Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-20 / 66. szám
Mindössze erről van szó Kisvasút nagy szenvedélyekkel Lapunk február 27-i számában Gellert kapott a kisvasút címmel szokolyai témájú írást közöltünk többek között a keskeny nyomtávú vasútról és a helyi közművelődési lehetőségekről. Erre válaszolt szenvedélyes hangon Seres István polgármester. Levelét rövidítve közöljük. „ ... szomorú és elkeseredett vagyok, hogy az oly hosszú várakozás után megszülető szabad magyar sajtóban megjelent egy olyan cikk, melynek alig van sora, amely fedi a valóságot. Először a kisvonat- ról, mely Szokolya—Kismaros (és nem Nagymaros) között közlekedik. Valóban romantikus az ablakból, csodálatos a börzsönyi táj. Csak éppen nem reggel négy órakor, munkába zö- työgve, vagy este hazafelé, 25 percig csattogva a vacsorára, a pihenésre gondolva. Már jó néhány évvel ezelőtti felújítását is a falu tiltakozása övezte, de abban az időben egy ilyen kis börzsönyi kutya ugatása nem hallatszott az égig, talán még lejjebb se, kellett az úttörővasút. Múlt év decemberében a vasút vezetése — sejtve, hogy megszűnik az egy forint után járó 2 forint 80 fillér állami támogatás — jelezte, hogy januártól 5 párra csökkenti a járatok számát, nem törődve a több száz bejáró dolgozóval. Az önkormányzat közvélemény-kutatás mellett voksolt. A busz 14 perccel gyorsabb, 2 forinttal olcsóbb volt, és a kirándulókat sem érte kár, hiszen utazhatnak a ritkábban járó kisvonatíal vagy busszal kedvük és idejük szerint. Hogy a falu miért SZÁJTÁTVA Közzene Ahol fát vádnak, ott repül a forgácsv Hosszú éveken át tartó kemény munkával nevet, rangot szerzett magának a település általános iskolájának zenetagozata. Volt, nincs. Megszűnt. Pontosabban megszüntették. 3Sia nem úgy, hogy azt mondták . . . csak azt mondták, a köznek erre nincsen pénze. Vegyék meg ár szülők a hangszereket. . . különbéi is, jobb lenne magánvállalkozásban . . . Amikor annyi a gond, akkor pont a zeneoktatás . . . Vége. Ha egyetlen eset, ha szabályt erősítő kivétel, akkor elkönyvelem a szűk látókör okozta balesetek közé. De nem az egyetlen eset, mert szájtátva hallom, miként próbálkoznak zeneoktatók kft. keretében menteni azt, ami menthető a zeneiskolák, tagozatok munkájából. Az örvendetes, de ritka kivételtől eltekintve ugyanis úgy hangzik a hamar! okoskodás, hogy kisebb gondja is nagyobb ma az alsófokú oktatásnak a „zenéige tő” gyerekek ügyénél. Kodály hazájában! Kodály hazájában „zenélgeíő” gyerekeket emlegetni annyi, mint gyanús passzióvá tenni és ezzel a luxus körébe utalni az emberi világ leg- egyetemesebb nyelvének, a zenének az ismeretét, élvezetét, szeretetét. Aki ezt nem látja . . . Az előképeit nagy buzgalommal keresőfeltámasztó hatalom némely köreiben kizárólagos belépőjegy a magyarkodás. S pontosan ilyen meg hasonló ügyek, esetek, tapasztalatok miatt válik magyarkodássá. Mert miközben a semmiből is bizonyítékokat szeretnének csinálni az érintettek igazuk mellett, veszni hagyják a meglevőt, a már létrehozott értéket, csupán azért, mert az korábban is volt. .. lomtárba tehát vele! Milyen kottát ismernek azok, akik így zenélnek? ! MOTTÓ nem járult hozzá a vonatok felújításához? Tényleg megtehette volna, csupán az iskola és az óvoda fűtését kellett volna felére csökkenteni, duplájára emelni az étkezési díjat, megszüntetni a szociális segélyeket, a rászorulók gyógyszertámogatását, s a többi, akkor ..., akkor talán lett volna egy szép piros kisvonatunk. A cikk az „aládúcolt közművelődésért” aggódik. A művelődési ház talán megépítésekor lehetett a kornak megfelelően „csillogó”. Utolsó felújítása abból állt, hogy megerősítették a födémet és farostlemezzel borították a falakat. Az idő napjainkra valóban megrongálta, s ebben része lehetett a pár száz nebulónak is, akik egészségük érdekében telente itt tornáztak. De maradjunk a tényéknél. A házat az igazgató távozása után sem zártuk be, rendezvények sora volt benne. A mozi, amely sohasem volt széles vásznú, egy ideje valóban szünetel az érdektelenség és a gépek tarthatatlan állapota miatt, hiszen az utolsó időben már a magyarul beszélő filmeket is szinkronizálni kellett. A kultúrház most azonban tényleg bezár. Az önkormányzat szinte a sziklából is pénzt facsarva 5 millió forintért elkezdi a felúji- tását.” ♦ Elnézést kérek a polgár- mester úrtól, valóban súlyos hiba, hogy Kismaros helyett Nagymarost írtam a kisvasút végállomásaként. Szerencse, hogy ennek ellenére, akit illetett, pontosan tudta, miről van szó. Nem titkolom azt sem, hogy önnel ellentétben — sokadmagammal — kisvas- útpárti vagyok — s továbbra is gyanítom, hogy visszasírják még ezt az öreg vadpályát. Tudomásul veszem ugyanakkor, hogy önöket más megfontolások is vezérlik, szeretnének gyorsan, kényelmesen utazni. Mindössze erről van szó. Éppen ezért nem értem levelének hangvételét. A más vélemény még nem jelent csapást a sajtószabadságra, de nem ad okot szomorúságra és elkeseredettségre sem. Tízesztendős évfordulóját ünnepli az idén az ország egyetlen játékmúzeuma, a kecskeméti Szórakaténusz. A jubileum alkalmából — a Kiss Áron Magyar Játék Társasággal közösen — országos alkotói pályázatot írtak ki. A pályaművek elbírálása négy — gyermek, ifjúsági, felnőtt és családi — kategóriában történik. A játékkészítőktől elsősorban olyan alkotásokat vagy terveket várnak, amelyeket maguk is hiányolnak a kereskedő- lem^kínál alábbi. Életmentő segítség Balesetet szenvedett kislányunk hatodik hónapja kómás állapotban feküdt. Külföldi gyógykezeltetésre való szállítását pénz hiányában hónapokig nem tudtuk megoldani. De március 12-én végre kislányunk, Anita, Innsbruckba repülhetett gyógykezelésre. Hálás szívvel mondunk köszönetét a segítségért dr. Kelemen Andrásnak, a Népjóléti Minisztérium államtitkárának, s a díjmentes légi betegszállítás megszervezéséért a Magyar Honvédség légierejének s az Aerocaritas Mentőszolgálatnak. A budapest—innsbrucki légi szállítást egy magyar szeretetszolgálat 35 ezer márkáért szervezte volna meg. Ennyi pénzt nem tudott a család összeszedni. A kiszállítás hónapokig késlekedett a pénz hiánya miatt. Ha véletlenül nem találkozunk az Aerocaritas vezetőivel, kislányunk még ma is itthoni kórházban feküdne. Az életmentő segítségért újra és újra hálás szívvel mondunk köszönetét. Spoltnin Anita szülei Mit akar, kit képvisel ? A Tv Panoráma március 8-i adásában sugárzott riportban megszólalt az a lett származású orosz ezredes, aki a katonai hatalomátvételt szorgalmazza a SZU- ban. Megdöbbentem azon, amit mondott: „csak segítsék maguk, magyarok a litvánokat 1,5 millió dollárért olajjal...” A fenyegetésnek is beillő nyilatkozat, szavak előttem azt igazolják: rossz külpolitikát folytat a kormány. Kirohanásaikkal, magyarkodásukkal fellázították ellenünk a szomszédokat, a „táborországokat” nemzetiségi, ideológiai vagy gazdasági alapon. Hiába hallgatnak róla, főleg ezért rossz a viszonyunk, kereskedelmünk a Szovjetunióval is. S folytathatnám Kéri képviselő úr megnyilvánulásával is, aki átértékelte a fasizmus ■elleni küzdelmet, s lassan az amerikaiak, az angolok is háborús bűnösök . .. ★ Csodálkozom, hogy a kommunizmus ideje alatt diplomázott történész urak nem tanulták meg, hogy a csap Csapon túl van? Értelmesen, okosan, a kölcsönös érdekek figyelem- bevételével meg lehetett volna értetni a szovjetekkel is: vége a szabad rablásnak. Cseréljünk. ók nem ehcíik meg az A Szórakaténusz játék- gyűjtő pályázatot is meghirdetett. Ezen nem csupán a falvakban és városokban felkutatott játékszerekkel lehet részt venni, hanem például egy hajdani játékkészítő munkásságának bemutatásával, játéküzemek történetének megírásával is. Á kecske- ' méti Szórakaténusz Játékmúzeum a pályázatokkal kapcsolatban részletes útmutatást ad a jelentkezőknek. olajat, mi? ránlt biidüsődik a hú. meg a tej. Jobb propagandával a szovjet népet is magunk mellé állíthattuk volna, hogy nyomást gyakoroljon saját vezetőire. Szimpatizálok én a litvánok küzdelmével, de ha segíteni akarunk nekik, abból adjunk, amiből feleslegünk van. Am most is azért veszik fel nyakra-főre a dollármilliókat, liogy szórják? Mint ahogy a kommunisták tették? Itthon meg a nép éhezik, nincs az isetolák- han szén? Mit akar, kit képvisel a kormány? A választási mézesmadzag s jelenlegi szólamai, tettei között ég és föld a különbség. Az a mondás járja: az orvosokat az különbözteti meg a politikusoktól, hogy az orvosok az állatokon kísérleteznek, míg a politikusok egyből az emberen! Különleges élőlény lehet a magyar ember, akiről annyi bőrt lehet lehúzni. A tisztelt képviselők által deklarált (élvezett) demokrácia sajnos a melós- nak diktatúra! Kóródi Imre (a rendszerváltás előtt és után is szigetcsépi párton- kívüli) Viszik €3 MÁV pénzét A Pest Megyei Hírlap március másod üti számában a címoldalon olvastam arról, hogy milyen kritikus anyagi helyzetben van a MÁV. Két nap múlva, március 4-én Pi- lisvőrösváron jártam. Vonatra várva körülbelül 9 órakor felháborító esetnek váltam szemtanújává. A MÁV raktárépülete előtt a szélső vágányon álló dízelmozdonyból négy-öt mar- monkanaa került elő, feltehetően gázolajjal töltve. A raktár túloldalán a bekötőúton állt az MTZ TO 03-70 rendszámú traktor. Ennek a gyomrába töltögette egy középkorú férfi — valószínűleg tulajdonosa — a mozdonyról lekerült gázolajat. Mindezt fényes nappal, gátlástalanul teszik ott, ahol van állomási'önük, forgalmista, málházó s resti is, tehát állandó a forgalom. Ha ilyesminek felelősségrevonás nélkül színhelye lehet egy állomás, akkor ne csodálkozzanak — ne csodálkozzunk! —, hogy anyagilag így állunk. Nagy János Budapest Csal a szemüvegem ? Nagykőrösön jártam februárban, s vettem egy Pest Megyei Hírlapot. A Közlemények rovatban olyan lehetőségre bukkantam, hogy nem akartam hinni a szem(üvegem)nek. Potom háromszáz forintot kell fizetnem egy csekken bizonyos címre, s kapok egy olyan tájékoztatót, mely szerint otthon is kezelhetem szembetegségeimet. Óriási perspektíva: ha valami gond van a szememmel, vagy a látásom nem tökéletes, boci elő a receptkönyvet, s máris meggyógyíthatom magam. Háromszáz forintért felvértezve mindazzal a tudással, amelyért hívatásos szemészek évekig görnyednék, magolnak az egyetemen. Miután a közmondás szerint is a „szemünk világa” a legfontosabb s legdrágább, ez már csak megér háromszázat! S hogy fel se ocsúdhas^ok megdöbbenésemből, ráadás a Country Tours szórólapja. Ez mentőövet dob a komoly, felkészült szemorvosoknak is: „ha valamit nem tud a kolléga — amit az egyetemen egyébként tanítottak —, csak előveszi az olcsón megkapható tájékoztatót, mely mindenfajta szem- beteség házi kezelésére alkalmas”. Mindezek ellenéré amondó vagyok: mindenfajta szembetegség kezelését bízzuk inkább a szakorvosokra. Jobban járunk, nem utolsósorban jobban látunk! Mészáros György Budapest Kevesebb a tulajdonos is Sokoldalú csiszoláson esett már át a kárpótlási törvény — a parlamenti viták alapján —, ám mégis figyelemre méltó — ha tételeiben az említettek miatt nem is mindenütt helytálló — egy volt gazda, eltanácsolt jogász, jelenleg pedig nyugdíjas építészmérnök gondolatsora, melyet kissé késve adunk közre. Olvasgatva, hallgatva, nézve az Országgyűlés kárpótlási törvénnyel kapcsolatos elképzeléseit, arra a megállapításra jutottam: a javaslat elfogadása esetén a honatyák kitörölhetetlenül beírják nevüket a magyar történelembe: Az utókor nevüket úgy emlegeti majd, mint akik egy lehetőséget elhalasztva, véglegesen tönkretették az országot, a magyar mezőgazdaságot. Mi ennek a tervezetnek o baja? Mindenekelőtt alkotmányellenes. Különbséget tesz az állampolgárok között az időbeni kárelszenvedések között. Különbséget tesz a vagyoni viszonyok szerint is. Alkotmány- ellenes a kárpótlási jegy, a tsz-ekre vagy az adófizetőkre hárított költség is. Ha ez a tervezet törvény lesz, a volt földtulajdonosok végképp elvesztik volt földjüket. Tudvalevő. a mezőgazdaság beindítása tőkeigényes. Kell felszerelés, épület, vetőmag, egyévi üzemelési költség, no meg a gazdálkodó és családja éves megélhetésének összege is. Ha véletlenül meg is maradt egy épület, a többi költség olyan magas, hogy azt az érintettek egy százaléka sem tudja megtakarításból vagy valamilyen értékének pénzzé tételéből előteremteni. A mezőgazdaság a mostani állapotában még az öt-hat százalékos kamatot is nehezen viselné el. Nem is szólva a mostaniról. Ezért nem kell nekem s sok érintettnek sem. Az is biztos, hogy a földterület ma kevesebb, mint negyven évvel ezelőtt — de jóval kevesebb a tulajdonos is, ha figyelembe vesszük azolcat, akik utód nélkül hunytak el. Azt hiszem (hisszük!), az alábbi törvény mindenkit kielégítene: az 1947. január Lapunk február 25-i számában „Ha megszakad a vonal” címmel bíráló észrevétel jelent meg a tahitótfahii postahivatal nehézkes távhívási kapcsolásairól. Erre válaszolt a Budapest Vidéki Postaigazgatóság vezetője. Katona István. Levele a következőket tartalmazza: „1990. január 1-jétől a Posta és Távközlési Vállalat — külön vállalatként működik. A Távközlési Vállalat. valamennyi postai telefonra ugyanúgy számlát küld, mint más előfizetőknek. Ezért, valamint a postai szabályokat figyelembe véve postai telefont nem áll módunkban az ügyfeleknek átengedni. A tahitótfdlui postahivatalban az ügyfelek által kért beszélgetések kapcsolására — ami elől természetesen nem zárkózhat el a hivatal — a közönségíér- ben egy készülék áll rendelkezésre. Éz párhuzamos 1-je után jogtalanul elvett földjét minden tulajdonos, illetve egyenes ági leszármazottja — ha kéri — visz- szakapja. Esetleg aranykorona-értékben, ha visszaadásra már nincs mód. A vissza nem igényelt földből a föld nélküliek kaphatnának, vagy az önkormányzatok tulajdonuk gyarapítására fordíthatnák. A telek- könyvezés költségeit kárpótlás címén az állam viselné. Földet használatba csak az vehet, aki annak megműveléséről gondoskodik. Mindenféle földbérletre határidős szerződést kell kötni. A bér összege szabad megegyezés tárgya, kivéve a jelenleg birtokló nagyüzemeket, melyek-talpon maradásához a gazdaság megszilárulásáig a bent hagyott terület után csak névleges bért — aranykoronánként egy forintot — fizetnének. Ezt a bért minden évben a kormány állapítaná meg. Ha ilyen lenne a jóváhagyott földtörvény, mindenki akkor, olyan mértékben jutna hozzá földjéhez, amely számításai szerint a legjobb lenne. Visszakapná a föld valós értékét, s bebizonyosodna, hogy valóban érdemes földet venni. S ráadásul nem az adófizetők milliárdjaiba kerülne, csak a telekkönyvezés és kimérés millióiba — ami elég nagy különbség. Német Sándor Nagykörös A §@gs£ marad Lapunk március 6-i számában „Ha nem fizeti a kötelező biztosítást, ugrik a rendszám meg a jogsi” címmel közöltünk Információt a kötelező biztosítás várható alternatíváiról, részletezve a benzinárba épített és a külön fizetendő díj előnyeit és hátrányait. Szőnyi Zsolt, a Magyar Autóklub Pest megyei szervezetének ti.-iára, mint írja, „59 ezer tagúk” képviseletében kifogásolja, sőt helyreigazítani kéri azt a mondatunkat, hogy az évenkénti egy összegben történő módozat esetén, sokan nem lennének képesek fizetni a díjat „inkább hagyják, hogy levegyék a rendszámtáblájukat és bevonják a jogosítványukat.” A megfogalmazás valóban nem volt elég precíz, mert nem elveszik a rendszámtáblát, hiszen az a kocsi tulajdonosáé, csupán a forgalmi engedélybe jegyzik be, hogy az autót kitiltják a forgalomból. Ugyancsak nem vonják be a jogosítványt sem, mert az nem . is a járműhöz kötött. Szőnyi Zsolt megjegyzi azt is, hogy a biztosító „ellenérdekű” partner, érdekes lehet az Autóklub véleménye is. Egyetértünk, és mint eddig, ezután is szívesen adunk helyt a szervezet véleményének. összeköttetésben van a hivatalvezető készülékével. Ezen az előzetesen jegyeztetett és a hivatalvezető által — sorrendiséget, egyéb postai teendőket figyelembe véve — betárcsázott, illetve jegyeztetett beszélgetések kapcsolhatók a díjszabásban meghatározott dij megfizetése esetén. A várható nyári forgalomra tekintettel javaslattal éltünk a Távközlési Váyálat felé, hogy a postahivatal közelében még egy, távhívásra alkalmas nyilvános távbeszélő-állomást helyezzenek üzembe. A szakszerűtlen, s nem kellően udvarias tájékoztatásért az érintett munkatársunk nevében is elnézést kérünk. A hivatal munkáját ellenőrzéseim során fokozott figyelemmel kísérjük. Üdvözlettel: Kocsis Klára Tízesztendős a Szórakaténusz Äs illetékes válaszol Csak készülék van