Pest Megyei Hírlap, 1991. február (35. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-13 / 37. szám
Szivárog vagy nem ? Da-bason, a motellal szemben magántőkéből benzinkút épül. A tulajdonos — korábban benzinkutas volt — már megtöltötte a tartályokat üzemanyaggal. Ígéri, néhány hónap múlva itt még ólommentes benzint is tankolhatunk, alig 100 méterre az Áfor-kúttól (Vimola Károly felvétele) „Alig várom, hogy idejöjjek!” Tánc és tea a klubban Reggel hét óta ég a kályha, mégis hideg van az inárcsi klubkönytár nagytermében. Ez azonban szemmel láthatóan nem zavarja a nyugdíjasklub tagjait, akik — csakúgy, mint minden hétfőn — most is összegyűlnek egy kis teázásra, beszélgetésre, éneklésre. Hogy ne fázzanak, az asszonyok időnként össze- fogódzva táncra perdülnek. Irigykedve nézem: bár a budapesti nyugdíjasok is így táncolnának néha! A klubnak 39 tagja van, többségében nők. Ügy vélik, a férfiak nehezebben mozdulnak ki otthonról. A legidősebb tag elmúlt 90 éves, ó történetesen férfi, vidám, tréfálkozó kedvű. — Még beteglátogatóba is eljártunk — emlékszik vissza korábbi évek szokásaira Forczekné, azaz Teri, a klubvezető — de anyagilag nem tudjuk már fedezni a legszerényebb ajándékot sem. Egyénileg persze meglátogatják egymást. Számon tartják a hiányzókat, aggódnak értük. — Én magam is alig várom a hétfőt, hogy idejöjjek — meséli Tériké —, olyan szeretettel fogjuk össze egymást. És tudja, ’87 óta működik a klub, de az eltelt néhány év alatt soha semmiféle pletykát nem hallottam. Pedig hát látja, mennyien vagyunk nők. A nyugdíjak döbbenetesen alacsonyak, 4500 forinttól 6500-ig terjed a skála. Ennél magasabb összegről itt nem hallottam. Zsíros Józsefné úgy tapasztalta, hogy ő még a szokásos emelésekből is kimaradt, de hiába reklamált, a 24 éves munkaviszony után alig lépi túl havi járandósága az 5000 forintot. Persze nincs olyan alacsony nyugdíj, aminél ne lenne még alacsonyabb. Benkovics Ferencné 4600 forintból él meg egy hónapban. Az a „bűne”, hogy nem volt munkakönyves állásban, háztartásbeliként és „segítő családtagiként dolgozott. Elhunyt férje után kapja a nyugdíjat, amely néhány éve még 1600 forint volt. — Nem tudom — mondja —, miből fogom fizetni, ha bevezetik a házadót. Most is nagyon meg kell gondolnom, hogy mire adok ki pénzt. Élelmiszerrel, tüzelővel egyaránt takarékoskodniuk kell. — Most nincs is szén a Tüzép-telepen! Majd addig tartogatják, míg fel nem megy az ára! — vágnak 8 egymás szavába az asszonyok felháborodva. — A legrosszabb szénből is 2500 forint 10 mázsa. És háromszor annyi kell belőle, mint a jó minőségűből. Egyikük fia Dabasról hozatott szenet — mondanom se kell, hogy csak a legrosszabb minőségűt lehetett kapni —, így körülbelül ezer forinttal ugrott meg az ára a szállítás miatt A nyugdíjasélet egyik átka a magány és a múlton váló állandó töprengés. — Nappal még jó — meséli Juhász Sándor —, de éjszaka ...! Végignézek minden tévéműsort, utána rádiót hallgatok, olvasok. Néha ugyan elszunyókálok, de fölébredve látom, hogy alig tíz perc telt el. Kovács Jánosné azért nem tud eleget aludni, mert még nem zökkent ki a harminc évig tartó „kerékvágásból”. A Ganz-MÁVAG- ból küldték korkedvezményesen nyugdíjba létszám- leépítés miatt. Harminc éven keresztül hajnali háromkor kelt, s szinte csak aludni járt haza. Most ismerkedik saját falujával. A nyugdíjasklub tagjai mindig is szerettek politizálni, de az utóbbi hetek eseményei mélyebben érintik őket puszta érdeklődésnél. Idejövet már a buszon is hallottam, hogy többen az öbölháború kiterjedésének lehetőségeit latolgatták. Itt megkaptam a magyarázatot, miért. Több fiús csatiádba érkezett behívó. — A fiam már volt katona, nemrég szerelt le határőrként, erre pénteken — február elsején — állandó behívót kapott. Mozgósítás esetén azonnal jelentkeznie kell! — mondja aggódva Pribék Pálné. A fenyegető hírek ellenére az alaphangulat vidám, mert ugyan mire menne az ember hit és bizalom nélkül? A jelenlevők nyolcvan év körüli korelnöke vidám népdalra gyújt, a többiek pedig a hétvégi bálra invitálnak. Pachner Edit <oamn . iiiiiimi ..———— in»«—mmmmmmmmmmmmm mi««» M EGJELENIK MINDEN HÉTFŐN, SZERDÁN, PÉNTEKEN, SZOMBATON Fodor István Dabason ki ipart kell felébreszteni Mint arról előzetesen hírt adtunk, dr. Fodor István országgyűlési képviselő Dabason találkozott választóival az elmúlt napokban. A kitűzött órában alig néhányan jelentek meg, de végül is — ha nem is telt házas —, tartalmas véleménycsere tanúi lehettünk a Kossuth Lajos Művelődési Központban. kor sem, ha keleti piacok konszolidálódnak, s újra lesz igény — és fizetőeszköz — a magyar élelmiszerre. A résztvevők által felvetett problémák zöme érdekes módon nem a településhez kötődött, volt köztük hazai és nemzetközi, politikai és gazdasági, amiből arra következtettünk, hogy az emberek nagy többségét a város határain túl zaljó események pillanatnyilag jobban érdeklik. Ezek közül jegyeztünk le néhányat, kiemelve az alapkérdéseket, és az erre adott válaszokat. — A földkérdés rendezése megoldja-e a magyar mezőgazdaság problémáit, s mennyiben javít az országos helyzeten? — A mezőgazdaság helyzetén javítani fog, az emberek elindulnak valamerre, megszűnik a bizonytalanság érzete. Összességében, népgazdaságilag már nem látom ilyen biztatónak a kilátást. Szerintem a kitörés esélyét nem a mező- gazdaság jelenti. Még akAz ipart kell felébreszteni a tetszhalálból. Itt most nem a vas és acél országa fantazmagóriára gondolok. Volt nekünk néhány olyan iparágazatunk, mely mesz- szi kimagaslott az európai átlagból. Lemaradtunk? Próbáljunk felzárkózni az élvonalba. Az elektromos-, a vegyi- és a könnyűiparnak megvan az alapja, csak tovább kell fejleszteni. — Mi a véleménye, van-e ma antiszemitizmus Magyarországon? — -A kérdésben a képviselők burkolt minősítését érzem, mely a „hordóügy” kapcsán erősödött fel. Antiszemitizmus volt a pártállam idején is, csak akkor elhallgatták, sem médiája, sem nyílt szószólója nem volt, mint manapság. A demokratizálódásnak vannak vadhajtásai is. Én idesorolom az antiszemitizmust, noha közel sem olyan súlyos ez a probléma, mint amekkorára felfújják. Ezt látszik igazolni egy amerikai zsidó szervezet véleménye is, mely szerint a magyar zsidóság helyzete nem rosszabb a nemzetközi átlagnál. Ezzel nem bagatellizálni akarom a dolgoMár megint a Tulipán Egy ütés, aztán a temetés A dabasi rendőrök sztorikat ígértek, de mesélő helyett csak egy üzenet várt a vizsgálóosztályon: menjek át Gyálra, ott van az egész stáb, egy halálesetben nyomoznak. Az áldozat az 53 éves gyáli illetőségű Dudák Pál, akivel egy ökölcsapás végzett. Igaz, nem helyben és nem rögtön, az ütés utón még 16 napig élt. Közben kétszer is megműtötték, ennek ellenére február 5-én, nulla óra 10 perckor a sértett exitáüit. PROVOKÁLTÁK A gyáli rendőrállomáson látszatra nyugalom van. Csernus hadnagy, rendőrkapitány-helyettes egy szikkadt zsemlét majszol. Harminchat órája ném aludt, egy egész napja nem evett. — Hogy álltok, tudjátok már, ki a tettes? — Már be is gyűjtöttük. Ott van a szomszéd szobában. — Az az alacsony, cin- gár kis emberke?! — Az — bólint rá Csernus, és felhajt egy pohár kólát — Beismerte, nem tagadja a balhét. Itt van a jegyzőkönyv, meg a vallomások. Ha akarsz, beszélhetsz vele. Nézem a megtört, szipogó emberkét s a Búd Spen- cer-filmekben látott bunyókra gondolok. Ilyenkor látni, mit bír ki az emberi szervezet — vagyis, hogy mi a valóság —, és mi az, amit a filmesek fantáziája agyai ki. Farkas László — az alaposan gyanúsítható tettes — jó, ha nyom 55 kilót nem bokszolt, nem ka- ratézik, mégis halált okozó testi sértést idézett elő egyetlen ökölcsapással. — Miért tette? — kérdezem tőle halkan. — Lekurvázta a feleségemet és szidta az anyámat. Higgye el, nem akartam megölni. (Elhiszem, a bíró sem emberölésben fogja elmarasztalni, lévén, hogy a sértett a cselekménytől számított három napon túl halt meg.) Történt mindez január 20-án este a gyáli Tulipán kocsmában (tudatosan írom kocsmának, noha a cégéren vendéglőként tetszeleg), ahol Dudák Pál és élettársa törzsvendégnek számított, s mint ilyen, a belső „szeparéban” iszogatták a ki tudja hányadik rundjukat. Kint, a söntés előtt cigányok tették ugyanezt, a tanúk szerint csendben, tehát Dudáknak semmi oka nem volt rá, hogy provokálja őket. Márpedig ezt tette, gúnyos, sértő szavakkal illette a társaság hölgy tagját, Farkas Lásziónét. A férj — nem ivott, csupán cigarettáért tért be az asz- szonnyal — felelősségre vonta Dudákot, aki újfent cigányozott, és szidni kezdte a Farkas anyját. VÉGZETES VOLT Akkor, ott a kocsmában nem tört ki a verekedés, mert egy vendég, Raffael Sándor közbelépett, lefogta Farkast. Dudákék távoztak (kitámolyogtak), a kis ember utánuk ment, hogy elégtételt vegyen a sértésért. Sajnos Raffael már csak akkor ért melléjük, amikor az a végzetes ütés elcsattant. Dudák elterült, aminek akkor senki nem tulajdonított jelentőséget. Még a kihívott orvos is a bevedelt italrá gondolt, annál is inkább, mert Dudák a saját lábán távozott a helyszínről. Az aggasztó jelek másnap jelentkeztek, Dudák vert hányt, kórházba vitték és kétszer megműtötték. Hiába. Az 5-én éjszaka beáLt halált a koponyában keletkezett vérömleny okozta, amit viszont a 20-án el - szenvedett ökölcsapás idézett elő. Minderről Csernus Istvánnak február 5. déli 13 óráig fogalma sem volt, akkor riasztotta a B.UFK bűnüldözési alosztálya a Honvéd Kórházból kapott jelentés alapján. — Rekonstruáld az esetet, szerezz tanúkat. Majd három héttel az eseménv után. Ráadásul Farkasé- kat senki sem ismerte, nem rég költöztek Gyálra, azelőtt soha nem jártak a Tulipánban. Ehhez még vegyük hozzá azt is, a Tulipán törzsvendégei közt nem szenzáció az afférok emily<.-n lerendezése, a szereplők ittasságára pedig mi sem jellemzőbb : Dudák élettárba merőben más személyleírást adott a tettesről, sőt. a szembesítésnél nem ismerte fel Farkast. Farkas László 39 éves, büntetlen előéletű, szakképzett lakatos, hegesztő és villamostargonca-vezető, évek óta a MÁV-nál dolgozik, mint kocsivizsgáló. A felesége ugyanott kocsikat takarít, két gyerekük van, most jön a harmadik. Mi LESZ VELERÄ? — Uramisten, hogy mi milyen szerencsétlenek vagyunk — zokog az asszony egy sarokban. — Mi lesz velem, mit csinálok a gyerekekkel, ha Lacit bezárják? Mondja, de őszintén, maga mit tenne, ha a feleségét lekurvázná valaki?! Nem mondom ki, csas gondolom: talán én.is ütnék. De mert nem járok, kocsmába, ahol effajta inzultus érhetne, nincs kilátásom a verekedésre. Különben, szívem szerint én minden kocsmát bezárnék. Sajnos, egyelőre a három- gyerekes Farkas Lászlót fogják bezárni. A nem szándékos, felindultságból elkövetett, halált okozó testi sértést kettőtől nyolc évig büntetik. —matula— kát, sőt sajnálatosnak tartom, hogy hiányoznak azok a jogi eszközök, amivel felléphetnénk a faji kérdésekben. Remélem, az új jogalkotás erre is talál majd megoldást. — Hajlandó volna támogatni egy Trianon Alapítványt a választókerületében? — Ahhoz ismernem kell a célkitűzéseit, ami életre hívta. — Egy emlékművet szeretnénk emelni Pusz- tavacson. — Gondolom, mindezt jól összehangolva a magyar külpolitika irányelveivel. — A Moszkvából su- gallt magyar külpolitika ma már nem lehet irányadó. — Ebben egyetértünk. A mai magyar külpolitika álláspontja így hangzik: erőszakkal nem óhajtunk területi problémákat rendezni. A régi és az új álláspont merőben különbözik. Azt viszont be kell lássuk, Trianon kérdésében nem árt az óvatosság, a közvetlenül érintettek irritálásá-, val a határon túl élő magyaroknak ártunk. — Hogyan alakulhat a magyar belpolitika, ha a kisgazdák kiugranak a koalícióból? — Ez nagyjából hasonlít a lányaim által feltett kérdésre: apu, mi lesz, ha Magyarországra atombombát dobnak. Mindkét esetre csekély az esély. í A találkozással kapcso- S latban még annyit jegyez- S nénk meg: gyenge volt a S „beharangozás”. Ennek | tudjuk be, hogy a vártnál S kevesebben jöttek el. Ezúton S is felkérjük a térség képvi- ^ selőit, hogy a hasonló ren- ^ dezvények programját 10 § nappal előbb juttassák el i szerkesztőségünkbe, hogy S időben tudjuk közölni. Matula Gy. Oszkár Lvmczfigyelő Protestánsok zsoltárai „Az Űr énnékem őriző pásztorom” címmel 22 genfi zsoltárt tartalmazó nagylemez jelent meg a Radioton Kiadó gondozásában. A protestáns egyházakban ma is használatos dalok — nem szentségtörésnek szánjuk — a XVI. század „popzenéjének” is tekinthetők, hisz annak idején szinte mindenki nap mint nap dalolta őket. A fenti felismerés Victor Máté zeneszerzőben ötlött fel, ő dolgozta át a zsoltárokat a mai kor ízlésének megfelelően, maga kísérte önmagát villanyorgonán, amikor lemezre énekelte a 22 csodálatosabbnál csodálatosabb zsr.V DABASI HÍRLAP Vezető munkatárs: Matula Gy. Oszkár. ® Munkatárs: Pachner Edit. 9 Fogadónap minden hétfőn ll-töl 17 óráig a szerkesztőségben. Címünk: Bp. Vili. kcr., Somogyi B. u. 6. sz. Pf.: 311. ír. sz. 141«. Telefon: 138-2399/283
