Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13 / 86. szám

Baba szántani, a család meg élni tanul

Jövőnk a múltunk?

S Mintha csak időgép pergette volna vissza az éveket —

S úgy ötven esztendővel —, olyan látvány tárul elénk a N bugyi határban. A szántóföld mellett öreg kocsi áll, mel- § lékötve fiatal igásló. Néhány lépésnyire két leányka § üldögél a homokon, viseltes babákkal játszanak. Előttük tarka kendővel elemózsiáskosár. A tábla túlfelétől lóvon- S tatía eke közeledik. Az eke szarvát férfi fogja, a kanca S mellett egy asszony dirigálja a helyes lépést a csikókor- S bői éppen csak kinőtt állatnak. Ha az elemózsiáskosár- ^ bői nem kólásüveg és auloszifon kandikálna ki, bizony ^ valóban azt liihetném, hogy visszafordult velem vagy fél évszázadot az idő.

A föld napja a gyerekeké

(Hanesovszki János felvételei)

Üjmódi far mer gazdák,

morfondírozom, amíg várom, hogy végigérjenek a soron. Lehet, hogy ez lesz a jövőnk, a múlt?

— Nem a magunk gyönyörűségére játszunk mi farmergazdát — legyint keserűen Fazekas Lászlóné, aki jellegzetes elnézést kérő mozdulattal a csuklóját nyújtja kézfogásra. — Reggel óta kínlódunk itt, látja, milyen piszkos vagyok. Babát most fogtuk először az eke elé, tanulja még a lépést.

— Maguknak ott, az újságnál nincs valamilyen hosszú távú időjárási előrejelzésük? — kérdezi sapkáját a homloka fölé tolva Fazekas László. — Tanácstalanok vagyunk. Március 14-én vetettük a krumlit, most betöltjük, mert félünk a fagytól.

Fazekasné hangjában panasznak nyoma sincs, ahogy

közli a tényeket: mindketten munkanélküliek. Neki az Öcsai ÁFÉSZ helyi kisboltjában adták ki a munkakönyvét, a férjének a tsz-ben. Papírjuk kilenc és fél holdnyí földről van, ennyi lenne a jussuk szüleik után. A föld bent van a közösben, amit most művelnek, azt a szövetkezettől bérlik. De hiába mennek be, hogy kikérjenek a sajátból valamennyit, ilyenolyan kifogásokkal elküldik őket. Három idős szülőt ápolnak, etetnek, gondoznak. A két kislányon — Marikán és Gizikén kívül — van egy tizenhét éves fiuk. Laci nagyon rendes gyerek, dicséri az asszony. Addig jár, amíg a legolcsóbb farmert vagy cipőt meg nem találja. Mert ruhára, bizony, alig futja a családnak. Amióta a férj sincs állásban, a családi pótlékot sem kapják. Ceglédre kéne utazni elintézni a formaságokat, de nincs idejük. Ott a jószág — négy hízót nevelnek — a gyerekek, az ágyhoz kötött öregek, és most már, hogy jön a tavasz, ott a föld.

Persze minden rosszban van valami jó. Nincs pénzük az embereknek a húsra, a sertések ott híznak kétmázsásra az ólakban. Fazekasék maguk eszik meg a malacaikat, a maguk termelte káposztával,

krumplival, zöldséggel. Űjabban a kenyeret is az asszony süti, mert az elfogy, az utolsó morzsáig. Ha egy tehenük is lenne, akkor már teljes volna az önellátás.

Hogy mit kezdenének, ha visszakapnák a földet? Fazekas László a burgonya- föld melletti őszi vetésre mutat. Hatalmas tábla árpa zöldellik arra, de ha jobban megnézi az ember, látni, hogy egy keskeny parcellán sokkal zöldebb és néhány centivel nagyobb a növény. Az az enyém — mondja nem titkolt büszkeséggel a gazda. Vácott végezte a mezőgazdasági technikumot. Ott megtanulta, mi az a határszemle. Olykor húsz kilométert is megtettek odakint, nemcsak a parcella szélét vették szemügyre, keresztül-kasul járták a búza- meg kukoricatáblákat.

Takarmányt termelnének, több állatot nevelnének a szülői jusson járó földön. Szeretik, értik a mezőgazdaságot, de ahogy most kénytelenek élni, az bizony számukra is mindennapos csoda. Azon ámuldoznak, hogyan is tudnak megélni jövedelem nélkül. Nehéz telük volt, az elvermelt káposzta elfagyott, a tavaly méregdrága zellert az idei télen vagy négyszer megjáratta az ember, amíg túladott rajta. Mégsem panaszkodnak, inkább bizakodók. Várnak a földre, s addig a bérparcellán tanít- gatják Babát szántani.

Móza Katalin

A madarak és fák napján

Kétfordulós versenyt kezdeményezett a Pest Megyei Művelődési Központ Szentendrei Duaaparti Művelődési Háza, a Pilisi Parkerdőgazdaság visegrádi Erdei Művelődési Háza és a Magyar Madártani Egyesület, helyi, szentendrei csoportja.- A megye általános iskoláinak felső tagozatos diákjai — öt-tíz tagú csapatokat alakítva — környezetismereti pályázaton vehetnek részt.

Az első forduló írásbeli feladatok megoldását és beküldését jelenti. Ezenkívül még a lakókörnyezet természetvédelmi problémáinak környezetbiológiai megközelítésével elemző feldolgozását is el kell készíteni maximum tíz gé- oelt oldalon. Illusztrációkat is csatolhatnak a tanulmányhoz, amiket május 1 -.léig kell eljuttatni a PMKK-ba.

Csak az első tíz csapat kerülhet tovább a döntőbe, amelyet május 18-án, szombaton tartanak Viseg- rádön az Erdei Művelődési Házban. Itt rendezik meg egyúttal a madarak és fák napja ünnepséget is.

Filcek és

Több mint két évtizeddel ezelőtt tartották meg a föld napját először az Sgyesült Államokban. Azóta egyre több ország kapcsolódik ehhez az esemény- sorozathoz, amely környezetünk, a levegő és a vizek védelmére, az egész emberiség otthonára, a földre hívja fel a figyelmet. Hívei a 90-es éveket a föld évtizedének szánják, az épített és természeti környezet megóvását helyezik a központba.

Április végén tehát ismét sor kerül a legkülönfélébb rendezvényekre hazánkban is. Az idén azonban április 21.. vasárnap lesz a nyitónap Budapesten. A városházán fórumra hívják meg a szakembereket és az érdeklődőket. A téma természetesen a környezetvédelem és a levegőszennyezés. Hétfőn a XI. kerületben, a Feneketlen-tónál és a Park Színpadon egész napos program várja a gyerekeket.

Pest megye számos településén gondolnak ezekben a napokban a Földre. Szentendrén a Móricz Zsigmond Gimnázium tanulóinak egy csoportja virágmagot osztogat a járókelőknek és a turistáknak április 22-én. Ugyanekkor a templom dombi iskolában egész napos téma a Föld és a környezet.

Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetem Zöld KlubHelyreállították a szécsé- nyi ferences kolostor épületében lévő Rákóczi-szobát. A hagyomány szerint az 1705-ös szécsényi ország- gyűlés idején falai közölt imádkozott II. Rákóczi Ferenc. Történészek úgy tudják, hogy a vezérlő fejedelem már korábban is megfordult a kis kápolnában, miután gj^ermekkori nevelője, páter Harkányi János

Flancok

ja szintén a gyerekeknek nyitja meg kapuját. Lesz rajzverseny, vetélkedő. Ezekre is hétfőn várják a diákokat.

Gödön az önkormányzat falu takarításra invitálja hétfőn a szűkebb hónukat szerető polgárokat. A Fidesz és a zöldek pikniket tartanak, a helybélieken kívül az üdülőket is szeretettel fogadják.

A legtöbb rendezvény színhelyén kitűzőket, csokoládét, pólót kaphatnak a gyerekek, könyvet is lehet vásárolni. S erre az alkalomra jelenik meg a Filcek és Flancok című kiadvány. Ez azon tárgyak gyűjteményének leírása, amiket a nebulók tartogatnak táskáikban, tolltartóikban. Am ezak között akadnak olyan holmik, amik kedvezőtlen hatással lehetnek rájuk —■ s netán a környezetre is.

Érdemes odafigyelni!

(vennes)

Piarista

tartományfőnök

A Magyar Kurir-fax pénteki jelentése szerint a magyarországi piarista rend- tartomány április 4. és 6. között tartott káptalanja újabb három, évre megerősítette Jeleníts István tartományfőnöki megbízatását.

Szécsényben volt ferencesrendi barát.

Szécsény történelmi városközpontjának újabb nevezetessége Horváth Bélá- né nyugdíjas lokálpatrióta kezdeményezésére vált újra meg tekinthetővé. Az Országos Műemléki Felügyelőségen kívül helybéli vállalatok, szövetkezetek, megyei intézmények és egyéni adakozók állták a mintegy kétmillió forintos költséget.

Szécsény nevezetessége

Rákóczi-szoba

SZOMBRT1 KEIM!

————————————— , ■ — 1 III——

Guy Marchand zihálva kapaszkodott a karosszékbe. Éppen csak elmúlt a szívroham. Pierre, a sofőrje és inasa azonban készenlétben állt a gyógyszerrel.

— Elmúlt — mondta alig hallhatóan Marchand. Fáradt pillantással kereste Roger Vestront, aki a jogi ügyeit intézte. — Most már érti, hogy miért kell sietnem? — kérdezte az ügyvédtől.

— Mégis, meg kellene gondolnia, Guy — felelt komolyan Vestron. — Colette végül is a felesége...

— ... aki megcsal engem — szakította félbe Marchand. — Így aztán szépen kizárom az örökségből. Minden vagyonomat egy alapítványra hagyom. Magára vár a feladat, Roger, hiszen mindig is a barátom volt. Pierre mellett valószínű, az egyetlen. Kérem, semmisítse meg a végrendeletet, aztán írjon egy újat, és már holnap mutassa is be, hogy aláírjam.

— Nos, tehát a gonosz vénember kisemmizett! — Co-' lette, a harmincas éveiben járó szőke asszony megvető grimasszal kísérte véleményét. — Nem tudtad lebeszélni, drágám?

— Te jobban ismered, és jól tudod, hogy amit a te drágalátos férjed a fejébe vesz, azt véghez is viszi.

Colette kínosan nevetett.

— Ö, ha tudná, hogy éppen te, a jogtanácsosa és a barátja szerette el a feleségét! És most mi lesz? — Colette körülnézett a városszéli kis eszpresszóban, ahol találkoztak. — Szegény, kisemmizett özvegy leszek pillanatokon belül?

— Ugyan már! Majd a régi végrendeletet dugom a hagyatéki tárgyaláson a bíróság elé, ha arra kerül sor. Az újat természetesen eltüntetem, és te dúsgazdag özvegy leszel.

— Ilyen egyszerű?

1— Elfelejted, hogy az ügyvédje vagyok, akiben megbízik? Végül is a testamentum az én páncélszekrényemben fekszik.

— És ha másolatot készített róla?

— Akkor azt valahol a lakásban rejtette el. És a te feladatod, hogy majd megtaláld és megsemmisítsd.

Hat hét múlt el a beszélgetés óta, amikor egy éjszaka Colette telefonált.

— Meghalt. — Csak ennyit mondott. Aztán hozzátette: — Szívroham végzett vele.

— Hívtad az orvosát?

C W. Weston:

TÚLVILÁGI

BOSSZÚ

— Igen.

— Nagyszerű. Akkor most nézz utána, hogy hol találod meg a végrendeletet.

— Már kerestem, de soha sem találom. — Colette hangján a félelem és a hisztéria érződött.

— Történt még valami? — kérdezte Vestron nyugtalanul.

— Nem tudom, Roger, de nekem olyan ... furcsa érzésem van. Ha látnád az arckifejezését! A halálában is megtartotta gonosz vigyorát. Egyébként lefekvés előtt bevette az orvosságát. Sőt, azt hiszem, többet is, mint máskor. Az üveg majdnem üres. Az orvos is tett emiatt valami szokatlan megjegyzést.

— Figyelj, csak nem te...

— Esküszöm, semmi közöm hozzá! Hiszen megbeszéltük, hogy nem végzünk vele.

— Most azonnal odamegyek. Te közben vedd fel a gyászoló özvegy pózát.

Roger nagy meglepetésére időközben megérkezett a rendőrség is. Egy negyvenes férfi Legrand felügyelőként mutatkozott be.

— Bűnügyi rendőrség? — kérdezte meglepetten Vestron.

— Doktor Brosnan, az orvos, értesített bennünket. A jelek szerint Guy Marchand halálának az.oka a túladagolt gyógyszer volt. És ezt ki kell vizsgálnunk.

Pierre, az inas az ágy mellett ül, és úgy látszott, hogy csakugyan megviselte gazdájának a halála. Amikor az ügyvéd megpillantotta a halott arcát, nyomban eszébe jutott, amit Colette mondott azon az éjszakán: Guy mintha cinikusan gonosz mosollyal kelt volna át a túlvilágra. Roger megborzongott e kárörvendőnek tűnő arc láttán.

Colette érkezett. Vestron mereven meghajolt előtte, és megszorította a kezét.

— Fogadja őszinte részvétemet, asszonyom!

— Köszönöm, uram — mondta Colette komolyan.

Legrand felügyelő mögöttük állt, és érdeklődéssel figyelte a, jelenetet.

Egy hónap múltán Legrand újra megjelent, és azonnal a tárgyra tért.

— Amint azt bizonyára tudják, az elhunytnak egészen különös viszonya volt a sofőrjével. Valószínű tudta, hogy minden tekintetben számíthat rá. így aztán átadott neki egy lezárt borítékot azzal az utasítással, hogy csak egy hónappal a halála után adja át a bűnügyi rendőrségnek. Vagyis nekünk.

— Egy borítékot? — Roger homlokán izzadságesep- pek jelentek meg. Colette elsápadt.

— Nos, a borítékban levél volt, valamint Marchand úr végrendeletének a másolata. Mind a kettőt elhoztam. Ezekből kitűnik, hogy nem sokkal a halála előtt Marchand úr kizárta az örökségből a feleségét, ön azonban, ügyvéd úr, egészen más végrendeletet adott át a bíróságnak ...

— Mit akar ezzel mondani?!

— Csak azt, hogy ön és a Madame bűnrészesek. Ezenkívül ugyanis az áll a levélben, hogy ön, Vestron, a hölgy szeretője. És mivel a megboldogult attól tartott, hogy ön az utasítás ellenére sem dobja el az első végrendeletet, most vádolja magát, valamint a feleségét, s azt akarja, hogy az esetleges halála esetén számoltassuk el önöket a gyilkosság felől.

— Nem! — kiáltotta Colette, és felugrott. — Ez nem igaz.

— Sajnos igaz, asszonyom. Minden jel egyértelműen gyilkosságra utal; az igazi végrendelet eltüntetése, a kettejük kapcsolta, Marchand úr titokzatos halála a túladagolt gyógyszer miatt. Hát ennyi.

Az átkozott vén gazember, dünnyögte Vestron, és fel- rémlett előtte a jövő, hiszen sikerült mindent úgy intéznie, hogy Colette-et és őt is elítélik majd egy gyilkosságért, amit el sem követtek!

(Lecture pour tous. Fordította: T. A.)