Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

Hajnali szántás CS. KOVÁCS LÁSZLÓ GRAFIKAJA Politikai okokból ■nflj» i f i ii i j z i í z i Mint arról már beszá­moltunk, a városi képvise­lő-testület — utólagosan — jóváhagyta a névadomá­nyozási albizottság javasla­tát 13 emléktábla eltávolí­tásáról (amelyet már ko­rábban végre is hajtottak). Az eltávolított emléktáb­lák, emlékművek a követ­kezők: Matheika János, Csikós József és Klein Ká­roly emléktáblái, Komócsin Zoltán emléktáblája és domborműve, Sebes Imre emléktáblája. Eltávolítot­ták a Pest-vidéki Nyomda, az első felszabadulás .utáni újság nyomdája helyét je­lölő emléktáblát, Gábor József emléktábláját. Síré­ba János emlékművét, Sző- nyi Tibor szobrát és emlék­tábláját, Kilián György emlékművét, Gábor. József domborművét és Ságvári Endre emléktábláját. Mint emlékezetes, ez utóbbi levétele ügyében in­terpellált dr. Bóth János képviselő. Amíg a többi emléktábla, emlékmű eltá­volítását politikai okokkal indokolta a névadománvo- zási albizottság elnöke, Moys Csaba, Ságvári em­léktáblájának levételét az­zal, hogy Váchoz nem volt semmi köze. VÁCI XXXV. ÉVFOLYAM, 92. SZÄ5I 1991. Április 20., szombat A rendeleiek ellenében nem lehetünk jólelkuek., Ha van munka, nincs járadék Sz. A.-né úgy érzi, a pe­rifériára szorult. Ügy me­séli el ennek történetét, hogy közben könnyei po­tyognak ... — Tizenöt éve mozgás- korlátozott vagyok, azóta állok kezelés alatt. Két éve kértem a Váci Tanácstól, hogy adjanak állandó szo­ciális járadékot, akkor azonban felajánlottak egy bedolgozói munkát, amit el is fogadtam. 1990-ben öt hónapig voltam betegállo­mányban, így a havi át­lagkeresetem 1605 forintra jött ki. Közben elutasította a Társadalombiztosítási Ta­nács váci albizottsága a rokkantsági nyugdíjigénye­met, azzal, hogy a munka­képesség-csökkenés nem éri el a rokkantság mérté­két, az ötven százalékot. Közben meghalt a húgom, a két gyerekéről, az egyik beteg, a másik kiskorú, ne­kem kell gondoskodnom, és van egy mozgásképtelen anyósom is. Idén januárban újra elmentem a most pol- -gármesteri hivatalba, ismét kérve at állandó szociális járadékot, hivatkozva ar­ra, hogy a gödi szociális foglalkoztatóban kapott keresetemből nem tudunk megélni. Sz. A-né a rehabilitációs bizottság elé került. A bi­zottság munkahelyet aján­lott fel, az asszony azonban nem fogadta el a nyolcórás És zeng az új dal...! Egy elmaradt hozzászólás Az április 15-i Váci Hír­lap hasábjain megjelent írásomban felhívtam egy — szerintem — nem kívána­tos jelenségre a figyelmet. Mégpedig arra, hogy a váci ipari szakközépiskola kol­légistáit kötelezően kive­zényelték egy városi ün­nepségre. m A képviselő-testület ezt követő ülésén Hajdú Sán­dor — az ünnepség fő szervezője — sietett leszö­gezni. hogy a rendezők nem kérték fel az iskolákat a részvételre, csak felhívták a figyelmüket az esemény­re. Ezt a magyarázatot így minden további nélkül el­fogadhatónak tartottam volna, de a felszólalás után nem várt szónoklat követ­kezett. Tóth Zsiga Miklós SZDSZ-es képviselő kifej­tette, hogy ő teljesen egyet­ért azzal, hogy az ifjúságot nevelni kell, s a nemzeti érzést, a múlt tiszteletét úgy lehet elültetni a diá­kokban, hogy kötelezővé tesszük számukra az ün­nepségeken való részvételt. A felszólalást főleg a KDNP és MDF képviselői kitörő tapssal fogadták. Ezek után felvetődhet a kérdés, hogy véleményemet miért nem a testületi ülé­sen fogalmaztam meg. A válasz, sajnos, igen egysze­rű. Bartos Ferenc polgár- mester, a tapssal jutalma­zott felszólalás után, nem adta meg a válaszolás le­hetőségét. Teszi ezt egy magát demokratának valló polgármester! Teszi ezt azok után, hogy két képvi­selő elmondja a véleményét a történtekről. Mennyivel van több jogosítványa a szólásra egy MDF-es vagy egy SZDSZ-es képviselő­nek, mint egy Fideszes- nek? Megválaszolandó kérdések, főleg akkor, ha ez nem először történik. Megválaszolandó az is, hogy a történelemtanítás­hoz miért tartozik hozzá egy megemlékezés kötelező látogatása? Szerintem cél­szerűbb lenne a történelem- óra keretén belül a kellő ismeretanyagot átadni a diákoknak, s felhívni a fi­gyelmüket, hogy vegyenek részt az ünnepségen, de nem elrendelni a részvé­telt. Jómagam még emlék­szem arra, amikor a gép­ipari padsorait koptatva, kötelezően ki kellett vonul­nom március 15-én, I már­cius 21-én, április 4-én és május 1-én. Vajon kiala­kult-e bennem, a kötelező megemlékezés hatására, a „nemzeti öntudat"? Vajon ezek hatására alakult-e ki? Nem ezek hatására ér­zem magam magyarnak, s nem ezért emlékezek meg 1848-ról. Épp ezért nem szeretném, hogy a mai diá­kok megismerkedjenek az­zal az érzéssel, amikor vo­nulnak egy nagy tömeggel, de csak a testük vonul, gondolataik máshol jár­nak.. A „hazafiságot” és a „város szeretetét elültetni" nem ilyen módon kell. Ami kötelező, attól az emberek mindig idegen­kednek, de ha valamire fel­hívjuk a figyelmüket, az iránt felkelthetjük az ér­deklődésüket. Ez sokkal hasznosabb dolog, legyen szó ünnepségről vagy szó­rakozásról. S akár felnőtt­ről, akár diákról. Ferjancsics László Véleményünk szerint, a képviselő álltai leírtakat nem szükséges kommentál­nunk. Megtette ezt dr. Mel- n ír Lajos, lapunk április 15-1 számában. S talán a képviselő és az igazgató át- láspotrtja nincs is olyan tá­voli egymástól, mint ahogy első pillanatban látszik. elfoglaltsággal járó mun­kát. • — Most két szék közül a pad alá estem: mivel janu­árban azt a tanácsot kap­tam dr. Simonnétól, hogy vegyem ki a munkakönyve­met a foglalkoztatóból, s akkor megkapom a szociá­lis járadékot, most még munkahelyem sincs. Ami­kor pedig megkérdeztem, hogy az elutasítás ellen hol lehet fellebbezni, szin­tén Simonná mondta, hogy sehol. Dr. Simon Józsefné szo­ciális főelőadó igaztalannak tartja a vádakat: — Olyat senki sem taná­csolhatott, hogy mondjon fel a munkahelyén, de azt közöltük, hogy járadékot csak az kaphat, akinek nincs munkaviszonya. A helyi rehabilitációs bizott­ság ez esetben viszont fel tudott ajánlani munkahe­lyet, amit az asszony nem fogadott el. A bizottság or­vos elnöke egyébként is­merte a család körülmé­nyeit ... A hivatal tehát azt tette, amit a rendeletek előírnak. És azt meg is tette ... — A rendeletek ellenében nem lehetünk jólelkuek — mondja Oszaczky Imréné, a szociális osztály vezető­je. — De ez nem jelenti azt, hogy nem akarunk ezzel az asszonnyal tovább foglal­kozni. Mi mindenkin segí­teni akarunk, nem feled­kezünk el róla. Valóban _»em kell fellebbeznie, újra beidézzük majd, és ismét a rehabilitációs bizottság elé kerül, amely megint fel­ajánl egy munkahelyet. Ha rosszabbodik az állapota, akkor kérheti a felülvizs­gálatot, s egy év után, rokkantsági nyugdíjat is megállapíthatnak számára, ha valóban nem lesz mun­kaképes. A hivatal két munkatár­sa egy történetet is elme­sél — amelynek látszólag semmi köze nincs Sz. A.-né ügyéhez. Egy nyolcvanadik éven messze túl járó nagy­mama vagy talán dédnagy­mama részére egy csodála­tos autó érkezett. Termé­szetesen, vámmentesen, mivel akkor még egj'sze- rűbb volt ehhez az igazo­lást megszerezni. S termé­szetesen, a mozgássérültek számára behozott gépko­csi üzemeltetéséhez üzem­anyag-hozzájárulás is kap­ható. Mivel azonban az autó új tulajdonosa már nemigen hagyta el a lakást, megkérdezték a gépkocsit vezető unokát, hova fogja fuvarozni a nagymamát. A kissé megbántott unoka válasza: Hát, a templom­ba! KsaEES^rrsx A történethez talán csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy az a mozgássérült, akinek soha nem telik majd kocsira, nem is kap benzinhozzájárulást, s bi­zony az is előfordult, hogy négy ledolgozott évtized után valakinek kevesebb volt a nyugdíja, mint más­nak a szociális segélye. Mindez persze, nem vál­toztat azon, hogy Sz. A.-né úgy érzi, a perifériára szo­rult. S érzésének jogossá­gában nincs okunk kétel­kedni. Borgó János TERVEK A JÖVŐRE) Testvérvárosi kapcsolat Järvenpää vezetőinek vá­ci látogatásáról és a test­vérvárosi kapcsolatot meg­erősítő megállapodás alá­írásáról lapunk április 17-i számában tudósítottunk. A finn vendégek és vendéglá­tóik — a két polgármester — április 14-én látták el kézjegyükkel az 1901. és 1993. között megvalósítandó programok tervét. Az ez évi progtamterv szerint ki kell alakítani és folyamatossá kell tenni a testvérvárosok vállalkozói­nak kapcsolatát: még idén finnországi látogatásra in­dul a vállalkozók delegá­ciója. Szintén ebben az év­ben mái- sor kerülhet gyer­mekek csereüdültetésére, s a Järvenpää-ben megren­dezendő bélyegkiállításnak váci résztvevői is lesznek. A következő két évben a fiatalok kölcsönös látogatá­sát kell szorgalmazni; tá­mogatják az iskolák köz­vetlen kapcsolatainak létre­jöttét. Tovább kell ápolni a kapcsolatokat a kultúra, a művészet terén, a sportban és a „konyhakultúrában”. A tapasztalatcseréket elsősor­ban a szociális ellátás és a kommunális üzemeltetés kérdésköreiben szorgalmaz­zák. A programban szereplő rendezvények, a program pontjainak tartalommal való megtöltését, az előző évi terv megvalósulásának értékelésével együtt, éven­te közösen végzik majd el a két város hivatalos vezetői. —gó. Támogatók és szponzorok Idén újra „kosárbuli” A tavaly őszi „kosárbu­li” sikerén felbuzdulva, a Testnevelési Egyetem két hallgatója, Mucsi László és Páti Nagy Attila, május 4-én ismét meg akarja ren­dezni az amatőr csapatok találkozóját. Mint Mucsi László elmondta, hagyo­mányt szeretnének teremte­ni. Bár az érdeklődés máris nagy, több fővárosi együt­tes is jelezte, szívesen részt venne egy ilyen talál­kozón, megszervezése nem egyszerű. Elsősorban azért nem, mert hely és pénz kell hozzá. Az amatőrök, középisko­lások és felnőttek számá­ra szervezett „kosárbuli'' lebonyolításához két hely­színt már talált Mucsi Lász­ló, a Madách-gimnáziumban A vád székesegyház (Vimola Károly felvétele) és az Ipari Szakközépisko­lában. Mindkét iskola szí­vesen támogatja ezt a kez­deményezést; a gimnázium nemcsak tornatermét és udvarát, hanem öltözőit is a résztvevők rendelkezésé­re bocsátja. A támogatók mellett szponzorokat is sikerült megnyerniük az ügynek: az Alibi bár, a Delikát Market Kft., a Koczka Tours, a Margaréta kávéház, a Tala- pa söröző és a váci kábel­tévé is hajlandó áldozni a tömegsport eme formájára. Bár a két egyetemista a sportszervezői szakot vég­zi, tavaly sokan kételked­tek benne, hogy sikerül megszervezniük egy ilyen sporteseményt. Sikerült, s a sikeren felbuzdulva most újra megkísérlik. A május 4-én sorra kerülő „kosár- buli”-ra e hónap végéig, április 30-ig lehet jelent­kezni Mucsi László szerve­zőnél (Vác, Ambró F. u. 29. szám alatt, vagy a 11-704-es telefonszámon). VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László Űrt. 15. 9 A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. © Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. 9 Postacím: Vác, Pf. 32, 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. 9 Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci hirdctöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom