Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
Aki maga nincs benne, az aligha tudja elképzelni, hogy a helyi költségvetések tárgyalásakor milyen késhegyig menő viták folytak minden egyes forintért, fillérért. A képviselők állítólag ugyanúgy alkudoztak patthelyzetek esetén — márpedig az szép számmal előfordult — mint fönt a Parlamentben a „nagyok”. Valahogy így: „jó, én megszavazom a segélyeket, te Dedig támogatod az „X” utca aszfaltozását. Kendben? Ügy vettem észre, hogy ezekben a költségalkukban a közművelődés megint csak a végére maradt. Kivéve, ha az érintett intézmény vezetője, népművelője a sarkára állt, védte igazát. sőt még alkalmi „lob- byt” is sikerült összehoznia a testületen belül. Farmoson sikerült. Igaz, „agyafúrt” módon, de az alkuhoz ez is hozzátartozik. Történt ugyanis, hogy az első körökben elvették a bizottságok és a képviselő- testület a művelődési ház parkettacsiszolási tervét. A mindössze 50 ezres tétel — akárhogy mérlegeltek — másra kellett. A döntéssel sehogy sem barátkozott meg Púcs Ferenc, az intézmény vezetője. Többféle megközelítésben előadta már ragaszkodását a parketta rendbe tételéhez, hiszen a nemrég újjáépített házban sűrűn használják azt a termet. Hétvégeken csak a diszkó 4000 forint tiszta hasznot hoz, rendszeresen és garantáltan a kasszába. Két és fél hónap alatt megtermelnék tehát a javításra valót. Miért hát a garaskodás? Aztán eszébe jutott valami. — Gondoljanak arra, Kedves Képviselő Urak, hogy a nyáron mi látjuk vendégül németországi testvérfalunk sportküldöttségét! Nyilván itt is csinálunk majd közös rendezvényeket, vacsorát, bált. Hogy nézne ki, ha kopott, felszakadozott parkettán bukdácsolnának nyugati vendégeink? Micsoda szégyen lenne az, miközben néhány ezer forintról van szó? Ez az érvelés a testületi ülésen szinte azonnal hatott a képviselőkre. Már csak azért is, mert többen tagjai a helyi öregfiúk „messze földön” ismert csapatának, s ilyen minőségben tavaly már voltak kint vendégek a Soolthuben nevezetű német faluban. Fociztak, ismerkedtek, pazar vendéglátásban részesültek, az ottani — ugyancsak takaros — kultúrházban szórakoztak. S igencsak fénylő parkettán ropták a csárdást. — Jó, én megszavazom — szólt egyikük, foglalkozása szerint asztalosmerter — de legalább háromszor lakkozzátok le! — És sarkantyús cipővel (merthogy diszkóban ez járja) senkit ne engedjetek be! — szólt egy másik. Egyhangúan jóváhagyták a „tételt”. Az alku tehát megköttetett. Hiába, büszkeség is van a világon. (lóth) Az önállóság ára Tápiószelén a költségvetési tervezet közmeghallgatási vitáján többször elhangzott, hogy a szelei költségvetési intézmények március elsejétől önállóan gazdálkodnak. Ezzel együtt az általános iskola idei gazdálkodási keretét 26,5 millió körüli összegben állapították meg. Az intézmény igazgatója — Kollár Lajos — felszólalásában elmondta, hogy a pedagógusok keveslik az összeget. — Eleve látszik, hogy nem jövünk ki ebből a pénzből, hiszen csak az éves munkabér több 20 millió forintnál. Mindez úgy, hogy a megye iskoláit tekintve a 132. helyen állunk átlagbér terén a magunk 13 ezer forintjával. Tavaly 6,4 millió jutott dologi költségekre, az idén legyen ennek az alig 90 százaléka, miközben ki tudja még. mekkora lesz ténylegesen az infláció? Szenet például — úgy hírlik — 1250 forintért lehet előjegyezni mázsánként. Nyilván német brikettről van szó, de akkor is! Az igazgató kifakadását a költségvetés előterjesztését elővezető alpolgármester — Majoros Tibor — látható megértéssel fogadta. De pénzt adni már aligha tud a -testület, hiszen vala- honnét el kellene venni, s akkor mások panaszkodnának ... — Én úgy hallottam, lengyel szenet is van mód előjegyeztetni, az pedig 8-900 forintba kerül mázsánként — tárja szét a karját. Hát igen: az önállóságnak — no meg a szénnek, víznek, villanynak — érő van. Ezek után csak az a kérdés: a Tüzép-telepre járjon-e az igazgató, vagy netán az iskolai munkával is törődjön néha. Lehet, hogy mind a kettőre rá fog kényszerülni? — he — MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON Házi tejet a kannákba! Otthon készül a tűró A Tápió mentén is mind több tehéntartó gazda foglalkozik azzal a gondolattal, hogy visszatér a tej és a tejtermékek értékesítésének régi módszeréhez, vagyis a fejtősajtártól szállítja majd közvetlenül a fogyasztók részére a terméket. — Minket sem kerül el a tejmizéria — mondja dr. Bencze József farmosi polgármester — A tejfelvásár- lás körüli huzavona most ott tart, hogy nincs egyezség! Tavaly a mi magán- gazdálkodóink naponta hatszáz liter tejet adtak le a tejipari vállalatnak. Most a vállalat. jelezte, hogy az elmúlt évben leadott mennyiségnek csak az ötven százalékát tudja átvenni. Nem egyedülálló a farmosi példa. Nagykátán, Tá- piószentmártonban, Tápió- bicskén több gazda érdeklődött már, hogy milyen engedélyek szükségesek ahhoz, hogy közvetlenül árulhassák a tejet, akár kannából is. A farmosi polgármester utánanézett a dolognak, de csak addig jutott, hogy jelenleg öt jogszabály állít korlátot, nehogy a tejtermelők közvetlenül eljuttathassák termékeiket a fogyasztókhoz. — Azt gondolom — mondja dr. Bencze József —, amíg a tejkérdésben a monopolhelyzet nem szűnik meg, addig a tejipari vállalatoknak nem érdekük az árak letörése vagy a termelők támogatása, és ilyenformán a piac sem képes igazán szabályozni. Mint megtudtuk, a Tápió mentén „szervezkednek” és összefognak a gazdák. Már kiderítették, hogy a mezőgazdasági termékek árusításához, így a tejhez sem kell külön engedély, csupán a Köjál hozzájárulása. A Köjálnak természetesen vannak előírásai: így például a csempézett, tiszta helyiség. Van azonban olyan tejtermelő, aki kiszolgált műhelykocsiból kívánná árusítani a tejet. Neki állítólag azt javasolták, tegye patyolattisztává, mázolja kívülről-belülrő] fehérre a járművet. Természetesen az önkormányzatok is segítséget kívánnak nyújtani a házi tej és tejtermékek értékesítéséhez, és lehetőség szerint anyagilag is támogatják az újabb elárusítóhelyek létesítését, Mindenképpen szeretnék, ha jobb minőséget kapna a lakosság, és a kedvezőbb árú tejtermékek iránt megnövekedne a kereslet. Mint megtudtuk, az utóbbi időben például Nagykátán volt olyan nap, hogy több tíz liter tej megmaradt az üzletekben, nem beszélve például a sajtokról, melyeket alig-alig vásárol a lakossáig. Hogy lesz-e hasznuk a kereskedő gazdáknak? Csak összehasonlításként, érdemes elgondolkodni a számadatokon: február első napjaiban a tejipar — ha fizetne (!) — a 2,8%-os zsírtartalmú tejet literenként 14,20-ért venné át, ennek a fogyasztói ára hu szonegy forint. A tejipar felvásárolja — mint mondják a gazdák —, megutaztatja a tejet, leszedi a zsírját, és nagy pénzért árulja. Persze szó sincs arról, hogy a gazdák zacskóban árulnák a tejet. Van, ahol már most is szívesen vinnék tejeskannákból is. De vajon mi van az iskolatejjel? A nagykátai gimnázium ÁFÉSZ által üzemel, tetett büféjében jelenleg naponta mindössze 24 db 2 decis tej fogy el. Ebből is 8-7 flakont a tanárok fogyasztanak. Most hét forint két deciliter tej az iskolában. Megoldhatatlannak látszik a kannából való kimérés, mert akkor poharakra van szükség, és bár van hideg-meleg folyóvíz, de a pohár igenigen törékeny fogyóeszköz a gyerekek körében. Marad továbbra is az eldobható műanyag doboz? Hallottunk arról is, hogy egyes gazdaságok műanyag flakonok Siecsőn Eboltás A Tápiószecsői Nagyközség Önkormányzat Polgár- mesteri Hivatala ezúton értesíti a lakosságot: az idei kötelező eboltás Tápiósze- csőn március 11—I2-én 8— 10 óra között, március 19- én 8—10 óra között, Mag- dolnatelepen március 19-én 11 órától. Az oltás minden három hónapnál idősebb eb részére kötelező! tapiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. ® Munkatárs: Deák AttiJa. « Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra _ között Nagykátán a művelődési központban. Polgármesterek egymás közt — Figyelj csak, komám — mondja A. A. — Hogyan is lesz a kisgazdák negyvenhetes állapotával? — Azt talán még ők sem tudják — húzza meg a vállát B. B. — Ha visszakapják a gazdák a földet, ugyan hogy művelik majd? Nincs traktorra pénzük, se vetőmagra ... Ki fog így termelni? Hát az eszem megáll! Elképzelni se tudom, hogyan gondolják a farmergazdaságot... — Ez most csak egy nagy luftballon! Ennek nincs töltete, csak héja van. De még nagyot pukkanhat... — Mondok én neked mást is, komám — dohog tovább B. B. — A hétvégén átruccantak az asszony rokonai Ausztriából. Azt mondják, hoznák ám a működő tőkét, csinálnának nálunk is szemétégetőt... De rögvest kérdezték: mi a garancia arra, hogy ami pénzt behoztak, azt majd ki is vihetik? Mi a garancia?! Azt mondják, nem lehet az véletlen, hogy a német befektetők is olyan óvatos duhajok. Pedig az a pénz, amit ők behoznak Magyarországra, nekik nem oszt, nem szoroz ... Ugyanis azt leakaszthatják abból a hitelprogramból, amit Németország adott nekünk. Mégsem kockáztatnak, mert nem látnak a kormánytól semmi biztosítékot... — És mi lenne, ha mi akasztanánk le azt a pénzt? — Utánanéztem már: el nem tudod képzelni, micsoda bürokrácia folyik ez ügyben is. Szinte lehetetlen nekünk, kis önkormányzatoknak vagy a térségi vállalkozóknak hozzájutni egy ilyen pályázathoz. Itt van például a Phare-program, ami a lengyel és magyar gazdaság megsegítésére jött létre. Épp most tudtam meg, hogy a pályázatot röpke két héttel a beadási határidő előtt hirdették meg, eldugva a Magyar Hírlapban. Na de ez még mind semmi! A támogatási kérelmet magyarul, valamint hiteles angol fordításban, számítógéplemezen kéretik - benyújtani... — Ez vicc! Ennyi idő alatt Pest megyében a pályázattal kapcsolatos telefonokat sem lehet elintézni, nemhogy két hét alatt kidolgozni egy pályaművet és aztán lefordíitatni angolra ... — Megint azok járnak jól, akik közel vannak a tűzhöz — mondja keserűen B. B. — Ilyenformán nekünk nem is érdemes pályázni ... — Látod, komám, ebben neked van igazad! — kait — beszerzését tervezik Csehszlovákiából. Egy tápiószentmártoni asszony a nagykátai piacon elmondta, hogy amióta tart a tejmizéria, sokan „kéz alatt” szerzik be tízliter- szám a tejet, és maguk készítenek belőle túrót, tejfölt, tejszínt... Talán még azt is megérjük, hogy a piacon ismét a bögréből kifordított sárga vajat fogják árulni az asszonyok. Természetesen mindez nem oldhatja meg a sok tehenet tartó nagygazdaságok gondját, így azok kénytelenek lesznek ésszerűen csökkenteni az állatállományt. De ezzel kapcsolatosan van hírünk jó és okos kezdeményezésről is: igyekeznek átmenteni az önkormányzatok támogatásával az értékes állatállomány egy részét. Deák Attila Kell könyvesbolt Bezárás fenyegeti Nagykáta egyetlen könyvesboltját. Miért? Talán a helyiségre szemet vetett valamelyik üzleti „cápa”? Vagy annyira ráfizetéses az ÁFÉSZ-nak, hogy nem éri meg nyitva tartani? De hát ez egy város! Könyvesbolt nélkül? Kevés a pénz, egyre kevesebb. De azért szükségünk van könyvekre is! Várjuk meg, amíg sikeres üzletemberek hónunk alá nyúlnak, segítenek? Ez a könyvesbolt több mint üzlet: kultúraéhes emberek találkozóhelye! Kell a piacpolitika, de vigyázzunk, mert ha a farkastörvények diktálta elmélet szerint folytatjuk: károkat okozunk jövőnknek, gyerekeinknek! Samu B. Gábor mm Mozihs Nagykáta, Rákóczi: Márc. 8-án 6 órakor: Micsoda nő! (szín., mb. am. vígjáték), 9- 10-én 6 és 8 órakor: Warlock (szín. mb. am. fantasztikus kalandfilm), 11-én 6 és 8 órakor: Palimadár (szín. mb. am. kalandfilm), 14-én 6 órakor: Tűz, jég és dinamit (szín. német kalandfilm). Két világ Egyirányú utca elején kapta lencsevégre a fotós a megszokott, mindennapos jelenetet. Sok helyen még mindig használják a lovas kocsit az új vetélytárs, az autó mellett. Ez még nem is lenne baj, csakhogy az egyirányú utcában nem illik az „idősebb” jogán sem szabálytalanul közlekedni! (Deák Attila felvétele) Jegy kapható Forgószínpad A tápiószecsői Damjanich Művelődési Ház felhívja a színházkedvelő lakosság figyelmét, hogy március 16-án programot szervez Pestre. Ez alkalommal a Forgószínpad című zenés játék kerül megtekintésre a Népszínház Józsefvárosi Színpadán, melyben olyan neves színészek lépnek fel, mint Pérczel Zita, Lukács Margit, Pártos Erzsi, Mol- dován Stefánia és Mensáros László. Jegyek és pluszinformációk a művelődési házban 'e!csiszo!ják a parkettát— Furfangos alku
