Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
Alapítvány a zenélő gyerekekért Harmadik mankó Csomagoló hajlékta la nők Népkonyha és gyorssegély |gaS7fNHÁ?I LEVÉLBSa Az ügy és háttere Az Országgyűlés döntése alapján az állami zeneiskolák diákjaira január 1-je óta fejenként egységesen tizenkilencezer forint állami támogatás jut. Ezt a bűvös számot azóta minden hazai zeneiskolai tanár alaposan megtanulta, hiszen iskolájuk fenntartása, működtetése, sőt a fizetésük és a jutalmazásuk is ennek az összegnek a függvényévé vált. Az állami zeneiskolák anyagi helyzete esetenként más és más, vagyis van, ahol ez a fejkvóta elég a működtetéshez, sőt a fejlesztéshez is. Szép számmal van, ahol mindez máris kevésnek bizonyult. Olyannyira kevésnek, hogy az egyes tanszakok megszüntetése és leépítése reális veszély. Éppen ezért egyre élénkebb érdeklődés övezi a helyi önkormányzatok bevonását mint a zeneiskolák fenntartásának másik forráslehetőségét, másik mankóját. Ám bármennyire hihetetlen, akad, ahol még ez a két mankó sem nyújt elég biztonságot és anyagi támaszt a zeneiskoláknak, vagy egyszerűen csak jobb feltételeket szeretnének teremteni. Minden bizonnyal ezeknek a törekvéseknek tulajdonítható, hogy mostanában kezdenek divatba jönni a zenei alapítványok, amelyek azt a bizonyos harmadik mankót jelenthetik. Ezért csak örömmel üdvözölhető, hogy a főváros XIII. kerületében, a Szabó Ferenc Állami Zeneiskolában létrehozták a Zenélő Gyerekek Alapítványt. Az okirat szerint azért, hogy ... jobb feltételeket és ehhez új forrásokat — elsősorban pénzalapot... teremtsenek a tanulók és a tanárok számára. A tervek szerint az alapítványt héttagú önálló, felelős, nyilvánosan működő kuratórium képviseli. Elnöke az iskola mindenkori első számú szakmai vezetője, tagjait pedig a zeneiskola tanárai titkos szavazással önmaguk közül választják három évre. Az alapítvány nemcsak a tanítás tárgyi feltételeinek javítását tűzte ki céljául, hanem mind a diákok, mind a tanárok sokirányú támogatását is feladatának tartja, így például segíti a koncertlátogatások, a zenei táborozások, a vendégszereplések, speciális kurzusok résztvevőit. Az alapítványhoz bármikor csatlakozhat és hozzájárulhat bármely hazai és külföldi természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, ha az alapító okirat feltételeit betartja. Alapítványi hozzájárulás lehet ingatlan, vagyontárgy, eszköz, szellemi termék, pénz vagy szolgáltatás, jószág adományozása, rendelkezésre bocsátása, jogi átengedése. A dicséretes fővárosi kezdeményezés országosan is követésre méltó. Az ínséges időszak elé néző Pest megyei zeneiskolák is hasznosíthatnák az alapítvány ötletében rejlő lehetőségeket. K. K. Folyamatban van az új szemléletű és tartalmú agrárszakember-képzési tanterv kialakítása a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Az intézmény gépész- mérnöki karán dupla létszámmal indult az oktatási év, miként az hosszú évek óta lenni szokott — de nemcsak ezen, hanem más fakultásokon is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy erőteljes az első két esztendőben a hallgatók lemorzsolódása. Akik kihulltak a rostán, azoknak a zöme a szélrózsa minden irányában próbálkozott valamilyen szakmához, álláshoz jutni. Az új tantervi elképzelések nem engeFennállásának öt hónapja alatt 21 népkonyhát és 17 hajléktalanokat ellátó bázist, segítőintézményt hozott létre a Szociális Válságkezelő Programiroda, mondotta tegnapi népjóléti minisztériumi sajtótájékoztatóján Lakner Zoltán, az iroda vezetője. Mint elhangzott: ma is 20—30 ezerre tehető a hajléktalanok száma hazánkban, s bár jelenleg nincs az őszihez hasonlítható katasztrófahelyzet, a szám — részint a munkanélküliség növekedésével — ugrásszerűen változhat, akár a kétszeresére is. Az eddigi lépések — éjszakai menedékhelyek, átmeneti szállások létrehozása — csak a kezdetet jelzik, a további tervek között szerepel a társadalomba visszavezető út létesítményeinek (segítőház, albérlők háza) kialakítása is, tervezik továbbá a népkonyhái hálózat fejlesztését, a hajléktalansággal kapcsolatos országos információs rendszer és az utcai gondozóhálózat kiépítését, Esszakkelet-Magyar- országra vonatkozó helyi dik ezeket a fiatalokat úgymond elkallódni, s számukra kétéves tanfolyamot indítanak, természetesen önköltséges áron. A tanfolyamon farmergépész, garázsmester vagy éppenséggel nemzetközi szállítmányozási képesítést is szerezhetnek az arra érdemesek. Annak birtokában azután ezek a szakemberek segíthetik szüleik vagy a szűkebb kistermelői közösválságterv kidolgozását, s a témával kapcsolatos módszertani kézikönyv kiadását. Újdonságuk a Népjóléti Minisztérium által létrehozott Gyorssegély Alapítvány, melynek célja a legkiszolgáltatottabb rétegek, s a gazdasági válság következtében elszegényedett családok élelmiszercsomagokkal való megsegítése, ezzel kapcsolatban pedig a munkanélkülieknek munkaalkalom-teremtés, s a mezőgazdaság felhalmozott készleteinek hasznosítása. A 2 ezer 500—3 ezer forint értékű csomagokat az önkormányzatok, egyházak, egyesületek, szociális intézmények segítségével osztják majd szét, elsőként februárban, modellkísérlet keretében Miskolcon, Mátészalkán és a fővárosban 11 ezer 200 embernek. A csomagok elkészítésében elsősorban a hajléktalanok intézményeiben élő munkanélküliek közreműködésére számítanak. Az alapítvány nyitott, bármely belföldi és külföldi természetes és jogi személy csatlakozhat. (A számlaszám: MNB 217-98089, 500-001333). ség, a farmergazdaság munkáját. Információink szerint változatlan a levelezőképzés, s tervezik az úgynevezett távoktatás indítását is, mintegy 200 fő részére. Ez programozott oktatás, amelyben a technikának, a technikai segédeszközöknek, köztük a videomagnónak lesz nagy szerepe. A jobb képességűeknek, A Bernhardi-ügy címmel játssza a Vígszínház a kaposvári színigazgató, Ba- barczy László vendégrendezésében Arthur Schnitzler (1862—1931) osztrák író 1912-ben Professor Bern- hardi címmel írt darabját. A művet Bécsben is csak a II. világháború után, 1947-ben mutatták be. Nem indokolatlan a kérdés: miért érdemes ma egy budapesti színházban magyar ősbemutatót csinálni egy nyolcvanéves színdarabból, mely még az osztrák—magyar monarchia „boldog békeidejében’’ játszódik? A válasz: mert ez a mű olyan témákról (is) szól, melyek itt és most is érdeklődésre tarthatnak igényt. A főhős, bizonyos Ber- nhardi professzor egy elegáns bécsi klinika igazgatója, s mellesleg zsidó származású. Egy halálán levő betegéhez nem engedi be az utolsó kenetet feladni kívánó fiatal és ambiciózus katolikus plébánost. A beteg nem tudja, hogy gyógyíthatatlan, de ha a pap megjelenik az utolsó kenettel, minden világos lesz számára. Nem engedheti tehát, hogy páciensét a gyógyulás reményétől megfosszák. Az ügyből valóban ügy lesz. Vallási és politikai térre tea szorgalmasabbaknak pedig alkalmuk lesz változatlanul arra, hogy hazánk különböző főiskoláin, érthetően azokban, ahol agrárképzés folyik, felsőfokú diplomát szerezzenek. A GATE-nél a tanterv kialakításában támaszkodni kívánnak a nemzetközi tapasztalatokra, s a hazai felsőoktatás, s ezen belül az agrárszakember-képzés eddigi eredményeire. Az egyetem végül is kapott egy feladatot, amelyet meg kell oldania, s majd évek múltán derül csak ki, hogy milyen eredménnyel sikerült. Gy. L. relik az orvos és a pap vitáját. Bernhardit katoli- cizmusellenességgel vádolják. Hosszas hercehurca kezdődik a professzor körül. E rövid summázatból is kiderülhet: a darabnak vannak jelen idejű áthallásai. Politikai boszorkány- üldözések, faji és vallási rágalmak manapság is vannak sajnos. A politika manipulativ játszmái sem ismeretlenek. Ennyiben a darabválasztás szerencsésnek mondható. Ám az előadás mégsem tartja fogva a néző érdeklődését. És nemcsak azért, mert a darab túlírt, nagyon hosszú, ismétlésekbe bocsátkozó és agyonbeszélt. Azért sem, mert a produkció valamiféle félkész benyomást kelt. Alakítások, konfliktusok mintha csak a felvázoltság állapotában lennének. Legalább egy hét próbamunka ráfért volna még az előadásra. S van egy harmadik oka is a majdnem sikertelenségnek. Ezt az első világháború előtti Bécset és monarchiát elég kevéssé ismerjük már. Az ügy háttere sem világos. Talán segített volna, ha előzetesen kellő hangsúlyt kap, hogy 1912-ben volt nálunk, május 23-án a „vérvörös csütörtök”, nagy sztrájkokkal, tüntetésekkel, véres összecsapásokkal. Ekkor tört ki a részben monarchiaellenes Balkán-szövetség balkáni háborúja Törökország ellen. Ez évben jelent meg Ady A menekülő élet, Kosztolányi Mágia és Babits Recitatív című verseskötete. Ebben az évben már készen volt Bartók operája, A kékszakállú herceg vára. (Majd csak 1918-ban mutatják be.) És ez évben süllyedt el a Titanic. Szóval, ahhoz képest, hogy 1912 még a „boldog békeidők” volt, elég mozgalmas esztendőnek tűnik. A Bernhardi-ügy pedig e mozgalmasság egy sajátos vetülete és része volt. Takács István Tantervi elképzelések Gödöllőn Távoktatás a láthatáron SZOMBATI KRIMI — Tehát a szobákban senki sem tartózkodott? — Kérdezte Rode felügyelő a cég biztonsági főnökétől. — Nem. Már csak Gerlich volt bent, túlórázott. Ezt a szárnyat szigorúan ellenőrizzük. Aki be akar jutni, annak elektromos ellenőrző rendszer előtt kell elhaladnia. De ehhez külön belépőt adunk. Kevés embernek van ilyen mágneskártyája. Ezt egyébként belépéskor automatába kell helyezni, és a kártya ott is marad mindaddig, amíg vissza nem jön az illető. Mindig tudjuk, ki ment be. Most, utolsóként Rumpf doktor távozott, pontosan 18.45-kor. Az őr pedig 23.45-kor lépett be, és fedezte fel a halott Gerlich mérnököt. Jelentette is, hogy agyonlőtték. v Nem sokkal később dr. Rumpf jelentkezett a felügyelőnél. — Gerlichhel együtt dolgoztam — kezdte — egy teljesen új rendszerű számítógépes irányítórendszerrel foglalkoztunk, a repülés számára. Az ötlet eredeti, és az üzlet is milliárdos lehet. Nyilván másokat is érdekelt az ügy. — Ipari kémekre gondol? — Igen. És én pedig vagy két hete ajánlatot is kaptam, tekintélyes összeggel. — Gerlichet is keresték ilyesmivel? — Igen. Biztos vagyok benne, hogy hiába. Lehetséges viszont, hogy tudott valamit, esetleg azt, hogy ki lenne hajlandó eladni a titkot. A kém talán megijedt, hogy kiadja, és inkább végzett vele. — Ön sejti ki lehet az? — Fogalmam sincs. — Még egyszer szeretnék körülnézni — mondta a fe-1- ügyelő az igazgatóhelyettesnek, aki készségesen állt a rendelkezésére. Számítógépek és irodák mellett haladtak. — Mi azt szeretnénk, ha minél előbb folytathatnánk a munkát, minden késés veszélyes, hiszen a konkurencia is gyorsan dolgozik. És sajnos, Gerlichre sem számíthatunk, aki az egyik legjobb szakemberünk volt. — Ez hova vezet? — Állt meg a felügyelő egy szürke tolóajtó mellett. — A zsenik itt próbálják ki modelleken, amit kiagyaltak. A felügyelő tehát óvatosan haladva szemlélődött, majd egy különös, italkocsira emlékeztető alkotmány előtt megállt. F. S. WEBB A csapda — Hát ez meg micsoda? — Ez Harry, a mindenes. Ha kell, süteményt szel, és szervírozza is. Közelebb lépve, Rode felügyelő látta Harry összecsukott teleszkóp kezét, körbe forgatható kameraszemét és gumiszalagból készített hernyótalpait. — Hogyan működik? — Távirányítással, onnan kívülről kap elektromos jeleket — mondta az igazgatóhelyettes, és felemelte a kezét, hogy a szobán kívülre mutasson. De aztán le is engedte a kezét. — Sajnos, csak működött. Úgy látom, valaki szétszerelte. Igaz, Harry csak játékszámba ment, Rumpf mérnök is annak tartotta, aki szerkesztette. Kétségtelen, hasznos játék volt. A felügyelő látszólag érzéketlenül fogadta a véleményt, de a „hasznos játék” elindította fantáziáját: hiszen Harry a szeletelőkés helyett akár pisztolyt is tarthat! — Uram, őszintén beszélhetek önnel? — fordult az igazgatóhelyetteshez. — Ha jól értettem, Gerlich és Rumpf ugyanazon a projekten dolgoztak, igaz? Vendéglátója meglepődve nézett rá. — Ez igaz. De csak nem — Természetesen nem Rumpfot gyanúsítom, ö viszont mondott nekem valamit arról, hogy úgy gondolják, valaki meg akarja szerezni a titkokat. Azt is mondta, hogy hamarosan talán bizonyítékokat is szolgálhat nekem. Ezek után megkereste Rumpf mérnököt. — Elképzelhetőnek tartja, hogy a robotnak az üzemen kívülről adjanak utasítást? — Igen. Ez csupán az adó hatótávolságán múlik. — És ha van ilyen, ugye, az be is mérhető? — Természetesen. — Oké — mondta a felügyelő elégedetten, és elmondta a tervét... A kutatórészleg tehát megindította a munkát, mintha mi sem történt volna. Rode emberei azonban éjszaka elhelyeztek két videokamerát. Az egyik Harry-robotot figyelte, a másik Rumpf szobájában volt. Az épülettel szomszédos utcában feltűnés nélkül leparkolt egy^ áruszállító furgon. Ebben a kocsiban Rode felügyelő ült, két technikussal. Az utóbbiak egy-egy képernyőt figyeltek. Megbeszélés szerint a robot első mozdulatára a technikusok kinyitják a teleszkópos antennát, és amilyen gyorsan csak lehet, bemérik az irányító helyét. Egy másik kocsiban rádión várták az utasítást, csőre töltött fegyverekkel. A titkos részlegben senki sem volt, csak Rumpf túlórázott — ahogy az utasítás szólt. — Vigyázat, megmozdult! — Szólt a felügyelő. A képernyőn látszott, hogy a robot elindult. Az antenna ziz- zenve kicsapódott. — Megvan az irányítójelzés? — Igen. A felügyelő ekkor már Rumpfot figyelmeztette rádióján. A monitor szerint a robot teleszkópkarjával valahonnan kiemelt egy pisztolyt. — Rajta vagytok? — Egyelőre csak az irányt mértük be. A robot már kisiklott a folyosóra, és ez azt jelentette, hogy eltűnt a képernyőről, hiszen itt nem volt kamera. — Dolgozzatok, különben véget kell vetnünk a játéknak. Rumpf biztonsága miatt ugyanis abban állapodtak meg, ha kritikus lesz a helyzet, beavatkozik az üzemi szolgálat. Látták, hogy Rumpf mögött kinyílik az ajtó. Harry kétségkívül hangtalanul dolgozott. Felemelkedett a pisztolyt tartó teleszkópkar, most már csak a kameraszemeknek kell megtalálniok az áldozatot. RumpI azonban megfordult, és hirtelen félre ugrott. A robot újra keresni kezdte. Mielőtt lőhetett volna, a járőr már megkapta a pontos koordinátákat, és útban volt az irányítóhoz. A felügyelő a hír vételekor megfogalmazta a várt utasítást: — Nyomás, állítsák meg! Egy pillanat múlva több lövés érte a robotot. Néhány kilométerrel távolabb, szinte ugyanebben az időben rendőrök zúdultak egy kertes házba, oda, ahonnan Harryt rádión utasította valaki. — Most már tudhatja ön is, hogy Kurt Boos dolgozott a konkurenciának — mondta a felügyelő a még mindig sápadt Rumpfnak.
