Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-19 / 65. szám
•zaqqazs-XuaAjgi Ttsajeqnq b pAaui -pj35[ isazAgataq inpaoj ueq->[0di;u OZSqiaAOq B JJOdOSD iBSttUIod Cn ZV 'Satu ^tdCTB ío;jr!(I iB^nnod Cri U9A0U ;uoa1j isajuauigaH TiazuiaM B ^BXqOUISpiBIDOZS S3 Ipq -dWN zb dapq Bt}jodos3 Aga dszoqjBq b :31ipzpq vuip -vy noi\3A ‘B.iBqj!;o;rcs sf-BpUBgBdOid ■JIOA 13imS3} B S IUBXgn U3013A05J 13PIZ3H-ajja sodBUj^q }JtBd ibjhj -qod o^azaA y ■uvqviuvui -óyzsat }uojy ispiuaiugajM iiazuiaM uasaptAOH WHjpmiuoy sppayozsjuojj N épszavazás a Szovjetunióba,3 Hol igen, hol nem Észtország területén 250 ezer ember adta le szavazatát vasárnap az unió jövőjéről megrendezett szövetségi népszavazáson. A köztársasági népszavazási bizottság hétfő esti közleménye szerint a leadott szavazatok 95 százaléka „igennel” válaszolt a „meg- újhodó Szovjetunió” megőrzésére vonatkozó kérdésre. A március eleji köztársasági népszavazáson az 1130 Az új szovjet-német viszony kezdete Honéikor „titkos" feltétel volt? Németország fontosnak tartja, hogy a német újraegyesítés után ne változzanak meg az európai határok, sem az NSZK-tól keletre, sem a Szovjetuniótól nyugatra. Hans-Diet- rich Genscher hétfői moszkvai sajtóértekezletén azt mondta, hogy látogatása az új szovjet—német viszony kezdete. Genscher nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy az újraegyesített Németország képviselőjeként most először tárgyalt a szovjet fővárosban. Gorbacsov elnökkel tárgyalva külön méltatta az egyesítés érdekében tett szovjet lépéseket, amelyek hozzájárultak a nemzetközi politikai helyzet alapvető megváltoztatásához, Európa megosztottságának felszámolásához. A külügyminiszter kerülte Erich Honecker Moszkvába utaztatásának kérdését. Csupán annyit mondott, hogy a lehető legkomolyabban hangot adott az ezzel kapcsolatos bonni véleménynek és aggodalomnak. Honecker moszkvai kórházi kezelése kapcsán Moszkvában olyan értesüléseket is lehetett hallani, hogy szovjet részről állítólag ez lett volna az egyik „titkos” előfeltétele a szovjet—német szerződések ratifikálásának. A szovjet parlament egyik konzervatív tagja mindössze annyit volt hajlandó megerősíteni a sajtóban, hogy a ratifikációs vita során valóban felmerült a Honecker-ügy. Figyelemre méltó, hogy Julij Kvi- cinszkij külügyminiszterhelyettes a Pravda hétfői számában megjelent nyilatkozatában szintén síkra- szállt a volt kelet-urópai vezetők üldöztetése ellen. Hanoi tiltakozó jegyzéke Agyonlőtt vietnami Szófiában Két halálos áldozatot követelt vasárnap Szófiában a bolgár rohamrendőrség fegyverhasználata a vietnamiak lakta kollégiumi és munkásszállók épületeinél. Vietnam szófiai nagykövetsége hétfőn nemzetközi sajtóértekezleten jelentette be, hogy kórházba szállítás után meghalt egy vietnami sebesült. Mindkét vietnami áldozatot a fején sebesí- tették meg a bolgár rendőrök lövései. A sajtóértekezleten bejelentették, hogy Hanoi a szófiai rendőrség bevetése miatt tiltakozó jegyzéket juttatott el a bolgár külügyminisztériumhoz. Vietnam szófiai nagykövetségének ideiglenes ügyvivője a sajtóértekezleten megmagyarázhatatlannak nevezte, hogy egy taxisofőr és néhány vietnami állítólagos összeszólalkozása miatt miért vezényeltek a helyszínre mintegy 200 roham- rendőrt, lőfegyverekkel felfegyverezve. Közölte, hogy a vietnamiak lakta épületekbe betört rohamrendőrök minden útjukba kerülő vietnamit megvertek, betörték a szobák ajtajait, összetörték a berendezések egy részét, és ellopták az ott lakók közül néhánynak a pénzét. ezer észtországi választó- polgár több mint nyolcvan százaléka vett részt, s a szavazók háromnegyede a függetlenség helyreállítása mellett foglalt állást. Ukrajnában még kétséges, hogy a köztársaság lakossága a szövetségi rendszer fenntartása mellett foglalt-e állást. A helyi szavazási bizottság vezetője hétfőn a televíziónak elmondta, hogy Kijevben a szavazóknak mindössze 44,6 százaléka szavazott igennel a szövetség jövőjére. Az illetékes mindazonáltal reményét fejezte ki, hogy Ukrajna más körzeteiben, ahonnan végleges adatok még nem állnak rendelkezésre, az igen szavazatok aránya meghaladja az 50 százalékot. Moszkvában — Gorbacsov államfő szempontjából szintén nem túl kedvezően — a szavazóknak mindösz- sze 50,2 százaléka szavazott igennel a szövetségre, ami nagyon halvány támogatást jelent csupán. A legnagyobb köztársaság, Oroszország eredményeiről egyelőre nincsenek adatok. Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy Oroszországban és Ukrajnában, ha minimális többséggel is, de a szövetség fenntartása mellett foglaltak állást a szavazók. Kárpátalján már vasárnap ismertté vált az aznapi népszavazás és közvélemény-kutatás eredménye. A lakosság a vártnál is nagyobb aktivitást tanúsított, hiszen a szavazásra jogosultaknak több mint a 80 százaléka járult az urnákhoz. A népszavazásban részt vett csaknem 694 000 ember közül 416 456-an igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy szükségesnek tartják-e a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, mint az egyenjogú szuverén köztársaságok olyan megújított föderációjának a fenntartását, melyben nemzetiségre való tekintet nélkül, teljes mértékben garantálják az emberek jogait és szabadságjogait. Még többen, 480 519-en mondtak igent a népszavazással párhuzamosan megejtett közvéleménykutatás azon kérdésére, hogy a szovjet szuverén államok szövetségében maradjon-e Ukrajna. KORHÁZI MÁMOR Ketteske, ha szépen beveszi a gyógyszereit, utána kaphat egy gint to- nikkal — a nővérek efféle árukapcsolásán rövidesen egyetlen beteg sem lepődik meg az észak-angliai Scunthorpe grófság állami kórházában. Az egészségügyi hatóság a hétvégén engedélyezte a kórházban a mértéktartó alkoholfogyasztást a betegek számára, ha az orvos ezt külön nem tiltja meg. A brit kormány nemrég felszólította az állami kórházakat, hogy igyekezzenek saját ötletekkel és újfajta szolgáltatásokkal is pénzt szerezni fenntartásukhoz. Letartóztattak egy litván minisztert A gépkocsiba/ hurcolták el Szovjet katonák hétfő hajnalban letartóztatták, majd — minden jel szerint moszkvai közbelépést követően — a nap folyamán szabadon engedték a litván védelmi minisztert. Aud- rius Butkeviciust az OMON nevű, különleges rendeltetésű szovjet belügyi egység egyik alakulata a gépkocsijából hurcolta el éjfél után Vilnius központjában. A nap folyamán sajtóértekezletet tartott Vilniusban Landsbergis litván elnök. Ezen az ellenséges erők támadásának minősítette a védelmi miniszter elhurcolását. A litván kormány egy szóvivője a Reuter brit hírügynökségnek elmondta: a „feketesapkások” illegális fegyverbirtoklás gyanúja címén tartóztatták le a litván védelmi minisztert. Utólag azt állították, hogy a miniszter autóját az egység „véletlenszerűen” állította meg. Butkeviciust végül is hétfő délben, 12 órás fogva tartás után engedték el. ECülföldi események egy mondatiiaifi Hétfőn délelőtt Brüsszelbe érkezett Göncz Árpád köz- társasági elnök. A Együttműködést alakít ki egymással Magyarország, Cseh és Szlovák Köztársaság és Lengyel- ország párizsi nagykövetsége, a visegrádi találkozón a három ország között létrejött megállapodás szellemében. Erről fogadott el határozatot a három ország diplomáciai képviseletének vezetője a francia fővárosban. A A Német Szociáldemokrata Párt számításai szerint az Egyesült Államok nyereséggel zárta az öbölháborút: az amerikaiak tényleges költségei 42 milliárd dollárt tettek ki, míg a megígért külföldi anyagi támogatásból 60 milliárd folyt be. HABSBURG OTTÓ GÖDÖLLŐN Európa Ház a kastélyban (Folytatás az 1. oldalról) Pontosan délben sajtótájékoztató kezdődött Ferenc József volt dolgozószobájában. Az egybegyűlteket — köztük az időközben megérkezett Bethlen István országgyűlési képviselőt — Roszik Gábor köszöntötte. Bevezetőjében a királyi család és a gödöllőiek egykori jó kapcsolatáról szólt, majd arról a várakozásról, amely a vendég mostani érkezését megelőzte. Tájékoztatást adott Habsburg Ottónak a Páneurópai Unió elnökeként végzett munkájáról, majd pedig a kastély sorsáról. Gondolatával, hogy a kastély testesítse meg az európai gondolkodást és értékeket, s hogy az országok kultúráját bemutató úgymond „Európa Ház” legyen, Habsburg Ottó is egyetértett, annál is inkább, mivel ezen elképzelés illeszkedik a Páneurópai Unió célkitűzéséhez: Pán- európa jelentse egész Európát! A vendég szerint Magyarország a cél érdekében komoly lépéseket tett az utóbbi időszakban, elnyerve ezzel a hazánk iránti szimpátiát, ami óriási érték. Mint mondta, pártolja a világkiállítás megrendezését is, amely szintén igen fontos lépés lehet a kapcsolatok szempontjából. Rátérve a kastély ügyére, Habsburg Ottó elmondta: az UNESCO egyik tanulmánya szerint az 1901-ben Európában létezett kastélyoknak mindössze 30 százaléka maradt meg a háború viharai és a kommunizmus tombolása miatt. Fontos feladat legalább azok megmentése, amelyek megmaradtak. Dr. Gémesi György polgármester a kastély hasznosításával kapcsolatos elképzelésekről tájékoztatta az újságírókat. Ennek alap- koncepciója egy kulturális- idegenforgalmi jellegű használat:- nemzetközi karmesterképző éppúgy helyet kapna itt, mint kastélyszínház, Monarchia-múzeum, illetve szálloda. Eötvös Péter Párizsban élő magyar zeneszerző nemzetközi zenekar megalakításának tervéről számolt be, amely külföldi koncertjei során elvinné Magyarország, Gödöllő és a Grassalkovieh- kastély hírét. Dr. Fejérdy Tamás, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója a kastély, a park és a berendezés együttes értékét, a hasznosítás kulturális jellegének elsődlegességét emelte ki. Az egyik helybeli idős férfi azt javasolta: helyreállítás után kapjon a kastélyban egy lakrészt Habsburg Ottó családja magyar- országi tartózkodásra ... S hogy vajon mennyit tartózkodik mostanában Magyar- országon dr. Habsburg Ottó? Kérdésünkre elmondta: az utóbbi hónapokban, éppen, mert nagyon sokat dolgozott, nemigen volt ideje ellátogatni hozzánk. Ez alkalommal is kifejezetten Gödöllő kedvéért jött, kisebb ügyek budapesti intézése után utazik is visz- sza. Ám a közeljövőben ismét gyakori vendég lesz: egy-egy ünnep, történelmi esemény kapcsán, ha rövid időre is, ismét eljön Magyarországra. Másik kérdésünkre, miszerint számított-e arra, hogy ilyen rossz állapotban találja az egykori pompás kastélyt, azt felelte: lényegében igen. Hogy mégis derűs arccal járt a szinte romos falak között, annak optimizmusa az oka: ez csak a jelen, a jövő pedig biztató. A maga részéről — elsősorban morális segítségként — minden lehetségest megtesz a kastély helyreállítása érdekében. A vendégek a kastélyban — egyszerre reprezentálva az ország gazdasági helyzetét és a város sikeres élelmiszerakcióit — olyan állófogadáson vettek részt, ahol a megszokott kínálat helyett tej, kakaó, frissen sütött kifli és kalács várta őket. E „tízórai” után Habsburg Ottó és családja a vendéglátókkal közös ebéden vett részt, a kora délutáni órákban pedig elutazott Gödöllőről. Pillér Éva Ne lőj a zsurnalisztára! Szovjet sortűz o piliscsabai erdőben Amikor február 22-én díszsortüzet lőttek a piliscsabai déli szovjet laktanya katonái — megemlékezendő a Vörös Hadsereg napjáról —, azt hittem, azt reméltem, hogy utoljára szóltak hazánkban idegen fegyverek. Tévedtem! Erre azonban csak március 16-án, szombaton délelőtt jöttem rá, amikor a csabai fenyveserdőket járva kibukkantam egy tisztáson, s gépfegyvertűz fogadott!!! A Bécsi út mellett egy hulladéklerakót kerestem, nem messze a szovjet laktanyától, mert jó ideje pusmogják a helybeliek, hogy gyanús rakományokat ásnak el ott a katonák. Nagy kerülővel, az erdő felől igyekeztem megtalálni a lerakót — vagy valami ahhoz hasonlót —, mert a 10-es főút felől vasbeton kerítés akadályozta a tüzetes vizsgálódást. A meleg, verőfényes tavaszi délelőttön kimondottan jólesett az erdei séta. Teljesen gyanútlanul léptem ki a tágas, rétben folytatódó tisztásra, ahol félig földbe ásott kerékköpenyeket, s néhány útjelző oszlopot találtam. Természetesen felismertem, hogy a gyakorló gépkocsivezetők tanpályájára tévedtem. Ám mert sem épületet, sem embert, sem valamiféle tájékoztató, vagy tiltó táblát nem fedeztem fel a közelben, tovább sétáltam. Vagy száz méter után, szinte a semmiből bukkant fel „a” vasbeton kerítés, és keleten, kicsit messzebb, egy hatalmas jegenyefasor. A környék csendjét ekkor váratlanul egy gépkocsi ajtajának csapódása verte fel. Azonban továbbra sem lehetett embert vagy járművet látni. Harminc méterre lehettem a kerítéstől, amikor — meg nem tudom mondani, miért — megtorpantam. Kezemmel takarva a szembe sütő nap fényét, rájöttem, hol vagyok: a szovjet laktanya mögött, ott, ahol a lőteret sejtettem! Nem maradt időm a gondolkodásra, mert a következő pillanatban gépfegyverek ugattak föl a jegenyesornál. Azonnal sarkon fordultam, hiszen a sortűznél jobb bizonyság nem kellett ahhoz, hogy rájöjjek, rossz helyen járok. Eleinte csak józan óvatosságból húzódtam távolabb, hiszen tudtam, ahol éles lőszerrel pu- fogtatnak a katonák, ott számítani kell arra is, hogy néhány golyó gellert kaphat. Már vagy ötven méterrel távolabb voltam, még mindig csak a szokványos lőgyakorlatokra gondoltam. Hát nem estem pánikba, de amikor az első néhány lövedék elsüvített a fülem mellett, mindjárt másként láttam a helyzetet. Még jobban megszapo- ráztam lépteimet, de nem futottam, hiszen lehetetlennek tartottam, hogy én lennék a célpont. Mégis én voltam!!! Tőlem jobbra és balra öt-hat méternyire fúródtak a földbe a szikrát hányó lövedékek, önkéntelenül körülnéztem, a lőgya- korlatokat felügyelő őröket vagy veszélyre figyelmeztető piros zászlót keresve, de egyiket sem találtam. Ehelyett már három méterre megközelítettek a golyók. Mit volt mit tenni, irány a fenyves!... Hát ennyit az én erdei kalandomról, a meg nem talált szemétlerakóval, és a célba lőni tanuló szovjet katonákkal. Fogalmam sincs, vajon szándékosan fordították-e felém fegyvereik csövét, olyan golyózáport zúdítva rám, ami egy századnyi katona megállítására is elég lett volna. Azóta is csak meditálok: mi volt ez? Egyszerűen csak elriasztották a hívatlan kíváncsiskodót? Vagy valódi célpont voltam? Nem tudom. Nem is akarom megtudni. Sokkal inkább az izgat, hogy a saját hazámban idegen katonák lövöldöztek rám! Ráadásul a lövedékek a falu felé röpültek, az alig négy-ötszáz méterre levő családi házak irányába. Rágondolni is rossz, hogy mi lehetett volna a lövöldözés végeredménye. Ezek után talán érthető, hogy csalódott és sértődött vagyok. A piliscsabai déli laktanyából május végéig ígérték a kiköltözést a szovjet tisztek. Addig már kibírhatták volna fölösleges lövöldözés nélkül. Nem jó, ha az utolsó napokban hagyják maguk után a legmélyebb, legkevésbé felejthető emlékeket. Hiszen a két nép még sokáig egymás szomszédságában fog élni. Már csak ezért is hiba volna a bizalmatlanság mag- vát ismét elültetni a magyar földben ... Aszódi László Antal
