Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
Önzetlenül segítő polgárok Domonyiafc önállóan A közelmúltban az ismét önállóvá vált Domony község önkormányzatának gazdasági gondjairól írtunk. Az alábbiakban do- monyi tudósítónk, Tomis Pálné, a polgármesteri hivatalban dolgozókat mutatja be, valamint azt, hogy hogyan alakították ki a községben élők segítségével az önkormányzat munkahelyét. A minap felkerestem hivatalában Domony polgár- mester asszonyát. Kopjás Györgynét. Készségesen fogadott és szívesen válaszolt a kérdéseimre. — A polgármesteri feladatokat főállásban, vagy pedig mellékfoglalkozásként végzi? — Természetesen főállásban. mivel a képviselő- testület az alakuló ülésén így döntött. A testület tagjai egyébként Barna József, Benedek István, Baksza Béla, Kovács Péter, Radios József, Sebián János, To- roczkai Sándor, Wildmann József. — Melyek voltak a további kezdeti lépések, döntések? — Novemberben határozott a testület arról, hogy hivatalt hoz létre, ugyanekkor pályázati kiírást fogalmazott meg a jegyzői állás betöltésére. A határidőig két pályázó adta be munkáját, a testület Mohácsiné Szeleczei Erzsébetet fogadta el. O december közepétől áll a hivatal alkalmazásában, addig minden munkát én végeztem. Jegyzőnk korábban az Aszódi Tanácsnál dolgozott, az ügyfélszolgálati iroda csoportvezetője volt. A testület december végén hét alkalmazottal kérte létrehozni a hivatalt, s még abban a hónapban elkezdődött a helyiségek kialakítása. — Gondolom, mindez nem kevés pénzbe került. — Sokan meglepődnek, de a munkálatokat a domonyi polgárok társadalmi munkában végezték el. Ezúton is köszönöm a munkáját idős és ifjú Valentinyi Pálnak, idős és ifjú Kálmán Sándornak. Pauló Jánosnak. .Kmety Mihálynak, idős és ifjú Kovács Istvánnak, Remenár Tibornak, Pod- laviczki Róbertnek, Deszk Józsefnek, Litgulszki Jánosnak és Mohácsi. Sándornak, valamint a Gyóni családnak, akik a szállítást végezték. A házasságkötő terem falára a díszeket Győri Jánosáé virágostól kaptuk ajándékba, az Aszódj Polgármesteri Hiataltól bútorokat. berendezési tárgyakat vettünk át. A domonvi Vitel Rt. vezetője, Csanádi úr megígérte, hogy a budapesti bemutatótermükben általam kiválasztott csillárokat a hivatalnak ajándékozza. — Hányán dolgoznak jelenleg a hivatalban a polgármesteren kívül? — Nagy Bálintné és Kovács AtlRáné a költségve. tési, gazdálkodási és adó- : ügyeket intézik. ; — Sokakat foglalkoztatja az, hogy miért nem do- monyiakat választott. Mi erről a véleménye? — Domonyi jelentkező nem volt. tudomásom szerint nincs is olyan, akinek az államigazgatásban gyakorlata volna. Egy újonnan kialakult hivatalban pedig az nagyon fontos. Nagyné- nak és Kovácsnénak többéves gyakorlata van. A műszaki feladatokat február elsejétől Zdenkó fái látja el mellékállásban — ő domonyi lakos —, egyébként a Galga-parli összefogás Termelőszövetkezetnél építésvezető. Gyónj Lászlóné a hivatalsegéd, Kmety Mihály pedig mindenes. — Többen nehezményezik, hogy nem tudják, mikor van testületi ülés és nagyon keveset tudnak az ott született döntésekről. — Erről magam is hallottam, de a hivatal ajtaja hétfőtől péntekig mindenki előtt nyitva áll. Készségesen állok valamennyi do- monyi rendelkezésére. Ez a biztos ? Félelmetesek a bűnözési statisztikák számsorai és az is, hogy erre a kijelentésre már senki sem kapja fel a fejét, a helyzet természetessé vált. Ila jól emlékszem — márpedig azt hiszem, hogy nem tévedek — naponta hozzávetőleg ezer bűncselekmény történik Magyarországon. Többször, közel háromszor any- nyi, mint ahány gyermek születik. Átlagosan mindéi településen hetente két bűncselekményt követnek el. Talán jobb is, hogy nem tudom pontosan, mi minősül bűncselekménynek, és hogyan adják össze azokat. Nem tudom például, bűncselekmény-e. ha egy köztéri szobor fejét leütik, mint tették azt Bagón a Nepomuki Szent János-szo- borral, vagy ha letörnek egy emléktáolát, mint a túrái honvéderdőben csele- kedtélc ismeretlenek az 1849. évi, oroszok elleni csata hőseinek sírjánál. A kis márványlap nem bírt ki egyetlen évet sem sértetlenül. Az ünneplők a közelmúltban nemcsak a honvédekre emlékeztek némán, hanem attól az álomtól is búcsúztak, hogy tavalyi munkájuk a kegyeleti helyen mindenkiben tiszteletet kelt. (A bagi szobrot a közelmúltban ismét restaurálták.) Azt sem tudom, hogy egy bűncselekménynek számít-e, ha a szőlőhegyen kivágnak 17 szilvafát, vagy pedig 17-nek, illetve any- nyinak, ahány tulajdonos szőlőjét károsították meg a tűzifára vágyók. Csak az tűnik biztosnak, hogy sziszifuszi a szorgalmas ember munkája. Amit megtermel, azt ellopják. Amit felépít, az kifosztják. Emléktábláit, szobrait, melyekkel emberi mivoltának tartozik, megrongálják, lerombolják. Mikor kapjuk fel ismét minderre a fejünket? GÖQŐlLLŐI XVIII. ÉVFOLYAM, 86. SZÄM 1991. ÁPRILIS 13., SZOMBAT A közterület-felügyelőnek mindent szabad?! Gáz száll a szemembe Amikor átsétálok a Hamvay-kúria kapuján a város piacára, az öreg falak a monarchia atmoszféráját sugározzák felém. Egy pillanatra átvillan az agyamon: micsoda idők voMak! A szerencsést?) hírlapíró ott lehetett Szarajevóban, 1914-ben. amikor lelőtték a trónörököst. Ehhez képest igazán kicsiny dolog, amihez most az újságíró hívják: könnygázsprayt használt egy kereskedő ellen a közterület-felügyelő. A piacon ruhaneműkkel, kendővel, cipőfűzővel kereskedők hangulata régóta feszült. Egy februári keltezésű, Z. E. aláírasd levélben olvastuk, hogy a polgármesteri hivatal emberei közölték e kisiparosokkal: csak március 31-ig árulhatnak a gödöllői piacon. Már áprilist írunk. Szerdán ifjabb Kobolák József felkeresi szerkesztőségünket, menjünk ki a piacra, ahol könnygázt használtak az apja ellen. A kereskedők elmondják, már-már rendeződött az ügyük. Hétfőn, a polgár- mester fogadónapján tartottak egy megbeszélést, melyen dr. Gémesi György közölte, akik eddig is it.t árultak, maradhatnak ezGödöllői vidám történetek Telefon a kastélyban Gróf Bethlen István miniszterelnöksége alatt nem nagyon engedett senkit beleszólni az ország kormányzásába. Akkoriban kérdezgették a gödöllőiek: „Tudod, hogy miért vezették be a telefont a kastélyba? Nem? Azért, hogy Horthy Miklósnak is legyen valamibe beleszólása”. ti j váry Ferenc AZ AKADÉMIA VISSZAKÉRI A száműzött dombormű Tíz éve már, hogy a helytörténeti gyűjtemény akkori vezetője, Polónyi Péter egy gyönyörű domborművet szerzett és állíttatott fel a múzeum előterében: Holló Barnabás Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című fehér márvány munkáját. A dombormű eredetileg a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokába készült. Mint talán köztudott, Deák Ferenc azon ritka államférfiak közé tartozott, akinek halála után az Akadémia csarnokában állítottak ravatalt, s arra Erzsébet királyné is elhelyezte koszorúját. Amikor a királyné 1898-ban Genfben gyilkosság áldozata lett, az Akadémia akkori elnöke, báró Eötvös Loránd egy rendkívüli ülésen vetette föl az eszmét, hogy a királynénak a palota előcsarnokában emléket állítsanak, s ez Erzsébetet Deák Ferenc ravatalánál ábrázolja. A dombormű költségeit részint közadakozásból, részint az Akadémia hozzájárulásából teremtették elő és Holló Barnabás szobrászt bízták meg a munka elkészítésével. A szobrász a művet szürkésfehér raszticzai márványból faragta ki úgy, hogy a királyné igen kifejező fejedelmi alakját Deák Ferenc nyitott koporsója előtt, koszorúval a kezében ábrázolja. Az avatás 1914. november 19-én, Erzsébet napján volt, majd hosszú évtizedekig ékesítette a dombormű az Akadémia csarnokát. Mint annyi más köztéri munka, művészeti alkotás, ez a dombormű is áldozatul esett az 50-es évek korlátolt művészetpolitikájának, és mint egy retrográd, túlhaladott kor termékét, eltávolították eredeti helyéről. Hosszú ideig hányódott az Akadémia alagsorában, mígnem a 70-es évek végének kissé szabadabb légkörében már elképzelhető volt, hogy ha nem is az Akadémián, de egy poros kisváros helytörténeti gyűjteményében fölállíttassék. Így került — tegyük hozzá, százezer forintos költséggel — az alkotás Gödöllőre, s azóta csodálhatják meg a látogatók a múzeum előterében. A közelmúlt politikai változásai persze nem hagyták érintetlenül az Akadémiát sem, legalábbis ami a palota előcsarnokának esztétikáját illeti, ezért az Akadémia vezetői megkeresték a városi múzeumot, hogy szeretnék az általános rekonstrukció keretében Holló Barnabás munkáját is visszahelyezni eredeti helyére. A probléma látszólag kényes, hiszen egy közgyűjtemény belső terébe épített műtárgyról van szó, mely a gödöllői" Erzsébet-kultusz fontos elemévé „vált, nem is beszélve az elszállítás ma már több százezer forintos költségeiről. Ugyanakkor a kérdés mégis egyszerű, mert most is tiszteletben kell tartanunk áz elvet, miszerint a műveknek ott a helyük, ahová azokat készítették. (Fordított esetben mi, gödöllőiek is harcolnánk a város értékeiért.) Á múzeum tehát természetes módon mondott igent az Akadémia kérésére, hozzátéve, hogy a kibontás és szállítás költségeiben nem tud részt vállalni. (Pedig úgy lenne igazságos, mivel annak idején közteherviseléssel történt a dombormű Gödöllőre hozatala.) A költségeket az Akadémia vállalta, így a szükséges adminisztráció elvégzése után 1992 első hónapjaiban a dombormű elhagyja majd száműzetésének helyét, hogy ismét eredeti közegében, az Akadémia csarnokában állíttassák föl. Reméljük, a jövőben nem kell majd költöznie, ha pedig mégis, újra számíthat ránk, gödöllőiekre. V. K. után is. Szerdán háromnegyed nyolckor megjelent Tóth Ferenc közterület-felügyelő a piacon és figyelmeztette Kobolák Józsefet, aki kocsijából pakolt ki a standjára, hogy hagyja el az autóval az udvart, mivel ott csak délután 16-tól reggel 7-ig lehet tartózkodni egy KRESZ-tábla szerint. A kereskedő közölte, hogy ha kipakolt, akkor kiáll. A felügyelő le akarta fónylké- pezni az autót, a tulajdonos letakarta a rendszámot, és a kocsi elé állt. „Erre a felügyelő elővette a könnygázsprayt és közölte, ha nem, állok el onnan, használni is fogja. ... A felügyelő a pokrócot lelökte a kocsiról, én ezt megpróbáltam megalcadá- lyozni, amikor is a felügyelő a szemembe fújta a sprayt több alkalommal. Ezt követően én a földre kerültem ... Lehet, hogy attól, hogy el akartam ugrani a spray elöl, lehet, hogy ütéstől, ezt nem éreztem biztosan.” A jegyzőkönyvből idéztünk, melyet a városházán vettek fel. Ugyanebben a közterületfelügyelő a következőket adta elő: „Én próbáltam félrehúzni a takarót, mely- lyel eltakarta a rendszámot, ő fenyegetően közölte velem, hogy tűnjek el a piacról, mert ideges és nem áll jót magáért. Ekkor én elővettem a könnygázsprayt és közöltem vele, ha nem hagyja abba a fenyegető magatartását, használni fogom a sprayt. Ismét megpróbáltam ... fényképét készíteni, mire ő úgy reagált, hogy kiverte a kezemből a fényképezőgépet. Kobolák József ütési szándékot mutatott, erre én a kezemben tartott sprayt kétszer használtam ...” A kereskedők úgy érzik, hogy az új piacfelügyelő- ség nem tud velük kibékülni, főleg azután, hogy a polgármester úgy döntött, maradhatnak a gödöllői piacon. Szerintük ez provokáció volt. Es mit mond Lakatos Imre, a gazdasági ellátó szervezet vezetője? Vezetői értekezleten, több alkalommal megerősítették, a piacot élelmiszerpiaccá nyilvánítják, mivel nyáron olyan nagy a forgalom,, hogy zöldséget-gyümölcsöt árusítók alig férnek el. A hivatal több helyszínt megvizsgált, hol lehetne a ruhakereskedőket elhelyezni, de egyik sem volt megfelelő. Végül pedig — mint írtuk — a polgár- mester engedélyezte a további működésüket a piacon. Ö és Szatmári László előadó határozottan cáfolták, hogy a közterület-felügyelő intézkedési szándéka provokáció, visszavágás lett volna. Az előadó közölte, abban is megállapodtak hétfőn, hogy a piac játékszabályait ezután még szigorúbban betartják a kereskedők. Feltétlenül szükséges volt a könnygáz alkalmazása egy KRESZ-tábla előírásainak figyelmen kívül hagyása miatt? Szatmári László szerint a közterület- felügyelő nem azért spray- zett, mert Kobolák József beállt a kocsival parkolni a tiltott időpontban, hanem azért, mert fenyegetettek érezte magát. Ha valaki szabálysértést követ el, vállalja érte a következményeket! — hangzik a sum- mázat. A város legöregebb épületének udvarába zárt piacon a halottak napi virágok idényétől a palánták megjelenéséig nagy a pangás. Ilyenkor nem okozna fennalcadást az autó napközben sem, ha csak pakolni akarnak bele vagy belőle. A közlekedés szabályainak módosítása nem a gesz feladata. A határozott fellépésre ösztönzött közerület-felügyelők nem igen gondolhatnak arra, hogy gödöllői adófizetőkkel állnak szemben. Na de ki örül annak, ha könnygázt fújnak a szemébe? Azt hiszem, másét is megcsípte a méreg, nem csak Kobolák úr ót... Balázs Gusztáv Kát ipark Szóból ért az ember önálló vállalkozásba fogott a gödöllői Béres Ist- vánné. A Katipark feladata a lakótelepek, buszmegállók, sétányok és az Alsó- ark takarítása. Március 15- től december 31-ig szóló szerződést kötöttek a polgármesteri hivatallal. Van munkájuk bőven. Sok a szemetelő, igaz, akadnak önkéntes segítők is. akik maguk takarítanak és esetükben csupán az elszállításról kell gondoskodnia a Katiparknak. Alkalmi foglalkoztatottakat a Szabadság téren az Ági virágbolt előtt vesznek fel reggelente. A városgazdálkodási vállalat az idei tavaszon is megrendezi a lombtalanítást, akkor is vár rájuk fel-' adat. Béres Istvánná napközben meglátogatja a munkásokat, és akivel nincs megelégedve, annak nyíltan megmondja: holnap már n jöjjön. Utóvégre szóból ért az ember. (Csiba) GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. O A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. © Munkatárs: Pillér Éva. © Postacím: Gödöllő, Pf. 14, 2100. Telefax és telefon: (28) 20-736. © Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. © Hirdetésfelvétel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben.
