Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
JJangoL Az éjbe bújt napot is előparancsoló torokharsona. Már gyertyalángot sem lebbentő sóhaj. A kezdet és a vég hangjai. A lélek válaszol először a minket megszólító világnak. A remény üvegkristály-csengései- vel. A csalódás csorba pléhtető-koppanásaival. A félelem űzött, a nyugalom szelíd dobbanásaival. A hangok — üzenetek az emberről. Figyelni rájuk nem könnyű. Mert irtózatosan felzajosult a világ. Mindent elnyom a zuhanó indulatok csattanása, az egymásnak feszülő ellentétek recsegése. Az esztelenség ostorcsapásaitól megvadított lóerők vágtáznak — mindennapi mutatványként — az állomástól a gimnáziumig, majd a Széchenyi úton. A büszke benzincowboy nem hallja zajt okádó motorját, hogy vele vágtat, gúnyosan felnyerítve Szent Mihály lova is. Öregasszony lép az útra. A parkból kiszaladt szél karol bele, csak így tud haladni. Alig látni arcot, testet a kopott kendőben, ruhában. Nem a kis szatyor nehéz neki, önmaga sors- terhét kell cipelnie. Lépni, újra menni, tovább — megint nagy feladatot rótt ki rá az élet, másra nem tud figyelni. Hogy levegőt vegyen, megáll. A kiszálló sóhaj darabokra törik remegő ajkán. Talán a lábai elé hulló hangok torpantják meg — eleik- kan mellette a fekete villám. Mint infúzióban az életvíz, oly lassan apad az idő a kórteremben. A megkínzott remények friss sebei harsognak, a barlangos jajok vissz- hangtalanul halnak el a párna gyűrődéseiben. Fiatal nő lép be pongyolában. Rokongyámo- lításra jött. fel a másodikról a „beire”. Két tenyérszirmát lent, maga előtt összeérinti, ■ így hozza, óvja kerek, érett gyümölcsét. „Most! Nagyot dobbant a szíve!” — szór csillagot a szeme, hangja. A törékeny szárnyú, gyors röptű madár — az élet — ott repdesett néhány percig, hívón, az éles csontú arcok felett. A kislány kötelet fon napsugárszálakból, ugrál kacagva — a nyugdíjas férfi a bolti pénztárnál a hátba döfő „új” árakon felhorkanva földhöz vágja forintjait, s azok mint vinnyogó egerek futnak szerteszét. Mintha üres kohóüstben lennék, oly agy- szaggatóan döngenek a szónok gőzkalapács- kiáltásai: „Le!... El!... Ki!... Fel... őket!” Otthon Radnóti-verset olvasok, s már ringat az óvó szeretet hangböl- csöje: „Fázol? várj, betakarlak az éggel.” Nem csak hallom — érteni is kezdem a hangot. A jókat, „még ha „rosszak” is: a lépcsőházi ajtó felriasztó csapódásit hajnalban — a lakótárs álmát tépte ketté, hogy ötre munkába érjen; a csöngetésre (nem) válaszoló riadt kulcscsörgést a zárban — félnek ott bent, hisz oly sok rosszat hall mostanában az ember. S értem — az álmatlanság éjjeli őrtornyában — a mellkas dobpergését is — mert minden hangot meg kell hallani. Költői Ádám Várnak a tanyák' Oksó üdülés Mikebuda kellemes fekvésű település. A í'őutaktól távol fekszik, erdők veszik körül. Rendeletit a falu, és még jó néhányan laknak a tanyavilágban Is. A helybeliek biztos munkaalkalmakra számíthatnak. Az erdészet gépüzeme, csemetekertje, fafeldolgozója megélhetést ad az embereknek, továbbá a Pemü cipőfelsőrész-készítő részlege is kenyeret kínál. Mindez azt mutatja, hogy a községben nem várható jelentősebb munkanélküliség. Vass Andrásné polgár- mester vágya a falusi turizmus meghonosítása. Jár- tában-keltében látta, hogy például Bács-Kiskun megyében miiként sáfárkodnak ezzel a lehetőséggel. A határban alkalmas tanyák fogadhatnák a vendégeket. Ebből nem az önkormányzatnak, hanem a rászoruló lakosoknak szeretne jövedelmet. A fehérre meszelt, karbantartott tanyák, a szép vidék olcsó üdülés lehetőségét kínálná a csendet és a természet szépségeit kedvelő hazaiaknak és a külföldieknek. (t. t.) Ceglédbcrcel Falugyűlés Ceglédbercelen a közelmúltban falugyűlést tar- tottaik. Az érdeklődőik zsúfolásig megtöltötték a Dózsa György Művelődési Házat. Lűr László polgármester ismertette az önkormányzat idei terveit. A kilenc felszólaló összesen 24 témában nyilvánított véleményt. CÉGLIDI XXXV. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1991. Április 13., szombat MÓDOSULNIA KELL Nem bánták meg Az immár nyolc hópapja újból működő abonyi gimnázium és a most még 26 fős első osztálya — sportnyelven szólva — sikeresen vette az első félév akadályait. Az osztály tanulmányi átlaga 3,8 lett, a többség erőssége a földrajz, a magyar, a történelem és az angol volt, gyengéjüknek pedig, mint általában mindenütt, a kémia, matematika, valamint a fizika bizonyult. Elégtelen osztályzatot ketten matematikából kaptak, más tárgyból nem történt bukás. Fodor László igazgató elbeszélése szerint az osztályból jó közösség kovácsolódott, ki-ki képességei szerint dolgozott, s ami még nagyon fontos: a gyerekek közül senki sem bánta meg, hogy az abonyi gimnáziumot választotta tanulmányai folytatásához. Az oktatási intézménynek nem kis feladatot jelentett a testület összeverbuválása, hiszen igen gazdaságtalan lett volna heti 2-3 órás elfoglaltságra főállású oktatókat alkalmazni. Óraadó tanárokat kellett szerezni, ami végül is sikerült, és mindannyian kellő igyekezettel végzik ezt a pluszmunkát. Az elkövetkező új tanévben azonban már több föálláIlazahozta a tenger világát Pusztai birodalom Épül még tanya a magyar ugaron. Az Albertir- sáról Mikebuda felé tartó útról letérve, néhány kilométer óvatos autózás után a dűlő egy újonnan épült ámbitusos, piros cserepű ház mellett fut. Az ősgyep és a félkaréjban sorakozó fák látványát drótkerítés töri meg. A vaskapu oly messze posztói a háztól, hogy oda a kurjantás még a pusztai szél szárnyán sem juthat el. Szíve vágya Az Alföld tengersík vidékén egy mélytengeri búvár, a magyar Cousteau kapitány vert tanyát. Hálom idegenben töltött évtized után hazatelepült Hollósy János, a végtelen vizek vándora, a külföldön jól ismert tengerkutató. Most éppen a fővárosi Ál- latkert barlangmozijában csodálhatja a közönség különös tengeri zsákmányainak egy részét. öt éven át járta, kutatta a magyar tájat, amíg az elképzeléseinek megfelelő darabkára rátalált. Az al- bertirsai Szabadság Termelőszövetkezettől megvásárolt vagy tizenöt hektárnyi földet, s bérel mellé még egy darab erdőt. Itt szeretné megvalósítani a szíve vágyát, az általa megálmodott magyarságkutató központot. Hollósy tanár úr — mert valaha az ócsai gimnáziumban testnevelést tanított — regényes sorsú ember. Szegény gyerekként pásztorkodott, 1956-ban a felkelők oldalán harcolt, majd az NSZK-ban képezte ki magát tengerkutatóvá. Számos expedícióját több mint negyvenórányi mozifilm, megszámlálhatatlan csiga, kagyló, hal- preparátum örökítette meg. Örök pedagógusként német földön városról városra vándoroltatta a tenger világát bemutató kiállítását, amely most már itthon várja, hogy végleges helyére kerüljön. A tanyaház előtt egy láncra vert pumi szomor- kodik. Nála talán csak a gazdája rosszabb kedvű. Ellopták két törzskönyvezett kuvaszát, a Hunort meg a Magyart. Százezer forintot vagy egy Volkswagent adna annak, aki visz- szahozná őket, mert addig vigasztalan, amíg meg nem kerülnek a kedvenc ebek. A régi magyar életmód megőrzését és bemutatását tűzte célul. Racka juhokat, szürke marhát, lovakat, pulikat szeretne tartani. A fölhalmozott rengeteg tégla, sóder, betongerenda arra vall, hogy személyes szükségletét sokszorosan meghaladó méretű építkezésekre gondol. A vendégház már felépült, egy másiknak az alapjai elkészültek, a harmadik lesz a saját lakóhelye, ahol majd kutatási eredményét összegezi, regényét megírja. Puska és rakéta Kezembe adja egyik fejezetét, melynek címe A Dra- cula hadsereg és a körösi hídfő, ■ amelyben saját élményeit dolgozza fel. Gazdag könyvtáré bőd előkapja A szabadság kapujában című kötetet, amely a többi között, a Szabad Európa Rádióban vele folytatott beszélgetés szövegét is közli. Épületeiben vetítő- és előadóterem lenne, ahol konferenciákat, felolvasásokat lehetne tartani. Egy kis tavat szeretne mélyíteni, ahol a gyerekek úszhatnának, és helyet kaphatna mi ni tengeralattjárója is. Karikásostor pattogtatására rendezne versenyt, bográcsban főzne ősi magyar étkeket. Maga köré gyüjte- né a mesemondókat, a régi igricek leszármazottait. Nagyszabású cserkésztalál- kozót fog majd szervezni, lévén maga is öreg cserkész. Beszélgetés közben minden kincsét szíve szerint egyszerre mutatná, tenné elém. Az egyik percben zongorája mellé ül, s néhány futamnyit siklik keze a billentyűkön, majd a szabadba invitál, és a karikásával csinál kunsztokat. Aztán szigonypuskát vesz elő, végül jelzőrakétát pukkant a magasban, amivel frászt hozott már máskor a környéken ólálkodó banditákra. Sajnos a jóhiszemű embert sokan baleknak nézik. Nincs szerencséje az építőkkel, tervezőkkel. Kihasználják. meglopják. Sok millió forintja fekszik már a vállalkozásban. Távolról vezette birtokára a villanyt. Földkábelen fut az áram, hogy ne változtassa meg a táj képét. Vagy öt kilométernyi kerítést állíttatott fel. Most még árkot is húzat a földje köré, hogy a rablók ne tudjanak kocsival behatolni hozzá. Fizetett őr silbakol éjszakánként a portáján. Most szervezi a polgárőrséget. Nem tört le A Hollósy-tanya megalkotója nyughatatlan, színes egyéniség. A magyar valóság egy kicsit meglepte, de nem törte le az emberi gonoszság, megbízhatatlanság. Ezentúl majd jobban résen lesz, hiszen mindenképpen szeretné megvalósítani saját képére formált pusztai birodalmát, amelyet — ha elkészül —, megnyit majd a látogatók előtt. Tamasi Tamás sú pedagógusra lesz igény. Ennek megfelelően egy matematika és fizika, valamint magyar—történelem szakos tanárt akarnak alkalmazni. Az utóbbira biztosra vehető jelentkező van. Miután ősztől hat osztálya lesz áz intézménynek (négy a gyors- és gépíró tagozaton, kettő a gimnáziumban), nagyon valószínűnek lászik az önálló testnevelő tanár iránti igény is. Az iskola gyors- és gépíró tagozata a korábbiakhoz hasonlóan hármas tanulmányi átlagot produkált a tanév első feléven. Néhányan, belátva reménytelen helyzetüket, abbahagyták tanulmányaikat, viszont néhányan egészen kiemelkedő eredményt mutattak fel. Mind a gyors-, mind a gépírás megyei versenyén az itteniek nyertek. Az öt megye közötti vetélkedőn a gyorsírás győztese Varró Annamária lett, gépírásban Kis Szilvia a legjobbak közé került, majd az országos megmérettetésen ugyancsak: az előkelő ötödik helyet szerezte meg. Az előbbi kislánynak ugyanitt a tizenhetedik helyet sikerült megszerezni. Ök már most elérték azt a szintet, amit a tanév végére kell, így mindketten vizsga nélkül, ötös osztályzatot kapnak bizonyítványukba. Az iskola gazdasági helyzete nem rossz. Az állami támogatásból, az úgynevezett fejkvóta után járó összeg többé-kevésbé elegendő lesz, s a helyi ön- kormányzat is adott részükre mintegy kétmilliót, így aztán megvalósulhat egyik régi vágyuk, és áttérhetnek az olajfűtésről a gázfűtésre. Gyarapíthatják szertáraik állományát. Most a kémiai és biológiai eszköztárukat egészítik ki, valamint néhány, testneveléshez szükséges eszközt vásárolnak. — Nagyon fontos az új oktatási törvény mielőbbi elkészítése? — kérdeztük az igazgatótól. — Mindenképpen igény van rá, hiszen a rendszer- váltás után vagyunk, ami egyesek szerint még nem következett be, de lényegében mégis végbement. Nyilvánvalóan az oktatásnak is módosulni kell. Nemcsak a történelemtanításra vagy más, úgynevezett ideológiai természetű tárgyakra gondolok. Általában az egész iskolai rendszer változni fog, hiszen egyre többen mondják: a nyolcosztályos általános iskolai forma nem megfelelő. Sokkal differenciáltabb iskolarendszerre lenne szükség. Nem minden gyereknek jó, hogy nyolc éven keresztül egyformán ugyanazt tanulja. A tehetségesebbeknek külön iskolát, más típusú oktatási intézményt kellene szervezni. Ez persze — nagyon valószínű — hosszú éveket vesz majd igénybe. Mi egyelőre még a hagyományos, az utóbbi 20-30 évben kialakult oktatási formát követjük, jobb vagy más nem lévén. De szerintem a lényeg nem ez, hanem, hogy minél jobb tanárok, minél tehetségesebb diákokat oktassanak kielégítő tárgyi feltételek mellett, és akkor az eredmény nem marad el. — Mit szólna a nyolcosztályos gimnázium visszaállításához? — Erről megoszlanak a vélemények. Én ahhoz elég fiatal vagyok, hogy megmondjam, milyenek voltak a nyolcosztályos gimnáziumok. Lehet, hogy ez lenne jó, de el lehet egy köztes megoldást például -a 6 plusz 6-os rendszer is képzelni. Úgy gondolom, a most működő 8 f-4-es rendszerben is lehet jó és gyenge iskola. (gyuráki) Illetékes•• az önkormányzat Kény szerki j elentkezés A Ceglédi Hirlap régi, hűséges olvasója (G. I.) a napokban panasszal keresett meg bennünket. Ugyanis leány unokája 1983-ban férjhez ment. Az ifjú házaspárt jóhiszeműen, szívességből befogadta a főbérleti lakásába. A házasság megromlott, és 1990 októberében válóperrel fejeződött be. A volt férj elhagyta Ceglédet, és a fővárosban talált magának munkát. Ám — állandónak feltüntetett lakásából — nem volt hajlandó kijelentkezni. Munkahelyén rosz- szul állhat a szénája, mert személyesen és telefonon azzal fenyegetőzik, hogy visszaköltözik a ceglédi lakásba, és onnan az isten sem rakhatja ki. Holott mindenét elvitte, semmi köze egykori családjához, és a főbérlő látni sem akarja. Mi a teendő? — kérdi az idős hölgy. A ceglédi polgármesteri hivatal népesség-nyilvántartó csoportjánál Balogh József né készségesen elmondotta, hogy ebben az esetben is van megoldás. A főbérlőnek írásbeli kérelmet kell benyújtania két tanú aláírásával, amelyben az unoka volt férjének kényszerkijelentését kérik. A többi már az illetékes önkormányzatok dolga. A gond megoldásának ára 300 forint illetékbélyeg. CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér I. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. • Munka- társ: Rozgonyi István. • Postacím: Cegléd, Pf. 19. 270a. Telelax és telefon: (20) 11-100. 0 Telex: 226353. 0 Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó vállalat Közönségszolgálata, Cegléd, Teleki u. 30.: kedd, csütörtök, péntek 9-től 12-lg, szerda 10—17 óráig. Telefon: (23) 10-763.
