Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

Szivárog vagy nem ? Da-bason, a motellal szemben magántőkéből benzinkút épül. A tulajdonos — koráb­ban benzinkutas volt — már megtöltötte a tartályokat üzemanyaggal. Ígéri, néhány hónap múlva itt még ólommentes benzint is tankolhatunk, alig 100 méterre az Áfor-kúttól (Vimola Károly felvétele) „Alig várom, hogy idejöjjek!” Tánc és tea a klubban Reggel hét óta ég a kály­ha, mégis hideg van az inárcsi klubkönytár nagy­termében. Ez azonban szemmel láthatóan nem za­varja a nyugdíjasklub tag­jait, akik — csakúgy, mint minden hétfőn — most is összegyűlnek egy kis teá­zásra, beszélgetésre, ének­lésre. Hogy ne fázzanak, az asszonyok időnként össze- fogódzva táncra perdülnek. Irigykedve nézem: bár a budapesti nyugdíjasok is így táncolnának néha! A klubnak 39 tagja van, többségében nők. Ügy vé­lik, a férfiak nehezebben mozdulnak ki otthonról. A legidősebb tag elmúlt 90 éves, ó történetesen férfi, vidám, tréfálkozó kedvű. — Még beteglátogatóba is eljártunk — emlékszik vissza korábbi évek szoká­saira Forczekné, azaz Teri, a klubvezető — de anyagi­lag nem tudjuk már fedez­ni a legszerényebb ajándé­kot sem. Egyénileg persze meglá­togatják egymást. Számon tartják a hiányzókat, ag­gódnak értük. — Én magam is alig vá­rom a hétfőt, hogy idejöj­jek — meséli Tériké —, olyan szeretettel fogjuk össze egymást. És tudja, ’87 óta működik a klub, de az eltelt néhány év alatt soha semmiféle pletykát nem hallottam. Pedig hát látja, mennyien vagyunk nők. A nyugdíjak döbbenete­sen alacsonyak, 4500 forint­tól 6500-ig terjed a skála. Ennél magasabb összegről itt nem hallottam. Zsíros Józsefné úgy ta­pasztalta, hogy ő még a szokásos emelésekből is ki­maradt, de hiába rekla­mált, a 24 éves munkavi­szony után alig lépi túl ha­vi járandósága az 5000 fo­rintot. Persze nincs olyan alacsony nyugdíj, aminél ne lenne még alacsonyabb. Benkovics Ferencné 4600 forintból él meg egy hó­napban. Az a „bűne”, hogy nem volt munkakönyves ál­lásban, háztartásbeliként és „segítő családtagiként dolgozott. Elhunyt férje után kapja a nyugdíjat, amely néhány éve még 1600 forint volt. — Nem tudom — mondja —, miből fogom fizetni, ha bevezetik a házadót. Most is nagyon meg kell gon­dolnom, hogy mire adok ki pénzt. Élelmiszerrel, tüzelővel egyaránt takarékoskodniuk kell. — Most nincs is szén a Tüzép-telepen! Majd addig tartogatják, míg fel nem megy az ára! — vágnak 8 egymás szavába az asszo­nyok felháborodva. — A legrosszabb szénből is 2500 forint 10 mázsa. És három­szor annyi kell belőle, mint a jó minőségűből. Egyikük fia Dabasról ho­zatott szenet — mondanom se kell, hogy csak a leg­rosszabb minőségűt lehetett kapni —, így körülbelül ezer forinttal ugrott meg az ára a szállítás miatt A nyugdíjasélet egyik átka a magány és a múl­ton váló állandó töprengés. — Nappal még jó — me­séli Juhász Sándor —, de éjszaka ...! Végignézek minden tévéműsort, utána rádiót hallgatok, olvasok. Néha ugyan elszunyókálok, de fölébredve látom, hogy alig tíz perc telt el. Kovács Jánosné azért nem tud eleget aludni, mert még nem zökkent ki a har­minc évig tartó „kerékvá­gásból”. A Ganz-MÁVAG- ból küldték korkedvezmé­nyesen nyugdíjba létszám- leépítés miatt. Harminc éven keresztül hajnali há­romkor kelt, s szinte csak aludni járt haza. Most is­merkedik saját falujával. A nyugdíjasklub tagjai mindig is szerettek politi­zálni, de az utóbbi hetek eseményei mélyebben érin­tik őket puszta érdeklődés­nél. Idejövet már a buszon is hallottam, hogy többen az öbölháború kiterjedésé­nek lehetőségeit latolgat­ták. Itt megkaptam a ma­gyarázatot, miért. Több fiús csatiádba érkezett be­hívó. — A fiam már volt ka­tona, nemrég szerelt le ha­tárőrként, erre pénteken — február elsején — állandó behívót kapott. Mozgósítás esetén azonnal jelentkeznie kell! — mondja aggódva Pribék Pálné. A fenyegető hírek ellené­re az alaphangulat vidám, mert ugyan mire menne az ember hit és bizalom nél­kül? A jelenlevők nyolcvan év körüli korelnöke vidám népdalra gyújt, a többiek pedig a hétvégi bálra invi­tálnak. Pachner Edit <oamn . iiiiiimi ..———— in»«—mmmmmmmmmmmmm mi««» M EGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Fodor István Dabason ki ipart kell felébreszteni Mint arról előzetesen hírt adtunk, dr. Fodor Ist­ván országgyűlési képvi­selő Dabason találkozott választóival az elmúlt na­pokban. A kitűzött órában alig néhányan jelentek meg, de végül is — ha nem is telt házas —, tartalmas véleménycsere tanúi lehet­tünk a Kossuth Lajos Mű­velődési Központban. kor sem, ha keleti piacok konszolidálódnak, s újra lesz igény — és fizetőesz­köz — a magyar élelmi­szerre. A résztvevők által felve­tett problémák zöme érde­kes módon nem a telepü­léshez kötődött, volt köz­tük hazai és nemzetközi, politikai és gazdasági, ami­ből arra következtettünk, hogy az emberek nagy többségét a város határain túl zaljó események pilla­natnyilag jobban érdeklik. Ezek közül jegyeztünk le néhányat, kiemelve az alapkérdéseket, és az erre adott válaszokat. — A földkérdés rende­zése megoldja-e a ma­gyar mezőgazdaság prob­lémáit, s mennyiben ja­vít az országos helyze­ten? — A mezőgazdaság hely­zetén javítani fog, az em­berek elindulnak valamer­re, megszűnik a bizonyta­lanság érzete. Összességé­ben, népgazdaságilag már nem látom ilyen biztatónak a kilátást. Szerintem a ki­törés esélyét nem a mező- gazdaság jelenti. Még ak­Az ipart kell felébreszte­ni a tetszhalálból. Itt most nem a vas és acél országa fantazmagóriára gondolok. Volt nekünk néhány olyan iparágazatunk, mely mesz- szi kimagaslott az európai átlagból. Lemaradtunk? Próbáljunk felzárkózni az élvonalba. Az elektromos-, a vegyi- és a könnyűipar­nak megvan az alapja, csak tovább kell fejleszteni. — Mi a véleménye, van-e ma antiszemitiz­mus Magyarországon? — -A kérdésben a képvi­selők burkolt minősítését érzem, mely a „hordóügy” kapcsán erősödött fel. An­tiszemitizmus volt a párt­állam idején is, csak ak­kor elhallgatták, sem mé­diája, sem nyílt szószólója nem volt, mint manapság. A demokratizálódásnak vannak vadhajtásai is. Én idesorolom az antiszemitiz­must, noha közel sem olyan súlyos ez a probléma, mint amekkorára felfújják. Ezt látszik igazolni egy ame­rikai zsidó szervezet véle­ménye is, mely szerint a magyar zsidóság helyzete nem rosszabb a nemzetközi átlagnál. Ezzel nem baga­tellizálni akarom a dolgo­Már megint a Tulipán Egy ütés, aztán a temetés A dabasi rendőrök szto­rikat ígértek, de mesélő he­lyett csak egy üzenet várt a vizsgálóosztályon: men­jek át Gyálra, ott van az egész stáb, egy halálesetben nyomoznak. Az áldozat az 53 éves gyáli illetőségű Dudák Pál, akivel egy ököl­csapás végzett. Igaz, nem helyben és nem rögtön, az ütés utón még 16 napig élt. Közben kétszer is meg­műtötték, ennek ellenére február 5-én, nulla óra 10 perckor a sértett exitáüit. PROVOKÁLTÁK A gyáli rendőrállomáson látszatra nyugalom van. Csernus hadnagy, rendőr­kapitány-helyettes egy szikkadt zsemlét majszol. Harminchat órája ném aludt, egy egész napja nem evett. — Hogy álltok, tudjátok már, ki a tettes? — Már be is gyűjtöttük. Ott van a szomszéd szobá­ban. — Az az alacsony, cin- gár kis emberke?! — Az — bólint rá Cser­nus, és felhajt egy pohár kólát — Beismerte, nem tagadja a balhét. Itt van a jegyzőkönyv, meg a vallo­mások. Ha akarsz, beszél­hetsz vele. Nézem a megtört, szipo­gó emberkét s a Búd Spen- cer-filmekben látott bu­nyókra gondolok. Ilyenkor látni, mit bír ki az embe­ri szervezet — vagyis, hogy mi a valóság —, és mi az, amit a filmesek fantáziája agyai ki. Farkas László — az alaposan gyanúsítható tettes — jó, ha nyom 55 kilót nem bokszolt, nem ka- ratézik, mégis halált oko­zó testi sértést idézett elő egyetlen ökölcsapással. — Miért tette? — kérde­zem tőle halkan. — Lekurvázta a felesé­gemet és szidta az anyá­mat. Higgye el, nem akar­tam megölni. (Elhiszem, a bíró sem emberölésben fog­ja elmarasztalni, lévén, hogy a sértett a cselek­ménytől számított három napon túl halt meg.) Történt mindez január 20-án este a gyáli Tulipán kocsmában (tudatosan írom kocsmának, noha a cégé­ren vendéglőként tetszeleg), ahol Dudák Pál és élettár­sa törzsvendégnek számí­tott, s mint ilyen, a belső „szeparéban” iszogatták a ki tudja hányadik rundju­kat. Kint, a söntés előtt cigá­nyok tették ugyanezt, a tanúk szerint csendben, te­hát Dudáknak semmi oka nem volt rá, hogy provo­kálja őket. Márpedig ezt tette, gúnyos, sértő szavak­kal illette a társaság hölgy tagját, Farkas Lásziónét. A férj — nem ivott, csupán cigarettáért tért be az asz- szonnyal — felelősségre vonta Dudákot, aki újfent cigányozott, és szidni kezd­te a Farkas anyját. VÉGZETES VOLT Akkor, ott a kocsmában nem tört ki a verekedés, mert egy vendég, Raffael Sándor közbelépett, lefog­ta Farkast. Dudákék tá­voztak (kitámolyogtak), a kis ember utánuk ment, hogy elégtételt vegyen a sértésért. Sajnos Raffael már csak akkor ért mellé­jük, amikor az a végzetes ütés elcsattant. Dudák el­terült, aminek akkor senki nem tulajdonított jelentő­séget. Még a kihívott orvos is a bevedelt italrá gon­dolt, annál is inkább, mert Dudák a saját lábán távo­zott a helyszínről. Az aggasztó jelek másnap jelentkeztek, Dudák vert hányt, kórházba vitték és kétszer megműtötték. Hiá­ba. Az 5-én éjszaka beáLt halált a koponyában kelet­kezett vérömleny okozta, amit viszont a 20-án el - szenvedett ökölcsapás idé­zett elő. Minderről Csernus Ist­vánnak február 5. déli 13 óráig fogalma sem volt, akkor riasztotta a B.UFK bűnüldözési alosztálya a Honvéd Kórházból kapott jelentés alapján. — Rekonstruáld az ese­tet, szerezz tanúkat. Majd három héttel az eseménv után. Ráadásul Farkasé- kat senki sem ismerte, nem rég költöztek Gyálra, az­előtt soha nem jártak a Tulipánban. Ehhez még vegyük hoz­zá azt is, a Tulipán törzs­vendégei közt nem szen­záció az afférok emily<.-n lerendezése, a szereplők it­tasságára pedig mi sem jel­lemzőbb : Dudák élettárba merőben más személyle­írást adott a tettesről, sőt. a szembesítésnél nem is­merte fel Farkast. Farkas László 39 éves, büntetlen előéletű, szakkép­zett lakatos, hegesztő és villamostargonca-vezető, évek óta a MÁV-nál dolgo­zik, mint kocsivizsgáló. A felesége ugyanott kocsikat takarít, két gyerekük van, most jön a harmadik. Mi LESZ VELERÄ? — Uramisten, hogy mi milyen szerencsétlenek va­gyunk — zokog az asszony egy sarokban. — Mi lesz velem, mit csinálok a gye­rekekkel, ha Lacit bezár­ják? Mondja, de őszintén, maga mit tenne, ha a fele­ségét lekurvázná valaki?! Nem mondom ki, csas gondolom: talán én.is ütnék. De mert nem járok, kocs­mába, ahol effajta inzultus érhetne, nincs kilátásom a verekedésre. Különben, szí­vem szerint én minden kocsmát bezárnék. Sajnos, egyelőre a három- gyerekes Farkas Lászlót fogják bezárni. A nem szándékos, felindultságból elkövetett, halált okozó testi sértést kettőtől nyolc évig büntetik. —matula— kát, sőt sajnálatosnak tar­tom, hogy hiányoznak azok a jogi eszközök, amivel felléphetnénk a faji kérdé­sekben. Remélem, az új jogalkotás erre is talál majd megoldást. — Hajlandó volna tá­mogatni egy Trianon Alapítványt a választóke­rületében? — Ahhoz ismernem kell a célkitűzéseit, ami életre hívta. — Egy emlékművet szeretnénk emelni Pusz- tavacson. — Gondolom, mindezt jól összehangolva a magyar külpolitika irányelveivel. — A Moszkvából su- gallt magyar külpolitika ma már nem lehet irány­adó. — Ebben egyetértünk. A mai magyar külpolitika ál­láspontja így hangzik: erő­szakkal nem óhajtunk terü­leti problémákat rendezni. A régi és az új álláspont merőben különbözik. Azt viszont be kell lássuk, Trianon kérdésében nem árt az óvatosság, a közvet­lenül érintettek irritálásá-, val a határon túl élő ma­gyaroknak ártunk. — Hogyan alakulhat a magyar belpolitika, ha a kisgazdák kiugranak a koalícióból? — Ez nagyjából hasonlít a lányaim által feltett kér­désre: apu, mi lesz, ha Ma­gyarországra atombombát dobnak. Mindkét esetre csekély az esély. í A találkozással kapcso- S latban még annyit jegyez- S nénk meg: gyenge volt a S „beharangozás”. Ennek | tudjuk be, hogy a vártnál S kevesebben jöttek el. Ezúton S is felkérjük a térség képvi- ^ selőit, hogy a hasonló ren- ^ dezvények programját 10 § nappal előbb juttassák el i szerkesztőségünkbe, hogy S időben tudjuk közölni. Matula Gy. Oszkár Lvmczfigyelő Protestánsok zsoltárai „Az Űr énnékem őriző pásztorom” címmel 22 genfi zsoltárt tartalmazó nagyle­mez jelent meg a Radioton Kiadó gondozásában. A protestáns egyházakban ma is használatos dalok — nem szentségtörésnek szánjuk — a XVI. század „popzené­jének” is tekinthetők, hisz annak idején szinte min­denki nap mint nap dalolta őket. A fenti felismerés Victor Máté zeneszerzőben ötlött fel, ő dolgozta át a zsoltá­rokat a mai kor ízlésének megfelelően, maga kísérte önmagát villanyorgonán, amikor lemezre énekelte a 22 csodálatosabbnál csodá­latosabb zsr.V DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. ® Munkatárs: Pachner Edit. 9 Fogadónap minden hétfőn ll-töl 17 óráig a szerkesztőségben. Cí­münk: Bp. Vili. kcr., Somo­gyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 141«. Telefon: 138-2399/283

Next

/
Oldalképek
Tartalom