Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
Less? elkerülő út Ssigetszenlmiklós mellett Amikor az érdekek találkoznak Mire megjegyzik, más az ára Nehéz versenyben TAKSONY % kocsmával több lesz? Jelentős állomásához érkézéit & Csepel-szigeti gerinc út tervezése. A kívülállóknak ez a mondat nem sokat jelent, a szigeten élőkben azonban erős érzelmeket, indulatokat vált ki. Hiszen évek óta egyre sürgetőbb Igényként jelentkezett egy olyan út megépítése, amely úgy vezeti el a Csepel-sziget forgalmát, hogy közben nem vág ketté településeket. A szigeti gerincűt terve akkor került új szakaszba, amikor az MO-s autóút egyetlen lehajtóját építeni kezdték Szigetszentmiklós határában. A város úthálózata már a belső forgalmat is nehezen képes levezetni, s mivel az MO-s egyenesen- a szűk, girbe- . gurba utcákba vezetné a Csepel Autó és a Pestvidéki Gépgyár, valamint a déli részek felé irányuló forgalmat, közlekedési csőd réme fenyegetett a városban. Nem véletlen, hogy soha nem látott méretű lakossági mozgalom indult a szigeti gerincűt megépítése érdekében. Ez a pálya ugyanis elkerülné a várost, s ezzel megkímélné a mik- lósiakat a hatalmas méretű teherforgalomtól. A csaknem két éve tartó, hol csituló, hol ismét felerősödő tiltakozási hullám, amikor átadták tavaly ősszel az MO-st, ismét csendesedett. Kiderült ugyanis, hogy nem zúdul a városra a prognosztizált forgalomnövekedés. Ám közben történt más. A közlekedési tárca határozott arról, hogy újabb lejárót épít az MO-sról Halászteleknél. Űj helyzetet teremtett az is, hogy a katasztrofális helyzetbe került Pestvidéki Gépgyárra vevő akadt, az angol Line Vp cég, amely a tököli reptér adottságait kihasználva, hatalmas repülőgépjavító bázist alakítana ki a PG- ben. Amennyire tetszett a Line Up képviselőinek a gyár és környéke, olyan elégedetlenek voltak az infrastrukturális helyzettel, különösen az odavezető utakkal. Ezért arra is vállalkoznának, hogy az MO-s szigetszentmjklósi lehajtójától egy o’yan út építését finanszírozzák, amely elkerüli a várost. A Liiie Up és a miklósiak érdekei ezen a ponton taláJkoz- tak, mert látszott, hogy az angolok belépése nélkül o közlekedési tárcának még hosszú évekig nem lenne pénze arra, hogy elkerülő utat építsen Szigetszent- miklósnok, hiszen olyan városok állnak előttük a sorban, mint Győr vagy Szolnok. Ám a megbízható világcég ígéretére már építeni lehet, de legalábbis tervezni. Ez meg is történt,.az Vvaterv vaskos tanulmányt készített arról, hol is vezessen ez az elkerülő út, amely egyben a régóta áhított szigeti gerincűt első szakasza lenne. Sok szempontot kellett figyelembe venni, így a lehetséges nyomvonalakra három javaslat is született. A harmadik megoldás szerint egy meglevő földút felhasználásával építenék ki a nyomvonalat. Ez a legolcsóbb verzió és úgy tűnik, hogy az érintett települések számára is a legelőnyösebb, túl azon, hogy a finanszírozó Line Up elvárásainak is megfelel. Ez a nyomvonal Szigetszentmiklós legszélső telkeitől távolabb haladna el. lehetőséget hagyva ezzel a fejlődésre, közelebb kerülne viszont a halásztelki úthoz. Ez az ő érdekeiket is szolgálná. Halásztelek ugyanis a főút túloldalán szeretne terjeszkedni, továbbfejlődni. A napokban Szigetszent- miklóson megtartott egyezMiért csak a pedagógusok jussa ? Ötholdnyi föld maradt Mire elég 5,2 hold föld? Ila minőségi a talaj, egy jó gazda csodákra képes rajta. No, de mire elég egy városnak? Ráckevén az ön- kormányzat számba vette az ingatlanokat, és kiderült, hogy összesen ennyivel gazdálkodhatnak. Persze valaha . nem ennyi területet mondhattak magukénak a határból, ám azóta sok minden történt. Igaz, a város egyes közszolgálati dolgozói — a pedagógusok —, mint máshol is az országban, illetményföld- höz jutnak, avagy helyette némi terményt kapnak. A ráckevei önkormányzat legutóbbi ülésén szóba került ez a téma, és mint dr. Kulcsár István polgármester elmondta, nyilván sok vita alapja lesz még a pedagógusok illetményföldje. Ezt jogszabály írja elő, és a tanácsrendszer kezdetén, meg az ötvenes években az állami tartalékföldekből kaptak ilyen juttatást a nemzet napszámosai. Még régebbről ismertek a közszolgálati dolgozók bizonyos előjogai, a természetbeni juttatások, mint például a lótartás, vagy hogy bizonyos mennyiségű ölfa járt nekik a községi, városi erdőkből. Az idők folyamán a közszolgálati dolgozók köre a pedagógusokéra apadt, s az utóbbi időkben a tanerők többsége is inkább terményben kéri e jussát.’ Ez utóbbit napjainkban a téeszek adják, hiszen ké- zen-közón elfogytak az állami tartalékföldek. Ugyanis a szövetkezetesítés után mindenféle kisajátításra ezekből a területekből csíptek le. így lehet az, hogy napjainkra alig öt holdja maradt a városnak. Igaz, ennek egy részét jelenleg is pedagógusok művelik. Ám ugyancsak bajban lenne az önkormányzat, ha hirtelen tucatnyi tanárnak szottyanna kedve a földművelésre, mert területet már nem tudnának adni nekik. Az is elgondolkodtató, hogy miért csupán a pedagógusok részesülnek az illetményföld kedvezményében, amikor például Ráckevén is féltucatnyi, köz- szolgálati tevékenységet folytató intézmény van a polgármesteri hivataltól a bíróságig. tető tárgyaláson — amelyen az érintett települések vezetőin kívül részt vett a közúti igazgatóság vezetője — az Uvaíerv szakembere és a térség országgyűlési ’ képviselője —, megállapodás született arról, hogy az' elkerülő út a harmadik variáció szerinti nyomvonalon épüljön meg, és szóba került a továbbépítés nyomvonala is. A tervezők a sziget gerincén — Szigethalom és Tököl között — vezetnék a pályát. Csakhogy a két település szinte összeépült, a nyomvonal miatt többtucatnyi, húszévesnél fiatalabb családi házat kellene szanálni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Tökölnek sajátos érdekei is vannak ebben az ügyben. Ugyanis a település déli halárában, az árvízvédelmi töltésen futó út mellett van az-Állati Fehérje Feldolgozó Vállalat üzeme, amelyet a helybeliek csak „büdösgyárnak.” neveznek. Az üzembe naponta sok teherautónyi állati tetemet szállítanak — át a falun —, s a kocsik olykor néhány dögöt el is hagynak. Ráadásul épül a település határában a szennyvíztisztító, amely térségi feladatokat lát el, tehát a falun naponta többtucatnyi szennyvíz- szippantó teherautó is. átrobog majd. A tököliek azt javasollak az úttervező szakembereknek, hogy a gerincutat ne a sziget közepén, hanem a nagydunai árvízvédelmi töltésen vezessék, így elkerülhetnék a büdös szállítmányok a Tökölt átszelő utat. A javaslat figyelerhre- méltó, ám az is tény, hogy ami jó a tökölieknek, az nem biztos, hogy előnyös a Rácikevei-Duna-ág partján levő településeknek. A vita azonban egyelőre csupán elméleti, hiszen pénz úgyis csak a gerincűt első szakaszára lesz. Munkában az asszonykezek — rendezik a polcokat, feltöltik áruval, s közben átárazzák a portékákat. Nem először ebben az évben. s valószínűleg nem is utoljára. — Sajnos, hetente érkezik a lista — panaszolja Pálinkás Csabáné, a Nyugat-Pest Megyei Éieirni- szer-kiskereskedelmi Vállalat 83. számú budakalászi boltjának vezetője. — Lassan követhetetlenek az árváltozások; jó, ha a pénztáros megjegyzi az új tételeket. Nem beszélve arról, hogy jelentős’ pluszmunkát ad az üzletnek, emiatt már többször túlóráznunk kellett. Mi sem örülünk ezeknek a feladatoknak, hiszen nemcsak eladók, de egyben vásárlók is vagyunk. — Jobban szeretnénk, ha csak a vevőkkel foglalkozhatnánk — veszi át a szót Nagy Józsefné üzletvezető-helyettes —, mert ma már egyre jobban oda kell figyelni, hogy milyen szolgáltatást adunk. Kicsi az üzlet, de sok mindent tartunk, igyekszünk minden rétegnek kínálni valamit. Célunk az is, hogy a rendre, tisztaságra, s a vevők által igényelt előzékeny kiszolgálásra is figyeljünk. Sajnos kevés a szakember, nem vagyunk jól megfizetve, s ez bizony nem tesz jót a minőségi munkavégzésnek. Tíz felnőtt és kilenc tanuló dolgozik az üzletben — ha a versenyben helyt akarunk állni, oda kell figyelni mindenre. Hogy milyen versenyről van szó — nem nehéz kitalálni. Budakalászon is sorra nyitnak a magánüzletek, meglehetősen nagy konkurenciát jelentve az alapterülele miatt nagynak semmiképpen nem nevezhető, ellenben ellátási jelentőségénél fogva kiemelkedő üzlet számára. — Naponta négyszáz liter tejet és háromszáz kiló kenyeret adunk el — számolja az átlagot Pálinkasné —, ami természetesen nagyobb mennyiség a hétvégeken. Érezhető azonban a magánszféra „hódítása” — van egy olyan fizetőképes réteg, akinek nem számít, ha néhány forinttal magasabb összegért vásárol valamit. Az átlagembernek persze nem mindegy; de igazából mindenki úgy gondolja, ha szebb és frissebb árut, s ráadásul előzékenyebb kiszolgálást kap " ■— inkább többet fizet. így aztán nekünk is igyekeznünk kell, hogy amink van, azt a szó átvitt értelmében is szebb „csomagolásban” kínáljuk a vásárlóknak. Az üzlet átlagos raktár- készlete csaknem kétmillió forint. A polcokon minden van: a téliszalámitól a lecsókolbászig, a kőbányai sörtől a Martiniig. Drága gumicukor és olcsóbb frutti, Persil mosópor és, Tomi. Mert nagyon fontos: üzletpolitikai célként azt fogalmazták meg a vezetők, hogy egy-égy termékből nem feltétlenül kell nagyobb mennyiséget tartani, ellenben bővítve a választékot, nem árt sokfélét kínálni. Mert ahány ember, annyiféle kérés és igény. S ha talán nem is futja mindenre, de választási lehetősége mindenkinek legyen. Mégsem Szabadság-liget számomra mindig úti cél. Nincs mész - sze a várostól. Dunakeszi és közte csak a repülőtér fekszik. Ez a hely pedig Újpest előtt található., s ha igaz, az idén annál a pár kilométernél is közelebb kerül hozzá, ami még elválasztja. A Gyógyszerkutató Intézet telepe után ér véget a műút, de összefogással építik a folytatását egészen a rákospalotai raktártelepig. Akkor pedig egyenesen a főváros területére gurulhatnak- az autók. Vagy onnan kifelé, akár taxival jöhetnek a közelben lakó hétvégiház-tulaj donosok. Mert félig övék a most téli homályban szendergő kertváros, másfelől az ide települt szabolcsi, békési, hajdúsági alföldieké, akik a Mint minden kistelepülésen, Taksonyban is óriási gond; mi Legyen a művelődési házzal? Hiszen színvonalas működtetése a település költségvetésének legalább a felét felemésztené, s -maga a vegetálás is egyre drágább, hiszen a személyzetet, a fűtést, vilá- - gítast még akkor is fizetni kell, ha héíszámra üresen konganak a termek, Ezért határozott úgy a testület, hogy valamit kezd a. házzal, nevezetesen kiadja vállalkozás, céljára. • Az önkormányzat négytagú bizottságot választott a pályázatok értékelését«. Persze túl nagy választék nincs. A néhány jelentkező kivétel nélkül vendéglátó- ipari tevékenységet képzel el a kultúra falai között. Január óta már a mozi is bezárt Taksonyban, a vállalkozónak ezt is üzemeltetnie kellene. Vannak tehát megkötéseit. Az azonban . mégiscsak- elgondolkodtató, hogy a remo’c helyen lévő nagy kultúrhá- zért, ame’ynek kerlhelyisé- ge is van, a legesélyesebb pályázó is csak évi félmillió forint bérleti díjat ígért. Kérdés: mi, haszna lesz a bérbeadásból az önkormányzatnak. ha a megszűnt kultúra mellett, még a művelődési ház igazgatói síá- ’ tust is meghagyja? Gyaníthatóan a haszon egy újabb kocsma lesz. kültelek vidéki reménytelenség elől menekülve kerestek munkát az ötvenes, hatvanas, de sokan még a nyolcvanas években is. Munka még volt. Lakás már nem. — Építsen magának — biztatták. Ám nemcsak építőanyag, a rávaló pénz, hanem olcsó telek iskellett. Ezeket tudta megszerezni a legnehezebben, egyedüli vagyonának a szorgalmat betudható alföldi magyar. Ennek tudatában áramlottak ki a húsz éve még olcsó telkekre az alföldi magyarok, hogy tetőt emeljenek a fejük fölé, ne csak hetenként láthassák a családot. hanem maguk mellé telepíthessék. Itt az állandó lakosság legtöbbje tudja, mi az, munkásszálláson élni, mert az otthonteremtés előtt megtanulta. Móza Katalin Va. É. Alvó falu, ligetes ílj szerepben a régi malom Szabadság-liget ritkán elérhető. Mert a település nem a házak, nem az ágas- bogas, festői látványé csupasz fák sűrűje, szőlőtőkék katonás venyigesora, hanem áz itt élő ember. A több évtizede kihasználatlan, az időjárás viszontagságainak kitett pomázi malomépület sorsa rövidesen jobbra lordul; műszaki áruházzá alakítják át (Erdősi Ágnes felvétele) Délután még az asszony, a lány, a férj és a feleség munkában. Este az otthoni, ház körüli munka köti le ’ őket. Hajnalban már mennek a vonathoz, Dunakeszialsóra. Oda, ahol néha van fedett váró, máskor hó szitál rájuk,' eső veri őket a -szabadban. Mikor pedig felépül egy modern, üvegezett kis alkotmány, jön egy duhaj kedvű romboló, és szétveri. így élnek ők, akikét eleinte nehezen akart elismerni állandó lakónak Dunakeszi. Késett az üzletnyitás. Pénzt és társadalmi munkát kellett áldozniuk a vízvezetékre, az útépítésre, a villanyvezeték-hálózatra. A település mellett • viszi a szobákat melegítő gázt a fővezetékj de nekik ebből sem jut. pedig várják, mikor csatlakozhatnak. Várják, hogy az önkor- mánvzat ne tekintse Szabadság-ligetet kültelelneik. K. T. I.
