Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-02 / 28. szám
Gyermekélelmezés A gyermekélelmezésnek talán soha. nem volt olyan iiagy jelentősége, mint napjainkban. Az emelkedő nyersanyag- és energiaárak miatt viszont a térítési díjak is emelkednek. Akiknek a legnagyobb szüksége lenne a déli meleg ételre, pontosan azok nem tudják azt megfizetni. A város legnagyobb diákkonyhája a Bem- 'iskolában működik, kétezer-négyszáz általános és közép- iskolás gyereknek, pedagógusnak, felnőtt dolgozónak főznek naponta ebédet (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Metszenek Dánoson Ezekben a napokban is zavartalanul folyik a termelés a dámszeniimiklósi Micsurin Termelőszövetkezet ipari üzemeiben. A szántóföldi növénytermesztés érdekében a gépjavítást végzik, hogy márciusban munkához láthassanak. A gvümöicsöskortekberi sem tétlenkedtek. Krekács László elnök elmondotta, hogy a csonthéjasok és az alma metszésével e napokban foglalatoskodnak, míg a körte metszését befejezték. A hütőházból az alma „kitárolását" végzik, hogy átadhassák a kereskedelemnek. Zajlanak a zárszámadási előkészületek. A tervek szerint február 22-én kerül sor az éves számvetésre. Újság még a közös gazdaságban, hogy növényvédő-tanfolya- mot szerveztek. Közgép-közgyü lés Megszűnt • szakosztály A Közgép,SE közgyűlésén — .melyen ott volt farkas Albertba városi ön- kormányzat sportalbizottságának vezetője is — az egyesület elnöke, Balogh György ismertette az . elnökség' beszámolóját, különös tekintettel a két NB- ben szereplő' szakosztályról. Elmondta, hogy a kézilabdázóknál jeleli tősen megváltozott a játékosállomány. Különböző okok miatt Nagy, Tiba, Takács, Orova és Györkd távozott rövid időn belül a csapattól.' Távozásuk után hangulatában, szemléletében és szellemében más felfogású gárdát sikerült kialakítani, mely az N13 I. B-ben az őszi szezont a második helyen zárta, s a vesztett pontok alapján is csak kettővel szerzett kevesebbet az éllovasnál. Nagy fontosságot tulajdonítanak az utánpótlásnak, ahol a gyerekek Pásztor Attila és Pásztor József irányításúval tartják foglalkozásaikat. A fiatalok között többen is ígéretesen fejlődnek, akikre akár a közeljövőben is, már a felnőttek között — az edző változatlanul Vájná István rv számítani lehet. A tekézők két jó év után — 3., majd 5. helyezés az NB I-ben — a kiesés ellen harcolnak. Ez a visszaesés Hergélh, majd Szabó S. eltávozása után várható és törvényszerű volt. Bennmaradás a céljuk, amire a tavaszi idényben még, reális esélyük van. A Közgép a „íizenkettők" viadalán mindhárom korosztályban képviseltette magát, s az elvégzett munka; elismerése, hogy az edző. Molnár Károly tagja lett az országos edzőbizottság- nak. A határozati javaslatok — melyeket a közgyűlés egyhangúan megszavazott CEGLÉD — jelentős, változást jelentenek az egyesület, életében. Ezek szerint rövid működés után a triatlono- ,zók. szakosztálya ’"megszű- ,nik, a kézilabdázók pedig február 1-jével kiválnak á Közgépből, (s jogutódként egy új, önálló szakosztályt, egyesületet alakítanak. — Kénytelenek, voltunk meghozni ezt a szomorú döntést, hiszen a működésben dz elfnúlt év asaé- töl drámai fordulat következett be: a bázisvállalat a továbbiakban nem tud- ta(ja) vállalni a korábban biztosított kedvezményeket, amely a városban nagy hagyományokkal rendelkező férfiszakosztály fennmaradását is veszélyeztette. A kézilabdázók vezetői keresték a fennmaradás tehetőségét. és sikerült megteremteniük a jövő szervezeti. anyagi feltételeit. A kiválást a kézilabdázóic kezdeményezték, amellyel elnökségünk egyetértett. Hiszen az a fontos, hogy a városban megmaradjon ez a népszerű, szép. sportág — .mondotta magyarázatul az egyesület- elnöke. A - kiváláshoz néhány gondolatot fűzött a szakosztályvezető, Veres Attila ás: — Két évvel ^ezelőtt, amikór átvettük a szakosztály vezetését„ nem gon- 1dóltunk arra, hogy 1991 telén erre az elkerülhetetlen lépésre kényszerülünk. A bázisvaUalat jelen gazdasági helyzetében — mivel ~megszűnt a minimális vitt nka.di-k edvezmén y is — hét sportolónők kellett ■olyan munkalehetőséget nyújtani,' mely a főállás mellett a sportolást is lehetővé teszi Szerencsére áldozatkész sportba rútokkal, gazdasági vezetőkkel talál- ■koziunk. Most a válásra kényszerülünk, de nem akarjuk elszakítani a ,,köldökzsinórt”, hiszen reménykedünk abban, hogy a későbbiekben a Közgép ..megerősödik:” annyira, hogy ismét részt, vállalhat a kézilabdázók támogatásából. Az új egyesület neve Ag- rokontakt. SE lesz, melynek alakulási éve — jogutódként — megegyezik^ majd a Közgépével, Ez pedig már egy következő írás témája. Ungurcán László Ha elmegy az Este- fél hatkor- elmegy Ceglédről az utolsó autó- buszjárat ’rápiószéntmitr- tpn és Tápiószele irányába. Tavaly még létezett a „fél nyolcas”, de nyilván gazdaságossági ■ okok miatt megszüntették. Az iingá- zók tehát intézzék el ügyes-bajos dolgaikat öt óra húsz percig. Különben ki-ki mehet, ahogyan csak akar: gyalog, taxival. '• Ha az OTP Pest megyei hitelszámla-kezelő fiókjá- . ban akad két óra után dolga — mert tegnap nem .tudta lakáshitel-visszafizetését rendezni —, jó iesz, ha élénk figyelemmel kíséri az időt, ellenkező cselben a körbejárás ismétlődik, s tart, ki tudja, meddig. ; Szinte már „irigylésre méltó" helyzetben vannak azok az ügyfelek, akik netán Dunakesziről vagy a Gödöllő környéki Valkórol jönnek számláikat rendezni az említett fiókhoz, amely egész Pest megye lakás-, valamint telekadósságait kezelj. Nekik legalább — ha nem is , közvetlen — van járatuk egész éjjel Budapest irányába. Onnan — egyelőre — haza lehet jutni. — he — Bogyótermő fákon Megjöttek a léprigók Megjöttek. Ig'éh, a léprigók itt vannak. Ügy látszik, bármennyire i§ beosztották a tölgyesek, gyertyánosok, és ritkás fenyvesek bogyótermését a rigók, lassan elfogy a termés. Ilyenkor nagy csapatokba verődve előbb a dombvidékek fait és cserjéit vizsgálják végig, majd következnek a síkvidéki erdők, s legvégül a települések iái és cserjéi. A legutóbbi hideg tartós voltát jelzi az is. hogy csapatostul jöttek, az ostorfák pedig - kínálják termésüket. Ahol meglepték a fákat, az évmilliók alatt őrzött gyakorlat szerint ügyesen bántják le a húst a kőmagról. A magvakat az aszfaltra potlyantják, olyan hangot adva, mintha sörétes puska töltényei pattognának ott. Annyira lakmároznak, hogy szinte semmiféle hangot sem bocsátanak ki a madarak A léprigó magas fákon építi fészkét, főleg a hegyvidéki erdőkben a tarvágás okoz kárt a tavaszi keitési időszakban. Általában 4-5 pettyes tojást rak, két hét elteltével kelnek a fiókák, s ugyanennyi idő múltával repülnek ki a fiatal rigók. A fagyöngy és a fakín terjedését talán a leginkább terjesztő madárfaj, ugyanis azokat meg is eszik. A bogyókról a húst csak a begvben levő enzimek segítségével képesek leoldani a madarak. A fagyöngy elsősorban fenyőféléken, juharon, hár- son, akácon, nyár-fán, sót almafán élősködik; a fakín (ennek sárga a bogyója, a fagyöngyé pedig fehér) csak tölgyön és szelídgesztenyén fordul elő. Dunántúli és a közép-hegy ségi erdők szomszédságában levő almafákon ezért gyakori a fagyöngy. A léprigók „előkészítik" a magvakat a csírázáshoz, amely be is következik gyorsan, ha a fák kérgére hull a mag. Különleges együttélés, hisz valójában csak kapaszkodó függeléke, szívóelemei vannak e két élősködő fajnak, a gazdanövény tápsóiból élnek, a zöld levelekkel képesek szerves anyagot termelni. Mindkét élősködő bogyójából kőinek kicsiny csokrot, “őt koszorút; advent idején, karácsonykor és Bálint napján különösen nagy szerepük van a népi szokásokban. A fagyöngy hajtásait télen szükséges gyűjteni, mint ismert, ugyanis kiváló vérnyomáscsökkentő hatású anyagot tartalmaz, a Viskón tabletta hatóanyaga is belőle származik. Tudomásunk szerint a városban még nincs fagyöngy fertőzés. A léprigók mellett más madarak is kóstolgatják az ostorfa gyümölcseit. így fenyőrigók és csonttollúnk is billegnek a hajlékony ágakon, amelyek tavasszal olyanok, mint a menyasz- szony mirtuszkoszorúja. A közelmúltig Dél-Euró- pa számos hegyvidéki településén tömegmészárlást végeztek a rigók körében, újabban még a római katolikus papok is bekapcsolódtak a rigók védelmébe. Óvták az embereket, ne pusztítsák a populációkat Az ínyencek ugyanis nyársra húzva sütötték meg a szerencsétlen madarakat, a végén gesztenyés masszával vagy áíonyás kocsonyával töltötték meg Inkább ne, mert védett és legfőképp kedves és szép, barnásszínű, vonuló madárfaj. Surányi Dezső Baj van a családdal, a családi kapcsolatokkal, az érzelmekkel, sivárab- bak, keményebbek lettünk. Mondom ezt annak a beszélgetésnek summá- zásaként, amit nemrégen az abonyi idősek napközi otthona Köztársaság úti épületének bentlakói közül négy- gyei folytattam. Látogatásom tulajdonképpeni célja az volt, hogy tájékozódjam : milyen az egykori otthontól clszakj dl idős asszonyoknak, férfiaknak jelenlegi családi kapcsolata. Nos, F. B.-né, Sz. 3.-ni és P. M. először többnyire csak szépet és jót mondott. Ügy tűnt, teljésen felhőtlen a.z életük. Mindannyian arról igyekeztek megyőzni: a gyerekek, unokák, testvérek mily sokat törődnek velük. Rendszeresen látogatják őket. Élelemmel, különféle finomságokkal kedveskednek nekik, megemlékeznek a születés- és névnapjukról, gyakorta eljönnek értük, elviszik a rsaládi környezetbe. Egyszóval: nem feledkeznek meg róluk. P. M. például minden vasárnap és jeles ünnep alkalmával elhagyja az otthont, és családja környezetében tölti a napot. — Reggel elmegyek, este visz- szajövök — magyarázta. — Akár otthon, gyermekem lakásán is cl- tölthetném napjaim, de mit kezdenék a hétköznapokkal, amikor nincs otthon senki, dolgoznak. Túl magányos lennék. Nem lenne kihez szólni, és ha netán valami bajom történne, ki lehetne segítségemre'! A legutóbbi karácsonyt is az említett módon sikerült szeretteim körében tölteni. Apropó, karácsony! Az épület tizenöt lakója közül csak egyet vittek ki gyerekei a négynapos ünnep idejére. P. M. pedig, mint mondta, napközben élvezhette a családi fészek melegét. A többiek a másik három beszélgetőtársammal együtt a házban töltötték az ünnepeket. Természetesein szívesen elmagyarázták, miért. Hűvös időben, síkos utakon nem szívesen gyalogolnak, Sz. J.-né kiemelte, nagyon fél, hogy elesik. Egyszer már megesett, és eltörte a lábát. Autóval eljöttek volna élté, csakhogy az biztos éppen nem volt szabad. Máskor megtették, F. B.-né hasonlóképpen magyarázta a helyzetet, — Ilyen nyomorultan nem tudok útnak indulni. Ha autóval eljönnek, az más ... Egyedül V. 7. nem tudott, vagy nem akart semmiféle magyarázatot adni a körülményekre.’ Ű minden esélylatolgatás nélkül kijelentette; nem számíthat senkire. Ha visszagondolok az otthonban eltöltött délelőttre — de tulajdonképpen már akkor is az volt az érzésem —, beszélgetőtársaim és a többiek, akik mellettünk üldögéltek, alapjában véve elégedettek körülményükkel, csak egyvalami hiányzik: a meghitt családi környezet, az igazi otthon. Számukra ez jelentené a boldogság kék madarát. Érződött szavukból, amit végül is F. B.-né mert nagy sokára őszintén, a többiek teljes helyeslése és egyetértése mellett kimondani. — Megvan itt nekünk minden — hangoztatta. — De egyvalami nagyon fáj: nem hiányzunk a családnak. Mert, ha így lenne, nem küldtek volna ide. Egyik gyerekem sincs olyan helyzetben, hogy miattam nélkülöznie kellene. Mindenütt jó, de legjobb otthon. Látogatásom utolsó perceit a gondozók körében töltöttem, s szenvedélyes szavakkal tettek néhány megjegyzést az elhangzottakhoz: — A család- hiányzik minden idős embernek ■— -hangoztatta egyikük. — Szinte mindegyikük lelke mélyén ott motoszkál ez a hiány. Kétségtelen, ragaszkodnak hozzánk, szeretnek, örülnek nekünk. Gyakran előfordul, egyikmásik bennünk látja gyermekeit, de valljuk be, igazából mégsem mi vagyunk az igaziak, a család, csupa-csupa nagybetűvel. Sok megbotránkoztató esetről tudunk. Az egyik néni például eladta a házát, s amíg a pénzből tartott, szívesen látták otthon. Ám amikor egy fillér sem volt a pénztárcában, felesleges lett, itt nálunk kötött ki. Egy másik eset: Ugyancsak gondozottunk a néni. Unokája tavaly nyáron kötött házasságot, s ő türelmetlenül várta az esküvői meghívást. De az sem szóban, sem írásban nem érkezeti meg. Eljött a menyegző napja. Az asszony valahogy megtudta, mikor érkezik az akkor még tanácsházához az ünneplő násznép, s hogy mégis valahogy megláthassa házasodó unokáját, kiment innen, és a bokrok között megbújva leste meg. Hogy mindenről miért nem, vagy legalábbis miért nagyon nehezen beszéltek a bentlakók, arra talán a legelfogadhatóbb magyarázatot egy másik gondozónő adta. Szerinte a gyerekek helyett is szégyellik, hogy nem úgy van. ahogy kellene. Egv idős ember sokkal több szeretetek törődést igényel, vár, mint a fiatal. Bár az igazsághoz tartozik, hogy sok esetben a gyerekeknek sincs meg erre minden lehetőségük. Ezért mondják mostanában: Nem bánják, akárhogy is változik a helyzet, csak az intézmény meg ne szűnjön. Különben mi lesz velük? Gyuráki Ferenc A boldogság kék madara sssssssssssssssssss/ssssssssssssssss/ssy/sssssss/sssss/ssssss// >/////////////////// ////////////
