Pest Megyei Hírlap, 1991. március (35. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-15 / 63. szám
I. ÉVFOLYAM, 25. SZÄM 1991. MÁRCIUS 15., PÉNTEK aí^GJÉLENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Gyáli triumvirátus Gyimesi István kedélyes ember, legalábbis annak ismertem meg az ősszel, amikor mint Gyál első emberével interjút készítettem vele a községházán. Most is itt adott találkozót, hárman .ülünk az asztalnál. A köz- biztonságról, a polgárok védelmének jobbításáról beszélünk, s mint a kérdésben a legilletékesebb, a helyi rendőrállomás parancsnoka is jelen van. Gyimesi István gondterheltnek látszik, az elmúlt öt hónap sokat lekoptatott a derűlátásából. Pedig a köz- biztonság problémája csak egy a sok közül, a városnyi nagyközség gondjai rányomták jelüket a polgár- mesterre. — Igaza van, a közbiztonság csak egy a sok közül. De pont ebben a problémában kellett lépni, elsők között olyan változtatásokat, rendszabályokat bevezetni, melyek gátat vetnek a helyi bűnözési hullámnak. Ügy is mondhatnám, megkíséreltük a lehetetlent. Különös jelenség a „jelenkor" bűnözése. A demokrácia vadhajtása. Egyesek a demokráciát összetévesztik víz anarchiával. Most mindent szabad: lopni, csalni, a másét elvenni. Első lépésként megalakult itt, Gyálon is a Faluvédő Egyesület, röviden a FEGY. Tagjai a közbiztonság mellett rendészeti és tűzvédelmi feladatokat is felvállalnak. A FEGY része egy triumvirátusnak, DABASI HÍRLAP Verető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. • Munkatárs: Parhner Edit. • Fogadónap minden hétfőn ll-től 17 óráis a szerkesztőségben. Címünk : Bp. VIII. kér.. Somogyi B. u. S. sz. Pt.: 311. ír. sz. 1416. Telefon: 13S-239S/283 véd- és dacszövetségbe lépett a rendőrséggel és a községházával. — A céljaink azonosak, csak a lehetőségeink mások, illetve más és más megközelítésben harcolunk a bűnözés ellen — mondja Fű- löp Sándor rendőr alhadnagy. — A FEGY bűnmegelőző feladatokat lát el, fegyver nélkül. A rendőrség mindezt kiegészíti a technikájával, az intézkedési jogosítványával, s ha kell, szigorúan érvényt szerez, a törvénynek. — És mi a feladata a községházának? — kérdezem a polgármestertől. — Ügyeletbiztosítás. Éjjel-nappal nonstop összeköttetésben állunk a község különböző intézményeivel — a rendőrséggel, a tűzoltósággal, a gázosokkal, a vízművel, a villanyteleppel. Ennek érdekében kiépítettünk egy CB-rádióláncot amilyen nincs több a megyében. Nem kis pénzünkbe került, de úgy tűnik, megérte. Jócskán megcsappant a közintézmények ellen elkövetett betörések száma, az utóbbi időben. A CB-s beruházáson kívül három ügyeletes fizetését is mi álljük, ami évi 750 ezer forinttal szerepel a községi költségvetésben. Ez még mindig kevesebb, mint a betörésekből keletkező kár, nem beszélve a tűzesetekről, melyekhez időben tudjuk riasztani a tűzoltóságot. — Vélem, mindezzel eljutunk oda, hogy a községháza tartalmában is rászolgáljon a nevére, a községet, a lakosságot szolgálja, és foglalkozzon annak minden ügyes-bajos dolgával. Gyimesi Istvánnak a rendőrségről is megvan a maga egyéni véleménye: A templom javára Az Öcsa Református Templom Alapítvány, az Egressy jGábor Szabadidő Központ és az országos Műemléki Felügyelőség március 16-án egész napos programot szervez a templom helyreállításának javára. Délelőtt 10 órától a református templom történetével és helyreállítási munkáival ismerkedhetnek meg az érdeklődök a helyszínen. Délután a szabadidőközpont várja a vendégeket. Fél háromkor a „Pillanatképek a templom életéből’* című kiállítást nyitják meg, három órától pedig műsoros estet tekinthetnek meg Csavlek Etelka, Haumann Péter, Jancsó Adrienne, Kovács Endre, il'j. Pátkai Imre, Simándi József, valamint a Ca- merata Hungarica, az ócsai baptista énekkar és a népdalkor közreműködésével. íÉarc 1848 — A rendőrségről mindenki úgy beszél, mintha az egy másik bolygóhoz tartozna. Pedig csak egyfajta rendőrség van, és ez a rendőrség a mi rendőrségünk. Vagy ha nem az, akkor nekünk kell a sajátunkévá tennünk. Ennek lehetőségét abban látom, ha minden településnek lesz saját őrse. Az ide kihelyezett rendőr csak a heti eligazításra megy el az illetékes rendőrkapitányságra, különben mindig megtalálható a körzetében. Meggyőződésem, ilyen kondíciók között minden önkormányzat szívesen támogatná a saját őrsét anyagilag, kivált, ha beleszólhat, hogy kit nevezzenek ki, vagy kit vezényeljenek el a településről. — matula — Régi burát súg új utakon Olasz vendégek Nagykátán Az olaszországi Ravenna melletti kisváros, Alfönsine polgármester asszonya, Catalina Menghetti vezetésével a héten küldöttség járt Nagykátán. A két település között 1963 óta van élő, eleven testvérvárosi kapcsolat, amelynek egyik megnyilvánulási formája, hogy minden esztendőben hol ott, hol itt negyven gimnazistát látnak vendégül. — Most milyen céllal érkeztek Nagykátára? — kérdeztük Natalina Menghetti polgármester asszonytól. — A mi kapcsolatunk Nagykátával közel harmincesztendős, és igen eredményes. Az elmúlt évben azonban Magyarországon, így Nagykátán is társadalmi változások történtek. Új helyzetbe kerültek az ön- kormányzatok, új emberek kerültek a város élére. Kíváncsiak vagyunk, vajon érvényes-e továbbra is a harmincéves barátságunk? — Alfonsine városkát Olaszországban egy baloldali elkötelezettségű önkormányzat vezeti: önök hogyan értékelik az itteni változásokat? — Ügy látjuk, hogy ezek elkerülhetetlenek voltak. De még nagyon sok mindenre kíváncsiak vagyunk. Magunk is érdekeltek vagyunk abban, hogy megtudjuk: valójában hová is vezetnek majd a változások. De még csak most tájékozódunk nagykátai barátainktól. Azt mindenképpen látjuk, hogy máris vannak pozitív jelek. Ugyanakkor a hétköznapok anyagi és gazdasági gondjai észrevehetően sok visszatetsző, negatív jelenséget is szültek. A két város önkormányzatának vezetője közös nyilatkozatban rögzítette, hogy a magyarországi önkormányzatokban bekövetkezett változások után még nyíltabbá kívánjuk tenni az együttműködést. — Túl az érzelmi kötődésen, mit .jelent az együttműködés megújítása Nagykáta számára? — kérdeztük Bodrogi Györgynét, Nagykáta polgár- mesterét. — Az együttműködés kézzelfogható jelei közismertek: a Damjanich-gimná- ziumból minden második esztendőben negyven diák gyarapítja nyelvtudását Olaszországban. Mellette megismerkedik egy másik nép kultúrájával, mezőgazdaságával, iparával. A fiatalok számára ez rendkívül hasznos. Mégis, amit mi legtöbbet tanulhatunk Al- fonsine polgáraitól, az a tolerancia. Rendkívül nagy tiszteletben tartják a nemzetiségiek hagyományait, (Erdős! Ágnes felvétele) I. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM 1991. MÁRCIUS 15., PÉNTEK TÁPI&MENTI MEGJELENIK MINDEN KEDDEN, CSÜTÖRTÖKÖN, SZOMBATON A szecsöiek megtalálták A zászlókért me Tápiószecsőn az idén különös gonddal állították össze a március 15-i megemlékezés programját: a szokványkoszorúzáson túl történelmi előadásokat is rendeznek. Az egyik előadást Hazánk történelmi zászlai címmel Cs. Kottra Györgyi, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa, a hadilobogók szakértője tartja. Vele beszélgetve többek között arra is kerestük a választ, hogy napjainkban egy kis település életében milyen szerepet játszik a zászló. — A hadilobogók szakértője mit tud mondani Tá- piószecső lakóinak március lí-én történelmi zászlóinkról? — Érdemes néhány szót ejteni az előzményekről: az én előadásomra azért is kerül sor, mert a közelmúltban Tápiószecsőn megtaláltak vagy elővettek két régi, úgynevezett leventezászlót, amelyek a húszas évek végén, a harmincas évek elején készültek. A tápiószecsőiek kiváncsiak múltjukra, és megkértek, hogy tekintsem meg a zászlókat és értékeljem, elemezzem azokat. Vajon mennyire kapcsolódnak az európai zászlótörténethez? Ezzel összefüggésben előadásomban természetesen arról is szeretnék szólni, hogy jelenleg miért, hogyan, mi módon lehet — ha nem is felújítani —, de visszanyúlni a régebbi zászlóhagyományokhoz. — A zászló mint jelkép, mint szimbólum milyen szerepet játszhat az adott közösség életében? — A tápiószecsőiek két zászlaja teljesen helyhez kötődik, mert a korabeli leventetestület alakulatai magától a falutól vagy várostól kaptak zászlót, amelyek tulajdonképpen sok részletben hasonlítottak egymáshoz, hiszen egyforma méretben, egyforma alapszínben készültek. Az egyik oldalon a leventejelvény, a hátoldalon pedig többnyire a községnek vagy városnak valamilyen kiemelkedő jellegzetessége található. — Egyáltalán milyennek kell lennie egy zászlónak? — Az állami és a nemzeti zászló adott. Ha viszont egy település akar magának zászlót, akkor mindenképpen azzal kellene kezdeni a tervezést, hogy felkutatják: volt-e valami szimbóluma a településnek? Volt-e például pecsétje? Vagy címere? A címernek például valamelyik fő motívumát, tehát nem az egész címert, érdemes lenne megrajzolni egy általuk megválasztott zászlóalakra, színre. — Nehéz megtervezni egy zászlót? — Akkor nehéz, ha az adott közösség nem tudja, hogy mit szeretne, ha nem kutatta fel a múltját és a tervezőnek nincs kapaszkodója. haltak — Most éppen olyan korszakot élünk, hogy elvetjük a régebbi, vagy nem is olyan régi szimbólumrendszerünket. Biztos, hogy mindent el kell dobnunk? — Ha azt kérdezi, hogy az elmúlt negyven évben készültek-e szép és jó zászlók, akkor igennel kell válaszolnom. Például ilyenek a katonai zászlók. Ezek többségében a zászlókészítés összes szabályát megtartották. Nevezetesen, hogy a lobogó jól felismerhető, megkülönböztethető és a lehető legegyszerűbb legyen, mert gyakorlatilag egy piktogramot helyettesít. Elnézést a kifejezésért, de minél csiricsárébb egy zászló, annál nehezebben felel meg a szabályoknak. A húszas-harmincas években különben nagyon szép zászlókat készítettek. — A szakember számára mitől „szép” egy zászló? — Attól, hogy arányos, jók a színei, a tervezői csak heraldikai színeket használtak, emellett igyekeztek jól felismerhető szimbólumokkal dolgozni. De amitől különlegesen szépek ezek a régi zászlók, az annak is köszönhető, hogy rendkívül jó anyagból és rendkívül jó technikával készültek. Akkor még élt egy kézműiparos-nemzedék, akik művészei voltak a szakmának, és tudtak szépet, maradandót alkotni. A zászlónak egy közösség, egy nép életében igen nagy szerepe van. Gondoljunk nyelvét, kultúráját. Ami a kérdés második felét illeti: mi is gondoltunk arra, hogy keressük a gazdasági kapcsolat szélesítésének lehetőségét. Nagykátának most nagyon nagy szüksége lenne egy jó üzleti partnerre. Ezért is szerveztük úgy a vendégek programját, hogy megismerkedjenek városunk egyik dinamikusan fejlődő üzemével, a Sancella-Hungary Kft.-vel. Lehet, hogy nemsokára együtt is létrehozhatunk egy hasonló, jól prosperáló üzemet. — Az élelmiszer-gazdaság területen nem tudnának együttműködni? — Igen fejlett a kert- és zöldségkultúrájuk. Azzal mi nem tudjuk felvenni a versenyt. Most még az emberi kapcsolatainkat kell erősíteni és azon keresztül talán sikerül gazdasági együttműködést is elérni. A jövőben kiszélesítjük a sport- és a művészeti csoportok cseréjét is. Mindenképpen elmondhatom, hogy városunk továbbra is ápolni kívánja az immár három évtizedes kapcsolatot. D. A. csak bele: dokumentumokért nem, de zászlókért már meghaltak emberek! Az is tény, hogy egyes zászlókhoz az utókornak túlságosan is romantikus képzetei vannak, és valójában magát az adott zászlót nem is ismerik. — Hogyan lehet századokon át megőrizni egy zászlót? — Rettenetesen nehéz, mivel a textil a légbomlé- konyabb anyag. A régi zászlók többnyire selyemből készültek, ami nagyon kényes. A zászlókat általában nem óvták, a nap nagyon sok kárt tud okozni. A negyvennyolcas zászlóink szerencsére megvannak: selyemből készültek és festettek. A festés megnehezíti a restaurálásukat. — Ha ma egy település zászlót szerelne készíttetni, mit javasol számukra? Hogyan fogjanak hozzá, hová forduljanak? — Ügy gondolom szándékukat egyeztessék az ön- kormányzatukkal, majd keressék meg elképzelésükkel a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot, amellyel legkönnyebben az ELTE bölcsésztudományi kara történelem segédtudományi tanszékén lehet felvenni a kapcsolatot. Itt a témakör legjobb hazai szakértőitől kaphatnak segítséget hagyományőrző, közösségformáló tevékenységükhöz. Deák Attila •tapiömenti hírlap Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. 0 Munkatárs: Deák Attila. ® Fogadónap minden csütörtökön 10—12 óra között Nagykátán a művelődési központban.
