Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

Tisza-part Kamarakiállíiások sorát mutatta be az elmúlt hónapokban a ceglédi helyőrségi klub. Most a Cegléden élő Barnóth Zoltán festőművész képest — szülőfaluja, a bodrogközi Tiszakarád környéki varázslatos táj ihlette lapokat — tekintheti meg minden érdek­lődő. Képünkön Tisza-part című munkája (Apáti-Tóth Sándor reprodukciója) Hej, hó Söprik a pápai utcát — szól a nóta. Nem söprik el a havat a cég lédi piactéren — pana­szolta egy Mátyás ki­rály úti olvasónk. Meg­néztük. Nem oly forrón eszik a kását! A ma­gánkereskedők elárusí­tóhelyei előtt egy szem hó sincs. A fedett el­árusítósorok mellett sincs.’A nyitottak előtt van. Tegnap még a piac előtti kerékpártároló is havas-jeges volt. De megérkeztek a „felmen­tő csapatok”. Egy köz- tisztasági küllemű pipás férfi és egy nő szemé­lyében. A feltört jeges havat egy műanyag ku­kába lapátolták. Fogal­mam sincs, miért. A Köjált megkérdeztem és kiderült, hogy mintavé­tel végett ily jellegű csapadékot nem szállí­tottak be. Reménykedjünk'. Jő a melegfront, akkor úgyis elolvad az a frá­nya fagyott hóréteg! Hogy közben néhány ember eltöri a lábát? Minek ment oda?! A napokban a Kossuth téren, az egykori játékbolt épületében tetszetősen be­rendezett, úgynevezett gyors- étterem nyílt, ahol egy idő­ben harmincketten kultu­rált körülmények között ét­kezhetnek. A vezetővel, Jancsó Zoltánnal ebből az alkalomból beszélgettünk. — ön egy pénzes ember, vagy nagyon bátor ,, — ... vagy nagyon naiv ... Mert nem tudom, mit vála- lok. Persze nem most kezd­tem. Nagykőrösön, majd Budapesten vezettem egy jó kis borozót a Váci utcában. Gtt már melegkonyhát is működtettem. Amikor üz­letvezetői képesítést sze­reztem, a korszerű étkezte­tésből írtam a szakdolgoza­tom. Ehhez számos kiad­ványt, könyvet áttanulmá­nyoztam. Akkor jött az öt­let. Mi lenne, ha egyszer az elméleti és gyakorlati isme­reteimet megvalósítanám. De nem a hagyományos gyorsbüfére gondoltam: főtt kolbász, forró virsli, szendvics és kész. Jártam kint Ausztriában, az egyko­ri NSZK-ban és tanulmá­nyoztam az étkezőhelyeket. Budapesten alaposan vé­gignéztem a City Grill és a McDonald's éttermeit. Ko­molyan felkészültem. Az­tán végre megadatott a le­hetőség. Az ÁFÉSZ ver­senytárgyalást írt ki, sze­rencsére én nyertem. Sem­Valóban gyors lesz a véletlen- — mit sem bíztam re. — Igen ám, csakhogy ön Cegléden van. — Abból indultam ki. hogy a színvonalas vendég­látásra mindenhol szükség van. — Viszont ne feledje azt, hogy a pénztárcák egyre vé­konyabbak. — Az áraink első ráné­zésre valóban nem látsza­nak szerénynek. Minden­képpen igyekszünk száz fo­rint alatt maradni. Ha a forgalom nagy lesz, akkor néhány hónap múlva is tarthatjuk ezt. Ez a vállal­kozás hatalmas kockázat. Bevallom, ennek a gondola­tát még ki se hevertem. En­gem ez az üzlet lendít át a félelmemen. Abban bízom, lehet bármilyen gazdasági nehézség, enni mindig kell. — Miként valósult meg az elképzelés? A hivatal malmai lassan őröltek-e? — Bár júliusban megköt­tetett a szerződés, csak feb­ruár végén nyithattunk. Ez elég hosszú idő. — Ne haragudjon, elárul­ná, hogy mennyit invesztált be? A. j&tsstívunh: „Érdemes ránk figyelni!”, wnu is itlósscrií Értesítjük szövetkezetünk vonzáskörzetének lakosait, hogy a nálunk elhelyezett pénz után, más pénzintézetekkel lépést tartva, mi is többet téritünk Ez azt jelenti, hogy a nálunk már korábban elhelyezett, vagy ezután elhelyezésre kerülő célrészjegyekre egy éven belüli visszafizetés esetén évi 32%, egy éven túli visszafizetés esetén évi 33% bruttó részesedést (kamatot) fizetünk. Minden, a megtakarított pénzét akármilyen rövid távon gyümölcsöztetni szándékozót kérünk, forduljon hozzánk bizalommal. Ne feledje: nálunk a tag üzlettárs. ****% * CD* JSPÉSZ °£GLé5> Ss&ereteitel varja Ont , a Oél-Pest Megyei ÁFÉSZ i Cegléden, az Alkotmány utcai központban. Hát... körülbelül kétmillió forintot. — Gondolom, felmérte, mire számíthat. . — Természetesen. Hóna­pokon át nemegyszer for­dult elő, hogy megálltam az üzlet előtt és meghúztam a strigulákat. Számoltam, hogy például reggelente kö­rülbelül hányán mennek el itt. Igyekeztem azokat számba venni, akik vendé­gek lehetnének nálunk. Re­mélem a felmérések engem igazolnak. — Nem fél attól, hogy ez a tetszetős étterem eset­leg a kocsmák szintjére süllyed? — Egyáltalán nem félek ettől. Szeszes italt csak étel mellé szolgálunk ki. Tízfé­le termékcsoportot kíná­lunk majd. Ugyanakkor mindennap lesz egy-egy általunk favorizált ajánlat, őszintén hiszek abban, hogy nem bánja meg, aki betér hozzánk reggelizni vagy va­csorázni. — És valóban gyorsak lesznek? — Olyan ételbár-berende­zésünk van, amelyen tizen­hét natúrszelet negyvenhét másodperc alatt sül meg. A burgonyának fél perc is elég. Az amerikai melegital- automata hatféle krémle­vest produkál. De akinek forró csokoládéra, teára vagy kávéra támad gusztu­sa, annak sem kell csalód­nia. Nem beszélve a finom falatokról. A nevünkhöz hí­ven itt valóban gyors lesz a kiszolgálás. Mindenki a pénztárhoz fárad a maga választotta menüvel. Pén­teken és szombaton este nyolc óra után viszont a személyzet szolgál fel. — Honnan verbuválta őket? — A munkatársaim több­sége végzett szakember. Közülük jó néhány egy má­sik vállalkozásomnál sajá­tította el a vendéglátás for­télyait. — Minden jel arra mu­tat, hogy ön nyugati min­tára próbálja megvalósítani az étkeztetést. — Taláh nem hangzik szerénytelenül, de ez az el­képzelésem. A varos és a környező községek lakossá­gával szeretném megked­veltein! a korszerű, egész­séges táplálkozást. Ennek egyik sarkalatos pontja a salátaféleségek. — Gondolt-e a kudarcra? — Igen. Akkor a bábolnai gazdaságnak főznénk. Re­mélem, erre nem kerül sor. F. F. CEGLÉDI Vörösből jobb a vegyes Ha fehér a Zalagyöngye Ha február, akkor bor­verseny a ceglédberceli Dózsa György Művelődési Házban. Nem történt más­ként az idén sem. A borok és bortermelők nemes ve-, télkedése immár hagyomá­nyos, mert több mint egy évtizede neveznek be két- két literes bormintákkal. Az idén a termelők 34 fe­hér és 16 vörös bormintát adtak át a szakértőkből álló zsűrinek. Volt, aki két-három bormintával is nevezett, bízván abban, hogy valamelyik csak-csak felkerül a dobogóra. Az indulók Pilisről, Al- bertirsáról, Ceglédbercel- ről, Ceglédről és Szolnok­ról verbuválódtak. A fe­hérborok zöme ezerjó, za- lagyöngye, Bianca és kun­leány volt. A vörösborok legtöbbjét a kékfrankos, a vegyes és a Zweigelt ad­ta. A bírálat során a hét­tagú zsűrinek nem volt könnyű dolga. A szakértői testületet " dr. Sz. Nagy László, a Kertészeti Egye­tem szőlészeti tanszékének tanára vezette és — töb­bek között — helyet ka­pott benne Arany Béla, a Ceglédi Állami Tangazda­ság főkertésze is. A bírálók íz, szín, tisz­taság, zamat, összbenyo­más alapján pontozták a bormintákat. Mindkét ka­tegóriában fej fej melletti küzdelemben dőlt el a he­lyezések sora. Fehérborok: 1. Sárdi Já­nos (Ceglédbercel), Zala- gyöngye, 2. Kovács Ferenc (Albertirsa), Irsai Olivér, 3. Kökény Benő (Cegléd), Kunleány. Vörösborok: 1. Gavlik Kálmán (Albertirsa), Ve­gyes, 2. Tábori Mihály (Ceglédbercel), Burgundi, 3. ifj. Megyeri István (Ceg­lédbercel), Kékfrankos. A közel százfős közönség is serényen kóstolgatta a bormintákat, hozzá sajtot, kiflit, almát evett, miként az igaziak csinálják. A kö­zönség is szavazott, és a vörösboroknál csekély elté­réssel a zsűri bölcsességét támasztotta alá. Fehérborok: 1. Gyuri László (Szolnok), 2. Biri- nyi Mihály (Ceglédbercel), 3. Arany László (Cegléd). Vörösborok: 1. Tábori Mihály (Ceglédbercel), 2. ifj. Megyeri István (Ceg­lédbercel), 3. Gavlik Kál­mán (Albertirsa). A nemes vetélkedés kel­lemes hangulatban ért vé­get. A házigazdái teendő­ket Plutzer Lénárd műve- lődésiház-igazgató látta eí igen nagy szakértelemmel. Jövőre ismét találkoz­nak. (r. i.) A német juhász nem vérengző — A Magyarországi Né­met Juhászkutya Klub ceg­lédi szervezete az elmúlt év októberében alakult. Miért? — kérdezem Józsa János elnöktől. — Talán kevesen tudják, de a városban országosan elismert kutyakiképzők te­vékenykednek, és körülte­kintő tenyésztői munkát is végeznek. Az volt a célunk, hogy ezt még eredménye­sebbé tegyük. Az sem volt titok, hogy szeretnénk el­oszlatni azt a tévhitet, mi­szerint a német juhász vad és vérengző. — A megalakulás előtt nehezebben dolgoztak? — Ügy érzem. igen. A MEOE-hez tartoztunk, és a német juhászkutya kissé háttérbe szorult. Ezért nem tudtuk kihozni igazából a tulajdonságait és használati értékeit. Most már a tag­és -kiképzési díjakból erre is fordíthatunk. — Milyenek a tárgyi fel­tételek? — Szerencsére Erdőd! Mihály alezredes úr lehető­vé tette, hogy a Bem SE- pálya Sugár utca felőli ré­szét kutyakiképzővé alakít­suk át. Cserébe ezt karban­tartjuk, és bemutatókat tar­tunk részükre. Mindeneset­re ez komoly segítség ne­künk. Az akadályokat, kü­lönböző sporteszközöket mi magunk készítettük társa­dalmi munkában. — Hány tagot számlál a klub? — Először hadd említsem meg társaimat. Pap p György, azr iskola, Bállá Ferenc, a kiképzés vezető­je, míg Koncsik Kálmán a gazdasági ügyekért felel. Harminc alapító taggal kezdtük. Azóta már gyara­podott a létszám. A környe­ző településekről: Szolnok­ról, Kecskemétről, Cegléd- bercelről, Albertirsáról és Csemőről is csatlakoztak hozzánk. Csak német ju­hászkutyás gazda léphet be a klubba. Viszont minden­fajta ebet szívesen látunk a pályán kiképzésre — va­sárnap délelőttönként. — Mennyire eredményes a kiképzés? — Egyre szigorúbbak a követelmények. A tenyész- szemlékre és kiállítási ind- resszúrákra jól fel tudjuk készíteni a hűséges négy- lábúakat, amelyek sikere­sen vizsgáznak. Egyébként a munkakutyacsapatunk országos szinten elismert eredményekkel büszkélked­het. — A rendőrségnek képez­nek-e kutyákat? — Az az igazság, hogy ez nem a mi profilunk. Jól­lehet, akadnak tagjaink kö­zött, akik adnak le kutyát a Belügyminisztériumnak, ahol sikeresen dolgoznak ve­lük. Ám mi elsősorban azt szeretnénk, hogy a lakosság szabadidőprogramjába be­illeszkedjék a kutyával való foglalkozás és a mozgás. — Mit akarnak megvaló­sítani ebben az évben? — Sajnos most nincs olyan négylábú cimboránk, amely indulhatna a világ- bajnokságon. Ám az is öröm, hogy Cegléden ren­dezték meg február 16-án azt a selejtezőt, amelyen eldőlt,- ki jut ki a vb-re. Májusban egy országos ki­állítást szervezünk. A bevé­telekből a pálya korszerű­sítését szeretnénk megvaló­sítani. f. f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom