Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-30 / 75. szám
A bajból egyedül kell kimászni? Felmondólevéllel a zsebben A HÉT HÍR! FELSŐ FOK Veszprém fogadta a műszaki kutatás időszerű kér* déseiről rendezett tanácskozás résztvevőit. © Fórumra került sor Egerben, Tények és lehetőségek Magyarország és az Európai Gazdasági Közösség kapcsolatában címmel. © Első alkalommal adták át Szegeden a Tehetségekért elnevezésű díjakat. 9 A bányászszakszervezeti titkárok országos kétnapos balatonfüredi értekezlete az iparág helyzetét tekintette át. 9 Szabó Dezső-emlékülést tartottak Székesfehérvárott. © A hét híre az is, hogy egy új budapesti egyetem megalapítását jelentették be a fővárosban. Érthető hibák PártgazdáMs A pártok tavalyi gazdálkodására vonatkozóan általános az a tapasztalat, hogy a vizsgált pártok egyikének sem volt megjelelő és pontos pénzügyi zárómérlege. Ugyanakkor a pártok nem marasztalhatóak el minden esetben, hiszen a működésüket és gazdálkodásukat szabályozó törvény szövegezése sem minden részletében egyértelmű — hangsúlyozta Hagelmayer István, az Állami Számvevő- szék főcsoportfőnöke, a pártok tavalyi gazdálkodásának tapasztalatairól tartott sajtótájékoztatón. A hibák pártonként eltérő képet mutattak. Ezeknek azonban alapvetően azonos oka volt, mégpedig az, hogy a pártok gazdasági apparátusuk kiépítését későn kezdték meg, és így azok pénzügyeik intézését nem tudták megfelelő szakértelemmel végezni. A pártok vezetői, mint indokolt'megállapításokat, az észrevételeket elfogadták. Bölcs és nagy élettapasztalattal rendelkező barátom mondogatta még évekkel ezelőtt: tanuld meg, az életben csak magadra számíthatsz, ha bajba jutsz, egyedül kell kimásznod belőle. A pesszimistának tűnő szavakra manapság — amikor körülöttem sokan megismerik a létbizonytalanság keserű ízét — egyre többet gondolok, Eszembe ötlöttek akkor is, amikor Vácon, a Rádi úton sétálva elhaladtam a Bélésszövőgyár mellett, ahol januárban szem- és fültanúja voltam annak, amikor a vezetők bejelentették, hónap végén bezár a gyár. A kihalt gyárudvar láttán fülembe csengett az asszonyok keserű kifakadá- sa: „Ha nem találunk munkát, majd otthon maradunk segélyen.” Érezni lehetett, a hetykének tűnő mondat mögött alig palástoltan a félsz bujkált, akkor már mindenki tudta, a városban nem lesz egyszerű dolog másik munkahelyet találni. Azóta több mint két hónap eltelt, mi lehet velük? — a kérdés nem hagyott nyugodni. Az gyorsan kiderült, a vállalat, illetve a gyárvezetés nem kísérte figyelemmel további sorsukat, a felmondólevél átadásával a köldökzsinór megszakadt a cég vezetői és a munkások között. Az érdek-képviseleti szervük sem fogja össze a dolgozókat. Az utolsó időben már mindenki magának keresett állást, akinek sikerült, örül, hogy kikecmergett a bajból, akinek nem, az is a maga útját járja. De hát kitől várhattak volna segítséget? Az új arculatát kereső, sokak szerint eszköz nélküli szakszervezettől? Vagy a pénzhiánnyal küszködő önkormányzatoktól, amelyek, ha támogatnák is a munkahelyteremtő beruházások létesítését, sokszor falba ütköznek: nem rendezettek a föld-, a tulajdonviszonyok. Az állást nem találó elbocsátottak « néhány hét után a munkaügyi ügyfél- szolgálati irodákban kötnek ki. Az ott dolgozóknak — nemcsak Vácon, ország- és megyeszerte — sem kell attól tartaniuk, hogy nem lesz elég munkájuk. A gödöllői iroda vezetője, Fazekas Antalné meséli, sokszor megdöbbentő, az emberek mennyire tájékozatlanok, mennyire nem ismerik a jogaikat, lehetőségeiket. Különösén a fővárosi cégekre jellemző — amelyek az utazási költségek megnövekedésével igyekeznek „túladni”., az ingázókon — nem törődnek a leépítet- tekkel. sokszor az elemi útbaigazítás is hiányzik. Azért van ellenpélda is —• teszi hozzá a vezetőnő. — Például a helybéli volt MÉM Műszaki Intézet. Nemrég ötven embert — mérnököktől a segédmunkásig — bocsátottak el, s az intézet személyzetise rs szb-titkára személyesen is felkereste a hivatalt, s kérték, vegyék szárnyaik alá a kapun kívül rekedteket. Kelemen Zsolt szb-ytkár szavain érződik, nem kívánja túlértékelni saját szerepét, szerényen annyit jegyez meg, a munkahelyi érdek-képviseleti szerv vezetője akkor tud vitapartnere lenni a gazdasági vezetésiek, ha kiismeri magát a munkaügyi jog útvesztőiben. Legnagyobb sikerének egyébként azt tartja, a cég vezetését sikerült meggyőznie» az intézetet mielőbb át kell szervezni, s nem az egyszerűbb megoldást választani: a „sor végéről” mindig néhány embert elküldeni. Amikor az MSZOSZ-ban dr. Pisztrai Zsuzsannának — aki a szakszervezetben a foglalkoztatáspolitikávál foglalkozik — azt fejtegetem. az állás nélkül maradók többsége úgy véli, nem igazán védik meg az érdekeiket, a jogásznő rögvest kiigazít. Gyorsan hozzáteszi, ez legfeljebb a Független Szakszervezetek Ligájára vonatkozik, s nem rájuk. Jó néhány ágazati szakszervezetük — például nyomdászok, építők, belkeresek — létesített alapítványt, melyből hösszabb-rövidebb ideig támogatják az állás nélkül maradókat. Van jogsegélyszolgálat, ahol ingyenes a tanácsadás. Csong- rád megyében — elsőként hazánkban — megalakult a munkanélküliek klubja. Az MSZOSZ is tervezi, hogy egy saját munkaközvetítő irodát létesít. Hogy mikor nyílik, úgy tűnik, „csak” pénzkérdés. Persze az anyagiakon sok múlik, hiszen nem mindig igazolódik be a mondás: ahol legynagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség. A Textilipari Dolgozók Szakszervezetében például — ahol a legszerényebb keresetű munkások tömörülnek — nem tudják pénzzel is segíteni a rászorulókat. Természetesen ők is szeretnének alapítványt létrehozni, de hát a szűkös anyagiak miatt ez egyelőre nem sikerült. Jobb híján marad a jogi segítség, tanácsadás, információ — s néhány emberi szó a bajbajutottnak. Bár, ha belegondolunk, ez is több, mint a semmi, hiszen a volt munkáltatótól sokszor még eny- nyi sem jut az elbocsátottnak. fii a aligha akad bárki is, aki vállalkozna annak megjóslására, néhány esztendő elteltével miként néz majd ki a hazai felsőoktatás. Ami bizonyos: a szokványos, a hagyományos kereteket szétfeszíti a változások igénye. Ezeknek az igényeknek a létezését a megyében is tapasztalhatni — a gödöllői tanárképzés ügyétől a nagykőrösi tanítóképzés fel- támasztásáig —, holott nem tartozunk a felsőoktatás centrumai közé. Nem tartozhattunk hatunk, mert erős adminisztratív korlátok szabták meg évtizedeken át, mozdulhat-e, s ha igen, akkor merre a megye. Elég itt emlékeztetni a zsámbéki főiskolai kihelyezett tagozat létrehozásának hol drámai, hol komikus részleteire, amik szemléletesen érzékeltették, egy centralizáló hatalom kevés esélyt adott arra, hogy a dolgok ott dőljenek el, ahol a döntéshez az ismeretek a legközvetlenebbek, azaz helyben. Napjainkban nincsen akadálya annak, hogy bárkik is felsőoktatási intézményt hozzanak létre, csak éppen ... az új egyetemek alapítása azt mutatja, a gazdasági alapon szerveződő formák, a hazai átlagkeresetekhez képest elképesztő nagyságú tandíjak aligha fogják megoldani a képzés súlyos gondjait. A megyében — a levelező tagozatos hallgatókat is figyelembe véve — négy és fél ezren tanulnak az itt tevékenykedő intézményekben. Azoknak a számát, akik a fővárosban. illetve az ország más részein vesznek részt a felsőfokú oktatás válami- lyen formájában, a becslések ennél többre, hat-hétezer főre teszik. Már maga az a tény, hogy nem tudhatni, ténylegesen menynyien tanulnak felső fokon a majdnem egymilliós lélekszámú megyében, érzékelteti azokat a bizonytalanságokat, amelyek a tervezést köríti k. Kérdés, kell-e tervezni. Valóban kérdés. Elképzelhető ugyanis olyan oktatási szisztéma, hogy bárki, aki állni tudja annak költségeit, vegyen részt a képzésben, s utána a magánügye, hozzájut-e a végzettségének megfelelő álláshoz. A megyében tanuló főiskolai, egyetemi hallgatóknak több mint a nyolcvan százaléka diákotthonnak a lakója. Ez az egyetlen utalás jó példa arra, vajon képesek-e ilyen arányban fedezni a költségeket a családok akkor, ha gyermeküknek az elhelyezés teljes árát kellene kifizetniük? S ez csak egy a választ váró kérdések közül! Az ország ötvennyolc felsőoktatási intézménye tehát vélhetően újabbakkal gyarapodik a következő esztendőkben, a jelentkezőknek természetes lehetősége lesz a válogatás-választás az intézmények, a karok között. Nem tudhatni persze, hogy például a Gödöllői Agrártudományi Egyetem öt karával, két k^pzőintézetével milyen arányban vonz majd jelentkezőket. ám azt tudhatni: teljesen más felvételi, elhelyezési, oktatási, vizsgáztatási stb. rendnek kell kialakulnia. Az természetes, hogy mindez jelentős többletterheket ró az intézmények oktató és kisegítő személyzetére, ám ma nem tudhatni a feleletet arra, vajon lélektanilag miként dolgozza fel a társadalom a teljesen átalakuló viszonyokat. Az ismeret köztulajdon. Ez az elv szép és demokratikus, csak éppen az ismerethez való hozzáférés nagyon is eltérő lehetőségei már eleve megrostálják azokat, akik ebből a köztulajdonból részesedhetnek. Napjainkban a hallgatóknak a 84 százaléka részesül állami támogatásban (ösztöndíj, kollégiumi elhelyezés stb.), s az egy főre vetített költségvetési kiadás összege 142 605 forint volt 1980-ben. Ha az állam felső fokon is privatizálni óhajt, akkor kétséges^ képes-e legalább alsó fokon megteremteni annak kereteit, hogy a nem pénzes, de tehetséges gyerekek is eljuthassanak a felsőfokú oktatás intézményeibe. Avagy a tehetősség lesz egyenlő -a tehetséggel ? Mészáros Olló Hargitai Éva Nagyüzemi védőernyő nélkül Parancsra nem lesznek farmerek Farmergazdaság. Olyan divatos kifejezés ez a mezőgazdaságban, mint a politikában a rendszerváltás, az iparban a szerkezetátalakítás. Am, míg e két utóbbi tartalmával, jelentésével már nagyjából tisztában vagyunk, a farmergazdaság körül még nagyon sok a tévhit, a bizonytalanság. Ez aligha lehet véletlen. Magyarországon még a nyugat-európai típusú egyéni gazdaságoknak sincsenek hagyományai, az amerikai farmergazdaságok tapasztalatai pedig éppen a természeti különbségek és a földrajzi méretek okán nem adaptálhatók a hazai viszonyokra. — Divat lett a jövő mezőgazdaságának egyik útját a farmergazdaságok megszületésében látni — mondja Horn Péter akadémikus, a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke, akivel e témáról beszélgetünk. — Csakhogy tudomásul kell venni: a farmer- gazdaságok mindenhol a világon evolúcióval és nem revolúcióval jöttek létre. Fejlődéssel, folytonos átalakulással és nem parancsszóra vagy politikai célzattal születtek. © Sokan mégis úgy vélik, hogy a szövetkezeti parasztság egy része igenis könnyen át tud váltani farmergazdává, •— Való igaz, hogy a szövetkezeti szférában kialakult háztáji ágazat eredményei lehengeriőek voltak. A világ minden tájáról a csodájára jártak. De ettől még a szövetkezeti tagok nem váltak vállalkozókká. Hiszen a rizikót mindig a közös gazdaság vállalta, a szakértelmet adta és legfőképpen szervezte az egész folyamatot a takarmányozástól a felvásárlásig. Ilyen védőernyő alatt vállalkozott a magyar parasztság döntő többsége. © Ezek szerint ön nem lát reális lehetőséget arra, hogy hazánkban néhány éven belül gyökeresen átalakuljon a mezőgazdaság szerkezete, hogy kialakuljanak kisebb, más érdekeltségi viszonyokon alapuló gazdálkodóegységek? — Véleményem szerint a farmer típusú gazdaságok inkább ott alakulhatnak ki, ahol kis egységekre tagozódnak a nagyobb szövetkezetek. Tehát az egy településen gazdálkodók spontán módon összeállnak, bizonyos gépek beszerzésére, üzemeltetésére, egyes feladatok közös megoldására. Ügy 200-400 hektáros területig képzelhető ez. el. Viszont a fejlődés magával hozza majd, hogy az igazán profik később földet bérelnek és még nagyobb méretekben dolgoznak. 0 Vagyis ha lesz egyáltalán Magyarországon farmergazdaság, az itt is, mint máshol a világon, fokozatos fejlődés eredményeként jön létre. De vajon mi lesz a nagy többséggel, a kis földterülettel rendelkező dolgozókkal? — Megélni a néhány hektárból nem lehet, tehát az egyetlen út a szövetkezés lehet. Erre a világ sok táján találunk példát a föld- szúkétől szenvedő Japántól a hatalmas USA-ig. Nem akarom kritika nélkül dicsérni a nálunk kialakult jól funkcionáló háztáji szövetkezeti integrációt, de csak valami hasonló szövet- kezési formában lehet jövőjük a törpegazdaságoknak. Azért, mert a háztáji egyrészt levette a gazdák válláról a vállalkozás kockázatát, másrészt biztosította a piacot, az integrált élelmiszer-előállítással. © Ügy gondolom, az agrár szakemberek egyáltalán nem örülnek annyira annak, hogy sorra nyílnak a falusi tejkimérések, hogy i mind többen akarnak kü- 1 lönféie kis kapacitású élelmiszer-ipari feldolgozóüzemeket beindítani. — Számos nyugati példa bizonyítja, Dániától Űj-Zé- landig, hogy nagy feldolgozóüzemekkel lehet csak versenyképes termékeket előállítani. A távoli Üj-Zéland igazi farmerország, ahol néhány évtizede még vagy négyszáz tejüzem volt, ma pedig mindössze három van. A dán szakemberek is állítják, országukban elég lenne négy-öt. nagy tejgyár, így maradhatnak verseny- képesek termékeikkel. Nem szabad elfelejteni, hogy a világ másik felén minden élelmiszer-ipari termékben legalább hetvenszázaléknyi szellemi érték testesül meg, nálunk ez az arány még éppen fordított. Természetesen léteznek piaci lyukak. Olyan szűk igények, amelyeket kisüzemeknek kell kielégíteniük: kecsketejből készült sajtot, joghurtot nem lehet és nem is érdemes tejkombinátban előállítani, De a jövő élelmiszerfeldolgozásának útja csak a világpiac igényeivel lépést tartani képes vállalat lehet, ahol kutatók hada biztosítja a folyamatos termékfejlesztést. • A mezőgazdaság szerkezeti átalakulásának két másik fontos feltétele a farmergazdálkodáshoz alkalmazkodó háttéripar megteremtése és a teljesen más szemléletű szakember- képzés. Ügy tűnik, egyik feltétel sincs meg. —Igen, egészen más szerkezetű, kínálatú háttéripar szükségeltetik a kisgazdaságok ellátásához. Nagy baj, hogy ebben ma még — tisztelet a kivételnek — csak a kétes egzisztenciák találnak lehetőséget. Az oktatás területén valamivel, jobb a helyzet. Néhány éven belül ki lehet nevelni az új szemlélettel rendelkező agrár szakemberek első generációját. Mindenekelőtt nyelvtudásra, marketing- és informatikai képzésre van szükségük a fiataloknak. @ Végezetül, véleménye szerint hogyan alakul az elkövetkező években a hazai agrárszektor Vagyoni helyzeté? Maradnak-e, s ha igen, milyen arányban a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok? — Meggyőződésem, hogy néhány év múlva nagyjából kialakulnak a végleges arányok, és a hazai mező- gazdasági termelés \mintegy 40 százaléka nagyüzemi marad. A hazánkban lezajló folyamatokat nem hasonlíthatjuk a klasszikus kapitalizmus korához, de azt látni kell, hogy a tőkekoncentrációra itt és most is ugyanúgy szükség van. Nem akarom minősíteni a Sasad-ügyet, de tény, dacolva minden politikai és önkormányzati ellenállással, a törvények adta lehetőségekkel élve elérték, hogy együtt-tartsák a tőkét, amely alapja lehet a továbblépésnek. Persze, a főváros környéki, Pest megyei termelőszövetkezetek mindig is más feltételek között dolgoztak, mint az ország más részein élő gazdaságok. De igen érdekes jelenség, hogy hazánk két nagy tája, az Alföld és a Dunántúl milyen markánsan kezd elválni megítélés dolgában. Míg Somogybán, Zalában, Tolnában sorra erősítik meg a téeszelnököket, teszik le a garast a megreformált szövetkezés mellett, addig az Alföldön, különösen Békésben, a Viharsarok táján felerősödnek a földvissza- követelők. Ez önmagában nem baj, de mint agrár szakember, óva intenék mindenkit attól, hogy azelőtt verjen szét egy helyenként reformálásra szoruló, de azért prosperáló rendszert, amíg nem terem tődtek meg égy- merőben új, a magángazdálkodáson alapuló mezőgazdaság fel tételei — fejezte be Horn Péter akadémikus. Móza Katalin I
