Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-19 / 65. szám

•zaqqazs-XuaAjgi Ttsajeqnq b pAaui -pj35[ isazAgataq inpaoj ueq->[0di;u OZSqiaAOq B JJOdOSD iBSttUIod Cn ZV 'Satu ^tdCTB ío;jr!(I iB^nnod Cri U9A0U ;uoa1j isajuauigaH TiazuiaM B ^BXqOUISpiBIDOZS S3 Ipq -dWN zb dapq Bt}jodos3 Aga dszoqjBq b :31ipzpq vuip -vy noi\3A ‘B.iBqj!;o;rcs sf-BpUBgBdOid ■JIOA 13imS3} B S IUBXgn U3013A05J 13PIZ3H-ajja sodBUj^q }JtBd ibjhj -qod o^azaA y ■uvqviuvui -óyzsat }uojy ispiuaiugajM iiazuiaM uasaptAOH WHjpmiuoy sppayozsjuojj N épszavazás a Szovjetunióba,3 Hol igen, hol nem Észtország területén 250 ezer ember adta le szava­zatát vasárnap az unió jö­vőjéről megrendezett szö­vetségi népszavazáson. A köztársasági népszavazási bizottság hétfő esti közle­ménye szerint a leadott szavazatok 95 százaléka „igennel” válaszolt a „meg- újhodó Szovjetunió” meg­őrzésére vonatkozó kérdés­re. A március eleji köztársa­sági népszavazáson az 1130 Az új szovjet-német viszony kezdete Honéikor „titkos" feltétel volt? Németország fontosnak tartja, hogy a német újra­egyesítés után ne változ­zanak meg az európai ha­tárok, sem az NSZK-tól keletre, sem a Szovjetunió­tól nyugatra. Hans-Diet- rich Genscher hétfői moszkvai sajtóértekezletén azt mondta, hogy látogatá­sa az új szovjet—német vi­szony kezdete. Genscher nagy jelentősé­get tulajdonított annak, hogy az újraegyesített Né­metország képviselőjeként most először tárgyalt a szovjet fővárosban. Gor­bacsov elnökkel tárgyalva külön méltatta az egyesí­tés érdekében tett szovjet lépéseket, amelyek hozzá­járultak a nemzetközi po­litikai helyzet alapvető megváltoztatásához, Euró­pa megosztottságának fel­számolásához. A külügyminiszter ke­rülte Erich Honecker Moszkvába utaztatásának kérdését. Csupán annyit mondott, hogy a lehető legkomolyabban hangot adott az ezzel kapcsolatos bonni véleménynek és ag­godalomnak. Honecker moszkvai kórházi kezelése kapcsán Moszkvában olyan értesüléseket is lehetett hallani, hogy szovjet rész­ről állítólag ez lett volna az egyik „titkos” előfelté­tele a szovjet—német szer­ződések ratifikálásának. A szovjet parlament egyik konzervatív tagja mind­össze annyit volt hajlandó megerősíteni a sajtóban, hogy a ratifikációs vita során valóban felmerült a Honecker-ügy. Figyelemre méltó, hogy Julij Kvi- cinszkij külügyminiszter­helyettes a Pravda hétfői számában megjelent nyi­latkozatában szintén síkra- szállt a volt kelet-urópai vezetők üldöztetése ellen. Hanoi tiltakozó jegyzéke Agyonlőtt vietnami Szófiában Két halálos áldozatot kö­vetelt vasárnap Szófiában a bolgár rohamrendőrség fegyverhasználata a vietna­miak lakta kollégiumi és munkásszállók épületeinél. Vietnam szófiai nagykövet­sége hétfőn nemzetközi saj­tóértekezleten jelentette be, hogy kórházba szállítás után meghalt egy vietnami sebesült. Mindkét vietnami áldozatot a fején sebesí- tették meg a bolgár rend­őrök lövései. A sajtóértekezleten beje­lentették, hogy Hanoi a szófiai rendőrség bevetése miatt tiltakozó jegyzéket juttatott el a bolgár kül­ügyminisztériumhoz. Viet­nam szófiai nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője a sajtóértekezleten megma­gyarázhatatlannak nevezte, hogy egy taxisofőr és né­hány vietnami állítólagos összeszólalkozása miatt miért vezényeltek a hely­színre mintegy 200 roham- rendőrt, lőfegyverekkel fel­fegyverezve. Közölte, hogy a vietnamiak lakta épüle­tekbe betört rohamrend­őrök minden útjukba ke­rülő vietnamit megvertek, betörték a szobák ajtajait, összetörték a berendezések egy részét, és ellopták az ott lakók közül néhánynak a pénzét. ezer észtországi választó- polgár több mint nyolcvan százaléka vett részt, s a szavazók háromnegyede a függetlenség helyreállítása mellett foglalt állást. Ukrajnában még kétsé­ges, hogy a köztársaság la­kossága a szövetségi rend­szer fenntartása mellett foglalt-e állást. A helyi sza­vazási bizottság vezetője hétfőn a televíziónak el­mondta, hogy Kijevben a szavazóknak mindössze 44,6 százaléka szavazott igennel a szövetség jövőjére. Az il­letékes mindazonáltal re­ményét fejezte ki, hogy Ukrajna más körzeteiben, ahonnan végleges adatok még nem állnak rendelke­zésre, az igen szavazatok aránya meghaladja az 50 százalékot. Moszkvában — Gorba­csov államfő szempontjából szintén nem túl kedvezően — a szavazóknak mindösz- sze 50,2 százaléka szavazott igennel a szövetségre, ami nagyon halvány támogatást jelent csupán. A legnagyobb köztársa­ság, Oroszország eredmé­nyeiről egyelőre nincsenek adatok. Megfigyelők való­színűnek tartják, hogy Oroszországban és Ukraj­nában, ha minimális több­séggel is, de a szövetség fenntartása mellett foglal­tak állást a szavazók. Kárpátalján már vasár­nap ismertté vált az aznapi népszavazás és közvéle­mény-kutatás eredménye. A lakosság a vártnál is nagyobb aktivitást tanúsí­tott, hiszen a szavazásra jogosultaknak több mint a 80 százaléka járult az ur­nákhoz. A népszavazásban részt vett csaknem 694 000 ember közül 416 456-an igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy szükséges­nek tartják-e a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének, mint az egyenjogú szuverén köztár­saságok olyan megújított föderációjának a fenntartá­sát, melyben nemzetiségre való tekintet nélkül, teljes mértékben garantálják az emberek jogait és szabad­ságjogait. Még többen, 480 519-en mondtak igent a népszavazással párhuzamo­san megejtett közvélemény­kutatás azon kérdésére, hogy a szovjet szuverén ál­lamok szövetségében ma­radjon-e Ukrajna. KORHÁZI MÁMOR Ketteske, ha szépen be­veszi a gyógyszereit, utá­na kaphat egy gint to- nikkal — a nővérek effé­le árukapcsolásán rövide­sen egyetlen beteg sem lepődik meg az észak-ang­liai Scunthorpe grófság ál­lami kórházában. Az egészségügyi hatóság a hétvégén engedélyezte a kórházban a mértéktartó alkoholfogyasztást a bete­gek számára, ha az orvos ezt külön nem tiltja meg. A brit kormány nemrég felszólította az állami kór­házakat, hogy igyekezze­nek saját ötletekkel és újfajta szolgáltatásokkal is pénzt szerezni fenntartá­sukhoz. Letartóztattak egy litván minisztert A gépkocsiba/ hurcolták el Szovjet katonák hétfő hajnalban letartóztatták, majd — minden jel szerint moszkvai közbelépést kö­vetően — a nap folyamán szabadon engedték a litván védelmi minisztert. Aud- rius Butkeviciust az OMON nevű, különleges rendelte­tésű szovjet belügyi egység egyik alakulata a gépko­csijából hurcolta el éjfél után Vilnius központjában. A nap folyamán sajtóér­tekezletet tartott Vilnius­ban Landsbergis litván el­nök. Ezen az ellenséges erők támadásának minősí­tette a védelmi miniszter elhurcolását. A litván kormány egy szóvivője a Reuter brit hírügynökségnek elmondta: a „feketesapkások” illegális fegyverbirtoklás gyanúja címén tartóztatták le a lit­ván védelmi minisztert. Utólag azt állították, hogy a miniszter autóját az egy­ség „véletlenszerűen” állí­totta meg. Butkeviciust vé­gül is hétfő délben, 12 órás fogva tartás után engedték el. ECülföldi események egy mondatiiaifi Hétfőn délelőtt Brüsszelbe érkezett Göncz Árpád köz- társasági elnök. A Együttműködést alakít ki egymással Magyarország, Cseh és Szlovák Köztársaság és Lengyel- ország párizsi nagykövetsége, a visegrádi találkozón a három ország között létrejött megállapodás szellemében. Erről fogadott el határozatot a három ország diplomá­ciai képviseletének vezetője a francia fővárosban. A A Német Szociáldemokrata Párt számításai szerint az Egyesült Államok nyereséggel zárta az öbölháborút: az amerikaiak tényleges költségei 42 milliárd dollárt tet­tek ki, míg a megígért külföldi anyagi támogatásból 60 milliárd folyt be. HABSBURG OTTÓ GÖDÖLLŐN Európa Ház a kastélyban (Folytatás az 1. oldalról) Pontosan délben sajtótá­jékoztató kezdődött Ferenc József volt dolgozószobájá­ban. Az egybegyűlteket — köztük az időközben meg­érkezett Bethlen István or­szággyűlési képviselőt — Roszik Gábor köszöntötte. Bevezetőjében a királyi család és a gödöllőiek egy­kori jó kapcsolatáról szólt, majd arról a várakozásról, amely a vendég mostani érkezését megelőzte. Tájé­koztatást adott Habsburg Ottónak a Páneurópai Unió elnökeként végzett munká­járól, majd pedig a kas­tély sorsáról. Gondolatával, hogy a kastély testesítse meg az európai gondolko­dást és értékeket, s hogy az országok kultúráját be­mutató úgymond „Európa Ház” legyen, Habsburg Ottó is egyetértett, annál is in­kább, mivel ezen elképzelés illeszkedik a Páneurópai Unió célkitűzéséhez: Pán- európa jelentse egész Euró­pát! A vendég szerint Ma­gyarország a cél érdekében komoly lépéseket tett az utóbbi időszakban, elnyer­ve ezzel a hazánk iránti szimpátiát, ami óriási ér­ték. Mint mondta, pártolja a világkiállítás megrende­zését is, amely szintén igen fontos lépés lehet a kap­csolatok szempontjából. Rátérve a kastély ügyére, Habsburg Ottó elmondta: az UNESCO egyik tanul­mánya szerint az 1901-ben Európában létezett kasté­lyoknak mindössze 30 szá­zaléka maradt meg a hábo­rú viharai és a kommuniz­mus tombolása miatt. Fon­tos feladat legalább azok megmentése, amelyek meg­maradtak. Dr. Gémesi György pol­gármester a kastély hasz­nosításával kapcsolatos el­képzelésekről tájékoztatta az újságírókat. Ennek alap- koncepciója egy kulturális- idegenforgalmi jellegű használat:- nemzetközi kar­mesterképző éppúgy helyet kapna itt, mint kastélyszín­ház, Monarchia-múzeum, illetve szálloda. Eötvös Pé­ter Párizsban élő magyar zeneszerző nemzetközi ze­nekar megalakításának ter­véről számolt be, amely külföldi koncertjei során elvinné Magyarország, Gö­döllő és a Grassalkovieh- kastély hírét. Dr. Fejérdy Tamás, az Országos Mű­emléki Felügyelőség igaz­gatója a kastély, a park és a berendezés együttes érté­két, a hasznosítás kulturá­lis jellegének elsődlegessé­gét emelte ki. Az egyik helybeli idős férfi azt javasolta: helyre­állítás után kapjon a kas­télyban egy lakrészt Habs­burg Ottó családja magyar- országi tartózkodásra ... S hogy vajon mennyit tartóz­kodik mostanában Magyar- országon dr. Habsburg Ottó? Kérdésünkre elmond­ta: az utóbbi hónapokban, éppen, mert nagyon sokat dolgozott, nemigen volt ideje ellátogatni hozzánk. Ez alkalommal is kifejezet­ten Gödöllő kedvéért jött, kisebb ügyek budapesti in­tézése után utazik is visz- sza. Ám a közeljövőben is­mét gyakori vendég lesz: egy-egy ünnep, történelmi esemény kapcsán, ha rövid időre is, ismét eljön Ma­gyarországra. Másik kérdé­sünkre, miszerint számí­tott-e arra, hogy ilyen rossz állapotban találja az egy­kori pompás kastélyt, azt felelte: lényegében igen. Hogy mégis derűs arccal járt a szinte romos falak között, annak optimizmusa az oka: ez csak a jelen, a jövő pedig biztató. A maga részéről — elsősorban mo­rális segítségként — min­den lehetségest megtesz a kastély helyreállítása érde­kében. A vendégek a kastélyban — egyszerre reprezentálva az ország gazdasági helyze­tét és a város sikeres élel­miszerakcióit — olyan álló­fogadáson vettek részt, ahol a megszokott kínálat he­lyett tej, kakaó, frissen sü­tött kifli és kalács várta őket. E „tízórai” után Habs­burg Ottó és családja a vendéglátókkal közös ebé­den vett részt, a kora dél­utáni órákban pedig eluta­zott Gödöllőről. Pillér Éva Ne lőj a zsurnalisztára! Szovjet sortűz o piliscsabai erdőben Amikor február 22-én díszsortüzet lőttek a pilis­csabai déli szovjet laktanya katonái — megemlékezendő a Vörös Hadsereg napjáról —, azt hittem, azt remél­tem, hogy utoljára szóltak hazánkban idegen fegyve­rek. Tévedtem! Erre azon­ban csak március 16-án, szombaton délelőtt jöttem rá, amikor a csabai feny­veserdőket járva kibukkan­tam egy tisztáson, s gép­fegyvertűz fogadott!!! A Bécsi út mellett egy hulladéklerakót kerestem, nem messze a szovjet lak­tanyától, mert jó ideje pus­mogják a helybeliek, hogy gyanús rakományokat ás­nak el ott a katonák. Nagy kerülővel, az erdő felől igyekeztem megtalálni a le­rakót — vagy valami ahhoz hasonlót —, mert a 10-es főút felől vasbeton kerítés akadályozta a tüzetes vizs­gálódást. A meleg, verőfé­nyes tavaszi délelőttön ki­mondottan jólesett az erdei séta. Teljesen gyanútlanul léptem ki a tágas, rétben folytatódó tisztásra, ahol félig földbe ásott kerékkö­penyeket, s néhány útjelző oszlopot találtam. Termé­szetesen felismertem, hogy a gyakorló gépkocsivezetők tanpályájára tévedtem. Ám mert sem épületet, sem em­bert, sem valamiféle tájé­koztató, vagy tiltó táblát nem fedeztem fel a közel­ben, tovább sétáltam. Vagy száz méter után, szinte a semmiből bukkant fel „a” vasbeton kerítés, és kele­ten, kicsit messzebb, egy hatalmas jegenyefasor. A környék csendjét ek­kor váratlanul egy gépko­csi ajtajának csapódása verte fel. Azonban tovább­ra sem lehetett embert vagy járművet látni. Har­minc méterre lehettem a kerítéstől, amikor — meg nem tudom mondani, miért — megtorpantam. Kezem­mel takarva a szembe sütő nap fényét, rájöttem, hol vagyok: a szovjet laktanya mögött, ott, ahol a lőteret sejtettem! Nem maradt időm a gondolkodásra, mert a következő pillanatban gépfegyverek ugattak föl a jegenyesornál. Azonnal sarkon fordul­tam, hiszen a sortűznél jobb bizonyság nem kellett ahhoz, hogy rájöjjek, rossz helyen járok. Eleinte csak józan óvatosságból húzód­tam távolabb, hiszen tud­tam, ahol éles lőszerrel pu- fogtatnak a katonák, ott számítani kell arra is, hogy néhány golyó gellert kap­hat. Már vagy ötven mé­terrel távolabb voltam, még mindig csak a szokványos lőgyakorlatokra gondoltam. Hát nem estem pánikba, de amikor az első néhány lö­vedék elsüvített a fülem mellett, mindjárt másként láttam a helyzetet. Még jobban megszapo- ráztam lépteimet, de nem futottam, hiszen lehetetlen­nek tartottam, hogy én len­nék a célpont. Mégis én voltam!!! Tőlem jobbra és balra öt-hat méternyire fú­ródtak a földbe a szikrát hányó lövedékek, önkénte­lenül körülnéztem, a lőgya- korlatokat felügyelő őröket vagy veszélyre figyelmez­tető piros zászlót keresve, de egyiket sem találtam. Ehelyett már három méter­re megközelítettek a go­lyók. Mit volt mit tenni, irány a fenyves!... Hát ennyit az én erdei kalandomról, a meg nem talált szemétlerakóval, és a célba lőni tanuló szovjet ka­tonákkal. Fogalmam sincs, vajon szándékosan fordítot­ták-e felém fegyvereik csö­vét, olyan golyózáport zú­dítva rám, ami egy század­nyi katona megállítására is elég lett volna. Azóta is csak meditálok: mi volt ez? Egyszerűen csak el­riasztották a hívatlan kí­váncsiskodót? Vagy valódi célpont voltam? Nem tu­dom. Nem is akarom meg­tudni. Sokkal inkább az iz­gat, hogy a saját hazámban idegen katonák lövöldöztek rám! Ráadásul a lövedékek a falu felé röpültek, az alig négy-ötszáz méterre levő családi házak irányába. Rágondolni is rossz, hogy mi lehetett volna a lövöl­dözés végeredménye. Ezek után talán érthető, hogy csalódott és sértődött vagyok. A piliscsabai déli laktanyából május végéig ígérték a kiköltözést a szovjet tisztek. Addig már kibírhatták volna fölösleges lövöldözés nélkül. Nem jó, ha az utolsó napokban hagyják maguk után a leg­mélyebb, legkevésbé felejt­hető emlékeket. Hiszen a két nép még sokáig egymás szomszédságában fog élni. Már csak ezért is hiba vol­na a bizalmatlanság mag- vát ismét elültetni a ma­gyar földben ... Aszódi László Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom