Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
Arcok az államigazgatásból A házból választották jegyzővé A szigetszer!tmiklósi volt tanácsi apparátus dolgozói Sejtették, hogy az új önkormányzatnak, illetve a polgármesternek nem lesz, hem lehet éppen az az első dolga, hogy szélnek eressze a hivatal dolgozóit, Szakembereit. Megválasztása után az új polgármester is biztosította a volt tanácsiakat, hogy nem velük kezdi a rendszerváltást a Városban. Mégis akkor nyugodtak meg igazán, amikor a sok jegyzőjelölt közül az önkormányzat Valuská- né Varga Etelka pályázata mellett döntött. Vagyis a házból választottak jegyzőt, hiszen ő azelőtt a tanács hatósági osztályát vezette. — Az államigazgatásban dolgozom 1963 óta — mondja Valuskáné Varga Etelka. t— Tizenhét évig kisközségben, Csabacsűdön voltam általános államigazgatási előadó. Vagyis az anyakönyvezéstől a gyámügyön és szabálysértésen át mindennel foglalkoztam. Munka mellett végeztem el a tanácsakadémiát, majd az Államigazgatási Főiskolát. Később a szarvasi járási hivatalban, utána a gyoma- endrődi tanácson voltam osztályvezető. Elmondhatom, hogy mindig az élet sűrűjében dolgoztam. Gyakorlatilag a pénzügy kivételével minden államigazgatási területet ismerek, még a műszaki igazgatást Is. (< A járási munkát nem kedvelte annyira, vallja be, mert ott nem lehetett közvetlen kapcsolatban az emberekkel. Pedig az egész államigazgatási munkában ezt szereti a legjobban. Adódik hát a kérdés, milyen' hivatalt képzel el most, hogy jegyző lett. — Meggyőződésem, hogy aki bejön a városházára valamilyen ügyes-bajos dolgával, azt elküldeni nem szabad. Azt mondom a kollégáimnak, bármilyen problémával állít be valaki ide, olyannal, aminek láthatólag semmi köze sincs az államigazgatáshoz, akkor is írjon jegyzőkönyvet, s utána majd ráér gondolkodni, mif is kell tennie. Persze amíg nincsenek meg alapvető jogszabályok, addig sok mindent nem lehet gyökeresen megváltoztatni. Pedig az önkormányzat leglényegesebb különbözősége a tanácsrendszertől abban áll, hogy a döntési mechanizmusok megfordulnak. a testület mozgatja az apparátust és nem fordítva. Mégis, az állampolgár annak idején sem a tanácstagok testületét szidta vagy dicsérte, hanem annak alapján mondott véleményt, hogy ügyét milyen gyorsan, udvariasan, vagy éppen lelketlenül, gorombán intézte a hivatali előadó. — Úgy gondolom — mondja a jegyző —, az emberek az önkormányzati rendszert is annak alapján ítélik meg, hogy milyen tapasztalatokat szereznek a hivatalban. Tehát munkatársaimon nagyon sok múlik, hiszen a szemléletet csak az íróasztal mögött ülők változtathatják meg. Bevallom, nem voltam népszerű a hivatali dolgozók között, amikor megjegyeztem, hogy nem tett rosszat nekik a rendszerváltás miatti bizonytalanság. Az állásukat féltve jobban, lelkesebben dolgoztak. Persze azt is hozzáteszi, hogy nagyon sok igaztalan támadás érte az apparátust. Végtelenül nagy hiba a volt tanácsi szakembereket a pártállam szekértolóinak bélyegezni. Hiszen éppen ők voltak azok, akik a népszavazás, a választások körüli rengeteg feladat elvégzésével hozzájárultak az egypártrendszer lebontásához. Szigetszentmiklóson kibővítették az ügyfélszolgálatot, s ezzel a hivatal szolgáltatójellegét erősítik. A jegyző nagyon gondosan választja ki azokat a kollégáit, akiket odaültet. Sok jó szakembere van, mondja, de nem mindenki alkalmas egyformán arra, hogy egész nap emberekkel tárgyaljon, türelemmel, nyugodtan, lelkiismeretesen. Ügy, ahogy Valuskáné Varga Etelka az államigazgatásban töltött több mint negyedszázad alatt megtanulta. M. K. PINCESZÍNHÁZ Tündér Vrayné Kovács Zsuzsa rendezésében Balázs Béla: Tündér című játékát mutatja be a dunakeszi Pinceszínház, szombat este 7 órakor. Kilátó a kilátástalanéra A terméskő lábazatű, cseréptetős torony példásan illeszkedik a Visegrádi-hegység környezetébe. A sok millió forint, amit beleöltek, meglátszik rajta. Áll a kilátó, szépen lezárva. Üvegfalait fsak az mentette meg eddig a vandál rongálóktól, hegy nehezen megközelíthető. A hólepel körülötte jobbára csak apróvadak lábnyomait őrzi. Ugyan ki és főképpen minek mászna fel a visegrádi hegy oldalába? Azért, hogy lássa a tönkretett Dunakanyart, a félbehagyott munkagödröt? Egyszer talán hasznosítják majd valamire a kilátás- talanság panorámájára néző kilátót. Jó lenne például mihamarabb innen szemlélni a gödör elbontásának munkafolyamatát, a csúf seb begyógyííását. (Erdősi Ágnes felvétele) Közös dolgainkról Dunavarsány polgármesteri hivatala február 23-án, szombaton 9-től 11 óráig közmeghallgatást tart. A fórumon a községben lakók bármely közérdeket érintő kérdésről elmondhatják véleményüket, kifejthetik észrevételeiket. A település elöljárói sokat várnak e közéleti rendezvénytől, mindenekelőtt azt remélik, hogy Dunavarsány polgárai értékes javaslatokkal járulnak hozzá közös dolgaik rendezéséhez, illetve olyan felvetéseket tesznek, amelyek hasznosíthatók a most készülő középtávú munkaprogramban és a költségvetési tervben. A meghallgatás után a képviselő-testület ülést tart, ennek célja az elhangzottak átgondolása, illetve a költségvetés előzetes koncepciójának felvázolása. A bizottságok már megtárgyalták ez utóbbi témát — így most a vélemények egyeztetésére kerül sor. Szavazlak az orvosok Mint lapunk február 20-i számában tudósítottunk róla, Szentendrén aznap új főorvost választottak az egészségügyiek. A leadott voksok szerint a többség 26 szavazattal támogatta dr. Sáli Sándort, a Tüdőbeteg Gondozó Intézet vezetőjét. Tizenhárom szavazatot kapott dr. Hegyi Antal, a jelenleg hivatalban lévő főorvos. Hárman voksoltak a harmadik pályázóra. A hírek szerint elfelejtettek meghívni két szavazásra jogosult meniő- orvost. Kérésük ellenére nem szavazhattak az orvos- asszisztensek, a szavazólapok között találtak érvénytelennek minősíthelőt. A kinevezésről márciusban dönt a város önkormányzata. Az MSZP dunakeszi szervezete a szakszervezeti mozgalomról rendezett nyilvános vitát február 21-én. — Miért pont ez a téma jutott az eszükbe? — kérdeztük Kós Anna titkártól. — Munkáspárt vagyunk. Az érdekvédelmet rendkívül fontosnak és időszerűnek tekintjük — közölte. — A hely kiválasztása sem volt mellékes, mert azt akartuk elérni, hogy a legnagyobb munkáslakótelepeken, a járműjavító üzem közelében kerüljön sor az eseményre. Ez egyébként az évi rendezvénytervünk szerint történt. — Terveznek valami mást is az idén? . — Külpolitikai esték címmel sorozatot indítunk. Március 4-én 17 órakor dr. Deák Péter nyugalmazott ezredes ugyanitt a Perzsa-öböl menti válságról tart katonapolitikai előadást. Később sor kerül egy, Jugoszlávia jövőjét elemző tájékoztatóra. A sorozat keretében kap információt közönségünk az Olasz Kommunista Párt átalakulásáról. 8 *x^lírlao Himimuii /11m111111111ii111111ti111111 11f11111111)111111• im111111111 -111:111111111111111111111111111:miiimiifitiifimiimimi:;miiiiimmmiiimimiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiirmiiiiitifiiiiiiiiitisiiiiiiiiriitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiii iimiiimmmuimmiir A következő szomorú történet igazán megesett. Szereplői, ha néven nem is nevezzük őket, valóságos személyek, húsvér, érző emberek. Tanú ár a kis Duna menti település maja minden polgára, de különösen az idősebb asszonyok, akik a nyugdíjasklubban vagy a templomból hazafelé néha még ma is el-elszörnyülködnek a pár évvel ezelőtti tragédián. Akkortájt persze nem írtunk róla. Nem illett ilyesmiről beszélni. Azokban az években még nem szenzációztuk a hajhászt, akarom mondani hajhá-sztuk a szenzációt. Nem volt szokásban elszomorítani, megijeszteni, felkavarni és letaglózni az olvasót. Esetleg diplomáciai bonyodalmakat is okozhatott volna az írás. Legalábbis úgy gondoltuk, sértheti a rabláncait éppen lerázó Fe- kete-Afrika önérzetes forradalmárait. Pedig, amit a következőkben olvasnak, igazán nem is róluk, hanem rólunk szól. Férjhez ment a falu talán legszebb lánya. Gyönyörű lakodalom volt, egyházi szertartással. Az ünnep elmúlt, azután a nászúinak is vége lett. S jöttek a dolgos, szürke hétköznapok. A napokból hetek, a hetekből hónapok lettek. Egyszer csak göm- bölyödni kezdett az asszonyka hasa. Szépen cseperedett a magzat, hiszen megkapott a kismama mindent, amire csak szüksége lehetett. A férjétől szeretetet és odaadást, anyjától a legjobb falatokat, anyósától, apósától egy saját lakást, hogy kényelmesen élhessen a gyarapodó család. S eljött a várva várt nap, a várva várt óra. A reménybeli papa idegesen szívta cigarettáit a kórházi folyosón, az egyik nagymama odahaza tördelte a kezét, a férj anyja azért imádkozott, hogy az ő családjukra üssön majd a gyerek. . De nem rájuk ütött. A szülés egyébként annak rendje és módja szerint zajlott le, a baba épen és egészségesen jött a világra. Csak e^y egészen picit tért el a többitől. Fekete volt az istenadta. Ami ezután történt, különösebb képzelőerő nélkül is kikövetkeztethető. Az asszonyka, szegény sírógörcsöt kapott, anyja a szégyentől kis híján a kútba ugrott. Apja napokig ki se ment az utcára, s átkozódott, hogy csak jöjjön haza, megöli azt a szajhát. A férj becsületén oly mély, mondhatnánk fekete folt esett, hogy azon nyomban összepakolt, meg se állt az ország másik végéig, ahol már senki sem ismerte szégyenét. A dolgok, ha nem is mindig igazságosan, de azért csak elrendeződnek. A kismama, karján az ébenfekete göndör csecsemővel, megtért a szülői házhoz, s mit is tehetett mást, takargatta is, meg szeretgette is szégyenét. Fogadkozott persze, hogy ő nem érti, mi történhetett, nem volt hűtlen, közelében sem járt fekete ember. Mit is mondhatott mást... u<i min ii it mii min mi inni!' nini uiiiiiiiii mi mii in ii i;i min in in mi Hinni Egy kis színes milil'lliiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiii!iii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiii A nagymama, ahányszor a gyerekre nézett, sírva fakadt. S ha az utcán nem is sétáltatta, de azért egy idő után mégiscsak megszerette a kisdedet. Nem így a bősz nagyatya, aki ezek után már be se tette lábát a kocsmába, búbánatában otthon töltögette magába a bort. Kemény, kérges szívű ember volt. Haláláig nem szólította magához a „kis szégyent”, s lányának sem bocsátott meg soha. A faluban sokan azt mondták, a szégyen vitte el, az orvosok szerint a mája mondta fel a szolgálatot. Hogy melyik volt az igazság, eldönteni nem lehet. A temetésre mindenesetre összegyűlt az egész rokonság, s mindenki megrökönyödésére a mama valahogy előkerítette az elbujdosott vöt is. Hogy mivel sikerült erre az alkalomra előcsalogatni, először nem tudta mire vélni senki. De azután már gyanakodni kezdtek. A bánattól amúgy is megviselt özvegy ugyanis váltig mondogatta, hogy most az igazság órája következik, hogy ő most egy nagyon fontos bejelentést készül tenni. Az igazság órája valóban elkövetkezett. Ott volt a pap, a gyászoló család, az egész rokonság. S akkor az idős asszony bevallotta az ő nagy bűnét. Tovább ne szenvedjen miatta a lánya. Kapja vissza a becsületét. Vallott volna hamarabb. Megmondta volna -bűnét régen. A papa miatt nem tehette. Belehalt volna szegény. De most, most már nincs miért titkolni tovább. Nem a lánya, ő volt az, aki több mint harminc évvel ezelőtt egy fekete emberrel vétkezett. Félt is nagyon, hogy baj lesz belőle, de nem derült ki semmi. A kislány ugyan koraszülöttre sikeredett, de szép fehérnek. Az unokában ütött vissza annak az afrikai embernek a vére. Hihetetlen eset. Ilyet csak az élet tud írni. Sírt is mindenki a meghatottságtól. Sajnálták a sok méltánytalanságért a már nem is olyan fiatal asszonyt, megkönnyezték a nagymama megható történetét. S ebben az emelkedett pillanatban mindenki mindenkinek megbocsátott. Hiszen ki az az asszony, akivel hasonló botlás legalább egyszer az életben ne esett volna meg, legfeljebb nem ennyire színes. Az idő kerekét visszaforgatni persze nem lehet. A világgá futott papa lélekben ugyan megbocsátott, s nagyon sajnálta a történteket, de utána visszautazott az ország másik végébe új családjához. A váratlan fordulat ugyan szemmel láthatóan meglepte az ébenfekete gyermek sokat szenvedett anyukáját, de visszanyert tisztessége látszólag egyáltalán nem villanyozta fel. Hiszen elveszített ifjúságát már ez a vallomás sem adhatta vissza. S egy fekete gyermek anyját nálunk akkor se nagyon veszik el, ha nem ő maga, hanem a mamája vétkezett. A történet régi, aktualitása csupán annyi, hogy a napokban meséltem el társaságban. Majd mindenki szomorkodva hallgatta a pikáns sztorit, barátaim egyike — szakmája szerint orvos — azonban jót nevetett. Mert ami megesett, így szinte sehogyan se eshetett meg. A fekete bőrszín a természet törvényei szerint ugyanis nem szállhat nagyszülőről unokára. Legalábbis nagyon nem lenne jellemző az eset. ~U át így vagyunk ezzel a sok tudomány- nyal. Lehetséges, hogy valamikor, tüzes ifjú menyecske korában, egy holdfényes éjszakán szép fekete fiút szeretett a nagymama. Ami persze nem zárja ki, hogy szende leánya, mondjuk húsz év múltán, hasonló bűnbe nem esett. Mindazonáltal az sem lehetetlen, hogy nem is ők voltak a ludasak, hanem a dédnagymama. Valamikor a századforduló után őt bolondította el egy nyalka néger királyfi, s most őrá ütött az unoka. Történhetett így is, úgy is, meg amúgy is. Bármelyik verzió lehet igaz. Meg az ellenkezője. Például az, hogy eme család hölgytagjai nemzedékről nemzedékre vonzódtak a fekete szerelemhez. Mert titokban bele volt programozva a génjeikbe. Csulák András
