Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-06 / 55. szám
Alkatrészek A járművek alkatrészei megvásárolhatók — a Vörös ház alkatrészei megtekinthetők, egyelőre még egyben... (Porubszky Dezső felvétele) Agg-naptár Agg Károlynak, a Dunakanyar Fotóklub tagjának felvételeiből összeállított két naptárt tervez megjelentetni a Képzőművészeti Kiadó. Az 1992-es képes falinaptárak egyike a Szlovákiai fatemplomok címet viselné, a másik Szigetközi látomások címmel jelenne meg a kiadónál ez év végén. Ugyancsak a Képzőművészeti Kiadó tervezi megjelentetni Ágg Károly két felvételét poszter formájában. Az egyik a Jégvilág, a másik az Erdei látomás című fotó. VÁCI xJftírttm Szabadon választhassunk orvost Közelebb kerülni az emberekhez Az egészségügyet is megérintette a reform szele, s ha lassan is, de fokozatosan haladunk előre. Mindez elsősorban az emberért, a betegért történik. Városunkban is — mint az már a községekben eddig is bevált gyakorlat volt — különválik az egészségügyi alapellátás. Vagyis: a körzeti orvosok, körzeti gyermekorvosok, fogorvosok, üzemorvosok — akik eddig a kórház alkalmazottai voltak, az intézményen keresztül kapták a társadalombiztosítástól fizetésüket, s a kórház gondoskodott a rendelők fenntartásáról — önállóak lesznek. Az új, önálló egészség- ügyi szervezet vezetője dr. Füredi Gyula. Vele beszélgettünk terveikről, elképzeléseikről. — A mi különválásunk„Privatizáít” buszvezető? Egy utas gondolatai Élvezettel olvasok bizonyos vitákat a kibic kívülállása helyzetéből. Addig, amíg nem a bőrömre megy a vita. Nem tudom másként bevezetni soraim ahhoz a szócsatához, ami a Volánbusz cs az önkormányzat illetékesei között folydo- gál. Olvasom lapunk március 1-jei számában megjelent választ, melyet az önkormányzat gazdasági bizottságának elnöke címzett a közlekedési vállalatnak. Igen szomorú gondolataim támadtak. Ugyanis a vállalat 100, a város irányítása 50 százalékos viteldíjemelkedést tartott indokoltnak. Nekem a tíz százalék is sok lenne, de az említett válasz lényege nem anyagi. A visszautasító közle-- mény néhány kitétele szerintem hamis. Többek között: „... a monopolhelyzetben lévő, centrálisán irányított szervezeti formában működő és racionálisan gazdálkodni nem képes szocialista nagyvállalatot ...” — Kiragadtam ugyan szövegkörnyezetéből az idézett sorokat, de a Pest megyében működő Volánbusz nem monopolszervezet. Valamikor az volt. Tíz évvel ezelőtt, amikor a Volán Tröszt egyikeként működött a huszonnégy között. A megyékben szétvált és a ma már önálló vállalat minőségében lévő szervezetén — és azok valamikori egyikén — számon kérni a múlt gazdasági hibáit, nem éppen méltányos. A másik idézet: „... az önkormányzat igen előrehaladott tárgyalásokat folytat, és hamarosan nyilvánosságra fogja hozni(!) azt a formát, amivel megoldható lesz a jelenlegi vagy ennél magasabb színvonalon a tömegközlekedés ...” Minden gondolatommal támogatok bizonyos versenyformát, ami a józan ésszel elképzelhető. Elképzelem azt a falusi közlekedést — lásd: Sziget- szentmiklós —, ahol a helyi járatra nem „rakódhat” egy vállalat mindenféle rezsije. Többek között: a tűz- rendészeti, a munkavédelmi, az egészségügyi és szociális osztályok és azok személyi állománya. Bővíthet- ném a közlekedési vállalatok szervezeti felépítésének minden élő formáját. Nem teszem, mert egy műszaki végzettségű ember tudja ezt! Á nyilatkozat egy kitétele azért piszkál. Nevezetesen, miként érti a nyilatkozó ezt: „...a jelenlegi vagy ennél magasabb színvonalon ...’ Milyen színvonalú lesz a privatizált tömegközlekedés ? A kocsik tisztasága, a járatok pontossága eddig sem volt ismeretlen kívánság. Mindez javítható. Ezen kívül? Az olcsóság — két forinttal lenne kevesebb? — nem lényeges, akkor mi? Frissen sütött lán- gossal fogad a „privatizált” buszvezető minden felszálláskor? Nyáron fagyit ad? Netán — visszaköszön? S e kedvezmények után — mert ennyit megkövetelek! — hogyan osszák meg azt a kommunális hálózatot, amit az a „szocialista” vállalat kiépített magának? Az állomást, a garázsokat, a műhelyeket is privatizálják? Hogyan? Mint a negyvenes évek végén volt „divatban”? Gondolom — nem könyvjóváírással, hanem negyven százalékos bankkölcsönnel. Én csak utas vagyok, váci polgár, egyszerű ember, nincs magas rangú műszaki képesítésem. Nem tudok már kimenni gyalog Sej- cébe! — csaüikó — nak nem elsődlegesen anyagi okai vannak — kezdte a beszélgetést. — Elsősorban az — s ezt más államokban már régen tudják —, hogy a lakosság egészségi állapotát hosszú távon mindig az egészség- ségügyi alapellátás határozza meg. Ahhoz, hogy a lakosság hatékonyabban tudjon együttműködni velünk, az a jobb, ha az emberekhez közelebb kerülünk. Jó példa erre a finn, karéliai modell — ez volt az igazán demonstratív akció —, amikor a lakosság sokkal nagyobb eséllyel és lehetőséggel tud beleszólni például az egészségügyi fejlesztésekbe. Mi is azt gondoljuk, hogy ha a lakosság a polgármesteri hivatalon keresztül — de nem a kórház közvetítésével — áll kapcsolatban velünk, az hosszú távon mindkét félnek gyümölcsöző lehet. — ön marad továbbra is a körzetben? — Igen. Az első és egyetlen feltételem volt, hogy minden eddigi munkámat folytathassam tovább. Én körzeti orvos vagyok, s az is akarok maradni. Gyakorlatilag főorvosi beosztásban dolgozom, ám egy választott funkcióban. A körzeti, a gyermekorvosok, a fogorvosok, üzemorvosok jelöltek maguk közül egy-egy képviselőt, egy ügyvivőt, és ők választottak maguk közül. Nekem feladatom lesz koordinálni ezeknek a területeknek a munkáját, biztosítani a feltételeket. Szeretnénk fenntartani egy titkárságot, amely vagy a polgármesteri hivatalban, vagy az új ügyelet helyén működne. — A kettéválással vajon megváltozik a beteg-orvos kapcsolat? — Ha talán nem is azonnal, de mindenképpen azt szeretnénk, hogy a család- orvoslás legyen népszerű. Hosszú távon mindenképpen el kell jutnunk a szabad orvosválasztáshoz. Az embereknek alapvető joga kell legyen, hogy szabadon választhassák meg orvosukat. A családorvoslás egyik feltétele a szabad orvosválasztás. Ha mondjuk, a betegnek az üzemorvosához van bizalma, akkor hadd forduljon oda mindig, s ha az üzeínorvos el tudja őt látni, akkor vállalhassa fekvő betegként is. De tegyük fel, a körzeti orvosában bízik, s gyerekeit oda viszi, akkor felesleges őt rákényszeríteni arra, hogy egy adott helyzetben máshová forduljon. Mi ezt nagyon szeretnénk, ám, mikor tudjuk megoldani, nem tudom, ennek több összetevője van. — Az önállóság talán nagyobb teret enged a beszerzéseknek is ... — Nekünk fel kell mérni a helyzetet, javaslatot tenni és elfogadtatni. Ezt már nem a kórház közvetítésével fogjuk tenni, hanem elmegyünk a testületi ülésekre a polgármesteri hivatalba, és elmondjuk terveinket, mit szeretnénk csinálni. Ha elfogadják jó, ha nem, akkor másképpen gondolkodunk. Véleményünk szerint a legjobb az, ha a rendelők külön egységként működnek, szabadon gazdálkodva a nekik kiutalt fenntartási, működtetési költséggel. Ha takarékosan tudnak bánni a pénzzel, akkor egy műszert hamarabb megkaphatnak — ez lehet ösztönző is, ám semmiképpen sem mehet a beteg kárára. (halász) Nem tanácsokat osztva Svéd cseppek Manapság sokan esküsznek a svéd cseppekre. Talán még a Magyarországra látogató két szociáldemokrata parlamenti képviselőtől is megkérdezték rtéhá- nyan, hoztak-e magukkal é bűvös szerből. Ám Éva Johansson és Barbro An- dersson — mint a velük folytatott beszélgetésből kiderült — nemhogy cseppeket, receptet sem hoztak a számunkra. Személyesen kívánták látni, tapasztalni a magyarországi változásokat, mesélték, s mivel a tömegkommunikáció hírei többnyire a fővárosról szólnak, ezért látogattak el vidékre, így Vácra és környékére ig. Természetesen elsősorban itt szerzett tapasztalataikra voltam kíváncsi, hiszen mint elmondták, megismerkedtek a munkanélküliség okozta helyi problémákkal, a gyerekek, fiatalok helyzetével, a hátrányos helyzetben lévők gondjaival. A két képviselőnő, ameny- nyire szívélyes és közvetlen beszélgetőpartner volt, legalább annyira profesz- szionális politikus is: mindketten óvakodtak attól, hogy ítéletet mondjanak, netán bírálják a hozott intézkedéseket vagy azok elmaradását. És elkerülték azt is, hogy tanácsokat osszanak. Barbro Andersson csak arra volt hajlandó, hogy elmesélje, ahol él, ott is előfordult, hogy gyárakat bezártak, emberek munka nélkül maradtak. Űk megpróbálták a problémákat maguk megoldani: a feleslegessé vált munkaerőt az infrastruktúra fejlesztésére használták fel, utat, vasutat építettek, az emberek egy része pedig kisvállalkozásokba kezdett. Eva Johansson arról beszélt, hogy a depresszió időszakát az infrastruktúrába való befektetés mellett arra is felhasználják, hogy az igényeknek megfelelően képezzék át az embereket. Tehát nemcsak fizetik a segélyt, hanem a munkanélkülieket át is képzik, mégpedig központi segítséggel. Az oktatás, a képzés és az átképzés újra és újra visszatérő témájuk volt, s bár egyikük sem oktatással foglalkozik, vagy az ifjúsággal foglalkozó bizottságban dolgozik, sok gyermekintézménybe, iskolába látogattak el. Amikor pedig a kapcsolatok alakulásáról, folytatásáról érdeklődtem, Barbro Andersson elmondta, sok-sok címet visz haza, s otthon szorgalmazni fogja a közvetlen kapcsolatok kiépítését, elsősorban fiatalok, iskolák között. Éva Johansson a svéd ifjúsági szervezetekről mesélt, amelyeket a gyerekek maguk szerveznek, s ahol megtanulják, hogyan kell a demokráciában élni. Cselekvő módon tanulják, mint a Fiatal Sasok elnevezésű szervezetben — amely nyilván példa sok ország számára, hiszen félszáz országban van tagszervezetük. A két szociáldemokrata képviselőnő nem hozott ugyan csodacseppeket, nem adott receptet, és nem tett ígéreteket, mint mondták, csak tájékozódni jöttek, mégis szinte biztos, hogy segíteni akarnak és fognak is. Mert nagyon pontosan tudják, mennyire fontos egy sokszálú kapcsolat- rendszer kiépítése, hogy magyar vendéglátóik csak akkor lehetnek európaiak, ha megismerik Európát, kereskednek Európával, ha hivatalos és nem hivatalos szervezeteik együttműködnek. (Borgó) Piarista templomban Ismeretterjesztés Több előadássorozat is elkezdődött a közelmúltban a piarista templomban. Az ismeretterjesztő előadások következő témája március 10-én a Pastorális levelek és a zsidókhoz írt levél. A kétórás előadást 15 órakor a sekrestyében tartják. A még tavaly kezdett mentálhigiéniai előadássorozat következő része március 13-án, este fél hatkor lesz, szintén a sekrestyében. Címe: Válsághelyzetek és azok leküzdése. Nem irtják a fákat... ... hanem a tervszerű művelés keretében kivágják az elöregedett egyedeket, élettérhez juttatják a legéletképesebbeket a gödöllői út mentén (Vimola Károly felvétele) Mozi— Dunagyöngye filmszínház (Dr. Csányi László krt. 58.): március 6-án, szerdán, este fél 6 és 8 órakor 18 éven felülieknek vetítik a Saint- Tropez-i leánykereskedők című francia erotikus filmet. Rendezte: Jean Rou- geron. Főszereplők: Yves Jouffroy, Henri Poitier és Elisabeth Steiner. Témája: A Horsch-szervezet divatcég álcája alatt tevékenykedik: az arab emirátusokat látja el vonzó lánykákkal. A sorozatos eltűnések tisztázása az erkölcsrendészet feladata... VÁCI HÍRLAP Vác, Dr. Csányi László krt. 15. 9 A szerkesztőség vezetője: Borgó János. @ Munkatársak: Dudás Zoltán és Halász Erzsébet. 9 Postacím: Vác, Pf. 32. 2G01. Telefax és telefon: (27) 10-0S5, Telex: 282 297. e Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. 9 Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től ll-ig, valamint a váci liirdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 14-től 17 óráig. í ő 0 \..l «!- *
