Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
Azt beszélik..» PIUSEN A városi ÉKÜ kivitelezésében hamarosan elkészül az új, négy tantermes szakmunkásképző iskola az Ipar utcában (Hancsovszki János felvétele) Nem maradtak magukra Szolgáltató iskola lesz Irigyelt szegénység ? Azt beszélik — mi történetesen a monori önkormányzati ülés szünetében, a folyosón hallottuk —, hogy a monori-erdei általános iskolában egy Erdélyből érkezett házaspár magyar nyelvet tanít, annak ellenére, hogy rosszul beszéli a magyart. Már csak azért is különös volt ezt a meglehetős felháborodással előadott hírt hallani, mert percekkel előtte szavazta meg az önkormányzat, hogy az iskolába költöztetett könyvtár helyisége minősüljön vissza bérlakássá, s ott lakhasson az említett házaspár. Munkanélküli volt hat hónapig, mert tavaly július 1-jén megszüntették munkahelyét az ÁFEOSZ- nál, ahol osztályvezető volt. Dr. Dobos Györgyről van szó, aki január 1-jétől a Monori 205. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Tulajdonképpen egy nagy vargabetű után tért haza. Itt éltek szülei és ő is, de aztán másfelé sodorta az élet. Ötvenöt éves, nyugdíjazásáig szeretné egy szolgáltató, sokoldalú iskola alapjait lerakni — itthon, Monoron. Nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen a tavaly év eleje óta ismét önállóvá vált oktatási intézmény sokféle hátránnyal kezdte új életét. A 17 évig tartó kényszerházasság Cegléddel csak arra volt jó, hogy elsorvadjanak a kezdeményezések, statikus képzés alakuljon ki. Az újbóli önállósodás viszont tálcán kínálja a lehetőségeket. Más kérdés, hogy mindezt egy nehezebb gazdasági helyzetben, egyre nagyobb munkanélküliséggel fenyegető körülmények között kellene megvalósítaniuk. Az új igazgató azonban optimista. Egyrészt azért, mert bízik kollégáiban, Hallgatom a fiatalasz- szohyt, s valahogy a cipőjében érzem magam. — Olvastam az újságban, hogy a szemétszállítás diját is felemelték. Most fizettem ki a kamatadót, három és fél ezer forintot. Ha hiszi, ha nem Aranka, ezer forintom maradt fizetésig. A hasonló korú asszony bólint... — Megértem, persze hogy megértem, de gondoljon csak bele az én helyzetembe. Nekünk még háromszázezer forint adósságunk van, három különböző, belőlük egy közműfejlesztési. Háromszor ezerötszáz forinttal nőtt a törlesztőrészletünk, mert nem tudtuk előteremteni a felét, a százötvenezret. Én is dr. Török Gábor képviselő úrra szavaztam, s olvastam az újságban, ő is a kamatadó bevezetésére voksolt. Mondja meg, mit csinálakiknek alkotókészsége mindenképpen alkalmas lehet a célok megvalósításához. Másrészt a városi és környékbeli üzemek máris kinyilvánították hűségüket. Többek között a vecsési Ferihegy, a sülysápi Tápió Völgye Tsz, az ÉSZKV, a vecsési Vizép, a Monori Állami Gazdaság és a gyöm- rői Helios jelezte, hogy ők továbbra .is igénylik a szak-, munkástanulókat, vállalják a szakmai képzést. Komoly dilemmát okozott a tantestületnek, az igazgatónak: hová tartozzanak ezután, a helyi vagy a megyei önkormányzathoz. Dr. Dobos György és a kollégák döntő többsége a helyi önkormányzathoz ragaszkodtak. Elsősorban azért, mert a városban kell megteremteni a korszerűbb szakmunkásképzést, az ön- kormányzattal, az üzemekkel, a vállalkozókkal vállvetve. Együtt a célokért — ez lehetne a mottója az igazgató ars poeticájának. A félévi tanulmányi eredmények közepes átlagot mutatnak. A héten lejárt a nyolcadikosok jelentkezési határideje. Az idén sokkal nehezebb volt a jelentkezés, hiszen csak azokat tudják felvenni junk? A férjem keresete nettó tízezer, én keresek hétezret, s ott van a két kiskorú gyermekem. Engem már nem érdekel a szemétszállítás díja. Hajtsák be rajtam! — Na látja, Aranka! Azt nem vitatom, hogy a kormány adókat vet ki, de ne általánosítson. Akinek két vagy több kiskorú gyereke van, s a létminimum alatt él, azt ne sújtsa, ne tegye még nehezebbé, az amúgy is kritikus helyzetét. Ott lakik nem messze tőlem Mari néni. Tudja, azzal a részeges fiával. Egy bődön szemét gyűlik nála össze, azt is eltüzeli, melegít vele, a konyhai hulladékot a nyulai elfogyasztják, n hamuval meg tölti az utcán a járdát. Grá is kivetették a nyolcvanöt forinszeptemberben, akik munkahelyet szereztek (szereznek) maguknak. Terveik szerint ugyanazokban a szakmákban indítanak osztályokat, mint eddig. Addigra azonban már kiköltöznek az új iskolába, az Ipar utcába. Szeretnék, ha az új helyen az elkövetkezendő években megvalósíthatnák a korszerű szakmunkásképzést, amelyhez a feltételek adottak lesznek. Ehhez azonban kell a gyerekek ambíciója is, amely egyre nagyobb súllyal esik a latba. tot. Hát hol itt az igazság? Mondtam neki, menjen fel a polgármesteri hivatalba, i'agy kérvényezze meg. De nem tud az írni szegénykém, a fia meg ... jobb arról nem beszélni. Naponta hallani ehhez hasonló panaszokat, amelyekben benne van az elkeseredés, a hitevesztettség. A rádió az emúlt napokban sugározta a „Válogatott perceinkben'’ azt a körképet, amely hűen tükrözi hétköznapjaink terhes, szinte megoldhatatlan gondjait. Hallgattam a riportokból átsütő, szomorú kórképet, az okos tanácsokat, s a többgyermekes családok, kisnyugdíjasok gondjai jutottak eszembe. Felsorolni sem tudom, hányféle kiadás sújtja őket, kezdve a tévé, a szemétszállítás, a villany László Jánost, a mono- ri-erdei iskola igazgatóját kerestük meg a kérdéssel : most akkor hogy is van ez? Jótékonyságot gyakorol az intézmény a nebulók kárára, mint ahogy a szóbeszéd mondja, vagy ... ? — Valóban Erdélyből érkezett mérnök házaspárról van szó, akik magyarok. A feleség kémia—fizika szakos, korábban vegyészmérnök, gyógyszerkutató volt, de pedagógiai diplomája is van. A férj gépészmérnök, ő matematikát és technikát tanít. Nagyon örültem az érkezésüknek, szükségünk van rájuk. Igaz, egy-két óra magyart is kaptak, tudniillik a magyar szakos tanárnőnk veszélyeztetett terhessége miatt hiányzik közülünk. Miután a magyar nagy óraszámú tantárgy, szükséges volt így szétosztani az óráit. Egyébként a házaspár jól bírja a magyart, a férj beszédén érezni erdélyi ízeket. — ... ami, ismerve ezt az erdélyi ízt, egyáltalán nincs kárára a magyar nyelvnek sőt. ön, az iskolaigazgató kapott már jelzéseket a szülőktől, hogy díjától a tüzelő, víz-, csatornadíjig. S akkor még nem szóltam a várhatóan kivetésre kerülő ötféle adóról. Ügy igaz, ahogyan a rádióban bölcsen elhangzott: szép érvekre épülnek a kormányintézkedések, csak az a baj, hogy nem „felfelé ívelő szakaszban" vagyunk. Kritikus helyzetben nyűglődtünk, amikor a tűrőképesség már nem tudja elviselni az egyre-másra tornyosuló terhes kiadásokat. Ha tehetném — s ezt a tisztelt képviselő urak szíves figyelmébe ajánlom! — a 33 százalékig történő letiltást a felére csökken- teném. Ez olyan szakállas rendelkezés, mint a 31 forintos napidíj volt. Tessék elképzelni: hétezer forint nettó keresetből 2333 forintot tilthatnak le. Ami megmarad, egyenlő az ellehetetlenüléssel. Nem tudom, de ha ez így folytatódik, az a csöpp bizalom is kihal azokból az állampolgárokból, akik tiszta szívvel és hittel szavaztak a rendszerváltásra. Hörömpő Jenő esetleg valakinek ez nem tetszik? — Nem. Most, magától hallok róla először. El kell rn.ég mondanom, hogy a pedagógus házaspár egy tanyán él, ahová szívességből fogadták be őket, s hat kilométert gyalogolnak az iskoláig. A tanyán se villany, se víz. A könyvtár megürült. helyisége sem összkomfortos, még csak nem is komfortos, de legalább közel van. Mi azt szeretnénk, ha jobb körülmények közé kerülnének. Ez a település, az iskola érdeke is. Hadd tegyük még hozzá, amit az önkormányzat testületi ülésén, a könyvtár bérlakássá való visszaminősítésekor hallottunk: a város jószerivel semmi segítséget nem ad a lakássá való alakításhoz. A házaspár vállalta, hogy vakol, meszel, s lakhatóvá teszi a helyiséget, amely szükség- lakás — s amelynek ez idő szerint még ép ablakai sincsenek. Ügyhogy a szóbeszéd kapcsán óhatatlanul felmerül az emberben: csak nem ezt irigyli valaki...? Még az „új időszámítás” előtti — nagyobb formátumú— lapunkban, az azóta átalakított „Azt beszélik.. című rovatunkban írtuk meg, hogy nagyon sok monori vásárló panaszkodik a helyi gázcseretelep eladónőjének stílusára, durva hangnemére. Szavahihető olvasóink meséltek el nem egy, bizony elgondolkoztató történetet, aminek a telepen szenvedő alanyai voltak. Am rövidesen már a hitelesebb bizonyítékkal is rendelkeztünk, ugyanis a szóban forgó hölgy telefonon fölhívta szerkesztőségünket, s enyhén szólva megerősítette a róla addig alkotott képünket. Kikérte magának, hogy a vásárlók bármire is panaszkodjanak, hiszen tülekednek, nyomkodják a pénzt a kezébe, sőt még lopnak is. így, általánosságban, csak nem ilyen hangnemben ... A felvetésünkre — mikor nagy nehezen szóhoz jutottunk —, hogy a vásárlók nem ba- busgatást, ajnározást várnak, csak az egyre romló pénzükért udvarias kiszolgálást, a telep őrasszonya még jobban kifakadt: „Én nem szolgálom ezeket a.. ’48 Alapítván) Monor városa is csatlakozott a Kossutii-ala- pítványhoz — így döntött legutóbbi ülésén a képviselő-testület. Mert Monornak is vannak 48-as hagyományai (ha nem is oly jelentősek, mint a szomszédos Ceglédé), s ezeket ápolni, erősíteni kell. A Kossuth Lajos Általános Iskola, amely a hagyományÖnkormányzati ülés A pilisi önkormányzati testület február 18-án, hétfőn 16.30-kor tartja soron következő ülését. A tárgyalt témák között szerepel a helyi rendőr- állomáshoz tartozó terület köz- biztonsági helyzetéről szóló beszámoló, népi ülnököket választanak és hatósági ügyeket tárgyalnak, A polgármester beszámol az önkormányzati képviselő-testület legutóbbi ülése óta etil élt időszakban született intézkedésekről. Természetesen ez a fórum is nyilvános, elvárnak minden érdeklődőt. Péteri Pártok és egyesületek Péteriben, az ezernyolcszáz lélekszámú településen Is elég gazdag a pártok, egyesületek palettája. A polgármesteri hivatal kimutatása szerint a faluban két pártnak, a Magyar Demokrata Fórumnak és a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak van önálló helyi szervezete. A Szövetség Péteriért, a Polgári Kör, a nyugdíjasklub, a sportkör és az egyház is jelentős erőket tömörít. Hamarosan megalakul az ifjúsági szervezet is Péteriben, amely pártoktól függetlenül működik majd az Erkel Ferenc Művelődési Házban. A továbbiakat ízlésbeli okokból nincs módunk idézni... Ez tehát az érem egyik oldala. A minap azonban egy névvel, címmel ellátott levelet Is kaptunk. Íme: „A gázcseretelepen dolgozó hölgy nagyon emberséges és nagyon rendes. Akkor, amikor utoljára nem volt gáz, tanúja voltam, hogy egy idős néninek keresett a visszavitt palackok közül olyat, ami majdnem félig volt. Bizony tíz-tizenötöt is megemelt, mire talált egyet, s ingyen odaadta. A néni nem győzött hálálkodni... Lehet, hogy akkor volt goromba a hölgy, amikor talán már öt-, vagy hatszázadszor kellett mondania, hogy nincs, nem tudom, mikor lesz gáz. Lehet, hogy más gondja is volt. Nemcsak a hibát kell észrevenni, ezt is tessék megírni a Monori Hírlapban. Bánkuti Fe- rencné, Monor, Bajcsy-Zsi- linszky u. 19..” Hát megírtuk, mert ez is bizonyítja, hogy egyazon embernek két énje is lehet. De egyáltalán nem mindegy, mikor melyik győzi le a másikat a nagy birkózásban . .. V. J. ápolásban egyébként is jeleskedik (létrehozta például a város egyetlen, „bélyegzős” múzeumát), magára vállalta a koordinálást, kapcsolatot tart az alapítvánnyal!, figyelemmel kíséri az eseményeket, s maga is szervez rendezvényeket, megemlékezéseket a városban. Az alapítványhoz ötvenezer forinttal való csatlakozást a testület egy „nem”-mel és egy tartózkodással megszavazta. Gér József MONOR! vtíiia NÉZZÜNK AZ AKNÁKBA! Monor térségében a mögöttünk lévő hideg napokban több mint háromszáz vízmérő óra fagyott el — hallottuk a PVC5V illetékesétől. Ez gond a fogyasztónak és gond az üzemeltetőnek is, hiszen nincs elegendő fogyasztómérö a cseréhez. s a ceglédi javítóbázison sem győzik a munkát, emiatt sok lakást ideiglenesen ki kell zárni a hálózatból. Ezzel együtt a PVCSV adatai azt bizonyítják, rengeteg víz folyik el, lehet, olyan helyeken is, ahol nem tudnak róla. A környéken sok a hétvégi pihenőház, amiknek a gazdái télen nem járnak ki az ingatlanra. Nyilván mindenütt akadnak a felügyelettel megbízott szomszédok, akiknek a figyelme arra is kiterjedhetne, le van-e fedve a vízóraakna, nem fagyott-e el az óra? De fontos a rendszeres ellenőrzés ott is, ahol állandóan otthon tartózkodnak, mert nem biztos, hogy a víz fölfelé tör. Előfordult például, hogy a mérőtől a házba vezető cső mentén a pince szinte teljesen megtelt vízzel, mire a ház lakói észrevették. Érdemes tehát sűrűbben lenézni a vízóraaknába, hogy megelőzzük a bajt. —ki Mátyás meghalt Oda az igazság? Az érem két oldala Az ének birkózása
