Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-18 / 90. szám

SZÁJTATVA TILTOTT Jól teszi a törvény, hogy tiltja az üzleti tevékenysé­get a pártok számára. Mi is lenne akkor, ha csalafinta üzletelésbe kezdenének a komoly párturak és -höl­gyek?! Ki tudna annak a végére járni, mi a szabályos és mi a szabálytalan az adok-veszekben, s mi ben­ne a párt, mi az üzlet... ? Tiltott tehát minden üzleti akció, azaz eszem ágába sem jut meghökkenni a pa­naszon, amit hallok. Az történt ugyanis, hogy a bir­tokon belül levő pártszer­vezet kölcsönadta a nagy­termét egy másik politikai szervezetnek. A némi jóin­dulattal nagyteremnek ne­vezhető helyiség használa­táért szerény díjazást kért. A panasz oka: ugyan ta­pintatosan, de figyelmez­tették őket, tiltott tevé­kenységet űznek! Lett bi­zony riadalom, ijedelem, hiszen ki kívánna áristom- ba kerülni pártember-üzlet- ember elegyeként?! Hama­rosan került jogász is, aki segített eligazodni a regulák között, s akkor . .. akkor szájtátva azt hallhatom, hogy bizalmasan megsúgta a jogász, a tiltott ugyan tiltott, de ha úgy akarják, ne sokat törődjenek azzal. Valóban nem szabad üz­letelnie egyetlen pártnak, pártszervezetnek sem, csak­hogy a papír, papír. Még akkor is, ha párttörvény­nek hívják. Ha ugyanis a tiltott dolgot elkövetik, az­az a papíron tilosat a gya­korlatban áthágják, ak­kor . . . akkor egy ejnye- bejnyén kívül más bajuk nem lehet. Ez az ejnye-bej- nye a „legsúlyosabb” bün­tetés, mert más szankció nincsen sem a törvényben, sem más jogszabályban . . . Ezzel persze nem azt állí­tom, hogy nosza, bármelyik párt is vágjon neki bátran az üzletelésnek, ám talán mégsem ártana a törvényi lyukat befoltozni. MQTTÖ Elosztották a foglalkoztatási alapot Segít, de csak keveseken A munkanélküliek szá­ma ország- és megyeszerbe szinte napról napra emel­kedik. A gazdasági helyzet ismeretében egyes térsé­gekben és szakmákban mind nehezebb lesz az el­helyezkedés. Ezért is fon­tos, hogy a munka nélküli maradók állami segítséget kapjanak helyzetük javítá­sára. Az április elején meg­alakult megyei munkaügyi tanács múlt hét végi ülé­sén döntött a foglalkozta­tási alap helyi elosztásáról.. Peráth Béla, a Foglalkoz­tatási Központ igazgatója elmondta, hogy egyelőre nem az egész évi, csupán a második negyedévre jutó pénz — 49,3 millió forint — elosztását vitatták meg, mivel év közben a megyei alap összege is változhat. Mint megtudtuk, hosszas és alapos vita után úgy ha­tároztak a jelenlévők, hogy az átképzéseket, a koren­gedményes nyugdíjaztatást, a közhasznú munkát és a részmunkaidős foglalkoz­tatást támogatják kiemel­ten. A Foglalkoztatási Köz­pont áKail szervezett tanfo­lyamokra a teljes összeg harminc százaléka, mint­egy 14,8 millió forint jut. Ezeket elsősorban a vár­ható munkáltatói igény alapján szervezik, s a kö­zeljövőben épitőipari-femn- tartó, Jtextil- és ruházati, valamint komplex gépjár­mű-ügyintézői szakmák­ban indítanak tanfolya­mokat. Ezenkívül a már hagyományosnak tekinthe­tő képzés — bolti eladó, számítógépes ügyintéző, szociális asszisztens, gaz­daképző — sem szünetel. A felmérések szerint a megye 32 településén mint­egy 230-an végeznek úgy­nevezett nonprofit jelle­gű közhasznú munkát: te­rület- és parkrendezést, szociális gondozást, gyer­mekfelügyeleti ellátást. A most megszavazott 8,4 mil­lió lehetővé teheti, hogy a közhasznú munkát végzők létszámát 370-ne emeljék. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy néhány válla­lat, például a váci Forte, a Csepel Autógyár, a Pemü zsámbéki gyára, a Gödöllői Gépgyár szorult gazdasá­gi helyzetében egyes dol­gozóit hosszabb-rövidebb ideig — amíg az átmeneti zavarok meg nem szűn­nék — részmunkaidőben foglalkoztatja. Ennek a támogatására 4 millió fo­rintot különítettek eh A munkahelyteremtő be­ruházások segítésére öt­millió forint jut. Az igaz­gató elmondta, hogy a munkaügyi tanács e témá­ban hamarosan pályázatot ír ki. Azok a közép- és kisvállalkozóik számíthat­nak sikerre, akik saját maguk is rendelkeznek tő­kével, s olyan alkalmazot­takat tudnak foglalkoztat­ni, akik állás nélküli ma­radtak. H. É. Kós Károly-díj budakesziknek Hagyományokból élő formák Építésztörténészek kimu­tatták, miként szolgáltak mintaként a helybeliek szá­mára az ócsai templom ró­mai kori oszlopfői. Ugyan­csak egy adott kor divatja jellemzi a dabasi vagy a gombai kúriákat. Számos szép példát találunk még Pest megyében is arra, mi­ként maradtak élők a ha­gyomány által szentesített formák. Sajnos azonban java ré­szüket elpusztították a tör­ténelem viharai, s amit meghagytak, azok közül sok régi építészeti érték a sza­nálásoknál követett buldó­zergyakorlatnak esett áldo­zatul. Durva kézzel nyúl­tak városközpontokhoz, nem védték a falvak arcu­latát A helyhez kötődés Ismét várják az önkéntes rendőröket Az országos rendőr-főka­pitány levélben javasolta a megyei főkapitányoknak, hogy intézkedjenek a terü­letükön korábban szolgált önkéntes rendőri állomány aktivizálására. Suha György rendőrségi szóvivő elmondta: a hazánk­ban kialakult bűnügyi, köz- biztonsági helyzet megköve­teli a rendőrségtől, hogy valamennyi, a lakosság ré­széről megnyilvánuló támo­gatás iránt fogadókészsé­get tanúsítson. Mivel az önkéntes rendőri szolgálat működését szabályozó ren­deletek jelenleg is hatályo­sak, így a vonatkozó jog­szabályok rendelkezéseit indokolt alkalmazni. Az önkéntes rendőrök járan­dóságainak (ruhakoptatási hozzájárulás, szolgálati évek után járó elismerés) felfüggesztésére tavaly jú­lius _l-jei hatállyal Horváth Balázs akkori belügymi­niszter döntése alapján ke­rült sor. Korábban 31.'’ ezren segí­tették a testület munkáját, s évente több ezer bűnözőt fogtak el. Az önkéntes rendőröknek többek között igazoltatási joguk van. Ha jön a végrehajtó, minden a másé Milliomos vagyontalanok Emlékszem, gyerekkoromban, a tőlünk nem messze la­kó fehér hajú, mindig csupa liszt pék bácsi a végrehaj­tókkal ijesztgetett. Azt mondogatta a körülötte ugráló gyerekeknek; jók legyelek, hogy apátok tudjon dolgoz­ni, mert ha nem dolgozik, jön a végrehajtó és elviszi még az ágyatokat is. Féltünk a végrehajtóktól, bár azt sem tudtuk, mi az, ki az. Abban az időben talán az idő­sebbek is tartottak tőlük. Végrehajtók már száza­dakkal ezelőtt voltaik és vannak ma is. Külön a fővá­rosnak és külön a megyék­nek. Hogy mit csinálnak ma, van-e elég munkájuk és hogyan oldják meg nem mindennapi feladatukat, arra kerestük a választ a Pest Megyei Bíróság vég­rehajtóirodájában. Beszél­getőpartnerünk dr. Heller Gábor vezető végreható. aki bírói diplomával vállalta a feladatot. — Munkánk az van bő­ven, s úgy látom az elkö­vetkezendő időszakban még több is lesz, hiszen az utóbbi időben a végrehajtások száma megduplázódott. En­nek oka az infláció és a fi­zetésképtelenség. A mi dol­gozóink a jogerős bírói vég­zések alapján hajtják be a Vörös Árpádné, már szin­tén megkapta a felmondó- levelét. Minek jár be? Feszültséggel terhes ké­szülődés, majd fárasztó közgyűlés után nem sze­rencsés azonnal kérdezős­ködni. Csak időpont után érdeklődtünk, mikor fogad­hatna az igazgatónő, hogy megkérdezzük: mi a véle­ménye a Gaján Vilmos ál­tal mondottakról, mi válto­zott a közgyűlés után? — Most nem történt több, mint hogy megegyeztünk az egyesülésről szóló szerződés alapelveiben. Ezt azonban csak akkor lehet részletesen kidolgozni, ha mindkét rt­‘ nek elkészül a záró-, majd a közös nyitómérlege. Ez még húsz-huszonöt napot vesz igénybe. Aztán kell még tartani egy másik köz­gyűlést. Tehát az egyesülés még csak elméletileg tör­tént meg. — Szerettük volna meg­kérdezni, hogy megma­rad-e a tmk-műhely, vagy alapíthatnak-e az emberek kft.-t helyette? — A kft. meglesz. Ez biz­tos. Lehet, hogy már május 1-jére. A dolgozók ebben részt akarnak venni, s ugyanakkor tulajdonostár­sak is szeretnének lenni. Ennek most vizsgáljuk a feltételeit. — Ki képviselte őket a közgyűlésen? t— Az egyesülést előkészí­tő vizsgálatokban, egyezte­tésekben része volt a sze­mélyzeti vezetőnek, a mun­kaügyi osztály vezetőjének, továbbá Ferencz Lászlónét kértük fel, hogy egyeztes­sen a dolgozókkal, sjgy ők jelölték maguk közül a két üzemrész képviselőjét. — ők vagy Ferenczné — mint megbízott szakszerve­zeti titkár, a munkaügyi osztály dolgozója — ott voltak a közgyűlésen is? — Nem, ott nem voltak jelen. — Most Gaján Vilmosról akar írni vagy a közgyűlés­ről? — hangzik el a kér­dés, amikor a felmondás körülményei felől érdeklő­döm. — Is, is, mert összefügg. — Gaján Vilmost nem tiltották ki a gyárból. No de, ha április 25-ével fel­mentettük a munkavégzés alól, akkor minek jár be? Találja meg máshol azt a fórumot, ahol a dolgozók­kal beszélhet. — Nem törvénytelen a felmondás — érvel a gyár ★ vezetője. — A cégbejegyzést mi nem láttuk, nem tudjuk, ki a felettese. Másokat sem azért küldünk el, mert a ta­nács tagjai voltak. Honnan is tudhatnánk ezt? Nincs szakszervezet Gaján Vilmos informá­ciójától eltér a munkakör­ről mondott vélemény. Eszerint a szállítási vezető egy évig beteg volt, s ez­alatt másra kellett bízni az ügyeit. Visszatérése után a feladatot kettéosztották. Ám a társ, Végh Ferenc, szintén meg fogja kapni a felmondását; az ő munka­köre is megszűnik. Külön­ben tárgyalnak majd Ga­ján úrral. Az ügyet egyéb­ként a Pest Megyei Munka­ügyi Bíróságnak adták át. Végül is negyvennyolcán kapják vagy kapták kézbe a munkakönyvét. Az átala­kulás miatt sokkal többen szoronganak, de az igazga­tónő szerint erre nincs okuk. Mindenki tudja, mi lesz a dolga. Minimum két hét felmondás jár, s min­denkinek lesz ideje elhe­lyezkedni. A Textilipari nolgozók Szakszervezetétől szerettük vol­na megtudni, mi a véleményük arről, hogy Budakalá- szon jelenleg nincs munkásképviselet. Az erre illetékes értekezett. Előreláthatólag a hét végén beszélhetünk vele. Kovács X. István tartozásokat azoktól, akik a végzésnek maguktól nem tesznek eleget. Évente 300 millió forint értékben érvé­nyesítünk követelést — mondta Heller doktor. Q Az egymillió kétszáz­ezer lelket számláló megyé­ben hány végrehajtó dolgo­zik? — Most tizenketten lát­ják el ezeket a feladatokat. O Hogyan kerülnek erre a pályára, mik a feltéte­lek? — Általában hirdetés út­ján keresünk embereket. Érettségizett, erkölcsileg feddhetetlen személyek kö­zül válogatunk. Van próba­idő és elengedhetetlen, hogy az illető határozott fellépésű, kiváló modorú, tárgyalóképes legyen. • Hány ügyben járnak el évente? — Egy-egy végrehajtó ál­talában havonta 100 ügyet intéz, de sokszor előfordul, hogy 250 végrehajtási kére­lem is van nála. Nem köny- nyű a koordinálás, általá­ban összegyűjtjük az egy településre vonatkozó ese­teket és akkor szállunk ki. $ Kik mulasztják el a fi­zetési kötelezettséget? Ma­gánszemélyek vagy vállala­tok gazdálkodó szerveze­tek-e a gyakoribb ügyfe­lek? — A területek és a sze­mélyek is jól behatárolha- tóak. Sokan a részletre vá­sárolt könyveket, bútoro­kat, vagy az OTP-tartozást nem fizetik. El kell járni válások utáni hercehurcák­nál és magánszemélyeknek való tartozások esetén is. A vállalatokkal, gazdálkodó szervezetekkel szemben csak akkor, ha a bank­számlájukról már semmi nem emelhető le. Tehát a többség magánszemély. 0 Mit lát a legnagyobb gondnak jelenleg a vezető végrehajtó? — Igazán nagy gond sze­rencsére nincsen, de a bére rendezetlen az itt dolgo­zóknak. A törvények nem olyanok, hogy érdekeltté te­gyék a végrehajtást. A má­sik probléma az adósok vi­selkedése. Sokszor zsidóz­nak, kommunistáznak és úgy vélik, a rendszervál­tással megszűnt a végre­hajtás. Hatékonyabban kel­lene dolgoznunk, hiszen óriási összegekről van szó, de gyengék a törvények, sok a kibúvó. Megtudtuk még, hogy a végrehajtási ügyeknek csaknem ötven százaléka eredménytelen. Sokszor nincs miből behajtani, van­nak családok, ahol semmit nem lehet lefoglalni. Az emberek nem egyszer még a végrehajtóval is szembe- szállnak. Ä tapasztalat sze­rint többnyire a hirtelen meggazdagodott vállalko­zói réteg az, aki mindent megenged magának. Nem ritka, hogy az adósok pe­reskednek, mert ezzel tud­ják húzni az időt, s a kése­delmi kamat minden egyéb kamatnál jóval alacso­nyabb. A megyei végrehajtóknál 25 éve dolgozó Rang Lász­ló most helyettes vezető. A megye kiváló ismerője így látja a helyzetet. — Sajnos, vannak rafi­náltak is. Mit tehet a vég­rehajtó egy milliomossal, akinek a palotája más név­re telekkönyvezett. Az autó­ja a gyereké vagy az anyósé és számtalan szer­ződése van a bútorjairól, egyéb tárgyairól, hogy ki­től kapta kölcsön. Vannak behajthatatlan összegek és nem csak a periférián. ® ön mint gyakorló vég­rehajtó mit lát a legnehe­zebb feladatnak? A válás utáni osztoz­kodásokat, és amit nem le­het megszokni, s azt hi­szem mindenkit megvisel, a gyermekelhelyezési végre­hajtás. Ezt a feladatot a gyámhatóságok testálták át, de szerintem nem a bírósá­gi végrehajtók, hanem a szakemberek feladata len­ne. 0 Támadták-e meg önt munka közben, gyakori-e a fenyegetőzés? — Bajom nem esett, itt vagyok, bár fenyegettek vadászkéssel és vasvillával is. Ismerni kell az embere­ket, olykor még a cigány­vajdát is, mert nem köny- nyű ez a munka és nem ve­szélytelen, de ennyi idő után sok tapasztalat birto­kában lehet dolgozni — mondta Rang László. A végrehajtók egyébként köztisztviselők, valamennyi- fink érdekében dolgoznak. Rossznak tartják, hogy a jog tág teret enged az adósnak, s olykor náluk csapódik le, hogy egy-egy személy nyolc-tíz helyről — ismerőstől, ro­kontól — százezreket vett fel, holott tudta, nem fogja megadni a pénzt, s ezek többnyire behajthatatlan adós­ságok, s nem mindig bűnügyek. •—árvái— számára lényeges építészeti örökségek java részét el­veszítettük. Magyarorszá­gon néhány korszakot csak egy-egy épület jelez. Szak­emberek úgy tartják, hogy a főváros csak térdig ér, annyiszor lerombolták. Mindezek által a kisebb- nagyobb közösségek nem­csak a kulturális hagyo­mányokban, az architektú­rában lettek szegényebbek, hanem tudatukban is. Ugyanakkor a műemlékek fogalmát jogi formulává fo­kozták le. Múltunk emlékeinek az az utóbbi négy évtizedben véghezvitt rombolása máig nyugtalanítja lelkiismere­tünket. Védelmezői szinte kilátástalanul küszködtek, hogy mentsék, ami még megmaradt. Ma már elkép­zelhetetlen, hogy a politika beavatkozzon az építészet­be, a műemlékek megóvá­sába. Sikerült elérni azt is, hogy sorsuk csak a telepü­lésfejlesztéssel összhangban képzelhető el. Világossá vált, hogy a műemlék- és városvédelem egy és oszt­hatatlan. Ellene hat viszont mind­ennek, hogy két-három ge­neráció nem tanulta meg az építészeti és a környezeti kultúrát meghatározó em­lékek megóvását. A társa­dalmi szemléletváltáshoz te­hát még nagyon sok szelle­mi-anyagi erőfeszítés szük­séges. Éppen ezért meg kell becsülni minden olyan kezdeményezést, amely ezt szolgálja. Pest megyében elsőként talán Gödöllőn in­dult el az a mozgalom, amely megakadályozta a Grassalkovich-kastély vég­ső leromlását, és sorsát az elmúlt évtizedben országos üggyé változtatta. A város­nak köszönhető, hogy az Állami Tervhizottság a ki­emelten védendő kastélyok közé sorolta, s ma már — keresves-nehéz áldozatok árán — imitt-amott meg­csillan régi szépsége. Mindazok, akik hasonló feladatok megoldásán fára­doznak, megérdemlik, hogy égy napot számukra s a műemlékek számára is fenntartsunk ünnepeink között. Hazánkban immár hét éve hagyomány, hogy április 18-án megemléke­zünk építészeti örökségünk­ről. Az Országos Műemlé­ki Felügyelőség és az ICO- MOS — Műemlékek és Történeti Együttesek Nem­zetközi Tanácsa — Magyar Nemzeti Bizottsága köz­ponti ünnepséget rendez. A műemléki világnap al­kalmából ma a Magyar Tu­dományos Akadémia Zene- tudományi Intézetének Ko- dály-termében kerül sor erre az eseményre. Fővéd­nöke Göncz Árpád köztár­sasági elnök. Délelőtt 10 órakor Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és terü­letfejlesztési miniszter át­adja a Kós Károly-díjakat. A kitüntetettek között az idén is találhatunk Pest megyei közösséget: a Buda­keszi Szépítő Egyesületet. Tagjai sorából jó néhányan — így Jávorka József, Ke­resztes Dóra, Lukácsy Győ­ző, Pálfay Krisztina és Herein Gyula elnök — dr. Siklósi Gyula vezetésével a település temetőinek törté­neti értékeit kutatták fel. Ügyszintén a védendő épü­leteket. Mindezt szakszerű, figyelemfelkeltő dokumen­tumban rögzítették. Emel­lett konzerváltak két kőke­resztet és az Ecce Homo- szobrot, s rendbe tették ezek környezetét. Vennes Aranka

Next

/
Oldalképek
Tartalom