Pest Megyei Hírlap, 1991. április (35. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13 / 86. szám

Nem csak nosztalgia Játékos háztartástan AZ IMA MEGHALLGATÁSRA TALÁL Zanmdoklós a vad püspök után Az út először egyszerű kirándulásnak látszik. Pedig minden rendkívüli, a hajnali időpont és egy városi forgalomra tervezett modern Ikarus. Nagy­mamák viháncoló unokákat terelgetnek Vác ki­halt főterén a püspöki palota felé. ahol termosz­ból teát. kávét kortyolva már gyülekezik a modern zarándoklás csapata. Az általános iskolá­sok vöröskeresztes-verse- nyének megyei döntőjét áp­rilis 13-án. fél tízkor ren­dezik Gödön, a Németh László Általános Iskolában. — Mint ahogy Szviatovsz- ki Andrástól, a Vöröske­reszt Pest megyei titkárá­tól megtudtuk, már tavaly — akkor még kísérletkép­pen összekapcsolták a ha­gyományos elsősegélynyúj­tási vetélkedőt egy új tan­tárggyal. A háztartástan — a nagyanyáink által sokat emlegetett órák — úgy lát­szik. visszatér a modern is­kolai tematikába. A kisdiá­kok elsajátíthatják a ruhá­zatuk rendbentartása, a varrás, a vasalás és a ma­sát mellett, a konyhaművé­szet alapvető eljárásait. Is­mereteket szerezhetnek a csecsemő- és betegápolás, valamint még a bevásárlás rejtelmeiből is. A versenyen Pest megye legjobb kis vöröskereszte­sei mérik össze tudásukat és felkészültségüket. A hi­vatalos zsűri tagjai vala­mennyien igazságosan és segítő szándékkal lendítik át az izguló versenyzőket a nehéz pillanatok drukk­ján. Valójában nem is a sok-sok nyereménykönyv itt a tét. hanem az. hogy már a gyerekek is jártas­ságot szerezzenek minden­napi dolgainkban. Játékosan és könnyedén szerezzenek hasznos, az egész életükre kihatással levő tudnivaló­kat. Hogyan kell egy ház­tartást megszervezni, ebé­det elkészíteni, a pénz be­osztani, takarékoskodni. S ez ma nagyon is időszerű tananyag. Amikor a fiatalok után az útra vállalkozó apácák, plébánosok és a segédpüs­pök is felszállt, lassú, meg­gondolt hang szólal meg. Először nem tudni honnan, mert az esész zsongó busz­ban jól érhető, mindenki­hez egyformán közeli: Ez nem egy vidám kirándulás lesz. Marosi Izidor váci megyés püspök vagyok. Kö­szöntök mindenkit, aki ve­lünk tart, hogy megemlé­kezzünk dr. Pétery József püspök úr szomorú elhur­colásáról. SZÉTZAVART RENDEK A hang gazdája a vezető­ülésből a beépített mikro­fonba beszélt, amit csak kisvártatva fedezett fel a busz közönsége. Csodára nem is, de szerencsésen megtett hatszáz kilométer­re számított mindenki. Az idősebbek tudták, hogy a Zemplén megyei Hejce ne­vű kisközségből baj nélkül hazaérkezni nem volt min­dig könnyű. Ilyenkor 1956 őszére gondolnak, amikor váciak kis csoportja a tiltá­sok ellenére is elindult há­rom esztendeje száműzött pásztoráért. Ameddigre a lassú járá­sú busz megérkezett, már helyére került a márvány­tábla, Pétery püspöké. s mellé egy másik, a szintén száműzött paptársé, az ak­kori veszprémi püspöké. Az épület, melynek bejáratá­nál ezután minden érkező olvashatja, valamikor érse­ki nyaraló volt. Ma idős apácák otthona, mely a na­pokban kerül a Katolikus Szeretetszolgálat kezelésé­be. A szétzavart rendek egyes, már fölesküdött tag­jai akkor a püspök szám­űzetése idején is Hejcén tartózkodtak. De hiába vet­ték körül a legjobb szere­tettel. a nyitott kapuk. a tágas park ellenére börtöne volt. A távolság miatt ugyanis a szolgálatukat fo­lyamatosan ellátó paptest­vérek számára lehetetlen volt idelátogatni. Ennek el­lenére sokan megtették. A püspöki szék Vácott üres maradt, ügyvezető irányí­totta az egyházmegye dol­gait. A SZÁMŰZETÉS NAPJA Berta László váci törté­nelemtanár kutatásaiból, melyeket a megemlékezé­sen megosztott mindenki­vel. nyerhetünk fogalmakat a Rákositól Kádárig tartó száműzetés miértjére. A háború kritikus szaka­szát 1945 első hónapjaiban a püspöki palota fűtötten pincéjében dr. Pétery Jó­zsef a hívekkel együtt éhezve élte át. A háború utáni katolikus egyház el­leni támadások őt sem ke­rülték el. A váciak közül sokan emlékeznek arra, amikor talán a Károlyi- kort Prohászka-szobra ledöntésének híre után. Vác városában diákokat vezé­nyeltek a püspöki palota elé a „klerikális reakció” elleni tüntetésre. Ekkor a korábban köztiszteletben álló egyházi méltóságot otromba esasztuskákban kötéllel fenyegették. Ö azonban rettenthetetlen volt, nem ismerte el semmi­féle világi hatalom illeté­kességét az any aszón tegyház fölött. Így továbbra is ke­ményen védte egyháza ér­dekeit. „Csak az vész el örökre, amit a szenvedé­sektől félve magunk adunk oda” — vallotta Deákkal. A letartóztatások évében, miután nem fogadta el a Magyar Püspöki Karra •kényszerített. az állam és egyház közti megegyezést, már számíthatott a zakla­tásokra. Miután ezek már egymást érték. 1953. ápri­lis 6-án elérkezett a szám­űzetés napja. A Felsőpetényből 1956 őszén kiszabadított Mind- szentv, a püspök távolléte miatt, nem szállít meg a vá­rosban, de kérte a híveket, hozzák haza őt. Ezután in­dult a szabadító csapat nem kis vakmerőséggel az útnak. S mintha már ki tudja mi­lyen rég lett volna az az egyház elleni tüntetés, most — a korabeli tudósító sza­vaival — virágerdős volt Pétery püspök útja a Her- nádtól a Dunáig. Rákosi után a Kádár- rendszernek se hajtott fe­jet: így 1957 márciusában neve napján ismét Hejcére kényszerítették, ahol rab­nak tekintette magát. Miután ezen az idei ta­vaszon körülbelül harminc ember, köztük Pest megye demokratikusan választott közgyűlésének elnöke. Vác polgármestere, a Keresz­ténydemokrata Néppárt a Magyar Demokrata Fórum és az 56-os szövetség kép­viselői. valamint az otthon lakói, akiík személyesen is Ismerték, legalább az em­léke felszabadult a szám­űzetés alól. Igaz, halála után testét hazaszállították, a székesegyház kriptájában nyugszik. így újratemetés­sel háborgatni nem fogják. A maroknyi zarándok ma Vác polgárai nevében járt ott. KEGYES RENDŐRSÉG És az út? Ezúttal szeren­csés volt? Se defekt, se bal­eset. Fáradtan, de nyugod­tan közeledtek haza. Mind­addig, amíg a szemfüles autópálya-rendőrségnek szemet nem szúrt a pró­ba rendszámos autóbusz, amelynek így utasokat szál­lítani tilos volna, hétvége­ken pedig nem is közleked­het. A szabály az szabály, eszerint pedig az utasoknak el kelj hagyniuk a jármű­vet. amit legalábbis az első munkanapig használaton kívül kell tartani. De mit is tegyenek? Szóródjanak szét a papok, apácák és mind a többi utas autósloppolni? A jó szív. a demokratikus rendőrség kegves volt. csak a rendszámtáblát szereltet­te le. a társaság félórás vi­ta után továbbindulhatott. Az. ima tehát meghallga­tásra talált, s a gyorsan ér­kező tavaszi zápor közben, melyet napsütés kísért, az egyik plébános atya ülésé­ről fölemelkedve kikém­lelt: Szivárvány van? Dudás Zoltán ISMERJÜK MEG A BIBLIÁT! (4.) \ PÁTRIÁRKÁK ÉS MÓZES Az Ószövetség legszebb és legismertebb részletei Izrael ősatyái­ról, a pátriárkákról, Ábrahámról, Izsákról, Jákobról és az Izraelt alapító eseményekről szóinak, amelyeknek Mózes a főszereplője. Ezek az elbeszélések vallási jelentőségükön túl, irodalmi értékűek is, a világirodalom gyöngyszemei. A pátriárkák történetét Mózes 1., másik nevén a Teremtés köny­vében találjuk. Az elbeszélések a szájhagyományban keletkeztek a Kr. e. 2. évezredben, és a három pátriárka személye körül kristá­lyosodtak ki. Eredetükben önálló, kerek történetek voltak, és egy- egy epizódot beszéltek el az ős- dtya életéből. Kik voltak a pátriárkák? Minden valószínűség szerint még a szájhagyomány állapo­tában összefüggésbe kerültek, majd az írásbeliség során fo­lyamatos eseménysorrá dolgozták őket. A Mózes személyéhez kap­csolódó elbeszélések teszik ki a mózesi könyvek többségét, első­sorban Mózes 2. és 4., másik ne­vén a Kivonulás és a Számok könyvét. Ezek is szájhagyomány­ban keletkeztek, ugyancsak a Kr. e. 2. évezredben. A pátriárkái tör­ténetekkel együtt az izraelita ki­rályság idején. Dávid (1004—965). de inkább Salamon (965—926) idején összegyűjtötték, rendezték és foglalták íiásba őket. Iroda­lomtörténetük ezzel még nem zá­rult le, évszázadokon át csiszolód­tak, újabb részletekkel és hitél­ményekkel bővültek. Végső for­májukat a Kr. e. 4. században nyerték el. A pátriárkák történetéből meg­ismerjük, hogy Izrael ősei Mezo­potámiából vándoroltak Paleszti­nába. Ábrahám nemzetsége iste­ni indításra jött Kánaán földjére. A pátriárka pásztor, aki nemzet­ségével és nyájaival bejárta Ká­naánt, s közben többször isteni ígéretben részesült: utódai néppé sokasodnak, és birtokolni fogják azt a földet, amelyen most ván­dorol. Ábrahámnak az emberiség üdvösségtörténetében jelentősége van: általa áldásban részesülnek a nemzetek (Tér. 12., 1—3.). A pát­riárka a hit embere. Feltétlen bi­zalommal fogadja Isten szavát, és hűséges maradt hozzá a próba­tételekben is. Isten megújította ígéretét Ábrahám fiának, Izsák­nak. és Izsák fiának, Jákobnak is. Jákob tizenkét fia lett Izrael tizenkét törzsének ősatyja. Tévedne, aki a pátriárkákat pusztán népi vagy irodalmi fan­tázia termékének tartaná. A pát­riárkái történetek szájhagyo­mányból eredő népies elbeszélé­sek, és históriai pontosságukat nem a modern történetírás lépté­kével kell mérni. A szájhagyo­mány a tényszerűség megőrzésé­ben elsősorban a lényegre szorít­kozik. A részleteket viszont gyak­ran szabadon egészíti ki, ami azonban nem jelenti, hogy meg­hamisítaná az elbeszélt történeti emléket. Mikor éltek az ősatyák? A pátriárkái törénetek leg­ősibb rétege a Kr. e. 2. évezred­be vezeti vissza az olvasót, és az ősatyákról mondottak beleilleszt­hetők az ókori Kelet általunk is­mert világába. A pátriárkák a kor békés, legelőváltó, félnomád állat- tenyésztői, akik szabadon vonul­nak nyájaikkal, a városlakókkal való kapcsolatukat szerződésekkel szabályozták. A családjukban használt nevek (Ábrahám, Jákob, Terach, Serug, Náchor) a Kr. e. 2. évezredből ismert nyugatszemita névtípusok. A felsorolt helységek ténylegesen létező települések voltak. A pátriárkák szokásaiból a házasságkötés, aöoptáció és örök­befogadás esetében számos pár­huzamot találunk a 2. évezred családjogi törvénykezésében. Az ősatyák korát a Kr. e. 1900—1200 között határozza meg a tudomá­nyos kutatás. A Mózes-történetek Izrael ala­pítását beszélik el. Alapgondola­tuk: Izrael léte annak köszönhető, hogy Isten kinyilatkoztatta magát neki, és népéül választotta. Az el­beszélések a rabszolgamunkára kényszerített Izrael Egyiptomból való szabadításával kezdődnek. A fáraó hatalmából való megmene­külés Jahve, az Izraelnek magát kinyilatkoztató Isten nagy tette népének érdekében. A rendkívüli eseményben Jahve Izrael istené­nek bizonyul, s ez kezdettől fogva Izrael hitvallása lett: „Én vagyok Jahve, a te Istened Egyiptom óta” (Oz. 12., 10.). A kivonulás után a nép a Sínai-hegyhez vonul, ahol Isten szövetséget köt Izraellel. A negyvenéves pusztai vándorlás ideje alatt is segíti népét a meg­ígért haza felé vezető úton. Az egyiptomi szabadulástól egészen az ígéret földje határán bekövet­kezett haláláig Mózes a nép veze­tője, s ő a közvetítő Isten és Iz­rael között. Személye kapcsolja össze a kivonulástól Kánaánig tartó eseménysor részeit. Menekülés a fáraók földjéről Mózes történetének időpontját a történeti háttér ismeretében hatá­rozzuk meg. Egyiptomi okmányok tanúsítják, hogy nomád csoportok rendszeresen engedélyt kaptak ál­lataik legeltetésére a Nílus-deltá­ban. II. Ramszesz (1290—1223) a delta vidékén nagyszabású épít­kezéseket folytatott, amelyekbe az ott tartózkodó nomád csoporto­kat is bevonhatta. A szabadságuk korlátozásának tekintett tehertől csak meneküléssel szabadulhattak meg. Erre alkalmas körülmény nyílt Merneptah fáraó idején (1223—1213), amiikör a tengeri né­pek megrendítették Egyiptom uralmát Szíria-Palesztinában, és a határterület ellenőrzését a Sínai- félszigeten. Ez a háttér érthetővé teszi a bibliai elbeszélést, a deltá­ban élő izraeliták munkára kény­szerítését Pitom és Ramszesz rak­tárvárosok építésénél. A Mózes vezetésével történt menekülés időpontját Kr. e. 1200 körül álla­pítja meg a biblikus kutatás. A pátriárkák és Mózes mély nyomot hagyott Izrael hitének történetében. Maga a Biblia ta­núskodik arról, hogy válságos időkben gyakran nyúltak vissza hagyományukhoz útmutatásért és erőt meríteni. Kózsa Huba, a budapesti róm. kát. hittudományi egyetem professzora •* X 2* 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom