Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

Név, címer, zászló Sziklás hegy tetején oroszlán Programok egész hétre Ezt látni, hallani kell Pest Megye önkormány­zatának legutóbbi küldött- gyűlésén dr. Egey Tibor, a Pest Megyei Levéltár igaz­gatója rendelettervezetet terjesztett elő a megye cí­meréről, zászlójáról és azok használatáról. Pest és Pilis egyesült me­gyék működésére vonatko­zó eddig ismert első ada­tunk 1341-ből származik. Ettől kezdve rendszeresek a közös közgyűlések, és ez- időtől élvezi az egyesült megye pilisi része is azt a korábban csak Pest megyét megillető jogot, miszerint közvetlenül a királyi udvar Ítélőszéke, igazgatása alá tartozik. Jóllehet, a XV. század elejétől gyakorlati­lag már csak egy megyéről beszélhetünk, de az nevé­ben megőrizte kettős erede­tét. A rendi megye idején is gondosan ápolták a hagyo­mányt, a történeti gyökere­ket — az eredeti nevek megtartásával is utalva ar­ra, hogy mindkét terület szorosan kapcsolódott a ki­rályi székhelyhez. A török uralom alatt, 1569-ben Solt megyét — Fe­jér megye solti székét — az igazságszolgáltatást illetően Pest-Pilis megyéhez csatol­ták. Ettől kezdve használja a megye a hármas elneve­zést egészen 1876-ig, amikor a kun kapitányságok önál­lóságát megszüntetve, a Kiskun részeket is ide csa­tolták. A Pest-Pilis-Sölt- Kiskun elnevezés a mai megyerendszer megalakítá­sáig volt érvényben. A reformkortól a köznapi beszédben csak „Pest vár­megyét, megyét” mondtak, „Pest vármegyei közgyűlés­ről” és „Pest vármegyei kö­vetekről” beszéltek. 1550-től törvény szabá­lyozta a vármegyék címer- használatát, annak királyi adományozását. Pest-Pilis- Solt vármegye — mivel megszállt, terület volt — csak 1659-ben kért és ka­pott pecsétet, illetve címert. Jogilag ezzel az aktussal kapcsolták Solt megyét vég­leg Pest megyéhez. Az el­nyert címer leírása az 1659. július 10-én kelt megyei közgyűlési jegyzőkönyv sze­rint: „Sziklás hegy tetején oroszlán áll, hátsó lábai széttárva, mellső jobb lá­bával koronát, a ballal aranyalmát tart." Már ezen az első címeren, amint a megmaradt lenyomat mu­tatja, az oroszlán farkán a bojt — a barokk kor ízlésé­nek megfelelően — kettő- ződött, ezzel is növelve a heraldika szabályaival össz­hangban a címerállat jelen­tőségét. Utóbb a sziklás hegy helyett — a pecsét 1733-ban történt megújítá­sakor — zöld halomra he­lyezték az oroszlánt, a bá­torság, a török elleni harc jelképét. A jelvények — az alma és a korona — az or­szág integritását, a megyé­nek az alkotmányhoz való hűségét szimbolizálták. Ez a címer 1878-ig volt érvény­ben, ekkor „vágták” és a Kiskunságot jelképező kun vitézzel kiegészítették. A királyi elhatározással 1878. július 5-én engedélyezett egyesített címert 1949 vé­géig használták. Dr. Egey Tibor e rövid áttekintés után javasolta, hogy csekély változtatással az eredeti 1659-es címer visszaállítását fontolja meg a megyegyűlés, függetlenül attól, hogy változik-e a me­gye neve vagy sem. A szik­lás hegy helyett hármas zöld hegycsúcson álljon az oroszlán, és az ovális paj­zsot az 1878-ban elfogadott griffes barokk ráma kere­tezze pajzstartóként. A címert, mint díszítő és utaló jelképet lehet hasz­nálni a megye körpecsétjén, a megye zászlaján, és an­nak változatain, a megyei önkormányzat szerveinek, elnökének, alelnökének, és főjegyzőjének készített le­vélpapírok fejlécein és bo­rítékjain, a megyei önkor­mányzat által kiadott dísz­okleveleken, emléklapokon és emlékérmeken, a megye­háza épületének dísztermé­ben, és más protokolláris célt szolgáló helyiségekben, valamint a megyei önkor­mányzat, a megyei levéltár, a Pest Megyei Idegenforgal­mi Hivatal és a Pest Me­gyei Múzeumok Igazgatósá­ga által megjelentetett ki­adványokon. Ugyanezt a címert hasz­nálhatják azok a települé­sek, amelyek nem rendel­keznek saját címerrel, illet­ve, akik saját címerükkel együtt akarják alkalmazni. Amennyiben nincs lehető­ség eredeti színeiben való ábrázolására, akkor lehet a hordozó tárgy — fém, fa, kerámia, bőr — színében, de a heraldika szabályainak és színjelzéseinek tisztelet­ben tartásával felhasználni. A megye zászlaja egy fel­ső kék, és egy alsó sárga mezőre osztott zászlólap, ennek első harmad vonalá­ban mint tengelyen foglal helyet a megye címere, amelyet a megye nevét fel­tüntető felirat boltoz a kék mezőben arany hímzéssel. A zászlólap vége arany­nyal rojtozott, a zászlórúd kékkel és sárgával csigavo­nalban festett, a zászlócsúcs aranyozott fémből készült áttört formában a megye címerét mutatja gyertya­láng alakjában. A zászlót a megyeháza dísztermében helyezik el. Lobogó formában is, illetve más, esetleg méretarányos változataiban is felhasznál­ható. Hivatalos ünnepek al­kalmával a Magyar Köztár­saság zászlójával együtt, megyei közgyűlések alkal­mával önállóan, a közgyű­lés helyén kerül elhelye­zésre. Sz. K. Margó EMLÉKHELY Természetes, már-már szükségszerű ellentéte a lefojtásnak a szinte kor­lát nélküli áradás. Nem lelek tehát semmi külön­legeset a magyar, a nem­zeti, a nemzet, meg a kapcsolódó fogalmak túl­zó, mert gyakran az adott szövegösszefüggésben in­dokolatlan, használatában. A csecsemönyi demokrá­cia hangpróbálgatása ez. Akit zavarna ez a hang­zavar a magyar, a nem­zet, a nép körül, annak azt tudom ajánlani, ha te­heti, olvasson el valamit a ma sokat emlegetett Bibó István négy kötet­ben kiadott munkáiból. Pontos válaazokat kaphat a hogyanokra, a miértek­re. A hangaavar engem nem zavar, más azonban igen. Ez a más a szavak és a tettek távolsága. Megüt­közés nélkül hallgatom, miként emlegeti a köz­ségben önkormányzati vá­lasztásokat nyert párt el­ső embere a nemzettudat erősítésének szükségessé­gét. Igaza van! A vélet­len azonban úgy hozta, hogy hozzá igyekezve megálltam, néhány percre a település határában le­vő negyvennyolcas em­lékhelynél. . A gondozat- lanság, az elhanyagoltság seregnyi jele nézett ve­lem farkasszemet. Egy közepes igyekezető gazda tyúkudvara is tisztessége­sebben rendben tartott, ez jutott eszembe. Mon­dom neki. Kapom a vá­laszt! „A község dolga rendben tartani”. S hogy kétségem se lehessen az ügyben, még azt is mond­ja: „Majd szólok a jegy­zőnek a községházán, küldjön ki két-három em­bert ...” A megyének minden tá­ján lelni emlékhelyeket. Ezek az 184S—49-es esz­tendők dicső csatáira, nagy magyarok tevékeny­ségére — születésére, is­koláira, közéleti munkál­kodására, családjukra stb. — emlékeztetnek. Aszód és Petőfi, a Kossuth-család és Dabas, Arany János tanár úr és Nagykörös éppúgy összetartoznak, mint a fóti présház és Fáy uram, Bajcsy-Zai- linszky és Cegléd, a váci, a szentendrei emlékhelye­ket most nem' sorolva. S természetesen emlékhely az első világháború halot­tainak a községek sorá­ban meglevő emlékműve, azaz létező, megfogható formában ott van előt­tünk a múlt, a nemzet múltja, csak éppen ... C:tik éppen kapát, ge- reblyét, seprűt kellene fogni s nekilátni. Talán- talán kerülne évelő nö­vény is. kevéske murva, vödörnyi víz a szobrokon éktelenkedő madárnyo­mok eltüntetésére. S ak­kor látható lenne az, ami ma jórészt láthatat­lan a gaztól, a hulladék­tól. a mocsoktól. A me­gyében meghaladja a fél­ezret a nagyon jelentős, a nemzeti összértéket kép­viselő emlékhelyeknek a száma, azoké pedig, amelyek un. helyi érté­kűek, további ezer felett van! Lehetne — lehet! — mit rendben tartani, gon­dozni, felmutatni: mi így gondoljuk a magyar, a nemzet, a nép, a nemzeti fogalmak újraélesztését, a jelképi hagyományok megőrzését. „Majd a köz­ségházáról ...”?! „A magyarul beszélő korántsem magyar még, a magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a haza- fiság köntösében járó még korántsem hazafi.” Nem kisebb magyar mondta ezt, mint a legnagyobb: Széchenyi István, 1842. évi akadémiai beszédé­ben. Micsoda lecke ez mindannyiunknak! Meg­tanulni, betartani, így él­ve cselekedni...! Van­nak azonban, s egyre nő a számuk, akik azt hi­szik, mindent tudnak, ők már csak oktatni éa nem okulni, okoskodni jogo- sultak-kötelesek. A rend­be tett váci kőhíd azon kivételek egyike, amely a szabályt erősíti. A töb­bi? Tíz emlékhelyből ha egy az, ami elfogadható állapotban van. A szavak légváraiból le kell lépni a földre. Mészáros Ottó A polgári naptár ugyan nem jelzi, de a bálrendezők naptárában aláhúzva szere­pel február 13-a — ham­vazó szerda —, a farsangi mulatságok zárónapja. Ezen a hétvégén viszont a kul- túrházak műsorában még a báli programok játsszák a főszerepet. Kezdjük a sort Szentend­rével, ahol február 1-jén este 8 órai kezdettel far­sangi batyusbálon szóra­kozhat a közönség. A hagyományos családi vasárnapot február 3-án rendezik meg délelőtt 11 órától a szentendrei műve­lődési házban. Lesz itt farsangi masákkészátés, maszkszépségverseny. A gyerekeknek bemutatják a Régimódi csavargó című zenés mesejátékot. A fel­nőtteknek látványos és hasznos is az Óbuda Tsz cserepesvirág-vására. Nagymaroson a gyerme­keknek rendeznek a műve­lődési házban farsangi mu­latságot délután 2 órától. Zsámbékon február 2-án este 7 órától tart a mulat­ság a sváb batyusbálban. A talp alá való zenét hajnali négy óráig a hagyományok­este 6 órára az érdeWlőlő- ket. Az emberi személyi­ségalakítás óvodai felada­tairól hallhatnak előadást az érdeklődők. Vácott február 6-án dél­után 5 órakor a zeneiskolá­j4étvé$e nak megfelelően, sramlize­nekar szolgáltatja. Leányfalun február 2-án délután 2 órától este 19-ig szórakozhat a fiatalság a Tini diszkóban. Solymáron érdekes elő­adásra invitálják pénteken Jó ízek, nemzetiségi konyhák A nemzetiségi konyhák különböző specialitásaival is színesebbé, változatosab­bá tehetjük étrendünket. E táplálkozási hagyományok őrzői — az idős asszonyok — sajnos mind többen tá­voznak sorainkból. A fiatal gazdaasszonyoknak kívá­nunk segíteni, amikor nagyanyáink szakácsköny­véből ismertetjük ezeknek az ízletes falatoknak az el­készítési módját. BABLEVES KRUMPLI- GOMBÓCCAL A szemes babot megfőz­zük vízben, zöldség nélkül, sóval ízesítjük, majd sű­rű fokhagymás rántással berántjuk. Főtt krumpliból, liszttel, sóval gombócokat készítünk, s a bablevessel tálaljuk. SZENTESI TARHONYÁS KACSA Hozzávalók: 1 db pecse­nyekacsa, 0,40 kg tisztított makói vöröshagyma, 0,20 kg zsír, 0,60 kg házi tojásos tarhonya, 1 gerezd fokhagy­ma, 3 db csemege húsos zöldpaprika, 2 db csemege paradicsom, 1/2 csomag zöldpetrezselyem, só és ka­locsai édesnemes paprika. A kacsát megtisztítjuk, negyedekre, majd nyolca- dokra daraboljuk, s hideg vízben alaposan lemossuk, nyílt lángon pörköljük. Ha zsírjára pörkölődött, kevés vizet adunk hozzá és fedő alatt, időnként megkever­ve tovább pörköljük. A házi tarhonyát zsírban megpirítjuk, sózzuk és for­ró vízzel felengedve félig megpároljuk. Amikor a ka­csa kezd puhulni, hozzáad­juk a félig megpárolt tar­honyát, az erejétől megtisz­tított, kockákra vágott zöld­paprikát és a paradicsomot. Fedővel letakarva, sütőben készre pároljuk. Ha elké­szült, tűzálló tálba rakjuk, finomra vágott zöldpetre­zselyemmel megszórva tá­laljuk. CSÁNGÓ ROSTÉLYOS Hozzávalók: 1,60 kg ros­télyos színhús, 0,20 kg ser­tészsír, 0,30 kg tisztított vö­röshagyma, 0,05 kg arany­fácán paradicsompüré, 1 gerezd fokhagyma, 2 kg tisztított kelkáposzta, 3 dl soproni kékfrankos, 1 liter csontié, 1/2 csomag zöldpet­rezselyem, só, őrölt bors, majoránna, friss tárkonyle- vél és kevés liszt. A felszeletelt, kiklopfolt rostélyosokat sózzuk, liszt­be mártjuk és mindkét ol­dalát forró zsírban elősüt­jük. Megfelelő lábasban a szeleteket körbe rakjuk és fedővel letakarjuk. A visz- szamaradt zsíron megfony- nposztjuk a finomra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, kevés paradicsompürét, majd rö­vid ideig pirítjuk. Felen­gedjük csőn tiével és vörös borral, s jól kiforraljuk. Só­val, borssal, majoránnával, finomra vágott friss tár­konylevéllel ízesítjük és az elősütött rostélyosokra önt­jük. Fedő alatt mérsékelt tűzön pároljuk. Amikor a rostélyos félig megpároló­dott, hozzáadjuk a cikkekre vágott kelkáposztát és ke­vés csontlével felengedve fedő alatt puhára pároljuk. Finomra vágott zöldpetre­zselyemmel díszítjük. Kö­retnek frissen készült bur- gonyalángost adunk. A burgonyalángos készí­tése: a főtt burgonyát nyo­món áttörjük, kevés sót adunk hozzá. Tojással, ke­vés liszttel, diónyi élesztő­vel jól összegyúrjuk, majd fél órát pihentetjük. For­mázzuk és bő zsírban kisüt­jük. ban — a művelődési ház rendezésében — ifjúsági hangverseny lesz. Február 7-én este 7 óra­kor a Fieszta színház láto­gat Vácm, az Alibi bárba, ahol a Vidám koildusok cí­mű anarchista kantátát mu­tatják be. A képzőművészet kedve­lői két érdekes kiállításon gyönyörködhetnek művészi alkotásokban. Gödöllőn a galériában e hét végén még megtekint­hető Fejér Zoltán, Orvos András és Tumbász András fotókiállítása. Ráckevén a művelődési központban Aknay János Gravitáció című művészi tárlata várja a közönséget. A természet kedvelőit három kellemes kirándulás várja ezen a hétvégén. Vasárnap madáretető tú­rát rendeznek a Budai­hegységbe. Az útvonal: Ör­kényi űrt—Erdészeti bemuta­tó ösvény. A résztvevők délelőtt 10 órakot a 11-es busz Batthyány téri meg­állójában találkoznak. Ugyancsak vasárnap ve­zetnek nyílt túrát a Pilisbe, a Csobánka—Szurdokvölgy —Pilisszentkereszt—Szur­dok-szikla—Pomáz útvo­nalra. A túra résztvevői reggel 8 órakor találkoznak a Batthyány téri HÉV- megállónál. Jelvényszerző túrát szer­veznek ugyancsak vasárnap a Börzsönybe. Az útvonal: Királyrét—Magas Tax— Nagyhideg-hegy—Bőrös ' kulcsos ház—Nagybörzsöny. A 20 kilométeres túrára a Nyugati pályaudvar alsó pénztárától indulnak a résztvevők reggel 7 órakor. K. Z. Jobb félni, mint... Óvakodjunk a gombástól Sokan úgy gondolják, hogy minden kis semmiség miatt nem lehet mindjárt az orvoshoz szaladni. Ha a bőr betegesen el- színeződik és megváltozik, ha kis csomók vagy ekcé- más kiütések, nedvedző vagy varasodó ótvarok ke­letkeznek bőrünkön, és eze­csak Szabadidő ken a helyeken viszkető, égető és fájó érzés lép fel, akkor eleinte az ember ál­talában nem fordít különös gondot erre a jelenségre. A hagyományos tapasz­talatok szerint ilyenkor előkerül a sebhintőpor, a kenőcs vagy a gyógynö­vények. A gombás megbe­tegedéseknél azonban a legtöbb háziszer csődöt mond. A betegség marad. és az idő múlásával rosszabbodik. A bőrön különböző gom­básodások alakulnak ki, kevesen gondolnak arra, hogy ezek számos más be­tegség kórokozói is lehet­nek a hajon, a sejt- és kö­tőszövetekben, a nyálka­hártyán és a belső szerve­ken is. A sikerrel kecsegtető ke­zelést minden esetben gon­dos orvosi vizsgálatnak kell megelőzni. Célszerű ezért a bőrün­kön felfedezett legcseké­lyebb változásokra felfi­gyelni, s ha ezek rövid időn belül nem múlnak el, ne sajnáljuk az időt. hogy ki­kérjük az orvos tanácsát arról, mi a teendőnk. Itt is érvényes a régi közmon­dás — jobb félni, mint megijedni. Ha ezt szem előtt tartjuk, sok későbbi kellemetlen­ségtől óvhatjuk meg ma­gunkat K. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom