Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

MONORI XXXIlI. UVfOLYAM, 92. SZÁM 1991. Április 20., szombat A gyász is — üzlet Üvegkoporsót nem kértek Amikor a minap azt hallottam a Tv-Híradóban, hogy most már végképp nem érdemes meghalni, mert száz százalékkal drágult a temetkezési költség, azonnal úgy döntöttem, hogy na, most már aztán elég volt a kirabol- tatásomból, s meghagytam hozzátartozóimnak, hogy jobblétre szendcriilésem esetén hamvaimat csakis a kert végi diófa alatt szórhatják szét. Semmi urna, szemfedő, tölgykoporsó. Aztán most mégis úgy nézdegélek a Pest Megyei Kegyeleti Szolgáltató Vállalat monori kirendelt­ségének vadonatúj székhelyén az elegáns tárlók körül, mintha csak butikban lennék. Szép ez a „Pálmalevél'’ szemfeda, de a „Ilesdemona” még szebb. Egyik 3159, a másik 4050 forint. A talpas urna meg háromezer-négy­száz. Igaz, a vörösrézből való csak kétezer-kilcncszázhat- \an... Na, igen, de ez még nem minden, kellene majd fejfa. sírtábla, meg ez. meg az... Úgyhogy mostanában tényleg nem aktuális elhalálozni. Pedig — mint percekkel később megtudom — szó sincs róla, hogy a Pest Me­gyei Kegyeleti Szolgáltató Vállalat működési területén száz százalékkal nőtt volna a szolgáltatások ára. Sőt. Most például még mi kap­tunk tőlük, tulajdonképpen. Egy olyan új kirendeltséget, ahol emberi, kulturált kö­rülmények fogadják a leg- szomorűbb, de mindany- nyiunk fölül elháríthatat­lan ügyekben járót. Igaz, ez a változás a cég emberei­nek is jó. Ám, ha nekik kulturáltabb munkakörül­mények jutnak, azt — hangnemben, sok egyébben — mi is megérezzük. Felavatták A monori, Bajcsy-Zsi- linszlcy utcai Solti-bázat vásárolta meg a vállalat, két és fél millióért. Átala­kította. rendbetette, beve­zettette a gázt, parkosított. Van már hol leülnie a vá­rakozónak, van már hely — tágas, bejárható —, ahol a gyászoló hozzátartozó szem­ügyre veheti és kiválaszt­hatja a szertartás kellékeit. S kellékekből, lévén most már bőséges raktározási le­hetőség is, nagyobb a vá­laszték. Az új kirendeltség avatására hívtak, jó alka­lom volt ez a kíváncsisko- dásra. Életünktől ugyan igyek­szünk több kartávolságra is távol tartani az utolsó búcsú témáját — de azért van. És nagyon is fontos. A monori kirendeltségvezető, Bokros Károlyné azt mond­ja el, hogy a területen, melyhez hét fiók is tarto­zik, évente 1200 temetés le­bonyolításában közremű­ködnek. Nemigen érzik az emberek elszegényedését, mert errefelé még mindig tartja magát a koporsós te­metkezés, ami drágább a hamvasztásnál, s erre az utolsó alkalomra, ha anya­gi erején felül is, a hozzá­tartozók mindent előterem­tenek, amit a szokás elvár. Luxusigényekkel is talál­koznak. Üvegkoporsót ugyan senki nem kért még, azt viszont már igen, hogy a gyártó külön az ő kíván­ságuk szerinti kellékkel szolgáljon. Csak egy tele­fon — s minden teljesíthe­tő. Változások Havas Imre, a vállalat megyei igazgatója — aki egy éve működik e poszton — változásokról beszélt. Arról, hogy a monori új ki­rendeltség avatása egy so­rozat második eseménye. Cegléden már korábban át­adták a létesítményt, ha­sonló változást terveznek Vácott és Gödöllőn is. Ta­valy stratégiát készítettek: a volt járási székhelyeken saját vállalati vagyonnal kívánják megalapozni jö­vőjüket. Budapesti telepei­ket egy helyre vonták ösz- sze, harmincfős lett a vál­lalati irányító csapat, s két új fővárosi temetkezési iro­dával lépnek elő, amelyek­nek nemzetközi funkciót is szánnak. Mert a gyász is — üzlet. Kikerülhetetlenül. Viszont az üzlet lehet tisz­tességes. Ennek érdekében tavaly a vállalat emberei­nek jövedelmét 51,3 száza­lékkal növelték. Az átlag- kereset 13 ezer, az átlagjö­vedelem 16 ezer forint, ti­zenharmadik és tizennegye­dik havi bért is sikerült fi­zetniük, s szép nyereségré­szesedést. Vá laszlhatun k — Verseny van — mond­ja Havas Imre —, figyel­jük a konkurenciát, tudjuk, olcsóbbak vagyunk a vál­lalkozóknál is. Pest megyé­ben eddig nem sok pozíciót engedtünk át. Évente 12 ezer temetésnél igénylik közreműködésünket — egy- ezreléknyi a panasz. Eszerint tehát mi, halan­dó polgárok is jó pozíció­ban vagyunk més. Verse­nyeznek értünk. Kiválaszt­hatjuk a legtisztességeseb­ben küzdőt, aki úffv gon­dolja és úgy cselekszik, hogy nem vámszedőie utol­só utunk lebonyolításának, hanem korrekt szolgáltató­ja. A Pest Menyei Kegyeleti Szolgáltató VnValat szándé­kai ilyennek látszanak. Ak­kor hát... Ha nincs más hátra... K. Zs. Korszerűbb lett Sok autósnak hiányzott — de április 10-c óta — újra fogadja a tankolni kívánókat Maglódon az ÁFOR benzinkútja. Felújítva, korszerűsödve, szolgáltatásait bővítve állt újra szolgálatba az üzemanyagtöltő állomás (Ilancsovszki János felvétele) Gyújts fényt! A Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold mozga­lom 1991. január 28-án kampányfelhívással fordult a világ közvéleményéhez a háborúk áldozatainak megse­gítésére. Ekkor még nem tudhatták, hogy mennyi szen­vedést, milyen sok tragédiát hoz a nemrégen véget ért „villámháború'’, a fegyveres összecsapássá vált öböl­konfliktus. Már az öbölválság előtt is 32 helyen zajlot­tak helyi konfliktusok a világban. Ezekről azonban rit­kán emlékezett meg a világsajtó. Megváltozott a hábo­rúk természete, míg korábban a szemben álló felek lát­ták egymást, tudták, kire lőnek, mia a rakéta- és bomba­támadások korában az ellenfél láthatatlan, a pusztító hatás nagy, a polgári lakosság egyre veszélyeztetettebb. Segítség! Monori, stárzsahegyi pincetulajdonos ismerő­söm mesélte a sztorit. Harmadik vagy ne­gyedik tőlünk a Pista bácsi pincéje. Jó kedé­lyű. ráérős, borivó az öreg, s ha csak teheti, szívesen vendégeli meg a szomszédokat. Nem szeret egyedül kortyol­gatni. Igen ám, de ne­künk, ha kijutunk, sok a munkánk ilyenkor ta­vasszal, nem üldögélhe­tünk órákat a flaska mellett. Néha el is tű­nünk az öreg elől, hogy ne kelljen visszautasíta­ni a meghívást... A múltkor is jól hátul, a telek végében metszet­tünk a sógorral, amikor a Pista bá’ pincéje felől kiáltások ütötték meg a fülünket. — Segítség! Segítség! — hallatszott a kamra irányából. Rohantuk, szinte kitéptük az ajtót. Az öreg az asztal mögött ült, előtte teli kancsó, po­harak. — Mi a baj, Pista bá­csi? — kiáltottunk rá. — Segítség, fiaim! Egyedül nem bírok eny- nyi borral... — mondta csendesen, nagyot ka­csintva. (v.) A helyzet drámaiságát jelzik az alábbi adatok: míg az I. világháborúban az áldozatoknak csak 15 százaléka volt polgári lakos, a II. világháborúban ez az arány megnövekedett 65 százalékra. Az azóta lezaj­lott fegyveres konfliktusok során pedig az áldozatok 90 százaléka a civil lakos­ság köréből került ki. A II. világháború óta 20 millió ember halt meg fegy­veres harcok következté­ben, 60 millió a rokkanttá váltak, kitelepítettek, me­nekültek száma. Tíz áldo­zatból kilenc polgári lakos, 80 százalékban asszony, gyerek, idős ember. A je­lenleg is zajló fegyveres konfliktusban 200 ezer 15 év alatti gyermek vesz részt. A Vöröskereszt alapel­vei, valamint ezek a meg­döbbentő adatok késztették a mozgalmat, hogy nem­zetközi. egységes fellépést szervezzen. A Magyar Vö­röskereszt pénzadományt, vagy anyagi segítséget fel­ajánlani nem tud, de szoli­daritást vállal az áldoza­tokkal. Kérjük az egyházak vezetőit, hogy 1991. május 8-án, a Vöröskereszt-világ­napon tartsanak istentisz­teletet. E világméretű akcióhoz vonzáskörzetünkben csatla­kozzanak az önkormányza­tok és a pártok. A háború­ban elesettek emlékművei­nél gyújtsanak gyertyát és emlékezzenek az elesettek­re. Kérünk minden iskolát, minden ott tevékenykedő felnőtt és ifjúsági vöröske­resztest, hogy a világnapon gyújtsanak gyertyát intéz­ményükben. Az emberek hiszékeny­sége nem ismer határokat. Mai zavaros világunkban különösen veszélyesek azok, akik erre alapozzák életüket. Sajnos, remé­nyeikben sohasem csalód­nak. Jól élnek, sokkal job­ban az átlagos polgárnál. A konjunktúralovagok egyike Mamlecz Antal 44 éves vecsési férfi, aki az utóbbi években a legfon­dorlatosabb eszközökkel csalt ki pénzt sok ember­be»]. A jó megjelenésű, ha­tározott fellépésű, kissé pocakos szélhámos a leg­több helyen Molnár Ta­másként mutatkozott be. Lehet. hogy szégyellne Mamlecz előnevét, amit kis változtatással mamlasznak Is lehetne deformálni. De MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. • Munka­társak: Gér József és Kob- lenez Zsuzsa. % Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon : 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-töl U-lg. 8 hát Mamleczre igazán nem ülik a mamlasz jelző, sok­kal inkább a nagystílű, be­hízelkedő, megnyerő, és még sorolhatnánk. Csali ígérgetett A Monori Rendőrkapi­tányság bűnügyi osztályán most Baár Pál főhadnagy foglalkozik a gyanúsított Mamlecz Antal kétes ügy­leteivel. Három dossziét is megtöltöttek már előző ügyei, és a felderítésnek még nincs vége. Mamieez legutóbbi „stilklijei” közül kiválogattunk néhányat. S. István gyömrői lakos­tól 195 ezer forintot vett át azzal, hogy két hónapon belül építőanyagot szállít ezért az összegéri. Hasonló célból vett át K. László sülysápi lakostól 220 ezer forintot. Természetesen a határidők már rég lejár­tak. de se pénz, se építő­anyag nem leitt a dolog­ból. Persze — vélhetnénk — könnyű dolga volt Mam­lecz Antalnak, hiszen ha­tározott fellépése, elegáns ruhaviselete bizalmat kel­tett az emberekben. Ügy is mondhatnánk, jól el tud­ta adni magát. Vecsésen például egy szállítási ’kft. szervezésébe fogott. Felke­resett több helyi magán- fuvarozót, akiktől összesen 210 ezer forintot gyűjtött össze. Ez lett a veszte vé­gül is, mert két kárvallott feljelentette őt. A kft.-ből ugyanis nem lett semmi, Mamlecznek esze ágában sem volt, hogy az összesze­dett pénzt erre a célra for­dítsa. Felélte, mint a töb­bi súlyos százezret is. Egy pesti hentes például 70 ezer forintot adott neki abban a reményben, hogy olcsó húst fog szerezni. A Édes órái: A főváros környéki tu­ristaszállóban megismer­kedett egy középkorú hölggyel. Kellemesen töl­tötték az estét, kiderítet­ték. hogy mindketten kis­kunhalasi születésűek. Ez aztán feldobta a hölgyet is, és szerelmi légyott kereke­dett a találkozásból. Mam­lecz kihasználta az édes órákat, mert 200 ezer forin­tot kért alkalmi nőisme- rősétől. hogy majd vállal­kozásba fekteti, s a nyere­ségből -neki is juttat. Nos, a hölgy valószínűleg gyanút fogott, mert csak (csak?) 30 ezer forintot adott ne­ki, miután elváltak. Az a budapesti taxis is megem­legeti azokat a heteket, ami­kor két hónapig kocsikáz- tatta a széLhámos vccsési férfit, aztán amikor fizetés­re került volna sor, egy­szerűen eltűnt előle. Hosszasan lehetne még sorolni Mam’ecz Antal szélhámosságait. Még a Magyar Rádió néhány munkatársát is becsapta. Egy hónapja viszont már nincs módja a hiszékeny polgárok átverésére, mert előzetes letartóztatásban várja a vizsgálat befejezé­sét. Korábban hasonló dol­gokért már kétszer ült bör­tönben. Először 3 év 6 hó­napra, majd két évre ítél­ték, így a „különösen visszaeső” kategóriába so­roltatott. A rendőrségi fogdában most arról mesél, hogy a 70-es évek közepén BM-dolgozó volt, s akkor került bizalmas kapcsola­tokba az emberekkel. Nos. mint kiderült, polgári al­kalmazottként valóban dol­gozott a BM-ben. Arról is szól a fáma, hogy hírszer­zőként foglalkoztatták őt rövid ideig. Milliós számla Az eddig megállapított anyagi kár több mint há­romnegyed millió forint. De minit Baár Pál főhad­nagy mondja, mire a nyo­mozás befejeződik, Mam­lecz Antal „számláján” valószínűleg több mint egy­millió forint is lesz. Ügyé­ben a nyomozást folytat­ják. G. J. Szolidaritásunkat fejez­zük ki fénylánccal a világ körül. A városi Vöröskereszt vezetősége Monor Keserűség A fiatalasszony a For­rás Áruház lépcsőjén ál­lít meg. Kesereg: egye­dül neveli a gyerekeit, messziről jár a vasútál­lomásra, hogy onnan in­gázzon budapesti mun­kahelyére. Nézzem meg a kezét — mutatja —, meglátszik rajta, hogy sokat dolgozik, nem kí­méli. öt ráadásul an­nak idején a gyermek- parralizis is kis híján le­gyűrte. Nyomait még mindig érzi, nehezen mozog. És most, most megint ellopták a kerék­párját, a többszörösen is lezárt, nélkülözhetet­len közlekedési eszkö­zét. Hát nincs segítség?! — kérdezi. Én meg nem tudok mit válaszolni. Elköszönünk. Az élet megy tovább. E tekin­tetben egyelőre — ugyanúgy. —ez Mamlecz nem mamiasz Rossz hír a hírszerzőnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom