Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

'HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS] A rendezés nehéz munka Iraki területeken létesítenek menedéktéhorckat a kardeknuk Az EK résit kíván venni a közel-keleti békeértekezleten Gorbacsov tokiéi útja csekély haladást eredményezett ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP A bagdadi rendszer, ame­lyet nem is olyan régen a világ negyedik katonai ha­talmának tartotta, és a térség eseményeinek alakí­tásában meghatározó sze­lepre pályázott, az öbölhá­borúban elszenvedett vere­sége után, szemmel látha­tóan csak arra törekszik, hogy biztosítsa túlélését. Ezért naprakész pontosság­gal teljesíti a szigorú fegy­verszüneti egyezmény elő­írásait, s határidőre juttat­ja el az ENSZ szerveihez mindazokat az információ­kat, amelyek nukleáris anyagainak és vegyifegy- ver-készleteinek elhelyezé­sére vonatkoznak, s kész­séggel szolgáltat tájékozta­tást arról is, hogy hol ta­lálhatók azok a 150 kilomé­ternél nagyobb hatótávolsá­gú föld—föld rakéták, ame­lyek megsemmisítését a fegyverszüneti egyezmény az ENSZ ellenőrzése melleit előírja számára. Mint Bag­dadban hangsúlyozták: a világszervezet megfigyelői szabadon mozoghatnak Irakban, s kívánságaikat készséggel teljesítik. Meny­nyire más ez a magatartás, mint amikor az öbölháború előtt Szaddam Husszein kormányzata azzal fenyege­tőzött, hogy az egész térsé­get, sőt az agressziója ellen felsorakozott országokat is csatatérré változtatja, ve­gyi fegyvereivel, illetve ter­rorcselekményei sorozatá­val! Szaddam Husszein még abba is beleegyezett, hogy az amerikai hadmérnökök Eszak-Irakban a török és iráni határ mentén helye­ket jelölnek ki a több mint másfél millió kurd mene­kült számára. Ezeket a menedékeket a bagdadi rendszer tiszteletben tartja, de a cél persze az, hogy a kurdok visszatérhessenek eredeti lakóhelyükre. Szad­dam Husszein amnesztiát ígért a visszatérőknek. Ed­dig a másfél millióból száz­ezren bíztak ebben az ígé­retben, és mentek vissza szülőföldjükre. A diktátor, akinek nemzetközi bíróság elé állítására háborús bűnei miatt mind több kezdemé­nyezés történik, az Egyesült Államokban és az Európai Közösség országaiban, most belső pozícióinak helyreál­lítása végett, készséges a szövetségesek iránt, ame­lyek katonai vereséget mér­tek csapataira. ÜJABB INGÁZÁSOK A szövetségesek úgy íté­lik meg, hogy ez a lélegzet­vételi szünet, amely Irak katonai fenyegetésének el­tűnését jelenti, alkalmat ad arra, hogy az egész térség­ben megteremtsék egy új biztonsági rendszer alap­jait, s megszüntessék a meglévő feszültségi góco­kat. Új elem, hogy ebben a munkában az Európai Kö­zösség a korábbinál megha­tározóbb szerepet kíván vállalni. A tizenkettek már részleges sikert értek el e törekvésükben a kurd me­2 Lívián nekültügyben. Washington ugyanis eleinte idegenke­déssel fogadta azt az EK- javaslatot, hogy létesítsenek védett övezetet Irak terü­letén az üldözötteknek. At­tól tartott ugyanis, hogy ez egy jövendő Kurdisztánnak lehet a magja. S mivel 14— 28 milliónyi kurd 18 száza­léka él csak Irakban, s 52 százalékuk Törökországban, 24 százalékuk Iránban, 5 százalékuk Szíriában és 1 százalékuk a Szovjetunió­ban található, új feszültségi góc keletkezhet — vélték —, amely destabilizálhatja az egész térséget. A menekül­tek drámai helyzete nyo­mán azonban az amerikai kormányzat kénytelen volt belátni, hogy az öbölhábo­rúban vele szövetséges európai államok elgondo­lását a védett zónáról meg kell valósítani. Az Európai Közösség, ha már csapatokkal vett részt az öbölháborúban, nem kí­ván kimaradni abból a re­gionális konferenciából sem, amelyet Baker ameri­kai külügyminiszter szer- vezget utazásaival. Annál kevésbé, mivel Szíria és Libanon még a második \ ilágháború után jó ideig francia befolyási terület volt, s Egyiptom, Irak, Jor­dánia, Jemen és a Szueztől keletre lévő számos vidé­ken Nagy-Britannia számot tartott arra, hogy beleszól­hasson az események ala­kulásába. Amikor tehát e héten Baker hat hét lefor­gása alatt immár harmad­szor a Közel-Keletre uta­zott, hogy előkészítsen egy regionális tanácskozást, az Európai Közösség felszólí­totta: érje el, hogy ezen a megbeszélésen képviseletet kaphasson. Az amerikai külügymi­niszterhez közel álló körök szerint Baker addig nem utazik vissza, míg a terve­zett konferencia eljárási ügyeit nem véglegesíti. Ez annyit jelent, hogy addig kíván ingázni Izrael és az arab országok között, amíg nem rögzítik a tanácskozás dátumát és részvevőit. Azt már Jeruzsálembe való megérkezése után sikerült elfogadtatnia Samirral, hogy az eljövendő regioná­lis konferencián Izrael és a környező arab országok, va­lamint a Szovjetunió és az Egyesült Államok mellett ott lesz az Európai Közös­ség delegációja is. Izraeli kormánykörökben azonban világossá tették, hogy az Európai Közösségnek csu­pán egyetlen szavazatot szánnak. A PALESZTIN KÉPVISELET Ez azonban csupán peri­ferikus probléma, s legfel­jebb az Európai Közösség számára presztízskérdés. A rendezés kulcskérdése az, hogy ki képviselje a meg­szállt területek palesztin la­kosságát, s 'hogy milyen el­jövendő alakulatban élje­nek ezeknek a vidékeknek a lakosai. Izrael elképzelése szerint Júdea és Szamária ősi zsidó tartományok, csak korlátozott autonómiát kap­hatnak Jeruzsálem fennha­tósága alatt. A bibliai geo­politikai terminusokban gondolkodók legfeljebb ad­dig mennek el, hogy az Iz­rael államon belüli palesz­tin önkormányzat a külügy, a hadügy és pénzügy kivé­telével kiterjedhet bizonyos helyi ügyekre. Baker második körútja felfedte, hogy a helyi pa­lesztin vezetők csak a Pa­lesztin Felszabadítási Szer­vezet részvételével képzelik el a regionális konferenciát, és teljes önrendelkezést akarnak, mint végered­ményt. Izrael viszont a he­lyi lakosság vezetőit egy Jordániával közös delegá­cióban kívánja látni, s csak ezzel a küldöttséggel kíván az arab államok mellett le­ülni a tárgyalóasztalhoz, s ki akarja zárni az ENSZ-t a tanácskozásból. Szíria vi­szont a világszervezet égi­széhez ragaszkodik, s az egyiptomi külügyminiszter legutóbbi nyilatkozata eh­hez hasonló volt, megtoldva azzal, hogy a PFSZ-t nem lehet kirekeszteni a rende­zésből. Baker számára rossz előjel, hogy Samir nem úgy gondolja, hogy a regionális konferenciát a nemzetközi átfogó tanácskozásnak kel­lene követnie. Szerinte, mi­után a helyi tárgyalás le­zajlik, azt kétoldalú megbe­szélések folytatják Izrael és arab szomszédai között, s ezek véglegesítik a rende­zést. A SZIGETEK ÜGYE Ami a Szovjetuniót illeti, befolyásolási szerepe a kö­zel-keleti rendezésben meg­lehetősen elhalványult. Moszkva pillanatnyilag kénytelen beérni azzal, hogy jelenlétét nem vonják kétségbe sem egy regioná­lis, sem pedig egy esetleges átfogó, az ENSZ égisze alatt megtartandó nemzetközi ér­tekezleten. Gorbacsov ezt az alkudozási időszakot, amelyben az ingázó Baker játssza a főszerepet, arra igyekezett kihasználni, hogy Japánnal rendezze a Szov­jetunió viszonyát. Ezt a célt szolgálta a szovjet elnök tokiói látogatása. Gorbacsov, amikor belső helyzete meggyengült, több ízben folyamodott ahhoz a taktikához, hogy külpoliti­kai sikerekkel erősítette meg pozícióit. Moszkvából a Gorbacsov-látogatás előtt olyan hangok hallatszottak, hogy a „területet beruházá­sokért” elv alapján zajlik le a szovjet elnök tokiói uta­zása. Eszerint a Szovjetunió hajlandó lenne visszaadni Japánnak azt a négy szige­tet, amelyet a második vi­lágháború során foglalt el, és változtatott a szovjet Távol-Kelet szerves részé­vé. Cserébe viszont Tokió megnyitja az utat a hatal­mas befektetésekhez a szov­jet gazdaságba, s bőségesen bánik a hitelnyújtással. A maratonivá vált tokiói tárgyalások azonban csak csekély eredményt hoztak. Gorbacsov még az 1956-os szovjet ígéretet sem volt hajlandó megerősíteni a két kisebb sziget visszaadásá­ról, s csupán a tárgyalások kapuja maradt nyitva a „területi vita” előtt. Ezt szovjet részről úgy értékel­ték, hogy magában rejti az áttörés lehetőségét. De egy­előre elmaradnak a japán hitelnyújtások, s Gorbacsov amúgy is szűk belső moz­gástere, amely megakadá­lyozta, hogy Tokióban lát­ványos haladást érjen el, ezután sem bővül. Árkus István ANTALL JÓZSEF Á TIRA TA A javaslat kiállta az alkotmányossági próbát László Balázs a tegnapi kormányszóvivői sajtótájé­koztatón azt közölte az új­ságírókkal, hogy az SZDSZ- nek a kárpótlási törvényhez kapcsolódó beadványáról hozott alkotmánybírósági döntést a kormány tudomá­sul vette. Antall József mi­niszterelnök pénteken át­iratot intézett Szabad Györgyhöz, az Országgyű­lés elnökéhez, hogy a dön­tés nyomán a Parlament a jövő héten folytassa a kár­pótlási törvénytervezet megvitatását. Kiss Gyula munkaügyi miniszter, a Független Kisgazdapárt al- elnöke szerint immár nincs akadálya annak, hogy az Országgyűlés a lehető leg­rövidebb időn belül hatá­rozatot hozzon e kérdésben. A tájékoztatón kifejtette: az Alkotmánybíróság dön­tésével nyilvánvalóvá vált, hogy azok az alapelvek, amelyeken a törvényterve­zet nyugszik, megfelelnek a magyar alkotmányosságnak. A megszületendő törvény elősegíti azt a belpolitikai stabilitást, amely nélkülöz­hetetlen a tulajdonviszo­nyok átalakításához. Bog­dán Tibor igazságügyi ál­lamtitkár az alkotmánybí­rósági határozat „kulcs­gondolatának” nevezte, hogy „a testület nem ta­nácsadója az Országgyűlés-, nek, hanem bírája a parla­menti törvényalkotó munka eredményének”. Az állam­titkár szerint a tervezet az alkotmányossági próbát ki­állta, igaz, ez nem jelenti azt, hogy bizonyos részlet­kérdésekben nem lehetné­nek alkotmányossági viták. Kiss Gyula egy kérdésre válaszolva elmondta: meg­kezdődtek az előkészületek a megyei kárrendezési hi­vatalok felállítására, már gondolkodnak a kárpótlási jegyek grafikai tervein, s hozzáláttak a végrehajtás­hoz szükséges pénzeszközök elkülönítéséhez. A minisz­ter szerint az egyéb feltéte­lek, a többi között a pénz­ügyi hitelrendszer miatt még évekig eltart, amíg le­tisztulnak a tulajdoni viszo­nyok. A szóvivő elmondta azt is, hogy a kormány, miután az Alkotmánybíróság alkot­mányellenesnek nyilvání­totta a személyi szám hasz-; 'nálatának megkövetelését, felkérte a minisztériumokat és az országos hatáskörű szerveket: haladéktalanul mérjék fel, milyen változta-1 fásokra van szükség nyil­vántartásaikban. A Belügy­minisztérium vezetésével — a javaslatok feldolgozására, a kormányzati előterjesztés kimunkálására — ad hoc bizottság jön létre. A fegyverekről nem eseft szó Magyar-horvát kormányfői találkozó Antall József kormányfő és Franjo Tudjman, Hor­vátország magyarországi látogatáson tartózkodó köz- társasági elnöke délelőtt plenáris tárgyalást tartott a Parlamentben. Az igen szívélyes, baráti légkörű beszélgetésen An­tall József elégedetten nyugtázta, hogy a Horvát­országban élő, mintegy 25 ezer lelket számláló magyar kisebbség számára bizto­sítják kisebbségi jogaikat. Ennek viszonzásaként is PohaÉövics mégsem szabálytalankodott? A Független Kisgazda- párt elnöksége pénteki ülésén meghallgatta Po- hankovics István ipari mi­nisztériumi államtitkárt, a volt pártigazgatót. Erre azután került sor, hogy Oláh Sándor főtitkár az ülés napirendje előtt a volt pártvezető párttagsá­gának felfüggesztését java­solta, mivel ellene az utób­bi időben több — eddig meg nem erősített — vád hangzott el, miszerint en­gedélyezte 10 millió fo­rint átutalását a pártkasz- szából egy szakszövetke­zetnek, amelynek ő is tag­ja. Pohanfcov.ics ügyéit az Országos Ellenőrző Bizott­ság is vizsgálja, amely szombaton hozza nyilvá­nosságra e vizsgálatok eredményeit. Oláh Sándor az elnöksé­gi ülés utáni rögtönzött sajtótájékoztatón kijelen­tette: „nagy valószínűség­gel az vélelmezhető, hogy Pohankovics pénzügyi sza­bálytalanságot nem köve­tett el. Az is egyértelmű, hogy személy32 érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a párt pénzét támogatásként a szakszövetkezetnek át­utalják.” Az elnökség ugyaniakkor intézkedett, hogy megfelelő jegyzőköny­vek hiányában meghallgas­sák azokat a volt elnök­ségi tagokat, akik e döntés­ben szerepet vállaltak. Ezektől a személyektől a párt főügyésze írásos nyi­latkozatot szerez be. A párt csütörtöki sajtó­tájékoztatóján Ómolnár Miklós szóvivő felvetette Györgyi Árpád, az Ellen­őrző Bizottság elnöke fedd­hetetlenségének kérdését. Györgyi Árpád pénteken a sajtóban cáfolta, hogy bár­milyen fegyelmi ügy miatt szüneteltette volna néhány évvel ezelőtt ügyvédi te­vékenységét. Az elnökség pénteken elhatározta, hogy erre az ügyre a következő ülésen visszatér, de a nagy választmány előtt nem hoz határozatot, mert el akarja kerülni azt a látszatot, hogy a testületet nagyválasztmány előtt bár­ki hangulatkeltéssel vádol­hassa. Magyarország biztosítja, hogy a korábbi egységes délszláv szervezet helyett most a szerbek, horvátok, szlovének külön szövetsé­gekben tevékenykedhesse­nek. Ami az államközi kap­csolatokat, párbeszédeket illeti, a magyar kormány­nak a jugoszláv szövetségi kormány a partnere — szö­gezte le Antall József. Ugyanakkor Magyarország érdekelt a különlegesen jó kapcsolatok fenntartásában közvetlen szomszédaival, Horvátországgal és Szer­biával. Ezt jelzi például a zágrábi főkonzulátus lét­rehozása. E gondolathoz kapcsolódva Tudjman el­nök úgy vélekedett: a kap­csolatok fejlesztését jól szolgálná egy budapesti horvát kulturális-gazdasági képviselet felállítása. A Tudjman elnök által java­solt intézmény egyfajta horvát érdekképviseletként funkcionálna a magyar fő­városban. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a magyar kormányfő és a horvát el­nök megbeszélésén nem ke­rült szóba a közelmúltban heves bírálatokat kiváltott horvátországi magyar fegy­verszállítás ügye. Csak 46 ezer aláírás elfogadható A EakäsiiiteSkamatol eletess elten A lakáshitelkamatok emelésének visszavonását szorgalmazó népi kezdemé­nyezés utolsó állomásához érkezett, a döntés az Or­szággyűlés kezében van. Az Országos Választási Bizott­ság jelentésében — az Álla­mi Népesség-nyilvántartó Hivatal aláírásokat hitelesí­tő vizsgálata alapján — csupán a tényeket közli. A törvény betűjét tekintve pedig a tény az, hogy több mint 60 ezer vizsgált alá­írásból mindössze 2510 adat hiteles. A további 43 652 csak elfogadható. A többit nem minősítették. Papp István, az Ország- gyűlés elnöki titkárságának vezetője az MTI munkatár­sának elmondta: az OVB jelentésének ismeretében a Parlament dönti el, hogy elfogadja-e hitelesnek az aláírásokat, adott esetben az „elfogadhatókat” is. Megítélése szerint azonban az már politikai kérdés, hogy több tízezer aláírást figyelmen kívül hagy-e a plénum pusztán formai hi­bák miatt, avagy sem. A népszavazásról és népi kez­deményezésről szóló tör­vény értelmében egyébként 50 ezer hiteles aláírás szük­séges ahhoz — népi kezde­ményezés esetében —, hogy az Országgyűlés kötelezően napirendjére tűzze a kér­dést. Ennél kevesebb, de tízezernél több hiteles alá­írás esetén csupán mérle­geli. hogy napirendre-tűzi-e a témát. A Parlament a nanirendre tűzésről vita nélkül határoz. Ha úgy dönt, hogy tárgyalja az ügyet, akkor az illetékes szakbizottságokra — ez esetben a költségvetési és az alkotmányügyi bizottságra — hárul majd a feladat, az állásfoglalás-javaslat elké­szítése a plénum számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom