Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

Hatvan éve párttag Tóth Béla Bányászból lett kisgazda (Apáti-Tóth Sándor felvétele) CEGLlDI xJthüa Törtei A jjyójjyvíí lenne a gyógyszer Egyedül, de nem magá­nyosan él a ceglédi Szö­vetség utcában a 79 éves Tóth Béla. Derűs, ki­egyensúlyozott ember be­nyomását kelti. Szeret anekdotázni, jókat nevetni a vele megtörtént, nem is mindig szívderítő történe­teken. Sárguló dokumentu­mok, fényképek, rajzok, újságok között beszélget­tünk hosszú és mozgalmas él 'érői. □ Hol vannak a családi gyökerek? — A Hortobágy és a Ti­sza mellett, a Hajdú-Bihar megyei Egyeken. Húsz hold földön és bérleményen gaz­dálkodtunk. Édesapám az első világháborúban súlyo­san megsebesült, és itthon hamarosan meghalt. Géza öcsémmel hadiárvák let­tünk. Gyerekkoromban — Tóth nagyapám megbízá­sából — lovakat legeltet­tem a Hortobágyon. Este az öregek meséit hallgat­tuk tábortűz mellett. □ A rokonság milyen pá­lyát szánt a hat elemit elvégzett sihedernek? — A nagyanyám papnak, Tóth nagyapám ügyvédnek, Szanyi nagyapám katoná­nak szánt. Amikor elvittek Tiszafüredre egy ügyvéd rokonhoz, megkérdezte: No, öcsém, mi lesz belő­led? — Koldus — felel­tem. A pipa csaknem kiesett a szájából. A végén beírattak a tiszafüredi pol­gári iskolába, melyet — a hadiárvák fiúotthona la­kójaként — Budapesten fejeztem be. Az otthonban „parasztnak” csúfoltak, ezért jó néhány társamat elvertem, de ezen túl is akadt kalandom bőven. Időközben elvégeztem a négyéves felső kereskedel­mit. Visszamentem Egyek- re, később Debrecenbe ke­rültem. □ Ekkor már 1931-et ír­tak. Hogyan került kap­csolatba a Kisgazdapárt­tal? — Választás volt a köze­li Mezőcsáton. A kormány- párti főispán volt az egyik jelölt. Eckhardt Tibor, az FKgP fiatal, tehetséges ve­zére a másik. Borbély Maczki Emil főispán a kor­teskedés során pofon te­remtett egy parasztembert. Eckhardt a védelmére kelt, kihívta párbajra a huszár századost. A vékonydongá- jú Eckhardt jól összevag- dosta. Borbély megbukott a nyílt választáson. Eckhardt viszont nagy tekintélyre tett szert az egyszerű em­berek körében. Ennek ha­tására sokan beléptünk az 1930-ban alakult FKgP-be. □ Debrecenben mit csi­nált? — Üjságíró lettem. A „Debrecen” és a „Debrece­ni Újság” című lapoknál dolgoztam. Még a Parla­mentből is tudósítottam. A harmincas években itt is­merkedtem meg több híres emberrel: Móricz Zsig­monddal, Veres Péterrel, Szabó Pállal, Tildy Zoltán­nal, Sinka Pistával, Bajcsy- Zsilinszky Endrével. Falu­járáson vettünk részt, elő­adásokat tartottunk. A tit­kos választójogért és a földkérdés megoldásáért küzdöttünk. Többször per­be fogtak és elítéltek. □ Az 1939-es esztendő fordulatot jelentett az életében. Mi történt? — Addig a feleségem Egyeken tanított. Ekkor büntetésből áthelyezték a Nógrád megyei Kisterenyé- re. Amikor költözködtünk, a barátaim azzal a nótá­val búcsúztattak, hogy: „Megugrott a Hortobágyon, a karámból egy csikó ...” Kisterenyén egy vasutastól béreltünk lakást. A nejem tanított, én meg bányász lettem a Salgótarjáni Kő­szénbánya Rt.-nél. Nem a szénfalnál dolgoztam. Az igazgató titkára lettem. □ Milyen szerepet vál­lalt az 1945-ös fordulat után? — Nem tudták, hogy kis­gazda vagyok. A nemzeti, később az üzemi bizottság elnökévé választottak. Részt vettem az újjáépí­tésben. A Nógrádi Szénbá­nyáktól 1974-ben mentem nyugdíjba. □ Miként került Ceg­lédre? — A magyarázat: Tiha­mér fiam és Otília leá­nyom. Tihamér Dabason lett állattenyésztési szak­mérnök, a vejem — Gál Lajos — pedig az egyete­mi katedráról került egy időre Ceglédre mint a já­rási tanács elnöke. Vagyis az unokák miatt jöttünk Ceglédre. Szegény felesé­gemet is itt temettük el a Csengettyűsben. De az ál­landó bejelentett lakásom manapság is Kisterenyén van ... □ Cegléden ismét elkez­dett politizálni? — Igen. Az MDF alapí­tó tagja vagyok, ugyanak­kor az FKgP ceglédi szer­vezetét 1989. május 12-én alapítottam meg. Bizonyos ideig elnöke is voltam. Ám a torzsalkodás soha nem volt a kenyerem. Most egy­szerű párttagként küzdők a földkérdés igazságos meg­oldásáért. Nem csak szóban. Az egyeki termelőszövetkezet­tel másfél évtizede pe­reskedik, hogy a húsz hold földjüket visszakapják. Ügy véli: a hat évtizedes párttagság kötelezi, hogy kitartóan harcoljon igazá­nak megvalósulásáért. Rozgonyi István Nemrég a Kossuth Mű­velődési Központ kamara­termében nagy sikerű kon­certet adott Bori Viktor dzsessztriója. A Hollan­diából nemrég hazatért, új­ra Cegléden élő kitűnő mu­zsikussal — aki a Zenemű­vészeti Főiskola dzsessz tanszakán végzett 1983-ban — ebből az alkalomból be­szélgettünk. — A diploma meg­szerzése után mindjárt külföld következett? — Öh, nem. Még jártam az ELTE német—angol szakára, ami aztán félbe­maradt. Közben jó néhány színházban dolgoztam. Egyebek mellett a Radnóti Színpadon ... A Rock Szín­házban. A Jézus Krisztus szupersztárban muzsikál­tam. Borzasztóan élveztem ezt a feladatot. Annál is inkább, mert a zenekarban legtöbb kolléga dzsesszze- nész volt. — Egyszer csak — ekkor már ’86-ot írtunk — gondolt egyet, és sze­rencsét próbált. Világot akart látni, vagy...? — Megházasodtam, hol­land lányt vettem el fele­ségül. Egyszerűen mehet- nékem támadt. Lesz, ami lesz. Egyáltalán nem csa­lódásból vagy politikai ok miatt vágyódtam külföldre. Világot akartam látni, s fő­leg tanulni szerettem vol­Törtelen a falu határában 1957 óta folyik a meleg víz, évtizedek óta szabadon. Az utóbbi esztendőkben oda­szoktak a környékbeliek. Hordták a vizet inni, mos­ni, olajat cseréltek a határ­ban. Végül már az egész „dagonyázó” tele volt do­bálva szeméttel. Három év­vel ezelőtt a tsz megpró­bált kulturáltabb körülmé­nyeket teremteni. A terüle­tet bekerítették, a vizet me­dencébe szorították, fúrat- tak két kutat is, mert gond volt a hidegvíz-utánpótlás­sal. Mint Kondor János, a helyi tsz elnöke elmond­ta, a kút hozama kevés ah­hoz, hogy kertészeti hasz­nosítására gondoltak volna. A kertészeti ágazat egyéb­ként is — veszteséges lévén — már több mint tíz éve megszűnt. Két nyáron át működött itt strand egy büfével együtt. A forgalom azonban annyira kicsiny volt, hogy ebből még az üzemeltetési költségeket sem tudták fe­dezni. Sorozatban jöttek a Köjál kifogásai, s az sem segített, hogy menet köz­Kedvezményes tejvásár Február 18-án, hétfőn 8- tól 10 óráig a Tószegi úti és a Bethlen Gábor úti óvoda és a Kálvin úti napközi konyhahelyiségében ked­vezményes tejvásár lesz. Literenként 16 forintért. na. Vonzott az ismeretlen és érdekelt, hogy kint egy magamfajta zenész miként boldogul. Akkoriban nem­igen éreztem több lehető­séget a fejlődésre. Itthon amit lehetett, nagyjából végigjártam, elsajátítottam. — Mihez kezdett ott, ahol sok a jó zenész? — Mi tagadás, némi előnyt jelentett számomra, hogy volt egy biztos pont: a feleségem és családja, valamint barátaik. Ráadá­sul valamennyire beszél­tem hollandul. Még itthon megismerkedtem Jasper van’t Hof európai tekinté­lyű dzsesszmuzsikussal, aki az Utrech Konzervatórium­ban tanít. Voltaképpen ő vitt be az ottani dzsessz- tanszak vezetőjéhez. Ne­kem pedig ki kellett talál­nom, hogy mit is kívánok tanulni. A zeneszerzést és főleg a Yamaha szintetizá­torok programozását vá­lasztottam. Elmerülhettem a mai modern zene rejtel­meiben. Egy esztendei ta­nulás után megadatott az, hogy jómagam is taníthat­tam — zongoristákat. Na­gyon örültem ennek a meg­tisztelő feladatnak. Amíg némi anyagi biztonságot haza nem jöttünk, addig ez adott nekünk. Ugyanakkor tandíj fizetése nélkül láto­gathattam továbbra is az órákra. ben lecserélték az üzemel­tetők garnitúráját. Mindkét esztendőben 150-200 ezer forintot fizettek rá e tevé­kenységükre. Mivel a tagok elégedetlenkedtek a veszte­ség miatt, végiül is a bezá­rás mellett döntöttek. Köz­ben kínálták a fürdőt a helyi tanácsnak, valamint magánszemélyeknek is, de nem akadt vállalkozó. A múlt év közepe táján kezdtek el komolyabban foglalkozni azzal, hogy megpróbálják a létesít­ményt valamilyen vállalko­zási formában, esetleg kül­földi tőke bevonásával hasz­nosítani. A meghirdetett pályázatra többen is jelent­keztek. A hasznosításra szinte mindenki úgy látott volna lehetőséget, ha a für­dő legalább 20-30 hektár földterülettel együtt került volna értékesítésre. Jelenleg is van egy né­met érdekeltségű kft., ame­lyik a fürdő kiépítésének anyagi feltételeit elsősorban a földterület hasznosításá­ból szeretné előteremteni. A jelenleg életben levő föld­törvény azonban még nem teszi lehetővé az érintett terület ilyen arányú értéke­sítését. Mivel a víz össze­tétele hasonló a hajdúszo- boszlóihoz, sokat segítene gyógyvízzé nyilvánítása, hisz akkor a lehetőségek köre tovább bővülne. Addig is az idei nyáron még — a ceglédiek bevoná­sával — szeretnék a fürdőt üzemeltetni. J. F. — Ellentállt-e annak a kísértésnek, hogy pó­diumra lépjen? — Nem. Fél évig dolgoz­tam egy neves holland szaxofonos kvartettjében. Sok fellépésünk akadt. Még Belgiumban is játszottunk. Egyébként saját próbálko­zásaim is voltak. Termé­szetesen odakint szintén zenéltem színházakban. A legkomolyabb Lloyd Web­ber Macskák című musi­caljének amszterdami be­mutatója. Egy az egyben a londoni produkciót állítot­ták színpadra. Olyannyira, hogy az eredeti koreográ­fus és a hangmérnök utaz­gatott át. — Mi inspirálta a ha­zatérésre? — Nemcsak zenész va­gyok, hanem a világ dol­gaira érzékeny ember is. Mindig igyekeztem tájéko­zódni a magyarországi ese­ményekről. Hirtelen az tűnt izgalmasnak, ami itt­hon történik. Elkezdődtek a változások. Tényleg úgy látszott, kialakul valami normális politikai élet, esély arra, hogy Európához csatlakozhassunk. Érdekelt az is, hogy a honi zenei élet miként formálódik. Nem maradtunk tovább, a múlt évben hazatértünk. Közben megszületett a kis­lányunk, ami igazán emlé- kezetes. — Nehéz volt átállni? Iff®. 6-án hajnali 4 órakor, Tószegen, a Szabadság út 1. szám elől eltűnt a Timép Kit tulajdonát képező! T-174/2 Weimar típusú munkagép A gép azonosítási adatai: szine zöld, alvázszáma: 10 333, motorszáma: 00 312. A nyomravezető 50 000 Ft jutalomban részesül. Az értékelhető információkat az (56)-44-948-as telefonon, a Szolnok, Pf.: 162. 5001 levélcímen vagy Szolnokon, a Kossuth Lajos u. 7. sz. alatt, személyesen lehet megtenni. Mehetnékje támadt Itthon is izgalmas Lenin Japánba Szoborcseie? Egy japán milliomos — aki a világ minden tájáról gyűjti a Lenin- szobrokat — ajánlatot tett a városnak a sik­lósi képzőművészeti tá­bor közvetítésével. Meg­vásárolná a maga sajá­tos módján a ceglédi al­kotást is. Miután ma­gyar szakemberek azt felértékelnék, azonos ér­tékű, az említett tábor­ban készült müvet vá­laszthatna az önkor­mányzat cserébe. A kép­viselő-testület úgy dön­tött, hogy ez az elkép­zelés megvalósulhat, amennyiben sikerülne majd olyan szobrot ta­lálni, amivel a település gazdagszik. Kovácsoltvas harmónia Eleink azért valahogy más­ként nyúltak a dolgokhoz. Itt van ez a szerencsére megmaradt lámpaoszlop ia a vasútállomás közelében. Ugye mennyivel szebb, mint a mai, betondarab társai? (Erdős! Ágnes felvétele) — Fokozatosan álltunk át. Először még szinte ész­re se vettük a változást. Most viszont már látjuk azokat a dolgokat is, ame­lyek bosszantják az em­bert. Ugyanaz a naivság volt bennünk, amikor ha­zafelé készültünk, mint négy éve a kiutazáskor. Kicsit többet vártunk, né­mi csalódást okozott a va­lóság. — És a muzsikus miként készült a vissza­térésre? — Ez igencsak könnyen ment. November végén kezdtem a triót szervezni. Lattmann Béla — bőgő, basszusgitár — korábban osztálytársam volt a dzsessz tanszakon, és örömmel igent mondott. Akárcsak Szendőfi Péter — dob —, aki még tanul an egykori iskolánkban. — A debütálás reme­kül sikerült. Különösen az ön szerzeményei tet­szettek a publikumnak. — Végre kamatoztathat­tam a Hollandiában tanul­takat. Nagyon örültem a kompozícióim kedvező fo­gadtatásának. — Hogyan tovább? — A legfontosabb az, hogy minél több koncer­tünk legyen. Nemcsak a fő­városba, de mindenhová szívesen elmegyünk, ha hívnak minket. Március­ban újra Cegléden ját­szunk, neves szólistákkal együtt. Fehér Ferenc 'v&éúiao 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom