritka) emberek táborába, akik a közjogi tisztséget betöltők állandó lejáratá­sával próbálják belesuly­kolni az emberekbe, meny­nyire jobbak voltak a régi szép idők. Nem és nem, ön nem lehet ilyen. ön egyszerűen csak rosz- szul dolgozik. Nem teljesíti a feladatát. Nem figyelt oda, így következhetett be, hogy saját hibájának kö­vetkezményeit mások nya­kába varrta. Mindezt a nagy nyilvánosság előtt, egy újság hasábjain. Szerencsére az utóbbi idők eredményeként ma már nincsenek tiltott té­mák és személyek, min­denről és mindenkiről le­het írni. Ha kell, akár gú­nyosan, a másikat lejárat­va. De eközben nagyon kell vigyázni arra, nehogy saját magunk veszítsük el erköl­csi hitelünket. Mert ami­kor köztiszteletben álló személyeket akart igaztala- nul lejáratni, akkor ön ezt tette, a legszélesebb nyil­vánosság előtt. Elveszítette a hitelét, ami pedig egy újságíró számára a legna­gyobb kincs. Dr. Becker Pál országgyűlési képviselő Örömünkre szolgál, hogy dr. Becker Pál, Aszód országgyűlési képviselője olvasta a Pest Megyei Hírlap írását. Méglnkább az, hogy érdemesnek találta minősíteni. Azonban helyesen meg­ítélni egy eseményt csak a Valós tények minél teljesebb is­meretében lehet — akkor sem mindig sikerül. Foglalkozzunk ezért mindenekelőtt a tényekkel! Mint azt írásban hivatalosan közöltök Hagelmayer tárral, Soós Károly Attila visszavonta kérdéseit. Ezután az Állami Számvevőszék elnöke szintén hivatalos úton, megkapta egy másik képviselő, Kuncze Gábor kérdéseit. így múlt kedden délután Kuncze Gábor a saját nevével jegyzett kérdéseit saját jogán olvasta föl. így, Hagelmayer úr részéről legalábbis udva­riatlanság volt válaszának megfogalmazásában ezt nem figye­lembe venni. Lehet persze, hogy nem is akarta, ugyanis akkor nem tudott volna olyan oldalvágásokat tenni, mint amilyene­ket Soós képviselőre — más minőségben a költségvetési bi­zottság elnökére — irányított. (Megkérdőjelezte például azt, hogy képviselőként jogosan rendelkezhet a kérdése alapját ké­pező információkkal.) A glossza önmagában erről is .szólha­tott volna. Azonban nem ez a helyzet: nem arról íródott, hogy ki kérdezett, hanem, hogy ki nem válaszolt. Hiszen a szóban forgó ülésen „mindössze” azt történt, hogy a demokratikus- és alkotmányos Állami Számvevőszékről meg­kérdőjeleződött, hogy működése alkotmányos, törvényes és jogszerű lenne. Hagelmayer úr pedig, bár kötelessége lett vol­na, válasz helyett — egyáltalán nem csacska módon — lesö­pörte a kérdéseket az asztalról. Az történt az ülésteremben, hogy a T. Házat egy a Parlamentnek alárendelt végrehajtó in­tézmény tisztségviselője nem vette komolyan. Ka a képviselő úrból nem ez vált ki indulatokat, hanem az, hogy mindezt meg lehet írni, az nem jó. Higgye el: a hírlap­író éppen azért írja bíráló, olykor ironikus cikkeit, hogy a honatyáknak választóik majd a ciklus végén ne mondhassák: „Nem teljesíti föladalát. nem figyelt oda, s így következhetett be, hogy saját hibájának következményeit mások nyaltába varrja. Mindezt a nagy nyilvánosság előtt.. Bárd András A Kincstári Vagyonkeze­lő Szervezet még tavaly év végén létrehozta a Group— 4 Hungária . Biztonsági Szolgáltató Kft.-t, amely­nek az őrzés-védelem a fel­adata. A kft. budapesti és Pest megyei vagyonvédel­mi szervezetének vezetője Jeszenszky Ferenc. A va­gyonvédelmi felelős elöl­járóban megjegyzi, hogy a nyugati országrészekhez képest a Pest megyei szov­jet laktanyákban elfogad­hatóbb állapotokkal talál­koztak. Szerinte azért, mert a szovjetek is tanul­tak a kritikából, s a ma­gyarok is tapasztalatokat szereztek, mit kell az átvé­telnél szemügyre venni. Az első pillanatban a lai­kusok falán arra gondol­hatnak, miért kell arra pénzt költeni, hogy üres épületeket őrizhessenek. A hozzáértők azonban tud­ják. hogy a kihalt épületek és a környező területek is kínálnak számos csábító lehetőséget — drága veze­tékek. csaptelepek, bontá­si anyagok — melyek kí­sértésbe hozhatják az arra járókat. Jeszenszky Ferenc hang­súlyozza. nem elég a jő szándékú amatőrök lelke­sedése. az őrzést profiknak kell megszervezniük. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Group—4 munkatársai strázsálnak minden üres laktanyánál, hanem azt, hogy az ő szakembereik irányítják a védelem meg­szervezését. Első teendőjük, hogy az adott településen — a helyi önkormányzat segítségével — kiválasztják azokat az embereket, akik alkalmasak lehetnek az őrszolgálatra. Nem árt, ha az illető valaha fegyveres testületnél szolgált, vagy legalábbis volt katona. Olyan emberek kellenek — teszi hozzá tréfásan a vagyonvédelmi felelős — akik a töltőtollat meg tud­ják különböztetni a töl­tényhüvelytől. Ha megtalálták az alkal­mas személyeket, akkor a kft. munkatársai kétnapos helyi felkészítést tartanak a leendő őröknek. A terü­let nagyságától, az ott le­vő ingatlanok értékétől, fekvésétől függően meg­határozzák. milyen felsze­relésre, technikára van szüksége a csapatnak. Ter­mészetesen a kft. szakem­berei folyamatosan ellen­őrzik az őrségek munkáját, s ha kell, segítséget nyújta­nak nekik. Jeszenszky Fe­renc örömmel nyugtázza, hogy az önkormányzatok eddig még mindenütt elé­gedettek velük. A vagyonvédelem költ­sége természetesen nem a helyhatóságok, hanem az állam kasszáját terheli. A szovjet laktanyák, vala­mint a volt munkásőringa' lanok védelme a kft.-nek non-profit — nem nyere­Felkerült a vagonra a gu-' lyáságyú is séges — tevékenység. A Group—4-nek azonban van üzleti vállalkozása is. ne­vezetesen különböző gaz­dasági szervezeteknél, ban­koknál, pénzintézeteknél vállalnak vagyonvédelmet. Pest megyéből még nem érkezett hozzájuk ilyen fel­kérés — mondja Jeszensz­ky Ferenc — az ott levő cégek nyilván nem dúskál­nak a pénzben. Elterjedtek olyan hírek is. hogy a felfogadott őrök horribilis összegért vállal­koznak a vagyonvédelem­re. Valójában ennek in­kább az ellenkezője igaz. A főleg nyugdíjasokból, munkanélküliekből verbu­válódott őrök 70 forintos bruttó órabérért vállal jálc ezt a nem is veszélytelen munkát. Az sem mellékes, hogy közben a kisebb állag- megóvást — csatorna-, ke­rítésjavítás — is elvégzik, ügyelnek arra. hogy a kör­nyezet szép. rendezett le­gyen, néhol egész kis vi­rágoskertet ültettek az al­kalmi kertészek. S hogy az őrcsapat felál­lítása nem szükségtelen, azt bizonyítja az is. hogy az ellenőrzési napló tanú­sága szerint nincs olyan hét. hogy 5—8 behatolási kísérletet ne követnének el. Minden településen jó a kapcsolatuk az önvédel­mi csoportokkal és a rend­őrséggel. A laktanyaőrök presztízsét növelheti, hogy Szentendrén és Piliscsabán a segítségükkel fogtak el körözött bűnözőket. — Mi akkor végezzük jól a munkánkat — mondja . Jeszenszky Ferenc —. ha az általunk őrzött épüle­tekből egy szög sem tűnik eh . Hargitai Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom