Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

Erdőgazdaság mellett nem jó lakni, mert sok fűrészport kell beszívni, — módosíthatnánk a népdalt, ha történetesen a pusztavacsi fafeldol­gozó mellett laknánk. Látogatóként csak pár percig van módunk az oxigén mellé — cseme­geként — egy kis fű­részporral kedveskedni tüdőnknek, az itt dolgo­zók azonban jóval rend­szeresebben, teljes mű­szakban rongálhatják egészségüket. A fűrész­Szívja, iujja üzem elszívóberendezé­se nemcsak szív, fúj is! Comolygó fűrészpor- felhöt bocsát a fatelep­re, mely finom, világos- barna púderként rakó­dik le autóra, emberre, uzsonnára, jegyzetfüzet­re válogatás nélkül. A legközelebb álló kezelő­személyzet arcát lega­lább két milliméter vas­tagon fedi. Le sem tör­lik, úgyis azonnal érke­zik az utánpótlás. Talán nem is tudják milyen bajt okoznak ma­guknak, ha huzamosabb ideig fűrészport lélegze- nek be. Ha tudnák, — feltételezem — nem áll­nának olyan nyugodtan a gomolygás közepén, hatezer forintos bruttó fizetésért! Telik majd ebből szanatóriumra? P. E. I. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1991. ÁPRILIS 20., SZOMBAT D A BAS I MEGJELENIK MINDEN HÉT FŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON A hétfő fözelékes nap Nem a pénzért üres ételhordók várják ftz ebédet Kulima Józsefné konyhájának ablakpárká­nyán. Ma lebbencsleves és diós tészta kerül a lábas- kákba. Ida néni kezében fürgén jár a kés, ahogy a gyúródeszkán apróra vágja az első leveles tésztát, a többi öt kiterítve várja sor­sát a szobában. Mindig itt­hon készíti a tésztákat tíz kosztosa nagy örömére. Többen is szívesen ennének a konyhájáról, csak hát az önkormányzatnak nincs több pénze. Az újlengyeli orvos, dr. Megyeri István kezdemé­nyezte még tavaly, hogy a leginkább rászoruló idős, beteg embereknek házhoz kéne szállítani az ebédet. Széles Jánosnét — Kulima Józsefné lányát — beszélte rá, vállalja el az ebédki­hordást a hernádi téesz konyhájáról, majd tovább­fejlesztették az ötletet: leg­jobb lenne, ha helyben főz­ne valaki. Széles Jánosné nyugdí­jas édesanyját szemelte ki a feladatra, aki először sza- bódott, félt, hátha valaki­nek nem ízlik majd a főzt­je, de elvállalta. Nem a pénzért tette, in­kább karitatív meggondo­lásból, ha figyelembe vesz- szük, hogy a főzéssel fo­gyasztott gáz- és villany- számlát maga fizeti, saját konyhafelszerelését hasz­nálja, maga vette a megfe­lelő méretű lábasokat, fa­zekakat és a tároláshoz a nagy hűtőládát. Mindezt havi 2000 forint tiszteletdí­jért. A lánya ugyanennyit kap az étel hordásért. Nyersanyagra személyen­ként napi 50 forintot kap. Mindnyájan járunk közért­be. tudjuk, milyen drága az élelmiszer, könnvű kiszá­molni, mi telne ebből az 50 forintból, ha nem használ­ná fel a maga termelte Készül a leveles tészta Ida néni konyhájában (Petényi István felvétele) DABASl HÍRLAP Vezető munkatárs: MRtula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Pachner Edit. • Fogadónap minden hétfőn 14-től 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk : Bp. VIII. kér.. Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. SZ. 144«. Telefon: 138-2339/283 zöldséget, gyümölcsöt is. Gyerekkorában tanult meg nagy konyhát vezetni, ami­kor édesanyja meghalt, s ő 12 évesen — mint öt gye­rek közül a legnagyobb — átvette a háztartást. Nagy- nénjétől és szomszédaiktól tanulta meg a szakácsmű­vészet mesterfogásait. Annyiféle ételt ismer, hogy nem okoz gondot a heti étrend összeállítása. Kialakultak a hagyomá­nyok. Így például hétfő a „fözelékes nap”, kedden rendszerint tésztás étel ké­szül, de ha az igények úgy diktálják, változhat a menü. Elmúltak aggodalmai, mert eddig még nem hallott panaszt a főztjé- re, pedig a közös tanács megszűnése óta már nem ingyen kapnak ebédet az öregek. Szegény az önkor­mányzat, kénytelen volt 25 forintot felszámolni ebé­denként, és ha fizetni kell, rendszerint kritikusabbá válnak az emberek. Hamarosan megnyitják szomszédságukban az új szociális foglalkoztatót, ahol konyha is lesz. Ida néni válláról lekerül a na­pi főzés gondja, de nem örül túlságosan: hiányozni fog neki. Szívesen főz, örö­mét leli a rendszeres mun­kában, ismeri és szereti a „kisöregeket”, akiknek ebé­det készít. Lídia lánya felvetette, mi lenne, ha a szociális fog­lalkoztatóban is elvállalná a főzést. Még gondolkozik — de lehet, hogy fél év múlva ott fogunk találkoz­ni. Pachner Edit L ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1991. ÁPRILIS 20., SZOMBAT TÁPIÓM MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Vágyálom a telefon? (III.) Nem csüggednek, szervezkednek A fő- és mellékállomások száma Pest megyében 63 ezer, a száz lakosra jutó be­szélőhelyek száma 6,34, ez­zel utolsók vagyunk a me­gyék között. A száz lakásra jutó főállomások száma még rosszabb képet mutat, a 10,2 országos átlaghoz ké­pest csak 5.3. A lakásokban felszerelt főállomások szá­ma jelenleg közel 19 ezer, de a telefonra várakozók száma eléri a 37 ezret. A tápiómenti térségben még ezeket az adatokat is megirigyelik az emberek. Eddig a megyében a táv­közlési fejlesztések alapve­tően két konstrukcióban valósulnak meg: a Budapest- vidéki Távközlési Igazgató­ság programja szerint, saját erőforrásai felhasználásá­val, valamint elsősorban helyi forrásokra támaszko­dó önerős fejlesztésekkel, amelyeket esetenként az igazgatóság anyagilag is tá­mogat. KÜLÖN UTAKON? A korábbi önkormányzat még a tanácsrendszer ide­jén a távközlési fejlesztések megvalósításához 1988-ban 13J5 (Cegléd, Nagykőrös, vá­ci körzet), 1989-ben 11 mil­lió forinttal (Dunakeszi, Pomáz) járult hozzá. 1990- ben pályázati rendszer ke­retében 29 millió forint cél­támogatásban részesült 12 település a folyamatban le­vő és a helyi erőforrásokat is felhasználó beruházások befejezésének elősegítésére. — A nagykovácsiak pél­dáját a távközlési vállalat szeretné modellértékűnek tekinteni — summázza véle­ményét Jutási István villa­mosmérnök, a Telecom Hungária Kft. tervezési igazgatója. — Nekünk vi­szont az a véleményünk, hogy az a megoldás nem lehet modellértékű, mert nincs gazdasági alapja. Egy kis területen működő tele­fontársaság sohasem lehet rentábilis, mert a telefon- forgalom kilencven száza­lékú csak kifelé áramlik, ami azt jelenti, hogy a be­vétel nagy részét át kell adni a távközlési vállalat­nak, amely továbbítja a hívásokat. Már végeztek számításo­kat, hogy mekkora az a leg­kisebb egység, amely még gazdaságos lehet. Pest me­gyénél kisebb régió már nem igazán gazdaságos. Termé­szetesen a távközlési válla­lat lemondhat a bevétel­ről, és akkor a tápiómen- tiek számára Nagykovácsi is lehet modellértékű. A régió önkormányzatai­nak polgármesterei tanács­koztak már telefonügyben. A szecsőiek kezdeményezé­se rosszallásra talált: mert hogyan is mernek külön utakon járni?! Ofella Jó­zsef akkor is elmondta, hogy ők nem a térség elle­nében kezdtek „önszerve­ződni”, őket keresték meg elsőnek, kaptak rajta, és rögtön munkához láttak. Ofella József véleménye: ha a magánvállalkozások fellendítésétől várják az országos gondok enyhülését, akkor a helyi önkormányzat sem tehet okosabbat, mint hogy ösztönzi a helybeli vállalkozásokat. Ehhez a telefon nélkülöz­hetetlen. Ha nem lesznek virágzó vállalkozások, ame­lyek képesek finanszírozni az önkormányzat kiadásait, akkor a testület helyi adó­kat lesz kénytelen kivetni, és rohamléptekkel haladunk az elszegényedés felé. Rossz hírű közbiztonságunk ugyancsak javítható lenne a telefonhálózat fejlesztése útján. A lakásukat, kisebb- nagyobb vagyonukat féltő emberek bizonyára szívesen vennék, ha a telefonháló­zat kiépítése során — mint­egy ráadásként — készülne egy betörésjelző rendszer, melynek szálai a helyi rend­őrőrsre futnának be. Ugyancsak ráadásként a kábeltelevízió bevezetésére is mód nyílna. De ez már a távolabbi jövő. TETEMES KAR Reálisnak látszik, hogy lesz külső befektető, hiszen a fejlett világban a távköz­lés jó üzlet. A megalakí­tandó részvénytársaság mégis elsősorban a helybeli Bolygónk veszélyben van, a környezeti ka­tasztrófák mögött leg­többször tudatos emberi cselekedet áll. Mi, fiata­lok ez ellen nemigen tehetünk, de lakóhelyün­ket, életünket formál­hatjuk. Ebben a rohanó világ­ban az embernek nem marad ideje pihenésre, kikapcsolódásra. Egész­ségére nem figyel, hol­ott a betegséget meg­előzni kell. Az utcán le­vő szemét ugyan bántja a szemét, de nem ő dob­A Föld napján ta el. Ezen a szemléle­ten változtatnunk kell! — vallják a nagykátai fiatalok. Ezért április 22-én délelőtt a helyi boltok előtt lányok kí­nálnak kóstolót friss barna kenyérből és azt is elmondják az embe­reknek, hogy milyen ba­jokat előzhetnek meg, illetve orvosolhatnak, ha több ilyen kenyeret fo­gyasztanak. A fiúk az utakat, ár­kokat, parkokat fogják megtisztítani az össze­gyűlt szeméttől és az el­következő hétvégeken fel akarják számolni a város körüli szemétdom­bokat is. Délután 5 órától a szeptemberben alakult fúvószenekaruk játszik polkákat, keringöket a park színpadán, majd közös éneklést terveznek Udvari Tamás gitárkísé­retével. befektetőkre számít, és le­hetővé teszi, hogy akár a meghirdetett lakossági hoz­zájárulás többszörösét is jegyezze valaki. — A manapság korszerű­nek tekintett telefonközpon­tok több ezer állomást fog­nak össze. Mivel közsé­günkben jó esetben is leg­feljebb ezer érdeklődőre lehet számítani, indokolt, hogy a szervezésbe bevon­juk a környező falvakat is. összehangolt fellépés esetén nagyobb az esélyünk arra, hogy az országos fejlesztési tervekben előbb figyelembe veszik térségünket — hang­súlyozta Ofella József. A magyar gazdaságot évente legalább a nemzeti jövedelem tíz-tizenöt száza­lékát kitevő kár éri csak a távközlés elmaradottsága miatt — állítják a szakér­tők. Ez az összeg — száz- húsz-száznyolcvan milliárd forint — éppen annyi, mint az ország évi kamat- és adósságtörlesztési terhe, vagyis két-három milliárd dollár. Ebben azonban még nincsen benne az a több milliárd dollár veszteség, amit azért szenved el az or­szág. mert ilyen infrastruk­túra mellett a külföldi (mű­ködő-) tőke nem hajlandó bejönni az országba. Csak Pest megye vonzáskörzeté­ben milliárd dolláros nagy­ságrendűre tehető ez a kár. NE CSÜGGEDJ! A telefonhálózat fejletlen­sége miatt tehát szolidan becsülve is, legalább évi öt-hat milliárd dollár kár éri az országot, ha a külön­böző veszteségeket össze­sítjük. Ez az összeg körülbelül akkora, mint amennyi for­rásra szüksége lenne az or­szágnak 1991-ben az esedé­kes kamat- és adósságtör­lesztés, a KGST-kereskede- lem összeomlása és a dol­lárelszámolásra való átté­rés, valamint az öböl­válság nyomán felszökött olajárak miatt. Nyilvánvaló tehát, hogy az egyik leg­fontosabb feladat a gazda­ságban a távközlés — s vele együtt a közút- és vasút­hálózat — fejlesztése. „Mi lesz veled. Tápió- mente?” — tette fel a kér­dést az egyik képviselő-tes­tületi tag társának. Az némi biztatásként megveregette a vállát: „Ne csüggedj, szer­vezkedünk; telefont aka­runk!” Reméljük, a további fejleményekről hamarosan tájékoztathatjuk olvasóin­kat. Deák Attila (Vége) tapiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Deák Attila. 6 Fogadónap minden csütörtökön lő—12 óra között Nagykátán a művelődési központban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom