Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

Ik az émmel is kikapcsolják a váci kpnténergyárban Sötétben zajlik a végjáték Ügy tűnik, a Ganz Da­nubius Rt. váci konténer- gyárának története az utolsó fejezetéhez érkezett. A sors — vagy talán a tu­lajdonosok — nem voltak kegyesek . a váciakhoz, ezért a végjáték nem zárul happy enddel. Ez azt is je­lentheti, hogy a városban a munkát keresők száma ha­marosan ötszáznegyvennel emelik edhet. — Az utolsó pillanatig bizakodtunk abban, hogy az amerikai üzletember január 28-án leteszi a pénzt az asztalra, s az október óta álló termelést újra be­indíthatjuk — mondja Mohary Károly igazgató, akin meglátszik, hogy ala­posan megviselték az el­múlt hónapok eseményei. — Csodák nincsenek, a kül­földi tőkések nem vállal­ják át az 500 milliós alapí­tási adósságot, s a magyar tulajdonosoknak — Ganz Danubius, Állami Fejlesz­tési Intézíet — sincs pén­zük. Nem marad más hát­ra, mint a csőd. A tegnapi közgyűlésen megmondtam a részvényeseknek: nincs tovább, engem bármikor beperelhetnek sikkasztá­sért, hiszen se a tb-jérulé- kot, se a szállítóink követe­léseit nem tudom rendez­ni. Ha áll a gyár, az is havi 20 milióba kerül, hiá­ba kapcsolták kii a gázt, a közüzemi alapdíjakat fi­zetni kell, nem beszélve az emberek béréről. Február 2-án és 12-én még a dolgo­zók kezébe tudom adni a fizetésüket, de tovább már nem megy. Azt is meg­mondtam a tulajdonosok­nak, hogyha mindenkinek kiadjuk a munkakönyvét, figyelembe véve a három hónapos bejelentési kötele­zettséget, valamint a fel­mondási időt, az is legalább 35 millióba kerül. Ezt is elő kell teremteni valahogy. Nehéz ezt átélni, hiszen ha olyan terméket gyártottunk volna, ami a kutyának sem kell, egy szót sem szól­nék. De még tavaly is, ami­kor már három hónapot álltunk, 11 millió dolláros bevételünk volt. Persze az sem közömbös, hogy 540 ember utcára kerül — Az utolsó időben egy- re-másra tartják a közgyű­léseiket. Ezeken az ülése­ken nyilván a tulajdonosok is elmondták véleményü­ket. — A bérek rendezésére annyi ötletük volt, hogy megkérdezték, miért nem adok el egyes vagyontár­gyakat? De hát nem akar­tam elkótyavetyélni a be­rendezést, arra gondoltam, mit mutatok akkor a kül­földieknek. A tulajdono­soknak is vannak vitáik egymással, pénzük nincs, az alapítási adósságra vo­natkozóan pedig csak any- nyit mondanak, a múlt problémáival már nem ér­demes foglalkozni ... De hát ki vállalna el itt bármifé­le döntést? Talán az An­gyal Ádám helyébe lépő kormánybiztos? Mi érdeke lenne? S a tulajdonosok mit veszítenek, ha ez a gyár becsukja a kapuit? Mondjuk ki kereken, sem­mit. Legfeljebb eldobhat­MARHAK ES GAZDÁK A PARLAMENT ELŐTT lesz itt valaha tejosztás? Egymást taposták' a pesti emberek az ingyemtejért (Folytatás az 1. oldalról.) az eseményre, s akkor még mennyit a többi?! Sorra szólaltak fel a demonstrációt előkészítő bizottság képviselői, s mondták el panaszaikat. A demonstráció végén Pallér Endre, a MOSZ el­nöke, Berend Ferenc, a Szarvasmarha Tenyésztők Országos Választmányának a vezetője, valamint dr. Ré­ti János, a Győr-Sopron Megyei Tejtermelők veze­tője petíciót nyújtott át dr. Gergátz Elemér földműve­lésügyi miniszternek, amelyben megfogalmazták követeléseiket. Tegnap délután a fővá­ros különböző pontjain, köztük Csepelen, Kőbá­nyán, a Lehel piacon ke­rült sor, mintegy 30 ezer liter ingyenes zacskós tej osztására. Gyócsi László (Hanesovszki János felvételei) A csütörtöki tejdemonst­ráció alkalmával az érdek- védelmi szervezet és a mezőgazdasági termelők képviselőinek háromtagú küldöttsége petícióval ment a Parlamentbe; a tejterme­lők javaslatait, követeléseit tartalmazó hivatalos ira­tot a köztársaság elnöké­nek és a miniszterelnöknek címezték. Az átiratot a köz­társaság elnökének nevében Soós Tibor, az Országgyű­lési Hivatal vezetője, a mi­niszterelnök nevében pedig a kormány üléséről kijö­vő Gergátz Elemér föld­művelésügyi miniszter vet­te át. Legkorábban szombaton jelenhet meg az a Magyar Közlöny, amelyben ki lehet hirdetni a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej egy forint­tal csökkentett, 21 forintos maximált árát — közölték érdeklődésre a közlöny szerkesztőbizottságában. A tej hatósági áras termák, ezért az árváltozást meg kell jelentetni a Magyar Köztársaság hivatalos lap­jában. A Földművelésügyi Mi­nisztériumban ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a tej nem központi, hanem maximált áras ter­mék, így a kereskedőknek nem kell megvárni a. köz­löny megjelenését, saját ha­táskörükben már előbb is csökkenthetik a 2,8-es tej fogyasztói árát. ják a részvényeiket, de hát ez aligha bántja őket, amikor nem valódi, csak kinevezett tulajdonosok. Az ipar talpra állításá­val ma egyébként sem fog­lalkozik senki Magyaror­szágon. A minisztériumhoz természetesen nem fordul­hatunk segítségért, mert nem vagyunk állami cég. — A tulajdonosokat azért csak érdekli, hogy ki a fe­lelős a csődbe jutásért. Esetleg önt tartják hibás­nak? — Ügy tudom, a személyi felelősségre vonásommal nem foglalkoznak, ettől el­tekintenek. Egyébként őr­zöm a régi dokumentumo­kat, amelyek sok minden­ről tanúskodnak. Még 1985-ben a gazdasági igaz­gató készített egy tanul­mányt, amelyben leírta, hogy o tervezett 170 milliós beruházással nem ért egyet, maximum 50-70 milliós fej­lesztést lehet végrehajtani a gyárban. Erre három év múlva 500 millióért vettek ide automata berendezést, s ezt a megalomániás nagyvállalati beruházást végül is nem tudtuk kihe­verni. Most legfeljebb annyi a hasznunk belőle, megmutathatjuk az ideér­kező külföldieknek, nekünk ilyen is van. Ebből eredt aztán a sokat emlegetett alapítási adósság. Ez volt az első baki, a másik pe­dig az, hogy a két év hala­dékot az adósságtörlesztés­re nem kaptam meg. Ha kapunk haladékot, talán sok minden másként törté­nik. — A ha-val kezdődő mondatoknak — különösen ennyi idő után — már nincs sok jelentőségük ... — Igen, a rideg valóság más képet mutat. Február hatodikára várom az Elektromos Művek képvi­selőit, s mivel már több­ször kaptam haladékot, ha nem tudok fizetni — már­pedig nagyon úgy néz ki — akkor az áramot is kikap­csolják. Ha így lesz, még azt sem tudom, hogyan csináljuk meg a gépi könyvelésünket, hogyan biztosítjuk a gyárban a vagyonvédelmet. Hargitai Cva Nem fizetnek a vezér urak Társadalombiztosítási feketelista Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság ve­zetői a jelek szerint következetesek. Még novemberben, amikor közhírré tették az első adóslistát, megígérték, hogy azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, illetve ma­gánszemélyeknek a nevét ismételten nyilvánosságra hozzák, akiknek tartozása 1990. december 31-gyel megha­ladja az egymillió forintot, s hajlandóságot sem mutat­nak arra, hogy tartozásukat rendezzék. A héten elkészült az újabb „feketelista”, me­lyen 293-an szerepelnek, s tartozásuk eléri a 22 mil­liárd forintot. A főigazgató­ság kinnlévőssége rohamo­san nő, a számadat 1989-hez viszonyítva kétszeresére rúg. Talán mondani sem kell, hogy a lista nyilvánosságra hozását több cég sérelmes­nek találta, mondván, ezzel a lépéssel a főigazgatóság kárt okoz, rontja az üzleti hírüket. Pest megyében ötven gazdálkodó szervezet és ti­zenhét magánvállalkozó szerepel a listán. A cégek közül a legnagyobb adósok: Fehér Akác Mgtsz Dabas 20,9 millió, Ganz Danubius Váci Konténergyár Rt. 20,6 millió. Budaörsi Tanács Építőipari Költségvetési Üzeme 20,3 millió. Liget Üdülőépítő Fenntartási Szövetkezet Érd 16,4 millió, Fenyőépszolg. Kisszövetke­zet Gyűl 12,1 millió, Ferrip- szer Ipari Kereskedelmi Kisszövetkezet Dunakeszi 10,2 millió, írisz Ipari Szol­gáltató és Innovációs Kis­szövetkezet Vác 10,1 millió, Interép Kisszövetkezet Sülysáp 11,9 millió, Fáy András Mgtsz. Gomba 10,8 millió. Egyéni vállalkozók: Ko­vács Ádám Piliisborosjenő, ifj. Éliás Mihály Ráckeve, ifj. Tóth Sándor Budaörs, ifj. Simó Jenő Szigetszent- miklós, Soóki László Gyűl, Rajner László Pál Érd, Hó­bor Péter Százhalombatta, Csapó Ferenc Halásztelek, Gyurcsák József Érd, Gal- góczi Péter Pilisborosjenő, Szereczki Antal Tatárszent- györgy, Csádi László Soly­már, Szentfilében Károly Tököl, Madar Gabriella Ócsa, Szűcs János Pomáz, Kovács György Sándor Ke- repestarcsa. ★ Magyarországon nagy hagyo­mányai vannak a betyárkodás- nak. Ha c.-iak tehettük, nem fi­zettünk adót a császárnak, úgy becsaptuk a törököt, mint a pinty. Mérvadó közgazdászok szerint a szovjet se tudott az eszünkön túljárni; fene nagy seregével hiába is próbált ben­nünket elnyomni, szenéért, olajáért végül is mi sóztunk rá minden olyan szemetet, amiért sehol máshol a világon nem adtak volna pénzt. Tönkre is ment bele a szegény. De drága polgártársaink! Ve­zér és igazgató urak! Szabad vállalkozók! Saját magunkat talán mégsem kellene becsapni. Mert ha esetleg eddig nem leit volna világos, a társadalom­biztosítás nem tized, nem sarc, nem is adó. Hanem biz­tosítás. Ebből kapja az öreg magyar a nyugdíját, a beteg magyar a táppénzét, öregek és betegek pedig még önök is le­hetnek. — cs — Szolgáltatók Ráckevén Pavilonsor a Kis közben Korábban lapunkban is beszámoltunk arról, hogy Ráckevén a helyi önkor­mányzat tervet készíttetett a Szegedi Kis István köz­ben lévő, kihasználatlan közterület beépítésére. Ta­valy az év végére elkészült egy kereskedelmi ellátást szolgáló pavilonsor kiviteli terve. A város és környéké­nek lakói régóta szorgal­mazták már egy ilyen üzlet­ház építését. A helyisé­gek hasznosítására pályá­zatot írtak ki, melyre töb­ben is jelentkeztek, ám azóta érvénybe lépsett az állami ingatlanok értékesí­tésére, terhelésére vonatko­zó törvény. Ennek követ­keztében a képviselő-testü­let kénytelen volt újabb ja­vaslatot megfogalmazni a tervezett pavilonsor hasz­nosítására. Valószínűleg a pályázatot is megismétlik, hogy a korábbi és az új ér­deklődők megismerhessék a megváltozott feltételeket. Egy tehén és egy marhalábszár a tüntetők között Becsapják a vaksi öregeket Hamis ezresek a diszkóban Nézem a bűnjelként le­foglalt hamis ezreseket, melyek nappali megvilágí­tásban legfeljebb nagyon gyengén látókat tudnak megtéveszteni. Ám mint a tapasztalatok mutatják, a diszkólámpák vibráló szí­nes fényeivel megvilágítva már egészen más a helyzet. Néhány héttel ezelőtt ugyanis a csévharaszti Diós vendéglőben, egy szombati rendezvény után a pincér rosszkedvűen konstatálta, hogy valaki hamis ezressel fizetett. Feljelentést tett a rendőrségen, ahol nem tér­tek napirendre az ügy fe­lett, hiszen hasonló eset már korábban is előfor­dult. és számolni kellett azzal, hogy esetleg folyta­tása is lesz ennek az ügy­nek. Mint Szabó Mihály őr­nagy. a Pest Megyei Rend­őr-főkapitányság gazdaság- védelmi alosztályának ille­tékes osztályvezetője el­mondta, egy évvel ezelőtt a Az emberi hiszékenység szinte határtalan. Nemcsak ilyen, de még ennél primitívebb másolatokkal is sikerült már becsapni polgártársainkat. S ha valaki esetleg most sem venné észre, mi a baja ennek a pénznek, akkor ta­lán vegye elő a tárcáját dunavarsányi Bulesz disz­kóban jelent meg az első ilyen hamis ezres, mely a színes lámpák fényénél valódinak látszott. S előfor­dult az is, hogy rosszul lá­tó öregeket csaptak be ilyen bankóval. Alig egy héttel a csévha­raszti eset után a közeli Pilis községben rendezett diszkón tűnt fel megint az előzővel azonos módon ki­néző, hamis ezres. Ezúttal egy fiatalember lobogtat­ta, s kérdezte, ki tudja fel­váltani? Valaki úgy találta — nagyon helyesen —, ez nem biztos, hogy tréfa. Szólt egy rendőrnek, és a fiatalembert előállították, majd kihallgatták a helyi rendőrállomáson. Az ügy­ben jelenleg folyik a bünte­tőeljárás. Nem veszélytelen dolog a pénzhamisítás, öt évig terjedő börtönnel bün­tetheti a bíróság. Adatok vannak arra vo­natkozólag, hogy hamis nyugati pénzek is járnak kézről kézre az országban, bár gyakori eset, hogy a károsult inkább lenyeli a veszteséget, mintsem felje­lentést tegyen, ha észreve­szi. hogy becsapták. Hiszen a valutázás tilos ... Múlt nyáron Kerepestarcsán fi­gyeltek föl a bolgár állam­polgárságú Emil Pavlov Beevre, aki végül Miskol­con bukott le. A bolgár férfi olyan ötvendollároso- kat váltott forintra, melyek ötdollárosokból voltak pre­parálva. Ezek a hamisítvá­nyok olyan megtévesztőek voltak, hogy csak vizsgálat­tal lehetett megállapítani a csalást. Bár a hazai ezresekkel más a helyzet, de mint az eddigiek mutatják, megfe­lelő körülmények között ezek is alkalmasak lehet­nek arra. hogy megtévesz- szenek gyanútlan emberei­ket. De addig is, amíg min­den pénzhamisító lebukik nem árt vigyázni. Ga. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom