Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-26 / 71. szám

Rövid az ído Az MTI információja sze­rint dr. Balsai István igaz­ságügy-miniszter előter­jesztést tett Göncz Árpád­nak, a népi ülnökök jelölé­sére és választására köz- társasági elnöki határoza­tában kitűzött határidő meghosszabbításra. Az Igazságügyi Minisztérium helyzetértékelése szerint az eredeti határidőn belül, azaz március 17-ig az ön- kormányzatok nem tudták megválasztani az országo­san szükséges mintegy 11 ezer népi ülnököt. Néhány helyen — különböző okok miatt — még egyáltalában nem tartottak választást, máshol pedig nem sikerült megfelelő számú ülnököt jelölni és választani. Mivel az eddig megválasztott új ülnökök száma nem ele­gendő a bíróságok műkö­déséhez, ezért feltétlenül szükséges a már lejárt ha­táridő meghosszabbítása. A miniszter április 21-ét ja­vasolta kitűzni az ülnökvá­lasztás új határidejének. A közigazgatási kamara állás foglalása Elsőbbséget kémek A Magyar Közigazgatási Kamara elnöksége legutóbb állásfoglalást fogalmazott meg az igazgatási munka társadalmi és jogi feltéte­leiről, valamint a szakma helyzetéről. Eszerint az itt dolgozók, munkajogi helyzetük ren­dezetlensége miatt tovább­ra is nagy számban vándo­rolnak el a pályáról, oly­annyira, hogy ez már a közigazgatási munka szak­maiságát veszélyezteti. Közrejátszik ebben például az is, hogy -a közszolgálati dolgozók jogállásáról szóló törvény és az ehhez kap­csolódó jogszabályok az ígéretekhez és a tényleges szükségletekhez képest idestova fél éve késnek. Az elnökség szakmailag megkérdőjelezhetőnek ítéli a közigazgatási szervezet- rendszer túlzott atomizálá- sára irányuló törekvéseket, emiatt máris sok ügycso­port tűnt el a különböző szervezetek között. Ugyan­akkor a közigazgatási rend­szer legfontosabb új ténye­zőinek, az önkormányza­toknak a működését teszi bizonytalanná az alapvető jogszabályok hiánya, ké­sése, a meglévő önkor­mányzati jogszabályok ho­mályos, néha ellentmondá­sos fogalmazása. Mindezeket figyelembe véve az elnökség arra kéri a kormányt és a Parlamen­tet, hogy biztosítsanak el­sőbbséget a közigazgatás működését biztosító jog­szabályoknak. Saját tagsá­gától pedig azt várja, hogy a fent felsorolt nehéz kö­rülmények ellenére tegye­nek meg mindent az ügy­felek és a lakosság zökke­nőmentes kiszolgálásáért, ugyanakkor folyamatosan jelezzék észrevételeiket, a feltárt hiányosságokat, ez­zel állandó szakmai nyo­más alatt tartva a jogalko­tásban illetékes szerveket. 1ÖBB A MUNKANÉLKÜLI, MINT AZ ÁLLÁS Már a diplomások is A gazdaság folyamatban levő szerkezeti átalakításá­nak szükségszerű velejáró­jaként már a múlt év kö­zepétől megjelent a magyar gazdaságban o globális munkanélküliség — álla­pítja meg a Központi Sta­tisztikai Hivatal felmérése. Az adatok tanúsága sze­rint 1990 májusa volt az első olyan hónap, amikor a regisztrált munkanélkü­liek tszáma már felülmúlta a betöltetlen álláshelyekét. Az Országos Munkaügyi Központban nyilvántartott munkanélküliek száma de­cemberben elérte a 80 ez­ret, ami az 1990 januári­nak háromszorosa, miköz­ben az üres álláshelyek száma az év eleji 37 700-ról 16 300-ra csökkent. A mun­kanélküliek közül 58 500-an kaptak segélyt az év végén, s 3000 tartósan munkanél­küli . állampolgár járadék­ban részesült. A foglalkoztatottság biz­tonságának megrendülése a dolgozók mind szélesebb rétegét érinti, amit az is jelez, hogy nő az átmene­tileg állásnélküli szakmun­kások és diplomások ará­nya is. A múlt évben az előző évinél többen mentek nyugdíjba, s a munkaerő­piac romlásának jeleként relatíve igen magas volt a korengedménnyel nyugdíja­zottak hányada. A KSH adatai szerint a munkavállalók mintegy kétharmadát foglalkoztató, tradicionális nagyvállalati, szövetkezeti kör „karcsúso- dási’’ folyamata 1990-ben újabb lendületet vett. Az 50 főnél többet foglalkozta­tó gazdálkodó szervezetek létszáma átlagosan 13 szá­zalékkal csökkent, miköz­ben a kis létszámú üzemek, vállalatok összesen 100 ezer munkavállalót vettek fel, és tovább gyarapodott a ma­gánvállalkozói szféra is. A közepes és nagy válla­latoknál a foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az el­múlt évben 13 ezer 200 fo­rintot tett ki, s ez nettó ér­tékben mintegy 9 ezer 960 forintnak felelt meg. Ez az előző évihez viszonyítva 24,9 százalékos bruttó, illet­ve 21,1 százalékos nettó ke­resetnövekedés. Bár a brut­tó kereset nagyságát tekint­ve 14 650 forinttal az építő­ipar áll első helyen. Ki­emelkedően nagy arányban, csaknem 40 százalékkal nö­vekedett a kereskedelem­ben, valamint a posta és távközlés területén dolgo­zók bruttó átlagkeresete, ami a kiegyenlítődés irá­nyába hatott. A KSH múlt év szeptem­beri felmérése szerint a bérből, fizetésből élők 45 százalékának bruttó kere­sete 8 és 12 ezer forint kö­zött mozgott, 14 és 20 ezer forint között mintegy 20 százalék, 20 ezer felett 13 százalék keresett, míg a tel­jes munkaidőben foglalkoz­tatottak 7 százalékának ke­resete a 6 ezer forintot sem érte el. Ugyanennek a fel­mérésnek az adatai azt mu­tatják, hogy az 50 főnél ke­vesebbet foglalkoztató vál­lalkozásoknál a keresetek mintegy 25 százalékkal ha­ladták meg az ennél na­gyobb gazdálkodó szerveze­tekre jellemző értéket. A szabályozás nem mindig egyértelmű Dúl a cégbejegyzési láz Egy-két évvel ezelőtt sokan azt sem tudtuk, lé­tezik-e cégbíróság. Ma azonban legtöbbünk már hallott róla, netán kapcsolatba is került vele. A Pest Megyei Cégbíróság Budapesten az V. kerület, Mérleg utca 6. szám alatt működik, s ott kell a megye minden állampolgárának intéznie a cég­ügyeit. Mit is csinál a cégbíró­ság? — kérdezhetik sokan. Hiteles nyilvántartást vezet a megyében működő cégek­ről. Ide tartoznak az állami vállalatok, a szövetkezetek, a gazdasági társaságok, az egyéni cégek, a külföldiek magyarországi képviseletei. Feladata még az oktatói munkaközösségek nyilván­tartása is. Pest megyében a cégbíróság bírói foglalkoz­nak az egyesületek és ala­pítványok nyilvántartásá­val, bár ezek nem cég­ügyek. A cégbíróság munkájáról, a gondokról dr. Marjai Ti­bor csoportvezető cégbíró­val beszélgettünk. Hazánk­ban 1875-től van cégbíró­ság, de csak az utóbbi két évben, a társasági törvény megjelenése óta lett igazán sok munkájuk. Most ala­kulnak a káefték, most él­jük a vállalkozások korát. Tavaly március 19-én ér­kezett a cégbíróságra az ezredik kft.-irat, az azóta eltelt alig egy év alatt vi­szont ez a szám megduplá­zódott; kétezren kérték az elbírálást és a cégbejegy­zést. HIÁNYZÓ OKMÁNYOK — Az, hogy hányszor jön az ügyfél hozzánk, mindig attól függ, megvannak-e a cég- alapításáról rendelkező okiratok, összhangban van- nak-e a törvényekkel, to­vábbá, hogy a bejegyzés iránti kérelemhez mellé­kelték-e az előírt iratokat. Sajnos gyakran úgy keresik fel a cégbíróságot, hogy sok szükséges okmány hiány­zik. Adódik ez abból is, hogy a szabályozás nem mindig egyértelmű — mondta el dr. Marjai Tibor. Beszélt arról, hogy a jo­gi szakértőknek a cégbíró­ságnál kétféle funkciójuk lehet. Az egyik, amikor el­járnak az ügyfél helyett, a másik pedig — a gazdasá­gi társaságok esetében —, amikor o társasági szerző­dést ellenjegyzik. Ez köte­lező. Azt, hogy ez milyen kötelezettségekkel jár, azonban már nem írja le a társasági törvény. Nincs kimutatás arról sem, hogy a cégbírósághoz maga az állampolgár fordul-e gyak­rabban, vagy jogi képvise­lőt kér meg erre. FEGYELMEZETLEN ÜGYFELEK — Gondjaink elsősorban a gazdasági társaságokkal vannak, hiszen o törvényes előírásoknak meg kell fe­lelni. Egyesek csatolnak minden iratot, olyat is, ami szükségtelen, mások pedig csak bíróság kérésére adják le a papírokat, és ezzel sok időt vesztenek. Hazánkban is szerették volna megva­lósítani az önkiszolgáló cégbíróságot. Ezt a célt szolgálja a Cégjegyzék ne­vű nyomtatvány, amely azonban a számítógép al­kalmazása miatt eredeti rendeltetését ma már nem tölti be. Az iraton megvolt a helye a végzésnek is. Megteheti a cégbíróság, hogy ezt használja, rá­nyomja a pecsétet, szolgál­hat bejegyző végzésként. Ma azonban komputeres nyilvántartásunk van, ami már betölti a korábbi nyil­vántartó könyv szerepét és a cégjegyzékét is. Megtudtuk még, hogy a törvényekben — mint ha­zákban általában — van­nak hézagok. Nem mond­ják ki a jogszabályok, hogy a bíróknak kell-e igényel­niük a cégekre vonatkozó engedélyeket más hatósá­goktól. Az igazságügyi mi­nisztériumi szabályozás például lemaradt időben, s így a bírók saját hatáskö­rükben kénytelenek megál­lapítani, hogy az egyes tör­vények alapján milyen ira­tokra van szükség a cégbe­jegyzéshez. A jogszabá­lyoknak sok mindenre nincs rendelkezésük és a munkát ez nehezíti. Nem szabályozzák egzakt módon, mit kell kérnie a bírónak és mit kell csatolnia az ügyfélnek. A cégbíróság szakembe­rei szerint teljes körű sza­bályozással lehetne bizton­ságot teremteni. Marjai bí­ró úr számtalan rendeletet és jogszabályt mutatott, amiből egyszerű állampol­gár nehezen vagy egyálta­lán nem ért meg semmit. Az igaz, hogy a bíróknak kötelessége a figyelmet fel­hívni a hiányosságokra, a tapasztalatuk azonban az, hogy fegyelmezetlenek az ügyfelek és sok esetben még az egyértelmű kötele­zettségeknek sem tesznek eleget. JELZÉS AZ ÚTVESZTŐBEN Nem egyszerű dolog te­hát egy cég bejegyeztetése. Sok utánajárás és törvény- ismeret kell hozzá. Ma be­jegyeztetési láz van ha­zánkban. Kevés a cégbíró és sok a munka. Jelenleg Pest megyének tizenkét stá­tusa van és tízen dolgoz­nak e területen. (Megjegy­zem, Bécsben vagy Brüs­szelben ennek egyharmada elégnek bizonyul.) A cég­bíróságon tudtuk meg, hogy hamarosan megjelenik a Céghírnök című lap, amely minden bizonnyal segítsé­get ad az effajta gondokkal küszködőknek, könnyebb lesz eligazodni a nehezen érthető, jogi nyelven fo­galmazott rendeletek út­vesztőiben. —árvái— fímsvratfi a keSeii turSsí& Az olaszok jönnek, a magyarok maradnak Az idén február végéig 3 millió külföldi látogatott Magyarországra, 11 száza­lékkal több. mint 1990 el­ső két hónapjában, közöl­ték a Statisztikai Hivatal­ban. A legtöbben, 739 ezren Jugoszláviából érkeztek, annak ellenére, hogy ez mintegy 3 százalékos csök­kenést jelez. Romániából 587 ezren látogattak Ma­gyarországra, kétszer any- nyian, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Jelentősen, 28 százalék­kal csökkent a Szovjetunió­ból beutazók száma, eddig összesen 155 ezren érkez­tek, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy Bulgáriából 66 ezren látogattak hazánkba, s ez több mint 30 százalé­kos emelkedés. A nyugati országokból Olaszország kivételével ke­vesebb vendég érkezett, mint 1990 első két hónapjá­ban. Ausztriából 485 ezren jöttek, s ez 15 százalékos csökkenés, Németországból 113 ezren, ami 10 százalé­kos visszaesést mutat. Az Egyesült Államokból 12 ez­ren keresték fel Magyaror­szágot, 4,5 százalékkal ke­vesebben, mint 1990 feb­ruárjának végéig. Olaszor­szágból viszont 26 száza­lékkal többen, 36 ezren lá­togattak hazánkba. A MOSZ a koalíciós megállapodásról Marad-e fold a szövetkezetekben? A Mezőgazdasági Szövet­kezők és Termelők Or­szágos Szövetsége legutób­bi ülésén egyebek között megvitatta az 1020-as kár­pótlási törvényjavaslattal kapcsolatos parlamenti el­képzeléseket. A testület, korábbi álláspontját fenn­tartva, felhívja a törvény- alkotók, a falusi önkor­mányzatok és a közvéle­mény figyelmét a koalí­ciós megállapodás gazdasá­gi és társadalmi veszélyei­re. A MOSZ kötelességé­nek érzi, hogy a magyar mezőgazdaság jövőjét fe­nyegető megoldások ellen, már ki tudja hányadszor, ismét szót emeljen. A MOSZ továbbra is olyan kárpótlást tart elfogadha­tónak, amely valamennyi tulajdontárgyra kiterjed, egységes elvek alapján, el­viselhető mértékű közte­herviseléssel. Ezek a szem­pontok csak egy olyan tör­vényhozási folyamatban ér­vényesülhetnek, amely egy­idejűleg tárgyalja a priva­tizációra, a földre és a téeszekre vonatkozó alap­vető törvényeket, méghozzá a társadalmi közmegegye­zést tükröző kétharmados szótöbbséggel. A kárpótlandó tulajdono­sok körében is bizonyta­lanságot okoz, a koalíciós pártoknak az a szándéka, hogy az 1949. június 8-a előtt esett sérelmeket kü­lön törvényben később kí­vánja rendezni. Ilyen par­lamenti döntés esetén el­engedhetetlen annak tör­vényi kimondása, hogy az 1949. június 8-a előtti tu­lajdoni sérelmeket termé­szetben kárpótolni nem le­het. A MOSZ úgy ítéli meg, hogy a kárpótlási jegy földre válthatóságának alap- feltételét csak a helyben lakás és a mezőgazdasági foglalkozás képezheti. El­lenkező esetben a falu ro­hamos elszegényedésével, a járadékosok létszámának növekedésével és az élel­miszer-termelés költségei­nek emelkedésével kell szá­molni. A károsultak egysé­ges elbírálásának elvét alapvetően sérti az 1000 aranykorona mértékig tör­ténő — degresszivitás nél­küli — teljes körű ter­mészetbeni kártalanítás ki­mondása. össztársadalmi érdek, hogy az elfogadott törvény a lehető legrövi­debb időn belül végrehaj­tásra kerüljön. Ezért a kárpótlási igény bejelenté­sére — a koalíciós megál­lapodás 90 napjával szem­ben — 30 napot javasol­nak. A kárpótlási jegy érték- állóságának megtartása ér­dekében indokolt, hogy an­nak kamatozása a Nemzeti Bank refinanszírozási hite­le kamatozásával azono. mértékű legyen. A MOSZ egyetért a kárpótlási jegy többirányú felhasználásá­val, annak további bőví­tésével, például adó, SZTK, hitel, tartozás ren­dezése. A mezőgazdasági szövetkezők megalázónak tartják, hogy a szövetkeze­tek földtulajdona terhére egy-egy tagnak mindössze másfél hektárnyi területet kívánnak juttatni. Állás­pontjuk, hogy a helyben lakók, illetve a mezőgazda- sági főfoglalkozást válla­lók kárpótlási igényeinek kielégítése után fennmara­dó földek sorsáról a szö­vetkezeti tagság döntsön. A MOSZ elnöksége úgy ítéli meg, hogy a koalíciós paktum olyan irányba mó­dosítja a kárpótlási tör­vénytervezetet, amely a mostani szövetkezeti föld- tulajdon iránti érdeklődés növekedésével a szövetke­zeti tagság létfeltételeit el­viselhetetlen mértékben megnehezíti. Ezzel egy­szersmind a szövetkezeti tulajdon mint tagi magán- tulajdon alkotmányos el­ismerését semmibe veszi. Meggyőződésük szerint az agrárgazdaság jövőjével éppúgy nem számol a pak­tum, mint a társadalom te­herbíró képességével. Gy. f \rÁ£irlav 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom