Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-02 / 76. szám
ő MONDTA Öt kommunista Immár „az 56-os forradalom kiemelkedő személyisége” lett Pongrátz Gergely. A Corvin- köz parancsnoka a Világ (91/13.) számára adott interjút, alaposan le szedve a keresztvizet sokakról. Egyébként is le sújtó a véleménye jelenünkről, mert „nincs becsületes pozícióban egyetlen szabadságkor cos sem”. Jó lenne ugyan tudni, ki mit ért „becsületes pozíció" alatt (jól fizetőt, magas rangot kínálót?), ám ennél is érdekesebb az ok. Az ok nem más, mint az, hogy a kommunisták (tavaly márciusban) „el akarták lopni” a választásokat, s bár P. G. hazajött Amerikából megakadályozandó ezt, a kommunisták ügyesebbek voltak, mert „el is lopták” a választásokat, azaz „végül is ők maradtak hatalmon”. Megtudhattunk persze mást is P. G., a „kiemelkedő személyiség” jóvoltából, például azt, hogy Nagy Imre és társai temetésére azért nem repült át az óceánon, mert „öt kommunista temetésére miért jöjjek haza? Nélkülem is el tudják temetni őket.” Megtörtént. P. G. nélkül is, mások nélkül is. Csakhogy: ha ez az „öt kommunista” (meg több más kommunista) az életét adta 56 eszméiért, akkor hogyan is van az, ki mit, milyen rendszert akart ebben az országban? Ha P. G. száján az „öt kommunista” már csak öt kommunista, akkor érdeklődéssel várhatjuk, mikor lesz ebből az ötből is a történelmünkből kitakarítható, kitakarítandó, meg- tűrhetetlen személy...?! KLIENS I Kleinrönnaui vendég Tökölön Önkor many z atóra a polgármestertől Illusztris vendég látogatott a múlt héten Tökölre, Peter Kurt Würzbach, a németországbeli Kleinrön- nau polgármesterének személyében, aki a Bundestagban 21 éve képviselő, s a CDU — az ottani Kereszténydemokrata Párt — frakcióvezetője. Hoffmann Pál, a település polgármestere elmondta, hogy egy nyári cseretáborozás akalmával jsmerke- dett meg a Hamburg melletti kisváros vezetőjével. Ezt követően még tavaly augusztusban Würzbach úr elküldte egy nyugdíjas polgármester-kollégáját Magyarországra, hogy adja át tapasztalatait a tököliek- nek, miként célszerű egy települést irányítani, s ott megszervezni az önkormányzati munkát. Mostani látogatásakor Peter Kurt Würzbach a magyar Külügy-, illetve a Honvédelmi Minisztériumban tárgyalt, s eközben szakított arra időt, hogy egy egész napot Tökölön töltsön. Tájékozódott a település helyzetéről, terveikről, majd a helyi általános iskolában — ahol németoktatás is van — meghallgatott két órát. Ellátogatott a Pest Vidéki Gépgyárba is, mivel a vendéglátók szerették volna felhívni a nyugati vállalkozók figyelmét arra, milyen lehetőségeik lennének a tököli repülőtér hasznosítására. Mint Hoffmann Pál közölte, úgy tűnik, az együttműködés továbbra is gyümölcsöző lesz. Júniusban egy német sportcsapat érkezik Magyarországra, s az egy hét alatt a Balatonon kívül hozzájuk is ellátogatnak. Tököl képviselő-testületének nyolc tagját pedig augusztusban fogadják két hétre egy németországi munkalátogatásra. Harminc 10-11 éves kisdiák nyelv- tanulását segítendő, a gyerekeket egyhetes németországi táborozáson látják vendégül, a tökölieknek csak az útiköltséget kell fedezniük. A kapcsolatokat gazdasági téren ugyancsak sikerülhet szorosabbra fűzni. Szó van arról, hogy a Kleider Bauer cég Tökölön is nyitna egy üzletet, igaz, ez még nem tekinthető biztosnak, mert a német polgármester tetszését nem nyerte el a bemutatott üzlethelyiség. Ezért előfordulhat, hogy végül egy másik, szomszédos település jár majd jól, s ott lesz a ruházati bolt. A németek a jelek szerint a repülőtér épületeinek hasznosításában szintén készek az együttműködésre, s a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetének is ígértek egy kis gépkocsit, valamint élelmet és ruhát. H. É. Emlékezés a tavaszi hadjáratra Lóháton a honvédek útján Még győzelmeket hozott 1849 tavasza a magyar forradalom és szabadságharc számára. Görgei tábornok úgy érezte, hogy a világ legbátrabb seregei között fogják emlegetni a huszárokat, akik haditetteiikkel méltók őseikhez. Az első csata emlékére április 3-án Jászjákóhál- máról indul az a történelmi lovastúra, amelyet a Történelmi Lovas Egyesület és a Széchenyi Társaság szervezett — az Országos Takarékpénztár Pest Megyei Igazgatósága és a Magyar Hitelbank Rt. jászberényi igazgatóságának segítségével. A menet még aznap továbbhalad Jászberény felé, majd április 4-én érkezik Tápióbicskére. A következő állomás Nagykáta, ahol április 5-én délután 5 órakor kezdődnek az ünnepi rendezvények. Erről meditálunk, erről beszélgetünk mise után az elítéltekkel, közülük jó né- hányan visszaesők, nem először és nem utoljára vannak börtönben. Ártatlanságát egyik sem hangoztatja, az elkövetett bűnöket vállalják. Ám azt is hozzáteszik, a bűnökért sok esetben a társadalom is felelős, mert nem ad esélyt az újrakezdéshez. — 1964-ben kerültem először rács mögé — mondja az egyik. — Pitiáner ügy volt, keveset kaptam. Az igazi büntetés, a nagy pofon azután jött, miikor szabadultam. Hetekig kószáltam munka nélkül, nem akartak sehol sem felvenni. Végül „hatalmi szóra", felvettek, de sok örömöm nem volt benne. Ügy bántak velem, mint egy kutyával. Emlékszem, a november 7-i ünnepségen nem vehettem részt, azt mondták, nem vagyok méltó rá. Aztán levontak 300 forintot a béremből, mert nem mentem be egy kommunista műszakra. Ünnepelni nem voltam jó, az ingyenmunkát elvárták. Bepörögtem, beszálltam egy újabb balhéba és megint börtönbe kerültem. — Két éve vagyok idebent — így egy másik rab —, két év alatt 4000 forintot írtak a javamra. Mire kijutok, lesz 6—8000 forintom. De mit kezdek majd vele? Senkim nincs. Se szülő, se testvér, se barát. A'z élettársam is rég megpattant, a lakás az övé volt. Egy albérlet minimum hatezer. És munkára sincs sok kilátás. A megoldás? Felélem a pénzemet, aztán az éhség rávisz: valakit kizsebelek vagy leütök. Az ember, ha éhes, semmivel sem különb az állatnál. Ezt csak az nem hajlandó elismerni, akinek még soha nem kor- gott igazán a gyomra. Jó arcú, intelligens fiatalember, kirí a többi közül: — A társadalom nemcsak azért zárt be bennünket, hogy megbüntessen, de azért is, hogy megneveljen. Elvárnák, hogy egy gondolkodásában és szándékaiban merőben megváltozott ember távozzon a börtönből, ön szerint mennyit vállal magára a társadalom a krisztusi tanításból?! A szerétéiből, a megbocsátásból? Semmit! Nem visszafogad, hanem eltaszít. Visz- szataszít a bűnbe. Szociális feltételek nélkül nincs visszatérés a becsületes útra! — ön hisz abban, hogy a gyámolítottjainak egy része megtér? — érdeklődöm József atyától a plébánián. Tatán tefo&ja — Ha nem hinnék az ige emberformáló erejében, nem vállalnám a börtönmissziót. Ha többet járhatnék közéjük, a munkám is eredményesebb lenne. Azt hiszem, kevés vagyok a két szolgálatra. Egy börtön — akár itt, akár máshol — egész embert igényel. Bízom benne, hogy visszatér a börtönlelkészi gyakorlat. — Magának milyen vigaszt nyújt egy ilyen mise? — kérdezem az egyik elítélttől búcsúzáskor. — Segít elviselni a rám váró évek egyhangúságát, s talán egy itt elhangzott mondás lefogja majd a kezem, ha újra ütni akarnék. Matula Gy. Oszkár Április 6-án érik el Isa- szeget, s április 7-én Gödöllőt. A lovastúra végállomása Vác, ahol április 8-án este fél 7-kor a polgármesteri hivatal elől indul el a fáklyás felvonulók menete a hétkápolnai honvéd emlékműhöz. Mindegyik faluban és városban színes és gazdag programokról gondoskodtak a szervezők. Sor kerül koszorúzásokra, ünnepi beszédekre, s mindenütt lesznek fáklyavivők. A műsorok szereplői között találjuk a Jászság népi együttest, az egri katonazenekart, a Tá- piómente Egyesület tánc- együttesét, a váci Madách Kör néhány tagját, a Borsodi Bányász majorett- csoportját és a Isaszegi Csata nóptáncegyüttest. A túra résztvevői a Történelmi Lovas Egyesület, a váci huszárbandérium és a jászberényi Zagyvamenti Tsz lovasszakosztályának tagjai. V. A. MEGFIZETVE K ellemes híreket hallok mostanában. Rövid időn belül a harmadik helyen tudhattam meg, a képviselő-testület úgy döntött, lemond korábban megállapított tiszteletdíjáról. A tagok azért határoztak így, mert belátták, a rendkívül szerény tartalmú pénztárcát ugyan törvényesen apasztaná ez a kiadás, ám nem lenne elég erkölcsös a forintok felvétele akkor, amikor a településen halaszthatatlan feladatokra sem jut. Valószínű, azért találom kellemesnek az ilyen híreket, mert a magam naiv elképzelésének igazolását látom azokban. Nevezetesen, hogy a demokráciának van ugyan pénzben kifejezhető ára (költsége), ezt az árat azonban minél kisebbre kell leszorítani. Minél kisebbre azért, mert az embereknek elegük van az előnyök, előjogok, különjárandóságok fazekai körül tülekedőkből, azaz rossz múltbéli tapasztalataik alapján mindenki és minden gyanús, aki és ami azzal terheli az amúgy is keserves demokráciakezideteket, hogy hizlalja a közkiadásokat. A kellemes hírek ellenére van persze gond is helyben nem kevés. Lelni bizony magukhoz bőkezű képviselő-testületeket, már-már irreálisnak nevezhető polgármesteri fizetéseket.. ., amint országosan sem más a helyzet. Azt természetesnek tartom, hogy a társadalom megfizeti törvényhozóinak a munkáját. Van azonban kellemetlen mel- lékzöngéje annak, ha az Országgyűlés, felemelve az eredeti előirányzatot, önmagának szavaz meg többet. Az idei költségvetés 3,2 milliárd forint... bizony, tekintélyes ár a demokrácia fejében. Amint tekintélyes ár az is, hogy — bár feladatkörei tetemesen bővültek, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni — a miniszterelnökség az idei költségvetésben 27,7 milliárd forinttal szerepel. Ezeknél is elgondolkoztatóbb az a pénz („kis” tétel, 700 millió forint), amelyet a pártok vesznek fel a költségvetésből. Törvényesen persze, de kérdezem: erkölcsösen-e? A politikai kitartottaknak a csapata ismét hízni kezdett, s bizony némely esetben a tagságnak fogalma sincsen róla, az országos központban milyen javadalmazásokért buzgólkodnak (természetesen a nép ügyében) azok, akiket a demokrácia az elsők között jutalmazott a jól fizető állással. Mindaz, amit eddig említettem, csupán cseppje a keserű valóságnak. Egy rohamosan elszegényedő társadalom szemében túlságosan drágának tűnhet az a demokrácia, amely nem keresi vaskövetkezetességgel a maga olcsóbbá tételének a lehetőségeit. Ha ugyanis elfogadjuk az eddigi logikát, akkor minél erősebb, jobb lesz a demokrácia, annál többe kerül, annál többet vesz igénybe a közpénztárból, azaz minél tökéletesebb, annál nagyobb terheket rak azokra, akikért van. Ez képtelen logika! S ajnos, ennek a képtelen logikának ma tág az érvényesülési terepe. A létszámában túlméretezett Országgyűlés, a kormányzati hivatalok sokasodása, a hibás költségvetési politika fenntartása, a párttörvény (anyagi vonatkozású) hézagai külön-külön is, s együtt még inkább azt mutatják, ez a demokrácia többe kerül, mint amennyi indokolható, a társadalom számára elfogadható lenne. A józan gondolkodású polgár tudja, elkerülhetetlen megfizetnie a rendszerváltás, a demokrácia árát. Azt azonban nem tudja, amit eddig és ma megfizettettek/nek vele, az mennyiben teremt valóban demokráciát, s mennyiben rejti annak látszata mögé egy centralizáló hatalom költségeit. Mészáros Ottó NEM KORLÁTLAN SZABADSÁGGAL A paragrafus úgy maradt, de... Két ízben is — január 24-én és március 28-i lapunk 2. oldalán — foglalkoztunk a témával: a tisztiorvosi szolgálatról szóló törvény igen tág jogkört ad a közegészség- ügy szakembereinek. Emlékeztetőül felelevenítjük, hogy a 10. paragrafus 2. pontja alatt az olvasható: „A szolgálat ellenőrzése során minden munkahelyre, bármely emberi tartózkodásra szolgáló helyre beléphet, az ellenőrzött személy köteles az ellenőrzést tűrni, és az ahhoz szükséges anyagokat, adatokat, eszközöket és munkaerőt ellenszolgáltatás nélkül az ellenőrző rendelkezésére bocsátani.” Ez első pillantásra bizony nehezen tűnik összeegyez- tethetpnek az állampolgárokat megillető szabadságjogokkal. Aggályoskodó kérdésünkre el is mondta néhány hónapja dr. Kövétei István jogász, hogy alapot adhat a törvény alkotmányosságának mérlegelésére, ha az iménti szöveghez nem kapcsolódik annak a feltételrendszernek meghatározása, amely szabályozza: hová, mikor, hogyan és ki is léphet be. A múlt heti cikkben dr. Jávor András egészségügyi minisztériumi államtitkár mondotta el, hogy a bizottsági viták és a törvény elfogadása után sem változott az ominózus paragrafus, de tény, hogy ha a közegészségügyi felügyelő eljárását sérelmesnek találja az állampolgár, akkor hatalommal való visszaélés miatt pert indíthat. S, hogy nem változtattak, annak józanul belátható oka éppen az: járvány vagy más közegészségügyi veszély esetén nincs idő vitára, huzavonára, gyorsan kell cselekedni. A hely hiánya miatt nem láthatott napvilágot egy lényeges — a fentieket kiegészítő — információ. A Népjóléti Minisztérium jogászaival is konzultáltunk az ügyről, s ők mondták el: bár a törvény végrehajtási, utasítása még nem jelent meg, ez szabályozza, korlátozza majd — ahogyan dr. Kövétei István is gondolta néhány hónapja — a közegészségügyi felügyelők cselekvési lehetőségét. Miként is? A felügyelő (legyen bár a megyei vagy a városi intézet alkalmazásában) csak felettese, a megyei vagy városi tisztifőorvos által meghatározott feladatskálában lesz jogosult hatósági jogköröket gyakorolni. így például nem rendelheti el intézmények, létesítmények tevékenységének a felfüggesztését, az egészségre ártalmas tárgyak és anyagok megsemmisítését, vagy a határozatok végrehajtását az esetleges fellebbezésre való tekintet nélkül. Érdeklődésünkre elmondták: a korábbi szabályozáshoz képest ez ügyben nem is hozott újat a törvény. Amelynek célja egyébként sem az, hogy lehetővé tegye az állampolgárok zaklatását, hanem az, hogy éppen érdekükben rövid idő alatt és eredményesen megszüntethessék a fertőzések, járványok, közegészségügyi veszélyforrások okát. A közegészségügyi felügyelő sem élhet vissza tehát jogaival, „hatalmával”, s ha ezt tenné, akkor a bíróság előtt is. felelnie kell. Alapos indok nélkül — ilyennek számít például az állampolgári bejelentés — aligha akar majd bárhová is belépni, „csak úgy” körülnézni ... V. G. V.
