Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
Riposzt Szinte minden újságíró jegyzetfüzete sok megíratlan történettel van tele. Egy-egy riport közben, rendezvényen vagy tanácskozáson sok érdekes, de nem lényeget érintő eseménynek, megjegyzésnek, elszólásnak, bakinak lehet tanúja ez ember. Ezek az epizódok ritkán fontosak, de jellemzőek. Mint például az alábbi... A nagyon súlyos pénzügyi helyzetben levő termelőszövetkezet tisztújító közgyűlésén rendkívül elhúzódott a választási procedúra: a szavazólapok elkészítése, majd a voksok ösz- szeszámlálása is. A részvevők egy része a közeli vendéglátóhelyen „bemelegítéssel’’ ütötte el az időt. A gépkocsivezető a pénznyerő automatába kezdett húszforintos érméket dobálni, az elnök- helyettes pedig érdeklődéssel várta az esetleges nyereményt. A húszasok fogytak, de a gép nem volt adakozó kedvében, pedig mint a tapasztalt játékosok mesélték, akadt, aki egy érmével csaknem kétezer forintot nyert. Az elnök- helyettes csalódottan megjegyezte: —■ Nem valami nagy szám ez a masina ... Akármennyit bedobhatnak, ez elnyeli, de nem ad pénzt... — Akárcsak maguk, főnök! — riposztozott fel sem pillantva a gépkocsivezető. (v.) Polgármester kontra igazgató Pártharc után bérharc Tovább tartanak országszerte a csatározások a pedagógusok béremelése ügyében. Az önkormányzatok többsége magának vindikálja a jogot a béremelés mértékére, így aztán előfordulhat, hogy van, ahol emelik a bért, van, ahol nem. Gyomron még nem kapták kézhez a béremelésről szóló értesítést a pedagógusok, de máris áll a bál. Az 1. Számú (Központi) Iskola igazgatója, dr. Patkós József, előreláthatólag ugyanis csak 300 forint igazgatói pótlékot fog kapni. Ezzel szemben helyettesei öthatezer forint között kaptak, s a többi igazgatónak is emelték az alapbérét. Dr. Patkós a szakszervezeti főbizalmitól szerzett tudomást arról, hogy kimarad a béremelésből. Nem nyugodott bele, azonnal of- fenzívába kezdett. Megkereste dr. Török Gábort, a 7. számi! választókerület országgyűlési képviselőjét, akit arra kért, tájékozódjon a környékbeli községek igazgatóinak béreiről. A képviselő készséggel megtette ezt. A megállapítás: dr. Patkós bére nem éri el más iskolák igazgatóinak bérét. A kárvallott kétoldalas levelet írt a helyi önko- mányzat tagjainak, s ugyanezt a levelet megküldte dr. Skultéty Sándor köztársasági megbízottnak is. Heves szócsal a A gyömrői önkormányzati _ képviselő-testület legutóbbi ülésén robbant a bomba. Garádi István polgármester és dr. Patkós József heves szócsatába keveredett egymással, amely T aní tó és tanuló hangulatúak az üllői általános iskolában a nyelvórák. Miközben a tanár úr — az Amerikából érkezett Mark Philip Richards — angolra tanítja a nebulókat, ő maga magyarul fanul a diákjaitól. Hat üllői pedagógus is a messziről érkezett, fiatal kollégától sajátítja el az anyagot. S ha már itt ez a páratlan lehetőség, több tanfolyam vezetését is kérték Mark Philip Richardstól. aki kezdőkkel is, haladókkal is szívesen foglalkozik (Ácsai Zoltán felvétele) mindenki tudtára adta, a két férfiú között személyi ellentétek feszülnek. Dr. Patkós — mielőtt elhagyta a tanácskozótermet — ezeket mondta: — „Az önök polgármestere s zemensze- deiten hazudik." Nem tagadja — Mint szülő, tavaly nyár végén tapasztaltam, hogy dr. Patkós József gyenge kezű igazgató — mondja Garádi István polgármester. — Egy volt tanár kollégája ellen gyűjtöttem aláírásokat, akire sok panasz merült fel a gyerekek és szülők részéről. Ö azonban védelmébe vette, mondván, „nem Tehet csak úgy elküldeni őt”. Aztán a taxisblokád utolsó napján — amikor már köztudott volt, hogy az MDF és az SZDSZ is engem javasol polgár- mesternek — elment az SZDSZ-esekhez, s kérte őket, ne szavazzanak rám. — Nem tagadom, ez a két eset tényleg rontott a kettőnk viszonyán. Ehhez jött még, hogy rájöttem, az igazgató nem igazán gazdája iskolájának, a közelmúltban például napokig fa- gyoskodtak a gyerekek a tantermekben. A béremelés — az iskolaigazgatók esetében — kizárólag az én hatáskörömbe tartozik. Semmi kivetnivalót nem látok tehát abban, hogy dr. Patkós nem kap fizetésemelést, igazgatói pótlékát viszont 300 forinttal megemelem. Dr. Patkós József másként láija a dolgokat. Szerinte Garádi úr — amióta polgármester lett — szervezett támadást indított ellene. Ami a nyári pedagógusesetet illeti, dokumentumokkal tudja igazolni, hogy ő igenis megtette a szükséges lépéseket. Az SZDSZ-iiodában tényleg járt, ezt nem i.s tagadja. Ami az iskola fűtését illeti, úgy véli, a szénhiányért őt nem lehet felelősségre vonni. Az mindenesetre jólesett neki, hogy negyven pedagógustársa azonnal tiltakozott, hogy ki akarják őt hagyni a béremelésből. Meggyőződése, hogy a polgármester megpróbálja őt ellehetetleníteni', mert már megvan a jelöltje az igazgatói posztra. (Hozzá kell tennünk, a polgármester valótlannak tartja ezt a teóriát, szerinte ez csak dr. Patkós feltevése.) Gyomron szóbeszéd tárgya a dr. Patkós József és Garádi István közötti ellentét. Az igazgató szerint — mivel felesége gyesen van — komoly megélhetési problémái lesznek a jövőben, ha kimarad a béremelésből. Márpedig kimarad, mert a polgármester ezúttal nem kívánja emelni alapbérét. A 300 forint igazgatói pótlékot meg úgyis elviszi az adó. Baráti jobbot Az eset a tanárkollégák körében is mindennapi beszédtéma, félő. hogy az ok- tató-nevelőmunka színvonalát .is veszélyeztetheti. Mindenesetre, talán az lenne az üdvözítő megoldás, ha a két férfiember baráti jobbot nyújtana egymásnak. Mert gyűlölködve, haragot tartva nem lehet együtt dolgozni. Sem a polgármesternek, sem az igazgatónak. Együtt különösen nem! Márpedig dr. Patkós egyedüli munkáltatója Garádi István polgármester ... Gér József MONQRI Egy rcpa, Ha az ember mint kiskerttulajdonos, de alapjában véve mégiscsak mint laikus, betér a Monkermag monori vetőmagboltjába, úgy érzi, ez itt egy szakmai eldorádó. Ahol nem létezik, hogy valaki valamit ne találna meg, amit épp venni akar. Ránézésre kápráztató az árubőség, a télben is valamiféle vigasztalással a tavaszt idézi. Földi Géza, az üzlet vezetője mégis azt mondja: — Nem az igazi. Tíznapos az árukészletünk. Ha jó idő lesz, ezalatt úgy kifogyunk mindenből, hogy csak győzzük utánatölteni. De az utántöltés se lehet tökéletes, mert — mint megtudom — nem könnyű a beszerzés. A téeszek, a nagy termelőcégek sorra bomlanak fel, saját kft.-ik- nek osztják szét az árut. Vagy úgy gondolják, mivel a magok zöme 4-6 évig is „életben marad”, várnak egy retek még az értékesítéssel. Az alapvető magvak azért megtalálhatók, de igazi választék nemigen lesz. Egy répa, egy retek igen, de hogy csúcsos meg gömbölyű meg szuper, arra nem számíthatunk. Á paprika- magból, azok speciális fajtáiból máris hiány van, az lesz később uborkából is. A helyzetet Földi Géza úgy minősíti: „tűrhető az ellátás”. A kiskertek gazdái nyilván nem fognak panaszkodni, de az exportra termelők, a minőségre igényes kertészek észreveszik majd, hogy a vetőmagellátásban is „helyzet van”. Mégis szerencse, hogy' ma már nem csak a piac- téri gazdabolt áll egy szál magában a vásárlók rendelkezésére: három hasonló profilú üzlet is van már a városban, s a Monori Mag tervezi a negyedik bolt megnyitását. S minden üzlet tud valami olyat, amit a másik nem. Meg tudnak élni, de egymást' ösztönözve. Ez pedig a vevőnek jó igazán. Jelentem, 1991, február 20-án megfejtettem a rejtélyt: miért nincs Monoron és térségében bombariadó? A megye más részein csaknem minden valamirevaló iskolában szereztek már így néhány lyukas órát a nebulók, csak ezek a szegények, itt mifelénk, ők nem tudnak lazítani... Pedig nem is igazi diák az — tartja a sulik népe —, aki nem szed be legalább egyetlen fát, s nem lóg el néhány órát... Hát ennyire stréberek lennének a mi srácaink ...?! Ne tessék aggódni, kedves szülő, nem erről van szó. A fent nevezett napon pattant, ki az isteni szikra, akkor hangzott fel a „Heuréka!’’, pedig sem alma, sem telefon nem esett a fejemre ... Bell mester találmányával viszont mégis volt. némi afférom, mert amikor a központos kisasszonytól (a szerencsésebbek kedvéért: Monoron nincs crossbar), szóval a központtól a városi rendőrkapitányságot kértem, akkor némi kattogás, zakatolás közben azt hallottam: — Tes ..., kát.. .essé ..., Görbe tükör krrr ... ék ... — ez egy férfias baritonnak tűnt. — Halló, Kovács urat keresem! — a női hang mintha egy bagdadi óvóhely mélyéről érkezett volna. — Halló! —t mondtam én — Kun urat keresem! —, erre kicsit tisztult a vonal. A férfihang el is tűnt... — Beszélhetnék Kovács úrral? — kérdezte a hölgy most már közelebbről. — Nálunk Kovács nevezetű nem dolgozik, de én kérem Kun urat — válaszoltam. — Nálunk viszont Kun úr nem dolgozik — hallottam, s biz’ isten azt hittem, incselkednek velem. — De dolgozik! — De nem dolgozik ... — Egyáltalán kivel beszélek? — Űriből... — Úriból?! De hiszen én csak a Monori Rendőrkapitányságot kértem! — Én is. Mi a különbség? A valaha volt bolt... Akik mostanában elsétálnak Monoron a felső képen látható Liliom utcai épület mellett, nem is gondolnak arra, hogy néhány évtizeddel ezelőtt benne működött a Vajnai vegyesbolt — néhai Vajnai János üzlete. A portálüvegen a 30-as években ez volt olvasható: Vajnai János festék- és fűszer- kereskedés. Ízléses táblák hirdették a gazdag áruválasztékot, vevőkben nem volt hiánya a magánkereskedésnek. Vajnai János üzletében dolgozott lánya, Dobos Já- nosné és férje, Dobos János is. (Alsó archív képünkön fehér köpenyekben őket láthatjuk.) Miben különbözött az egykori vegyeskereskedés a mostani üzletektől? Elsősorban abban, hogy a kiszolgálás sokkal udvariasabb volt a mostaninál. (Tisztelet a kivételeknek, ahol most is udvariasan szolgálják ki a vásárlókat.) Széles volt az áruskála, a petróleumtól a palackozott borig mindent megkaphatott az utcáról betérő gyerek vagy felnőtt ember. Vajnai János és családja Hódmezővásárhely környékéről került Monor- ra. Vallásos emberek lévén, gyakran jártak különböző összejövetelekre, ö igehir- detöként is közreműködött ezeken a találkozásokon, méghozzá egy ma is létező, de igen ritka vallási közösségben, a nazarénusok- nál. Vajnai János leánya, Dobos Jánosné 1937-ben elismerő oklevelet kapott az Országos Magyar Szakácsművészeti és Házicukrászati Főzőtanfolyam kiállt- tásos vizsgáján bemutatott készítményeiért. „A kiállított készítmény O Fensége Auguszta királyi hercegnő és kísérete előtt lett bemutatva és a bírálóbizottság tagjai által az Országos Kaszinóban tartott vizsgaünnepélyen lett elbírálva. Mint a magyar konyha kiváló művelője, ízlésével, munkájával a legtökéletesebbet nyújtotta, amiért is teljes elismerést érdemel." — olvasható az elismerő oklevélen. Az egykori boltos leányának fia, dr. Dobos György a 205. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Jelenleg még a fővárosban lakik, de fontolgatja a hazatérést Monor- ra... G. 3. Miért nincs bombariadó? Azt hiszem, mindketten nyeltünk egy nagyot, s felajánlottam, helyben lévén, én leteszem a kagylót. De azon nyomban megcsörrent a telefon: — Halló... — megismertem az előbbi női hangot. — Tessék — mondtam automatikusan. — Tessék! — szólalt meg ismét, most már viszonylag tisztán az a bizonyos bariton. — Monori Rendőrkapitányság! — Kovács urat keresem! Kun urat keresem— mondtuk egyszerre az Űriből telefonáló hölggyel, de rögtön átadtam a terepet, s letettem a kagylót. Nem akartam sem bizalmas baráti, sem szigorúan hivatalos beszélgetés hívatlan fültanúja lenni, mert eszembe jutott, hogyan csöppentünk, bár akaratlanul — a monori telefónia jóvoltából — Kutyuli és Mókuci enyelgésébe, hogyan hittük, hogy nekünk jelent a vonal végén a monori volt laktanya ügyeletese, míg meg nem szólalt a felsőbb egység parancsnoka is ... Így hát letettem a kagylót, s agyamba villant: vajon melyik merénylő vagy tréfacsináló lenne olyan őrült, hogy itt a környékünkön telefonon próbáljon meg előidézni egy kis bombariadót? Képzeljék el, hogy ki- csöng a telefon: — Halló, itt a Fekete Mancsok ... — Tessék, Patyolat... Szegény riador biztos gutaütést kapna, mikorra a hívott iskolával vagy intézménnyel kerülne kapcsolatba. Szóval, kedves diákok: amíg Monor környékén ilyen a telefonhelyzet, nincs lógás! Hacsak ... Hacsak nem jön a szénszünet! Vereszki János —ez
