Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

Jkeses'&é Dobogókő ürügyén Ami majdnem tökéletes Nem tudom, őseink ho­gyan csinálták. Biztosan nem voltak okosabbak, in­telligensebbek, meg mifene, de valahogy a régi kasté­lyokban mindig passzolt egymáshoz a tapéta meg a kanapé színe. Honnan a fe­néből tudták, mikor akko­riban még nem volt divat dialektikát meg materializ must tanulni, hogy az ap­róságokban van a lényeg. A nagy dolgok itt is tö­kéletesek. Igaz, még a har­mincas években épült a do­bogókői üdülő, ami, ki tud­ja mióta a Belügyminisz­térium pihenője. Ennek kö­szönhető a terméskő, a ha­talmas park, igaz, Dobogó­kőn ez nem nagy kunszt, minden házhoz ekkora van. A volt KB-üdülőhöz, a kül- ügy üdülőjéhez, a Kádár- villához. Más, szinte alig. Csak az az egy-két magán- házacska a helység szélén, de azok mostanában épül­hettek. Ha mégsem, akkor azért vannak úgy eldugva, hogy csak azok az elvete­mült turisták találják meg hosszú bolyongásaik után, akik már azt hiszik, régen lesétáltak a földgömbről. Szóval ez itten egy első osztályú hely. Fedett kapu, egyenruhás portás, lift, sok emelet, sok kulcs, s még az átlcndó belépésre jogosító cédulákra azt is fölírják, hánykor menjünk enni. Minden egyéb információ a faliújságon, bár a portásfiú is nagyon készségesen el­mondja. Csak azt felejti el, hogy ne kapjunk sziv- szélhűdést, ha a magunkra bezárt szobában a diszkó­zenébe egyszer csak ő szól bele. Hogy valaki a negye­dikről menjen le, telefonon keresik. Hja, a modern kor technikája. Igaz, a video- programot sűrű szemcsék miatt alig látni a minité­vén, de abba a bizonyos ké­szülékbe, ami rádiónak van álcázva, akkor is belebe­szélnek, ha kikapcsolom. Ezeken az apróságokon sok múlik, de mivel oda van szögezve a szekrényhez, ‘s csak a központilag beállí­tott négy adó szól rajta, nem tudok rájönni, hogy visszafelé is hallani-e rajta. Kihúzhatnám, persze a du­góját a falból, de nem te­szem. Ha hallgatnak, úgy kell nekik. Majdnem minden tökéle­tes itt. A készülék mellett disztingvált tájékoztató, hogy mitől is dobog a Do­bogókő, hogy milyen beteg­ség esetén nem tanácsos szaunába menni, ajánlatok túrázáshoz, és a tapéta szí­ne igencsak passzol a fran­ciaágyhoz. Diszkrét fürdő­szoba, harmonikus sötétítő­függöny. Mókusok ellen, mert a legközelebbi épület kilométerekkel van arrébb, s az is más tájolásban. A presszó még a pártállam maradványa. Egy húszas a vodka, s a kávé is olcsóbb, mint a legócskább vidéki kocsmában. Több is van belőle. Egy a földszinten, egy az uszodában, ez az uszoda zárása után a sörö­zőben üzemel, s a másik épületben is van, ne kell­jen annyit gyalogolni. A majdnem tökéletesség: az uszoda. Pedig ilyen szép uszodát ritkán építenek, még első osztályú helyeken is. A csempéje kék, hogy hasonlítson. Persze a ten­gerre. Meleg van,, legalább harminc fok, a szaunában száz körül, de ezekből válo­gatni is lehet, a másikban mindig öt-tíz fokkal kelle­mesebb a levegő. No, és a szolárium, ott is lehet iz­zadni, bámulni, s aztán a munkahelyen a Kanári-szi­getekről regélni. Pálmák a parton, kényelmes nyug­ágyak, rend, fegyelem, csönd, halk zene. Egy baj van: a lift csak a földszin­tig jár. Onnan gyalog még egy szintet, közben két be­járat ontja a jeges hideget. Ám aki beleszületik, az egy szinttel lejjebb viszi a lif­tet. De ők akkoriban, ami­kor modernizálták ezt az üdülőt is, éppen nem ad­hattak tanácsot. A dialekti­ka pedig nem terjedt ilyen messzire. Az embernek persze sem­mi nem elég jó Ami nagyon jó, abban is talál hibát, ez neki a természete, s azt fog­ja rá, hogy ez a fejlődés útja. De csak azóta, hogy ilyeneken gondolkodhat. Mert akkor, amikor a föld­szinti presszóban piheni ki munkahelyi fáradalmait, s a bolti áraktól is olcsóbb italoktól, a negyedosztályú kocsmáktól is jobb diszkó­tól éjféltájban már olyan Rögtön felelve a kételke­dőknek, van Ilyen hús. Kent a tarja, a comb, a felsál, hanem: központhús. Mert úgy hozta a teendők sora, három egymást követő na­pon láttam szájtátva üllőn, a 1. sz. főút mellett a feke­te táblán virító, krétával írt szöveget, milyen húso­kat kínál éppen olcsóbban a hentes az általánosan el­fogadott áraknál. S belet, tisztított benti őt is vivői rendelkezésére bocsát, ami disznóölések Idején lénye­ges segítség. Ha most ez a bolt törté­netesen hagyományos for­mában gazdálkodna, akkor egy Ilyen akcióhoz ezerféle, s ki tudja, mennyi idő alatt megszerezhető engedély kellene. Addig ott barnul­SZAJTATVA Központin» hatna az üzletben a hú»» kárba veszne a belsőség . .. Na, ez a központhús. Szem­ben azzal a hússal, amely maszek (üzletben kimért), melynél a gazda dönti el, ha éppen nem fogy- kellő mértékben az áru, mennyit engedjen az árból, hogy csábítsa a vevőt, és ö menjen tönkre. Amikor még létezett ä községi vágóhidak rendsze­re, a megyében száz felett volt a számuk, azaz a je­lentősebb településeken rendszeresen vágtak a hen­tesek és a mészárosok, a szükséglet, és nem egy eset­ben az előre megbeszélt rendelések szerint. Nem a központi s kiszámíthatatlan elosztástól, szállítójárat­indítástól függött, van-e fel­vágott, disznósajt, tepertő s persze, hús . . . Látni az em­lített táblát: új idők jele. Kégi-új időké, amikor hely­ben dől el az, ami csakis helyben dőlhet el: miből mennyi kell. Amiben per­sze ott van a kereskedő kockázata, de ott a minden­ki jól vásárol lehetősége is. Az elbizonytalanodott, ne­hézkes állami, tanácsi, szö­vetkezeti kereskedelemnek végső kihívás az a tábla . . . MOTTO Ahogy a városhoz köze­ledtünk, a forgalom egyre élénkült Rengeteg kerék­páros volt a kátyús úton és riksák, autóval csak elvétve találkoztunk, azok pedig egyfolytában dudáltak. Az emberek szakadtak, ron­gyosak, és kicsik, állapítot­tuk meg. A busz egy hídhoz ért, azon haladtunk át, tud­tuk, ez a Vörös folyó. Nem volt sokkal szélesebb a mi Dunánknál, de a színe, fe­lejthetetlen. A paradicso­mos edények mosogatóvizé­nek színére emlékeztetett. A pártüdülő, ahol a raj­tunk segítő csoportot elszál­lásolták, pazar volt, hasonló a hazai, a múlt rendszerben effajta célokat szolgáló építményekhez. Könyörgés­re, és némi ajándék üdvös hatására mi is kaptunk egy tágas szobát, hogy aztán ki­pihenten felfedezhessük a csaknem 3 milliós fővárost. Hanoi a közelmúlt há­borúja után állítólag újjá­épült. Nekünk úgy tűnt, itt nemrégen még bombáztak. Számtalan leromlott egy­szintes épület, amelyek előtt az élet az utcán zajlik. Ott vágnak hajat, a járdán mo­sakodnak, ugyanott dara­bolják a húst, s nyomban kínálják is alacsony aszta­laikon, sámlijaikon ülve. Mintha Liliputba érkeztünk volna, mindenkinek a feje felett át tudunk nézni, s utánunk is megfordulnak, hiszen fehérek vagyunk. Ebéd az utcán Hanoi csendes, fasorokkal szegélyezett, bulvárokkal tarkított város. Utcái össze­keverhetek, kezünkben tér­képpel tudunk csak tájéko­zódni. Látványosság maga az utca. Apró, hiányos foga­zató asszonyok, vállukon hatalmas terhekkel jönnek - mennek, csoda, hogy a több ezer biciklis át nem gázol rajtuk. A közlekedési sza­bályokat nem ismerik, min­denki halad, ahogyan tud, balesetet mégsem láttunk. A város központjában ha­talmas tóegyüttes található, a főtéren pedig ott áll örök mementóként a Ho Si Minh emlékmű, a néhai re­zidencia. Van Hanoinak né­hány nagyszerű pagodája, amit a turisták előszeretet­tel látogatnak. Meglepő, de az ázsiai sze­gény szocialista országban óriási az árubőség. Az em­berek szegények, de úgy tűnt, keresik a kiutat, eről­ködnek, minden alkalmat megragadnak, hogy a min­dennapi betevőjüket meg­szerezzék. Hanoi ugyan főváros, ne­künk mégis vidéki város­nak tűnik. Levegőjéből hiányzik a gépjárművek ál­tal kibocsátott bűz, nem úgy az utak méntén folyó mosogatóié és szemét keve­redő illata. Utunk során, míg próbál­tuk a főváros követségein beszerezni a laoszi úthoz szükséges okmányokat, ma­gyar külképviseleti vezető­vel ismerkedtünk meg. ö ellátott jó tanácsokkal, kö­zölte : a víz ihatatlan, s ne­hogy együnk utcai árusnál, mert azokat ők, ott élő ma­gyarok megdögleszeknek nevezik. Az utcákon pedig sültek a cafat húsok és a fél kutyák. Árvái Magdolna (Folytatjuk) ­jól érzi magát, mint a Ci­tadellában sem, ahol pedig csak a beugró ötszáz forint, szóval, akkor nem gondolja, hogy ettől jobb is lehetne. Csak hajnaltájban, amikor fölfelé megy a lépcsőn, ahelyett, hogy lefelé, az uszoda felé menne, akár összeakadó lábain is, de nem lehet, mert ifi rend van, fegyelem, vezetékes rádió és éjszakára záró uszoda. Hajnalban persze már megint lehetne menni, korán nyitnak, s a rádió is egész éjjel szólhat. De hát hol vagyunk mi a régiektől, hol vannak bennünk azok a finomságok, amik összehoz­zák a legapróbb dolgokat? Hogy tudnánk reggel bepó­tolni azt, amit éjszaka el­mulasztottunk? J. A. A következmények heláthatatlanok A Pest megyei kisgazdák állásfoglalása Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt Pest megyei szervezetének vezetősége a kormány álltai 1020-as számon a Parlament elé benyújtott kárpótlási törvény- tervezetét és annak módosított változatát nem fogadja el. A diktatúrában 1949-től a föld és más tulajdon sérel­mére hozott törvények alkotmányellenesek és alapve­tően sértik a jogállamiság alapelveit. Az új Parlament­nek ezeket a törvényeket az elmúlt 9 hónapban sem­misnek kellett volna nyilvánítani. Á kártalanításnál a volt földtulajdonosokat ugyanolyan értékben és nagy­ságban — minden esetben természetben — kell kártala­nítani» attól függetlenül, hogy a tulajdonos jelenleg hol el. Az épületingatlanokat, ha még léteznek szintén ter­mészetben kérjük vissza, ahol ez nem lehetséges, ott kártalanítást kérünk. Ez a megoldás az országnak sem­miféle anyagi terhet nem jelent. A termelőszövetkezetek alakuljanak át magántulajdo­non alapuló szövetkezetekké. így valósulna meg leggyorsabban a sérelmet szen­vedtek rehabilitálása. A mezőgazdaságban pedig meg­szűnne a termelés bizonytalansága. Ha a kormány, valamint a Parlament a közeljövőben nem rendezi ilyen formában a tulajdonjogot, a kisem­mizett emberekben még nagyobb fokú lesz az elkese­redés, aminek a gazdasági és politikai életben is belát­hatatlan következményei lehetnek. Kijelentjük, hogy a koalíció fenntartásának kérdésé­ben 1991. január 3-án hozott — nemleges — határozatun­kat megerősítjük, mivel ha a törvényjavaslat ebben a formában kerül elfogadásra, a Független Kisgazdapárt koalíciós szereplése okafogyottá válik. Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Pest megyei szerveseiének vezetősége ENNYIÉRT MÁR KOCSIT LEHET Már nem favorit a favorit ? Amióta a volt szocialista országokkal áttértünk a dollárelszámolásra, a ke­leti személygépkocsik ára is csillagászati magasságba emelkedett. Egyik autóked­velő ismerősöm, amikor meglátta az árlistát, fanya­rul elmosolyodott, s megje­gyezte: ennyiért már kocsit is lehet venni... Vácott, az Autójavító Kisvállalat telepén glédá- ban állnak a Skoda Favori­tok. Wölcz Endre, az ügy­félszolgálati iroda vezetője elmondta, hogy az Inter- szerviz Kft.-n keresztül for­galmazzák a cseh autókat. Az idők változnak, s tavaly, amíg 342 ezerbe került, so­kan keresték a Favoritot, mára mindez a visszájára fordult. Bár 14 ezerrel ol­csóbban kínálják a Skodát, mint a Merkur — ahol 564 ezerbe kerül —, a kereslet visszaesett. Jelen pillanat­ban nyolcvan Skodájuk áll a telepen, s csak harminc­ra van előjegyzésük. Hogy a többi mikor kél el, nem tudni. Arra a kérdésre, hogy ha nem kelendő a portéka, nem foglalkoz­nak-e esetleg árcsökkentés­sel, az ügyfélszolgálati iro­da vezetője csak annyit fe­lelt, egyelőre még a Merkur sem engedett. . Budaörsön, a Mobil Jár­mű- és Alkatrész-keres­kedelmi Vállalatnál meg­tudtuk, az alkatrészforgal­mukon is érezhető, hogy egyes cikkek több mint két­száz százalékkal megdrá­gultak. Sóvári János üzlet­ág-igazgató azt fejtegette, most, hogy januártól sza­badáras lett a gépkocsi is, majd a piac értékítélete el­dönti, mit mennyiért lehet eladni. Aki drágán impor­tál, vagy rosszul méri fel a piaci viszonyokat, annak a nyakán maradhat az áru. Amíg régen egy kis Polski 160 ezerbe került a Merkúrnál, a szabadpiacon 200 ezret is adtak érte. Most fordult a kocka, s je­lenleg úgy tűnik, a szabad­piaci árak alacsonyabbak a Merkúrénál. A Mobil egyébként ta­valy decemberben még árult Oltci^ gépkocsit — ro­mán típus, 1100 köbcentis motorral, Citroen licenc alapján készül — 252 ezer forintért. Az üzletág-igazga­tó elmondta, hogy a Tungs- ramon keresztül kötöttek egy barterüzletet a romá­nokkal, s ismét szeretnének behozni ezer darab Otycitot A szerződést már aláírták, várják a kocsikat. Hogy mennyi lesz az ára, azt még nem tudta megmondani az igazgató. Számításba kell venni, hogy most, február elsejétől á kocsik vámja 18 százalékra emelkedett, s még az sem dőlt el véglege­sen, a románok megmarad­nak-e a régi feltételeik mellett. Az igazgató min­denesetre megjegyezte, nem érdekük, hogy irreális árat szabjanak, mert akkor sen­ki sem fogja megvenni az Oltcitokat. A Lada-tulajdonosok kö­rében már régóta közked­velt hely az Autótechnika Kereskedelmi Vállalat du- naharaszti üzlete. Most fő­leg, ugyanis az a hír járja, itt a még hiánycikknek számító alkatrészek is kap­hatók. Az üzletház egyik csoportvezetője elmondta, Irogy azért is nagy a forgal­muk, mert az ő áraik a feb­ruár elsejei 20 százalékos emelés ellenére még mindig alacsonyak. így hát érthető, ha nemcsak a megyéből, hanem az ország minden pontjáról felkeresik a bolt­jukat. H. É. RÁFŰTÖTTEK, MÉG A HÁZ IS ÉGETT Némaságba dermedt határ A hirtelen kopogósra, fa­gyosra váltott tél érezteti hatását nemcsak természet­ben, hanem az élet más te­rületein is. Az Országos Meteorológiai Intézet agro­meteorológiai főosztályán Dunai Sándor elmondta, hogy az erős lehűlések, a mí­nusz 25-30 fokos hidegek általában hótakaróval együtt szoktak jelentkezni. Ez azonban most elmaradt, s egyre kevesebb a való­színűsége annak, hogy ezen a télen még számíthatnak a mezőgazdaságban dolgo­zók a fehér csapadékra. A mostani, közel 20 fokos kontinentális hideg érthe­tően nem tesz jót a határ­nak. Megsokszorozódott a gabonák felfagyásának a veszélye, bár úgy tűnik, hogy az őszi vetéseket ezek a fagyok most még külö­nösebben nem károsítják. Dunai Sándor ugyanakkor jelezte, hogy sajnos fel kell készülniük a gazdasá­goknak az idén is várható szárazságra. A Pest Megyei Tűzoltó Parancsnokság ügyeletese elmondta, hogy az utóbbi 24 órában megduplázódott a tűzoltóság embereinek a munkája. Csütörtökön dél­után Vecsésről jött a riasz­tás, ahol lakástűz okózott 800 ezer forintos kárt. Tó­almáson a Honvéd utca 2- ben is a lakás túlfűtése okozta a mintegy 600 ezer forintos tűzkárt. Sülysápon sajnálatos módon Németh Károly, helybéli lakos a szobában keletkezett tűzben lelte halálát. Az állóvizek, a folyók, tavak felületét sok helyütt vastag jégpáncél borítja. A horgászás szerelmesei, köz­tük a lékhorgászok most kedvükre űzhetik ezt az egészséges sportot. Százha­lombattán a Temperált Vi­zű Halszaporító Gazdaság­nál elmondták, hogy a mos­tani hideg éjszakák és nap­palok semmi problémát nem jelentenek a halak számára. Az árufuvarozással fog­lalkozó Dunatransz Kft.-nél sem okozott különösebb problémát a htíleg. A jára­tok rendre «lindultak, s mint megtudtuk, mivel úgynevezett mélydermedésű gázolajat használnak, nem érte a pilótákat bosszúság, A Volánbusztól szerzett értesülések szerint az Ár­pád hídtól Vaus, Dunakeszi és a Dunakanw.ir térségébe, továbbá a Kosztolányi De­zső térről Érd környékére in­duló járatok zavartalanul célba érkeztek. Gy. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom